Egyiptomban vegánként

Most, hogy hazaértem, visszaolvastam az utazás előtti várakozásaimat... Hát, érdekes volt, mivel utólag már mindenki okos... :-)

A kezdőkészlet, ami nálam volt: pástétomok, szójaszósz, hidegen sajtolt olaj, sörélesztő pehely, és a nasik (Gric, Carobella, szezám szelet).

Kezdjük a legelső hibánál: megint hagytam magam lebeszélni. Ezúttal apukám beszólása okozta a bajt, ami eképpen szólt: Nehogy kenyeret vigyél Egyiptomba! Pedig kellett volna... Ugyanis elterveztem, hogy ha minden kötél szakad, zöldségen és kenyéren élek majd. Mivel évek óta nem eszem fehér kenyeret, csak teljes kiőrlésűt, teljesen evidensnek tűnt az ötlet, hogy az ATA tartós kenyerét magamhoz kapva indulok az útra. De mivel több ismerősömmel is beszéltem, akik azt mondták, hogy a szállodákban mindig van barnakenyér, az utolsó pillanatban elvetettem az ötletet. :-( Ehhez képest a valóság a következő volt: körülbelül 15-féle édes, sós fehér, felfújt sütemény, mindenféle kacifántos formában, magokkal vagy anélkül, de normális barnakenyérről ne is álmodjak. Volt persze barna szinű kenyér, amit a legjobb szándékkal sem neveznék barnakenyérnek: az állagáról, súlyáról egy pillanat alatt meg lehet állapitani, hogy csak szinezett, és életében nem látott teljesértékű gabonát. Ez aztán az egyik reggel be is bizonyosodott: pont a páromnak jutott az a része a kenyérnek, ami a kevert kuglófból ismerős lehet (de sokat sütöttem ilyet kiskoromban), amikor a kakaós és a fehér sütitészta találkozik egymással, úgymond "egymásba nyúlnak"...

A következő meglepetés a reggelinél ért, amikor konstatáltam, hogy semmilyen gyümölcs nincs. Semmi pánik - gondoltam -, akkor ideiglenesen áttérek a reggel-este zöldségre. Hát az utolsó napokban már képtelen voltam ránézni a salátára, de addig hősiesen lenyomtam kora reggel a zöldséget, pedig ébredés után a legutolsó gondolatom volt a saláta.

Többek között ez is gondot okozott, a kötelező evés, mert a hajóúton teljes, de a második héten félpanziónk volt, ami nem is lett volna gond egy vegyes étrenden élőnél, de nálam igen. Napközben úgysem igazán akaródzott volna enni, jobban foglalkoztatott a búvárkodás és az alvás, napozás. De emiatt reggel és este meghatározott időintervallumokban kellett magunkhoz venni az egyre kevésbé szimpatikus ételeket.

Reggel gyümölcs hiányában gyümölcslével próbálkoztam, ami az arabokra jellemző édességgel birt... ezt még a mai napig sem értem, hogy az amúgy is édes ananászlébe miért tesznek ennyi cukrot. Kis idő múlva, gondolván, hogy a gyümölcslé hátha felkészitette a gyomromat a befogadásra, magamhoz vettem némi fehér kenyeret és pástétomot, valamint az előre összevágott zöldségekből csináltam egy salit. Reggelinél kevesebb, a vacsoránál többféle zöldség volt kitéve, valamint volt olaj, fűszerek és mindenféle öntetek, ecetek, amiket természetesen jó messzire elkerültem. Ilyenkor jött jól a citromlé, a sörélesztő és a szójaszósz. Ami nagyon hiányzott, az a fokhagyma volt, pedig gondoltam rá, hogy viszek, mert tudtam, hogy nem lesz, és ráadásul természetes antibiotikus hatása miatt még a gyomorrontásnál is jól jött volna...

Apropó, gyomorrontás. Az idegenvezető elmondta, hogy nincs az a steril étkezés, életmód, amivel ki tudnánk kerülni, mindenki átesik rajta (hiába az ásványvizzel fogmosás és minden megtisztitása). Aki egy hétig van kint, az általában itthon, de aki két hetet tölt kint, az teljesen biztos, hogy még a nyaralás alatt élvezheti áldásos hatását, ami egyénenként változhat - hányinger, émelygés, gyengeség, fejfájás, láz, hányás, hasmenés, ájulás, stb. Van egy helyi gyógyszer, az Antinal nevezetű, amivel hatásosan lehet kezelni. Szegény párom már a 4-5. napon észlelte a kezdeti tüneteket, el is kezdte szedni. A végére, a repülőútra viszont annyira kiütötte, hogy sem ez, sem más nem mentette meg a hányás-hasmenés kb. fél óránkénti váltakozásától. :-( Ehhez képest én csak grapefruitmag-cseppel erősitettem az immunrendszeremet, és nagyjából meg is úsztam, csak a hazaérkezés után volt 1-2 napig hasmenésem.

Visszatérve az ételekre: az ötcsillagos szállodában az átlag nyugati ember izlését kiszolgáló ételeket találtunk, ami számomra semmi ehetőt nem jelentett. Jelentett viszont reggelire felvágottakat, sajtokat, mézet, jamet, müzliket, tejet, tejbegrizt fahéjjal, palacsintát öntetekkel, tojásrántottát, virslit, főtt tojást, rengeteg péksüteményt, krémeket (tahini, padlizsánkrém), fehér babot, stb. Vacsorára pedig rengeteg húst (főként csirke, hal, bárány) és tésztákat, köreteket, párolt zöldségeket és frissen készült salikat, szintén öntetekkel. Sok-sok sütemény, némi gyümölcs, de nem minden nap. Néha volt rakott zöldség, de sajttal, tejszinnel...

Viszont a köretekkel is gond volt: a fehérrizsen és a fűszeres krumplin túl nem sok mindent találtam. Egyszer volt kuszkusz, de sem bulgur, sem köles, sem árpa, barnarizs, stb.

Ami szintén gondot okozott, az a helyi személyzet angoltudása volt. Még az első nap próbálkoztam azzal, hogy megkérdezem, mi van az adott ételben, de egy vicces eset után lemondtam róla. Palacsintatésztába forgatott hagymát, paradicsomot találtam egyik alkalommal. Megkérdeztem emberünket, mi van a tésztában (mert elméletileg tojás nélkül, szódabikarbónával is meg lehet csinálni a "kinai bundát"), azt mondta, hogy liszt, viz, ennyi. Mikor rákérdeztem, kiderült, hogy ja, tojás is van benne... Ezentúl nem kérdeztem, csak azt ettem, amit felismertem a maga természetességében.

Úgyhogy összességében amit meg tudtam enni, az a saját pástétomom volt, fehér kenyérrel, salival, este burgonya, párolt zöldség (fűszer nélkül, teljesen natúr - brrr....) és sali.

Ezek után érthetőbbek a paprikás krumplis mondataim. :-) Az utolsó napokban arról beszéltünk, hogy mi mindent fogunk főzni, ha hazaérünk... Az ötleteim azóta is jönnek, ma vettem egy derelyekészitőt, amit én zöldséges batyuk készitésére fogok használni. Valamint a rántott cukkinit és a bundás zöldségeket is nagyon kezdem preferálni... :-)

Vegán kapros-tejfölös zöldség

Ez egy nagyon egyszerű étel lesz, amit szerintem hétvégén meg fogok újra csinálni. Kb. 2-3-szor csináltam eddig, de a múltkor Barbóca barátnőm párjánál is sikert aratott, pedig Barbi is meglehetősen jól főz.

Hozzávalók:

• 2 fej vöröshagyma,
• 1 padlizsán,
• 1 cukkini,
• szójaszósz
• szójatejföl
• kapor
• (fokhagyma)

A hagymát olajon megdinsztelem, beledobom a vékony, hosszúkásra vágott padlizsánt, majd félidőben a karikára vágott cukkinit, és szójaszósszal összesütöm. Ha kész, belekeverem a szójatejfölt, és friss kaporral fűszerezem. Bedobom a hűtőbe, hogy összeérjen, és általában hidegen szoktuk enni - legalábbis nyáron úgy ettük. :-) Hát ennyi, és isteni finom... Múltkor kuszkusszal és friss salival tálaltam.

Jó étvágyat!

Pár szó rólam

Csak úgy, Schlagwortokban:

Általánosságok:

• Budapesten születtem, itt is élek (Zuglóban), 4 éve külön a szüleimtől
• közgazdasági szakközépbe, majd főiskolára jártam, nki. gazdaság szakirányon, angolul és németül beszélek (utóbbi inkább már csak múlt idő)
• 4 éve vagyok vegetáriánus, ebből 3,5 teljesen vegán.
• Szeretem a kézművességet, a lakberendezést, a táncot, bulit, pörgést, programokat, utazást, színházat, kiállításokat, sétát, kirándulást, mókát, kacagást. Ja, és imádok főzni...

Érdekességek - amiket kevesen tudnak rólam:

• nem tudok fütyülni (mondjuk az első 23 évemben összesen nem ettem annyi répát, mint most egy hét alatt... csak kár, hogy nincsenek összefüggésben... :-P)
• úúútálom a paradicsomos káposztát, és a zellert (és a petrezselymet...)
• kiskoromban cukrász szerettem volna lenni (ehelyett lettem közgazdász, de minek... :-P)
• imádom a számítógépes játékokat, főleg a stratégiait és az életszimulátoros-tycoonos dolgokat (a lövöldözőseket természetesen nem, pacifista lévén) - régen rengeteget játszottam velük, mostanság örülök, ha van két percem kicsit szusszanni
• nagyon szeretek gokartozni, noha a sebességtől alapvetően félek a kocsiban, hullámvasúton, stb. Amúgy meg imádom a vidámparkot, főleg a trambulint :-)
• amin sokan kiakadnak: soha nem ittam alkoholt, kávét, nem dohányoztam, de sokszor szívok a munkahelyemen :-) szóval ezek a káros szenvedélyek kimaradtak az életemből, de egyáltalán nem bánom (és pótolni sem fogom ezt az "űrt")
• 6 évvel ezelőtt nagyon meg voltam hízva, kb 20 kilóval voltam több, mint most. Aztán magamhoz tértem, lefogytam, és egy fél évre rá lettem vega.
• mindig is érdekelt a szociológia és a politológia - pár évvel ezelőtt még másoddiplomás képzésen is gondolkodtam, de aztán nagyon eldurvult a politika, ezért lemondtam róla.
• Évekkel ezelőtt hírmániás voltam, napi 5-6 híradót minimum megnéztem, politikai hírműsorokkal tarkítva. Ma már szinte csak "dísznek" használom a tv-t, annak is elég pocsék... :-)
• nem szeretem a mozit és az "alap filmekből" is teljesen műveletlen vagyok. Több barátom próbált már meg kikupálni, nem sok sikerrel: mostanra sikerült eljutnom odáig, hogy belenéztem a gyaloggaloppba és a brian életébe - az túlzás, hogy végignéztem, mert elaludtam rajta...
• zenei általánosba jártam, amiből nem sok maradt meg, de a zene szeretete igen. Játszottam furulyán és zongorán.
• a főiskolán valamelyik marketing tárgyból egyszer egy holland húsipari (!) cégnek csináltunk piackutatást a magyar helyzetről. Jártam a Baromfi terméktanácsnál is statisztikai adatokért, stb. Aztán kiutaztunk Hollandiába prezentálni és meglátogatni egy húsfeldolgozó üzemet... :-s (szerencsére nem dolgoztak, amikor ott voltunk, csak elméletben láttuk a folyamatot) Akkoriban még csak jele sem volt a későbbi vegetáriánusságomnak, és az egészből nem sokra emlékszem.

Miért nem eszem? - A zselatin

Első ráeszmélésem a zselatin mibenlétére kezdő vegetáriánus koromban volt, mikor egy barátom felhomályosított, miből is készítik. Gyors egymásutánban lepergett előttem gyümölcstortáim hosszú sora, melyeket kiskorom óta készítettem és amelyek tetejét előszeretettel vontam be a boltokban kis tasakokban és különböző színekben kapható zselatinnal... és ez még csak a "tiszta" formájában felhasznált zselatin volt, de megettem minden kész- vagy félkésztermékben is...

Legutóbbi élményem pedig nyáron volt, mikor egy T-vel kezdődő nagyáruházban megnéztem a gumicukor összetevőit... Hát, leesett az állam, amikor megláttam: sertészselatin. Még sosem láttam így, kiírva, utalva az eredetére. Ez így még döbbenetesebb, bár szerintem aki gumicukrot eszik, azt pont hidegen hagyja, hogy mi van benne... :-)







Nade nézzük, mi is az a zselatin.

Pár idézet a wikipédiából:

A zselatin (a francia gélatineből) egy áttetsző, színtelen, majdnem íztelen szilárd anyag, melyet elsősorban háziállatok (szarvasmarha, ló) csontjából és kötőszövetéből kivont kollagénből, hidrolízis útján állítanak elő.

Az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban, a fényképészetben és a kozmetikumokban széles körben alkalmazzák. A zselatin tartalmú, vagy hasonló állagú anyagokat is zselatinnak nevezik. Élelmiszerekben E441 néven, emulgeálószerként, valamint zselésítő anyagként használják.

Évente körülbelül 300 000 tonna zselatint állítanak elő világszerte. A zselatint ipari keretek közt a húsipar, és a bőrgyártás melléktermékeként állítják elő, elsősorban sertésbőrből, sertés- és szarvasmarhacsontokból.

További érdekességek: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zselatin

Hogyan kerülhetjük ki:

• egyszerűen nem veszem meg azt, amiben van - ez a legegyszerűbb mozzanat



• táplálékkiegészítőknél, gyógyszereknél sokszor a kis műanyagnak tűnő burok zselatinból készül. Én ilyenkor vagy más, nem kapszula formájú, de azonos összetételű, természetes táplálékkiegészítőt veszek, vagy pedig fogom a tartalmát és kiöntöm teába. (Így tettem nemrégiben a tőzegáfonya kapszulával is.) Gondosabbak kapnak bioboltban növényi kapszulát, amibe át lehet tölteni a tartalmát.



• főzésnél az agar-agar bír zselésítő hatással, bár én magam még nem próbáltam.

Az az isteni paprikás krumpli...

Két hét pástétom, koplalás és gyomorrontás (ilyen sorrendben) után tegnap este végre nekiállhattam paprikás krumplit főzni, közkívánatra. El nem tudom mondani, hogy mennyire vágytam erre a nagyon egyszerű, de nagyszerű ételre...

Mintha belénk lenne kódolva a (piros)paprika-függőség: már többször tapasztaltam, amikor hosszabb ideig voltam külföldön, hogy ez az egyik dolog, ami nélkül nem tudok meglenni.

Szeretem a bonyolult, különleges fűszerezésű ételeket, de a paprikáskrumpliban az a nagyszerű, hogy semmi más nem kell bele, csak só és paprika - de az jó sok :-) (illetve valaki még köményt, vegetát, majorannát, fokhagymát, stb. is tesz bele)

Én így készítem: 3 nagy fej vöröshagymát olajon megdinsztelek, félrehúzom, beleteszem a rengeteg pirospaprikát, sót, vegetát, fél szárított chilipaprikát,3 db paprikát nagy darabokban, majd a csíkokra vágott krumplit, felöntöm vízzel és készre főzöm. Kisebb darab krumplikat is teszek bele, mert azok hamarabb megfőnek, és besűrítik az egészet. Én úgy hívom, hogy "másnaposra" csinálom, mert ha több vízzel, kevésbé szétfőzötten készül, akkor csak másnapra lesz ilyen "szottyos". :-)

Tipp: aki bírja a gabona-krumpli párosítást (ez nem én vagyok), a legvégén tehet bele gabonakolbászt is, a vastag, boszis márjákúból, mert az egybemarad. De akár a darabokra szétesős, vagy a kenhető csípőskolbász ízű gabonakolbi is jó bele, ennek a fűszerezése is nagyon megdobja, főleg, ha füstölt.

A legjobb mégiscsak bográcsban, akárki akármit is mond. Finom füstös lesz, szinte érzem az illatát... :-) Nagyobb társasági összejöveteleknél ideális, mert könnyű elkészíteni, gyors, és még a fiúkat is be lehet fogni a krumplipucolásba. Egy hátránya van: tavasztól őszig működik csak...

Friss salátát csináltam hozzá tegnap sok-sok lilahagymával, jégsalival és paprikával.

Jó étvágyat!

Egyiptomra készülve

Ma elutazom két hétre Egyiptomba! Nagyon várom már, imádom azt a kultúrát, nagyon vonz ott minden. Nem véletlen kezdtem el anno hastáncolni sem. És hol is érezhetném jobban magam, mint egy olyan országban, ahol a cicákat istenítik :-P

Vegánként érdekes kihívás lesz az étkezés, természetesen majd beszámolok az ottani lehetőségekről. Minden esetre amennyire tudtam, felkészültem, bár 15 napi élelmet azért mégsem tudok magammal vinni. De néhány pástétom, hidegen sajtolt olaj, szójaszósz, sörélesztő pehely és az elmaradhatatlan nasik azért becsusszannak a poggyászba. Félpanziónk lesz végig, olykor teljes, de szerintem a kenyéren és a friss salátán kívül túl sokat nem fogok tudni megenni belőle, ezért is viszek kiegészítőket. Legalábbis nem várom el, hogy legyen bármi számomra ehető - ha mégis lesz, hálás leszek érte. :-)

Elméletileg a déli országokban sok zöldséget használnak, tojást és tejterméket a meleg miatt nem igazán, húst pedig húsevőként sem túlzottan ajánlott kint enni - kérdés, hogy a szállodákban a turistáknak mit adnak, mert biztos nem csak a helyi specialitásokat, így hát bármiben lehet bármi olyan, amit nem szeretnék megenni.

Mostanra, 4 év után eljutottam oda, hogy kicsit untat, azaz inkább fáraszt a kérdezősködés, hogy mindenhol mindent, minden egyes alkalommal kikérdezzek, hogy pontosan miből van. Felesleges, mert a legtöbbször pontos leírást úgysem kapok, ezért inkább nem eszem meg. Ha valami esetleg esélyes, hogy állatmentes - pl. főtt krumpli -, azért arra rákérdezek, de nem áll szándékomban nagy ügyet csinálni az étkezésből. A főzés persze hiányozni fog, maga az élmény, a kavargatás :-) de csak kibírom valahogy.

Tejszínes-spenótos tészta két változatban

Egyik nagy kedvencünk a spenótos tészta - többféle változatban készítem, attól függően, mi van/nincs itthon :-) Kiskoromban a szüleim jól jártak velem: mind a spenótot, mind a sóskát

A spenótnak, mint általában a zöld levelű zöldségeknek igen magas a vastartalma, immunerősítő, antibakteriális és gombaellenes hatású, csökkenti a vércukorszintet, a magas vérnyomást és az alacsony vérnyomás okozta fáradságérzetet. Magnéziumtartalma segít megelőzni az idegfájdalmakat és az izomgörcsöket; antioxidáns összetevői védenek a szív- és keringési rendellenességekkel szemben. Gátolja a szervezet elsavasodását Az egyik legmagasabb K-vitamin-tartalmú zöldségünk, ennélfogva serkenti a vesék működését, ezáltal segíti az ödémák kiürülését, mérsékli a magas vérnyomást. A kúraszerű spenótfogyasztás mérsékli a vérzést, a menstruációs fájdalmakat és pótolja a vasat. A két legjelentősebb antioxidáns, a "szemvédő" flavonoidok, a lutein és zeaxantin leggazdagabb forrása. Mivel ezek a vegyületek csak táplálékkal együtt vehetőek fel a szervezet számára, szemünk épsége a nagyban függ az étkezési szokásainktól.

Spenótos tészta 1 - megmaradt spenótból

• Maradék spenót(főzelék) - parajpüré, víz, vegeta, fokhagyma, olaj, liszt, só, sörélesztő
• teljes kiőrlésű tészta
• zab/szójatejszín
• szezámmag
• olaj a tepsihez

A spenótfőzeléket tej helyett vízzel szoktam készíteni a szokásos módon: felolvasztom a parajpürét kevés vízzel, egy kis sót és vegetát teszek bele, majd felhígítom további víz hozzáadásával. Ezután jöhet bele a fokhagymás rántás: kevés olajon teljes őrlésű lisztet megpirítok, és belenyomok 2-3 gerezd fokit. Csak nagyon kevés ideig pirítom tovább, mert a foki könnyen odaég. Félrehúzom a tűzről, és megvárom, míg kicsit kihűl. A forró parajba csomómentesen belekeverem (besűrítem), majd egy kis sörélesztő pelyhet is adok hozzá.

Közben felteszem a vizet forrni a tésztának és lassan a sütőt is begyújtom. Kifőzöm a tésztát, és egy nagy jénai tál aljára kevés olajat teszek. Rádobom a tésztát, ráöntöm a spenótot, a zabtejszínt és megszórom szezámmaggal. A sütőben összesütöm 180 fokon, kb fél óráig.

Tipp: vegánok a parajpürével vigyázzanak! Egyszer jártam már úgy, hogy gondolatban teljesen ráálltam, hogy spenótos tésztát csinálok, aztán hazaérve felrántottam a frigó ajtaját, kivettem a parajkrémet és valamilyen kósza gondolat alapján még egyszer megnéztem az összetevőket (pedig amúgy elég alaposan vásárlok). És hát mi volt benne...? Tejszármazék... Ekkor konstatáltam, hogy igen, a neve is sejteti: krémes parajpüré... szóval jobb az óvatosság, mint az ilyen meglepetések. Elkeseredve mondtam le az aznapi spenótos tésztáról, a pürét meg persze elajándékoztam. De legalább a tudatosságom és az intuícióm a helyén volt - és ez kárpótol mindent :-)

Spenótos tészta 2 - friss spenótból vagy blansírozott spenót golyócskákból

• friss parajlevél, vagy egy csomag spenót golyócska (mirelit)
• olaj/bio margarin
• két db. bio leveskocka
• 2 dl zab-/szójatejszín,
• zúzott fokhagyma (2 gerezd)
• tészta

Kevés olajon vagy margarinon lefonnyasztom/kiolvasztom a parajleveleket. Ezután semmi más dolgom nincs, csak beledobni a két leveskockát, kevés vizet hozzáadni és kicsit párolni. Ha kész, felöntöm a tejszínnel, még 3-4 percet rotyog, és már kész is. A fokhagymát a legvégén zúzom csak bele. Hozzákeverem a kifőtt tésztához (általában pennét vagy csavart tésztát használok erre a célra), megszórom sörélesztő pehellyel, és kész is.

Tipp: tegnap volt itthon egy kis füstölt növényi sajt, ez is került a tetejére, de a sörélesztőtől is krémesebb, ízesebb lesz.

Bio leveskockát a DM-ben szoktam venni, az Alnatura márkájú kifejezetten finom és olcsó is (6 db kb 250 Ft)

KÖZÖSen, KÖZÖSSÉGben – avagy gondolatok a közösség ideájáról

Sokszor szoktam a szavakból kiindulni. Sokaknak ez „csak” a fizikai szint, de nekem egy nagyon fontos kiindulópont: a fogalmak, úgymond ideák fizikai testei. És mint az emberről is a saját fizikai teste, sokat árulnak el a belsőről, a tartalomról…

Az alábbi kérdések merültek fel bennem:

• mit is jelent a közösség, mitől lesz egy embercsoport közösség,
• miért akarunk közösséghez tartozni,
• mi alapján választunk közösséget,
• mitől érzi magát egy ember a közösség tagjának,
• mit tehet az egyén a közösségért, stb.

Nézzük először magát a szót: KÖZÖSSÉG.

Ahogy ízlelgetem, tudatomban tartom, egyre mélyebb jelentéséhez jutok el. KÖZÖSSÉG, KÖZÖSSÉG, KÖZÖSSÉG… Körülbelül két éve érzem azt, hogy valamilyen szintű feladatom, ezáltal célom a közösségfejlesztés. Ez egy „kósza”, külső gondolatként jött át anno, de azt hiszem, most kezd beérni bennem, hogy mit is jelent ez számomra. Ahhoz azonban, hogy fejleszteni tudjam, tudnom kell, mi is a közösség, miért fontosak a közösségek – általában véve, és nekem, egyéni (mikro) szinten…

A közösség szó azt sugallja, hogy itt valami együttes, közös dologról van szó. Tehát többen vagyunk benne. Egy közösségben már nem egyedül vagyok, nem rajtam van a hangsúly, hanem rajtunk. Úgy is mondhatnám, hogy itt MI-rólunk van szó, nem én-rólam.

Hogy mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy egy jól működő közösségben kulcsfontosságú a másik ember és az érte hozott áldozat. Hogy a közösség tagja képes legyen a saját egyéni érdekét alárendelni a közösségi érdeknek. Tehát ha választanom kell a saját érdekem és a közösségi érdek között, akkor - ha tényleg komolyan vettem a közösség ideáját – azt teszem, amit a közösség érdeke megkíván.

Közösség alatt nem kell rögtön nagyban gondolkodni - a család, vagy egy párkapcsolat is mini közösségnek számít. A közösségi létet mindannyian a családból hozzuk (vagy nem), ott tanuljuk meg az alapjait, hogy milyen az, amikor mások is vannak rajtunk kívül. Ez a gyerekeknél látszik a legszebben: 4-5-6 éves korukig, amikor az ego (és olykor az egoizmus) kifejlődik, természetes módon a figyelmük magukra irányul. Aztán a szülők felelőssége, hogy innen pedig tovább irányítsák a gyerkőc figyelmét a többi emberre.

Közösségek egykor és most

Nem újkeletű dolog ez: sok mondás utal rá, talán a legismertebb a „Mindenki egyért, egy mindenkiért”.

Régen talán közösségibbek voltak az emberek, mint ma, a vérségi kapocs nagyon erős volt az emberekben. Mára viszont túlzottan önállók, vagy helyesebben mondva inkább egoisták lettünk – utolért minket a „gyerekbetegség”. Ami pár évesen természetes, az felnőtt korban már nem az: ha a felnőtt ember azt hiszi, hogy körülötte forog a világ és az akaratát másokon keresztül, mások kárára próbálja érvényre juttatni.

A cél jelenleg az lehet, hogy ezt az egoizmust háttérbe szorítva újra képesek legyünk a közösségalkotásra, egymás figyelembe vételére, segítésére, a szeretetteljes, közös tevékenykedésre közös célokért. Ráadásul önként, szabad döntésünk alapján választott közösségekben, ahol úgy érezzük, hogy a többi taggal egyetértve tiszták azok a közös célok, amelyekért szívesen „áldozunk” a közösségi lét oltárán. Az idézőjel azért jogos, mert amint azonosulni tudunk egy közösséggel és céljaival, már nem fogjuk áldozatként megélni azt, amit érte teszünk.

A közösség egyénekből áll, az egyének szabadon választják a közösséget. Az igazi közösség szabadon hagy, nem nyomaszt, hanem a tagok szabadságát tiszteletben tartja. Szeretetteljes munka zajlik a közös célért, de nem olvadnak fel a tagok a közösségben, nem veszítik el EGY-ÉN-iségüket, hanem megőrzik individualitásukat.

A régi közösségi mondások modern verziója sajnos a „közös lónak túrós a háta” lett… Mára már nagyon sokan elhiszik, hogy „abból mindig csak baj van, ha valami közös” (tulajdon, munka, stb.). Erre a kiábrándultságra erősen rásegített a szocialista rendszer „közösségépítő hatása”. Hányszor hallottam a szüleimtől azt, hogy köszönik szépen, de nem kérnek a közös dolgokból… Ez történik akkor, amikor egy magasztos ideát rosszra használnak: az emberek elfordulnak az alapvetően jó alapelvektől csak azért, mert azt tapasztalták, hogy mennyire vissza lehet élni vele, hogy lehet manipulálni, embereket átverni általa. De arra nem gondolnak, hogy ugyanezt az ideát milyen magasztos célokra is lehet fordítani… és hogy ez csak rajtunk, a mi moralitásunkon múlik!

De miért is jó, ha elhitetik az emberekkel, hogy egyedül jobban boldogulnak, mint közösen? Vagy másképp: mi történik, ha megszűnnek a közösségek, és csak szétszakított, elszeparált egyének maradnak? A válasz újra az egoizmus térhódítása. Neki ez a helyzet ideális! Az egoizmus nagyon szereti a széttagoltságot, elszigeteltséget, hiszen akkor csak ő van! Nem kell alkalmazkodni, minden róla szól, nem kell osztozni, beengedni, figyelembe venni a másikat, stb. „Majd én mindent megoldok magamnak, nem kell senki segítsége, én erős vagyok és boldogulok egyedül is”, stb.

Pedig mindenki tudja, hogy „egységben az erő”, vagy „sok kicsi sokra megy”: ezek a mondások mind arra utalnak, hogy a jelenlegi hitünkkel ellentétben az igazi erő, fejlődés, lehetőség, tehát maga a jövő az összefogásban van, ami nem valósulhat meg igazi közösségek nélkül.

A valódi közösség tagjai egymásért élnek, dolgoznak. Megosztják azt, amijük van, legyen az tulajdon, tapasztalat, érzés, gondolat… minden percben tudatában vannak annak, hogy bármit is tesznek, az nem csak saját magukra, hanem az általuk alkotott közösségre is kihat… ez egyfajta felelősségtudatot is feltételez – már nem csak magamért, hanem magamon keresztül a közösségért is felelek.

A közösségek ismérvei tehát:

• Egyénekből, individuumokból áll, akik
• Saját szabad választásukból vesznek részt a közösség életében
• valamilyen közös alap, kiindulási pont, összekötő kapocs van a tagok között (múlt, jelen)
• közös célt tűznek ki a tagok, (jövő) és
• közös, aktív munkát végeznek a közös cél elérése érdekében
• mindezt odafigyeléssel, megértéssel, békében, szeretetben.

Apropó, milyen szép és árulkodó a magyar nyelv: „…saját szabad választásukból részt vesznek a KÖZÖSSÉG ÉLETÉBEN”. Ezek szerint a közösségnek van élete…! Akár egy élőlénynek, a közösségnek is élete van! Vajon mit jelent ez a közösség tagjainak? Számomra azt, hogy a tagok minden megnyilvánulása vagy életet ad, vagy életet vesz el a közösségtől. Vagy építem, vagy rombolom - ez az én választásom.

Folyt. Köv.

Fahéjas barnarizs - avagy hogyan tegyük elviselhetőbbé a barnarizs-kúrát

Idén Húsvét előtt 13 napos barnarizs-kúrát csináltam tisztításképp. A tavaszi külső-belső nagytakarításnak szerves részei a tisztítókúrák, böjtök, rám is rámfért már a hosszú tél és az abból következő fáradtság, vitaminhiány miatt.

A barnarizs nagyon jól átpucolja a beleket, szivacsként magába szívja a mérgeket a bélrendszerből és így fejti ki tisztító, méregtelenítő hatását. A legkönnyebben emészthető gabona, lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Különösen érdemes hétfőnként enni.

Csak a hántolatlan, barnarizs formájában értékes a rizs, csak így jelent igazi táplálékot. (A fehérrizs előállítása során lehántolják az egész rizsszemet, mely során külső burkát eltávolítják, megfosztva a rizst a vitaminoktól, ásványi anyagoktól és a rostoktól; így egy üres kalóriaforrássá válik.)

Élettani hatásai:
- jó hatással van fogyasztása keringési, emésztési bántalmak esetén
- kimerültség, fokozott stressz esetén
- magas vérnyomás csökkentésére
- hasmenés ellen, magas láz esetén
- jótékony hatást gyakorol az egész bálcsatornára, nyugtatja és tisztítja
- bőrbetegségeknél, hajhullás esetén is érdemes fogyasztani.
- nem hízlal, jótékonyan hat a vérzsír és vérkoleszterin szintre
- segíti a veseműködést, gátolja a vesekőképződést
- méregtelenít, segíti a salakanyagokat eltávolítani a szervezetből
- az idegrendszerre nyugtató hatást gyakorol

Értékes B vitaminok vannak héjrétegében. Ezenkívül tartalmaz fehérjét, rostot, cinket, folsavat, E- és B vitamint, kalciumot.

Ajánlatos beáztatni 8-12 órára, én akár 1-2 napra is beáztatom, folyamatosan cserélve rajta a vizet. Így hamarabb megfő, ezáltal sokkal több vitamin, ásványi anyag marad meg benne, valamint puhább, élvezhetőbb lesz. 2,5 – szeres mennyiségű vízzel főzzük puhulásig.

Ajánlott fűszerek hozzá: lestyán, curry, sáfrány, majoránna, kakukkfű és az erjedésgátlók: fahéj, kömény, pirospaprika.

A barnarizskúránál teljesen sómentesen főzöm meg a rizst, és nagyon alaposan megrágva (minden falatot legalább 30-szor, teljesen pépesre) eszem, így kiérződik a kissé édeskés íze. Ez adta az ötletet, hogy a sokadik napon fahéjjal fűszerezzem. Kúrán kívül akár mézet is lehet rácsepegtetni - így már desszert jelleget ölt.

A rizskúra rövidebb változata - monodiéta, csak pár napig (2-3) alkalmazható:

• sótlan, maximum enyhén fűszeres barnarizs naponta háromszor: reggelire, ebédre és vacsorára


• étkezés után 2-3 óráig sem enni, sem inni nem szabad. Ez azért fontos, mert így fejti ki a bélpucoló hatását, "higítatlanul". A rostok miatt érdes felülete a belek redőiből is kiszedi a lerakódásokat, ezért a felszívódás javul.
• mivel sem zöldség, sem gyümölcs nem fér meg mellette, hosszabb távon nem ajánlott, arra a második változat alkalmas.
• az alapos rágás különösen fontos, a nyállal teljesen pépesre kell keverednie, mert a tápanyag megemésztése már ekkor megkezdődik. Sok vitamin már ott felszívódik, így azoknál ez extrán fontos, akinek a bélben való felszívódása (a lerakódások vagy egyéb okok miatt) nehézkes.

Hosszabb változat:

• reggelire (délig) gyümölcs, magában, azaz egyszerre egy fajta fogyasztható. Egy-egy gyümölcsétkezés között legalább fél óra teljen el.
• napi kétszeri barnarizs: ebédre magában, a rövid változat szerint, estére viszont friss vegyes salátával (öntet nélkül, csak olajjal, mert az segíti a vitaminok felszívódását).

Természetesen minden kúrának a tisztítás a lényege, de szervezetünknek megfelelően módosíthatjuk a kúrákat - azonban tudnunk kell, hogy úgy kevésbé fejtik ki a hatásukat. De ha valaki el van szokva a teljes értékű gabonáktól, nyers zöldségektől (pl. puffad tőle), vagy zöldséglevektől (elszínezi a vizeletét), érdemes fokozatosan hozzászoktatni a szervezetet.

A tisztításnak évente kétszer kiemelt időszaka van: tavasszal és ősszel. (természetesen ettől még nyáron is lehet kúrát végezni) Az őszi kúrákhoz nagyon javasolt még a szőllő, de általános alapelv, hogy mindig olyan zöldséggel-gyümölccsel érdemes végezni a kúrát, aminek szezonja/idénye van.

Sok sikert!

Kezdeti rajzaim

Másfél-két évvel ezelőtt kezdett foglalkoztatni a rajzolás. Elvégeztem egy rajztanfolyamot, majd az ott megtanult technikákat elkezdtem egyedül gyakorolni. Sajnos nem olyan gyakran rajzolok, mint ahogy szeretnék, de szerencsére ez a tudás valahogy nem kopik meg: amikor elkap az ihlet, nekiülök és rajzolok valamit. Igy volt ez a lábfejemmel is...

Mivel tablet pc-m van itthon, megpróbáltam a gép felületén is rajzolni. Nem annyira pontos, mint a grafit, természetesen, de érdekes élmény. Az Inkart nevezetű programot használtam, ezzel készült az alábbi kéz.

Terveim közt szerepel a komolyabb rajzoló programok megismerése, csak hát az a fránya idő... Azért jövő héten viszek Egyiptomba pár ceruzát, hogy legyen hova nyúlnom, ha elkap a rajzolhatnék. :-)

Bercica újra meglátogatott

Bercica (szüleim cicája) újra tiszteletét tette nálunk: tegnap este érkezett, és egész holnap estig élvezhetjük a társaságát.

Mivel lakásban lakunk, akármennyire is szeretjük a cicákat, nem tartjuk helyesnek, hogy sajátunk legyen. De cicaéhségünket csillapítandó kölcsönkértük (szó szerint kunyeráltam) Bercicát, hogy legalább pár napig át tudjuk neki adni a szeretetünket :-) Sajnos tegnap nem sokat voltam vele, mert nagyon hamar eljött az álommanó, de azért egy rövid játék belefért, illetve a páromnak beledorombolt a telefonba üdvözlésképp.

Ma reggel viszont már nem volt menekvés: játszani kellett megint, mert a vasaló zsinórjától a virágokig mindent betámadott, megrágott. Hangos dorombolással aztán jöhetett a simi. Remélem, nem rosszalkodik napközben és nem rendezi át a lakást, mire hazaérünk.

Kedvenc foglalatossága a lakásban található használt papírzsepik összegyűjtése - tegnap éjszaka is meglepett eggyel, amikor felkeltem :-)

Növényi tejföl - magokból

Egyszerű alternatíva a szójatejföl helyett.

Hozzávalók:

• napraforgómag (sótlan, pörköletlen),
• víz,
• további ízesítéshez tetszés szerint: hidegen sajtolt olaj, mustár, torma, fűszerek, fokhagyma, citromlé, sörélesztőpehely, szójaszósz, színezéshez kurkuma/cékla, stb.

A napraforgóhoz kevés vizet adok és botmixerrel elturmixolom. Kicsit pihentetem, mert a mag megszívja magát vízzel, besűrűsödik. Ekkor további vizet adok hozzá, míg el nem éri a megfelelő sűrűséget. Ízlés szerint fűszerezem és felhasználom.

Használható:

• salátaöntetként (citrommal, fokhagymával és friss fűszerekkel ízesítve, pl. tzatziki)
• rakott ételekbe (rakott kel/karfiol, burgonyás rakottas, stb.)

További tipp: készíthető sima dióból, vagy kesudióból is. Utóbbi drágább, de krémesebb lesz. Viszont a magas fehérje tartalma miatt nem javasolt túl sokszor készíteni.

Tzatziki vegán módra

Azaz fokhagymás uborkasali... :-)

Hozzávalók:

• másfél kígyó (vagy fürtös) uborka lereszelve
• napraforgóból készült tejföl lásd itt
  
• gerezd fokhagyma, citromlé, só, szójaszósz, friss kapor.

Az ubit lereszelem, megsózom, hogy levet eresszen. Ráöntöm a napraforgóból készül tejfölt, és ízesítem szójaszósszal, citromlével, fokhagymával és kaporral. Bedobom a hűtőbe összeérni.

Rakott kel

Szombaton a péntekről maradt barnarizs kapott új "köntöst" egy jénai tálban az alábbiak szerint...

Hozzávalók:

• maradék barnarizs
• egy kis fej kelkáposzta
• fél padlizsán - opcionális, nálam épp "maradék állapotban" bújkált a hűtőben, ezért dobtam bele
• "lágy" gabonakolbász,
• 2 db paradicsom
• kevés olaj a tál aljára
• napraforgóból készült "tejföl", vagy szójatejföl.

Azért is imádom a rakott dolgokat, mert csak össze kell rétegezni, és már mehet is a sütőben - semmi kevergetés, semmi felügyelet, és közben tudok mással is foglalkozni.

Szóval a tál aljára káposzta került viszonylag nagyobb darabokra tépve (nyersen, nem párolunk, hőkezelünk feleslegesen), rá a barnarizs, rá a szegedi gyártású, lágy, nem atomjaira szétesős, csípőskolbász ízű gabonakolbász, illetve a paradicsom. Majd megint káposzta, megint rizs, és a fél padlizsán. Itt már jöhet a napraforgó tejföl, de csak az egyharmada. Befedtem még egy káposzta réteggel és az egészet meglocsoltam a maradék tejföllel, ami lecsurgott az aljára is, megvédve a kiszáradástól.

Kb. 50 perc alatt, 180 fokon szépen megsült. A tetejére egy kis növényi sajtot is lehet reszelni.

Tzatzikival kiváló :-)

Jó étvágyat!

Amikor én még kezdő (vegetáriánus) voltam...

Saját sztorim, további tippek az áttéréshez

Négy és fél évvel ezelőtt egy akkori kollégám segítségével fokozatosan kaptam meg a hús- és tejtermékfogyasztással kapcsolatos információkat, majd magam is kerestem, elébe mentem, utána olvastam, tájékozódtam, kérdeztem.

Közel fél év telt el addig, míg „összeállt a kép” a fejemben, és úgy döntöttem, hogy nem fogok többé állati eredetű dolgokat enni. A húsról és a tojásról azonnal le tudtam mondani, 2 hónap vegánság után viszont a tejtermékekkel kapcsolatban megalkudtam: ettem tejföllel készült burgonyasalátát, némi sajtot, stb. Másnapra megvolt az eredménye: lepedékes nyelv, köhögés, pattanások, stb. Elméletben tudtam, hogy a tejtermékeknek rossz hatása van a szervezetünkre, mégis valahogy saját tapasztalás kellett ahhoz, hogy megtegyem a következő lépést. Sokaknál viszont nem ilyen egyértelmű a válasz - a tejtermékek negatív hatása rejtve marad, mert nem látjuk át az összefüggéseket. Például a gombásodásban, allergiákban nagy szerepük van, ezért is fontos a tájékozódás.


Miután tapasztaltam, hogy nem tesz jót szervezetemnek a tejtermék, átvettem még egyszer azokat a forrásokat, ahol az általuk okozott betegségeket, lelki-szellemi hatásokat taglalták - ez segített aztán a tudatosításban. Úgy döntöttem, hogy 3 hónapra kipróbálom a vegán étrendet, és ha beválik, akkor „úgymaradok”. Ezt a „kísérletet” családom, környezetem is könnyebben vette.


Eközben látogattam a bioboltokat, kérdezgettem vegetáriánus ismerősöket a főzés kérdéskörében. Még úgy is enyhe megtorpanást okozott a vegetáriánus főzés, hogy korábban jó szakács hírében álltam: a számomra új alapanyagok, fűszerek megismerése, kombinálhatósága, stb. több időt vett igénybe, mint gondoltam. Ezért ajánlom a kezdetekben a receptfüzetek, szakácskönyvek használatát, majd később a kreatívabbak hozzáláthatnak a kísérletezéshez, kitalálhatnak új ételeket. Ha már ismerjük a helyettesítési lehetőségeket, „normál recepteket” is át tudunk alakítani táplálkozásunknak megfelelően. Az egyik környékbeli bioboltban, ahol a pí-vizet veszem, sokat beszélgettem az eladó hölggyel, kaptam tőle tippeket. Akár húsevő ismerőseinket is kérdezhetjük főzési szokásaikról, főleg, ha vidéki, netalán erdélyi ismerősünk van! Ők el tudják mondani, hogy a nálunk is ismert ételeket hogy készítik el, ezen túl pedig saját receptjeiket is elmondhatják. Így ismerkedtem meg például a padlizsánkrémmel.


További segítség önmagunknak, ha az így felfedezett, kikísérletezett és „alap” ételeinkből összeállítunk egy listát, ami bármikor elővehető ötletmerítésként. Amikor a délutáni bevásárlás előtt át akarjuk gondolni, mit is kellene venni, jól jön egy étellista, amiről eszünkbe jut, mennyi mindent tudunk már főzni! Ha jól átgondoljuk az ételeket, rájövünk, hogy sokkal változatosabban tudunk étkezni, mint húsevő korunkban. Ugyanezt a műveletet egyszer elvégeztem a kandidakúra iránymutatásai alapján, és – az igen szigorú iránymutatások ellenére - körülbelül 40 ételt tudtam felsorakoztatni. Így azért jóval könnyebb nekilátni egy látszólag kemény diétának is! Nekem akkor is jól jött a lista, amikor este fáradtan kell főznöm és ötlethiányban szenvedek. Van pár jolly joker ételem, amiket könnyű és gyors elkészíteni, átlag háztartásban van mindig hozzávaló, pl. paprikás krumpli, lecsó, stb. Hétvégén aztán jöhet az időigényesebb művelet, a kísérletezés, extra alapanyagok használata.


Természetesen engem is utolértek az aggódó rokonok, már szinte megváltották a sírhelyemet, mondván, hogy így – állati eredetű dolgoktól mentesen - nem lehet élni. Jöhetett az érvelés, mondanivalóm alátámasztása kissé tudományosan hangzó fogalmakkal, amiket – közgazdász lévén – én is előadásokból, könyvekből, cikkekből szedtem össze.


A másokkal való beszélgetés, érvelés azért is fontos, mert a saját kérdéseikkel rávilágítanak elméletünk sötét foltjaira, hogy mit nem tudunk még, miért is nem essszük az adott dolgot, stb. Fogjuk fel segítségnek, olvassunk utána, készüljünk fel, ezzel is tudatosítjuk, mit miért nem eszünk!

Ismerőseim, családtagjaim azzal riogattak, hogy le-, azaz inkább el fogok fogyni, beteg leszek, stb. Ez az egyik fő sztereotípia az emberekben, hogy aki vegetáriánus, az szükségszerűen sovány is. Ez egyáltalán nem törvényszerű, szerintem mi, vegetáriánusok inkább normál súlyban vagyunk. Soványak maximum egy átlag magyar húsevőhöz képest vagyunk – sajnos... szerintem a súlyvesztés abszolút alkati kérdés, én 2-3 kilónál többet nem fogytam az áttérés következtében. A hirtelen váltásnál megeshet a nagyobb súlyvesztés, de idővel visszaáll a szervezet a normál súlyára. Fokozatos áttérésnél és megfelelő táplálkozásnál, mozgásnál pedig csak annyit fog veszteni az ember a súlyából, hogy a normál súlyát elérje, megtartsa. A súlyunk alakulása ugyanígy történik a böjtöknél is. Több, mint 2 éve hetente egy nap böjtöt tartok, amikor csak folyadékot veszek magamhoz (zöldség- és gyümölcslé, pí-viz, tea), valamint olykor hosszabb, 3-5 napos kúrát iktatok be. Ilyenkor lemegy 2-3-4 kiló rólam, de a böjt után visszaáll a normál súlyra, se több, se kevesebb nem lesz. Hosszabb böjtöknél sem fogy az ember a böjt hosszával arányosan. Egy ideig lesz csak súlycsökkenés, majd megáll, és a böjt után visszaáll.

Gyakorlati tippek kezdő vegetáriánusoknak

Igen, mindenki kezdte valahol. Sajnos, vagy nem, mi (még) nem az a korosztály vagyunk, aki beleszülethetett egy vegetáriánus családba, mindannyian húsevők voltunk egykor. Viszont tudatosan választhattuk a vegetáriánus életformát, és azt hiszem, ez talán mindennél fontosabb! Döntésünk megalapozott volt, és remélhetőleg egy életre szól majd. Hogy ez így lehessen, pár dolgot jó tudnunk az áttérésről...

Adott a kiinduló helyzet: valamilyen okból kifolyólag – állatvédelemtől a spirituális okokig – úgy döntünk, hogy ezentúl kihagyjuk étrendünkből a húst, vagy akár a tojást, tejtermékeket is. Nade hogy kezdjünk hozzá? Helyes az, ha egyszerűen csak „üresen hagyjuk a hús helyét a tányérunkon”? Megesszük a köreteket, és már meg is oldódott a probléma. Vagy mégsem?

Az egyoldalú táplálkozás viszont – akár hússal, akár hús nélkül – komoly veszélyeket rejt magában. Szervezetünknek sokféle ásványi anyagra, vitaminra, nyomelemre van szüksége, amit a fehér rizsből, tésztákból és burgonyából, mint átlagos köretekből nem tudunk beszerezni. Ezért nagyon fontos, hogy látókörünket szélesítsük, megismerjük az alapanyagokat, helyettesítő termékeket, alternatívákat, még mielőtt végleg elhagynánk az állati eredetű ételeket. A tájékozódás egyik fontos színtere lehet a szakkönyvek, szakirodalom tanulmányozása, valamint a bioboltok, mint lelőhelyek áruival való ismerkedés.

Nyugodtan menj be a bioboltokba, nézz körbe! Olyan alapanyagokkal fogsz találkozni, melyekről nagy eséllyel életedben nem hallottál még, de nem kell megijedned tőlük! Mindig találsz felhasználási javaslatot a dobozon, címkén, vagy kérdezd az eladókat az elkészítés mikéntjéről. A bioboltok eladói általában járatosak a termékekben, sokszor maguk is gyakorló vegetáriánusok, háziasszonyok, mint amilyen te is vagy/leszel!

Ha az alapinformációkat már beszerezted, ideje megszakítani a kapcsolatot a hússal. Van, aki nem túl gyakran evett húst váltása előtt sem, van, aki naponta többször is, ezért nincs általános javaslat, minden eset egyedi. Ki-ki maga tudja eldönteni, hogy a hirtelen váltás, vagy a fokozatos elhagyás válik be neki módszerként, mint ahogy azt is, hogy a fokozatosságnál milyen lépésekben, tempóban tudja végleg kiiktatni étrendjéből a húst, vagy az összes állati eredetű ételt. A cél azonban mindkét módszernél ugyanaz: nem a hús iránti vágy elfojtására, hanem döntésünk okának tudatosítására kell törekednünk. Csak akkor tudunk tartós változást elérni, ha megértettük, hogy miért döntöttünk úgy, ahogy.

Döntsd el te, mi a célod a vegetáriánus életmóddal, milyen termékeket szeretnél elhagyni, mit szeretnél pontosan elérni! Határozz meg magadnak lépéseket, határidőket és tartsd is magad hozzájuk! Emlékezz: ez nem kényszer, szabad akaratodból döntesz úgy, hogy nem eszel ezentúl bizonyos dolgokat, ez a módszer pedig eszköz, segítség, hogy megvalósítsd. Például mondhatod azt, mikor már a húst elhagytad, hogy 3 hónapra kipróbálod, milyen a teljesen vegán életmód, milyen hatása van a testedre, jó-e ez neked. Figyeld meg, hogy reagál rá a szervezeted. Ismerőseim közül sokan tapasztaltak javulást különböző területeken: allergia, gyomor- és emésztési problémák, cukorbetegség, látásproblémák, stb.

További segítséget jelent, ha a fent említett szakkönyvekben, szakirodalomban más olyan okot is találsz a vegetáriánus táplálkozás mellett, amellyel azonosulni tudsz - döntésed immáron több lábon áll: például „nem csak” állatszeretetből nem eszel húst, hanem tanulmányokból azt is megtudtad, hogy milyen jótékony egészségügyi hatásai vannak a hús és/vagy tejtermékek elhagyásának, vagy akár azonosulhatsz a vegetáriánus életmód lelki-szellemi háttével is.

Egy hosszabb, több hetes, akár több hónapos előkészület, tájékozódás után akár a hirtelen váltás sem okoz zavart. Ha már ismered a bioboltok kínálatát, saját lehetőségeidet, rendelkezésedre állnak szakácskönyvek, ismered a nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok növényi forrásait, nyugodtan hozzáláthatsz az életmódváltáshoz. Ezek hiányában azonban kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor ismerőseid, barátaid, családod, orvosod, stb. érveikkel megingatják elveidet, nézeteidet. Ha viszont tisztában vagy az összefüggésekkel, nem tudnak befolyásolni a „vegetáriánus betegségekkel, fejlődési rendellenességekkel, hiánybetegségekkel”, stb. Jó ezekből előre felkészülni, már csak azért is, mert nagy valószínűséggel szembesíteni fognak vele téged is az „egészségedért aggódó családtagok és ismerősök”. Ha viszont látják, hogy felkészült vagy a témában, nagyobb eséllyel hagynak fel a vitával, mintha azt látják, hogy határozatlan, tájékozatlan és következetlen vagy.

Apropó, következetesség! A fokozatos átállás ideje alatt is határozd el, honnantól kezdve mit, miért nem eszel, vagy miért és milyen lépcsőkben csökkented a mennyiségét. Ezeket az „önkorlátozásokat” aztán jó, ha be is tudod tartani, különben a környezeted is megzavarodik, mikor mit eszel vagy nem eszel, és egyre többször fognak kompromisszumokba belekényszeríteni, végül végleg alááshatják életmódváltozásra irányuló törekvéseidet. Például elhatározhatod, hogy kezdetben csökkented a húsfogyasztást heti 2 alkalomra, ekkor ne iktass be harmadiknak egy családi vacsorát pörkölttel és madártejjel, hanem tartsd magadat az elhatározásodhoz. Vagy dönthetsz úgy is, hogy először a húst hagyod el teljesen, fél év múlva a tojást, megint fél év múlva a tejtermékeket, stb. Mindenki a saját tempójában és módszere szerint tud legjobban haladni!

Ezzel egy időben ne csak az állati eredetű alapanyagok kerülésére, hanem a növényiek növelésére is fordits figyelmet! Egyél naponta többször nyers zöldséget, gyümölcsöt, gabonákat, olajos magvakat! Ideális, ha délig csak gyümölcsöt eszel, mert ez segíti a szervezetben ilyenkor zajló emésztési, kiválasztási folyamatokat! A gyümölcsök – a tévhittel ellentétben – önmagukban fogyasztva lugosítanak. A szervezet számára a lugos közeg az ideális, a baktériumoknak, vírusoknak viszont a savas. Érdemes a sav-bázis egyensúlyról is tájékozódnod, mely arról szól, milyen ételpárosítással tudod szervezetedet a lugos irányba segíteni, ezzel immunrendszered megerősödik, ellenállóbbá válsz a fertőzések, gyulladások és az ezekből következő betegségek ellen. Csak egy példát mondok a savasitó ételekről: sokan nem tudják, hogy a többféle gyümölcs együttes fogyasztása – multivitamin italok, gyümölcssaláta, stb. – erősen savasitó hatású, mert a gyümölcsök összeerjednek, alkohol képződik, az pedig savasít... A friss gyümölcsök magukban, vagy a friss zöldségek keverve viszont ideális lugosítók, főképp a cékla, a zeller, répa, illetve ezekből készült frissen facsart levek.

Hamár a leveknél vagyunk, fontos tudni, hogy a hús és az állati eredetű ételek fogyasztása miatt szervezetünkben felgyülemlett méreg kiürülését nagyban elősegítik a böjtök, tisztítókúrák. A méregtelenítést segíthetjük még mozgással, szaunával, vérkeringést segítő váltófürdőkkel, beöntéssel, homeopátiás szerekkel, stb.

A kellő folyadékbevitelre mindenképpen fordítsunk gondot! A vízhiányos állapot többek között emésztési zavarokhoz vezet. Napi 2-2,5 liter tiszta folyadékra van szükségünk, amelybe nem számít bele sem a kávé, sem a fekete tea, vagy az alkohol-tartalmú italok. A folyadékot nem csak tiszta forrásvizből, pí-vízből, ásványvízből veheted magadhoz, hanem magas folyadéktartalmuk miatt fontos folyadékforrások a zöldségek és a gyümölcsök is. Gondolj csak a dinnyére, melynek 90% körüli a víztartalma.

Figyeld tested jelzéseit! Az optimális folyadékbevitellel kapcsolatban is jelez testünk. Legjobb, ha nem várod meg a szájszárazságot, szomjúságot, vízhiányos bőrt, székrekedést, stb, hanem megelőzésképpen beviszed a megfelelő mennyiségű folyadékot a nap folyamán. Testünk bölcs, megmondja, mire van szükségünk. Ha nem kívánsz valamit, ne edd meg, ellenben ha valamilyen zöldséget, gyümölcsöt megkívánsz, gondolkodj el rajta, miért kívánod. (az is beszédes, ha valamit nagyon nem tudunk megenni, undorodunk tőle...) Pl. vashiány esetén ösztönösen kívánja az ember a spenótot, mákot, zöld levelűeket. Ekkor fordulj a vitaminok és nyomelemek növényi forrásai című táblázathoz (VITAMINOK ÉS NYOMELEMEK), hogy megtudd, mire van valójában szüksége a szervezetednek. Az életmódváltás fokozatainál is megnézhetjük, hogy reagál a testünk adott dolog elhagyására, vagy ha mégis meginognánk, és eszünk egy kis sajtot, mi történik... Nyugodtan „kísérletezzünk a testünkkel”: ha valamilyen étel gyanús, hogy puffadást, emésztési zavarokat okoz, hagyjuk el egy időre, nézzük meg, hogy reagál a szervezetünk!

Ugyanez a helyzet a rejtett adalékanyagokkal is! Ha teljesen vegán életmódot választasz, akkor érdemes odafigyelned az állati eredetű dolgok rejtett megjelenésére is, pl. tojáspor, tejpor, laktóz, állati eredetű E-számok, stb. Vannak tesztek, biorezonanciás és egyéb vizsgálatok, melyek segítenek beazonositani az allergén tényezőket, így azokra külön is oda tudsz figyelni.

Túrós palacsinta vegán módra - kölesből

Vegán túrós palacsinta az édesszájúaknak - ráadásul még lugosit is... :-)

Hozzávalók:

• a palacsintához: durumliszt, szénsavas ásványviz, kis bio nádcukor, csipetnyi só, citromlé. Ha teljes őrlésű lisztből készül, akkor szódabikarbónát is rakok bele, valamint a szine kedvéért csipetnyi kurkumát.
• a túróhoz: köles, viz, kevés bio nádcukor, 1 citrom héja és leve, mazsola, fahéj, vanilia belseje.

Az elkészités nagyon egyszerű: A túróhoz a mazsolát beáztatom vizbe. A kölest háromszoros vizben felteszem főni, kis cukorral, fahéjjal készre főzöm. A tűzről levéve hozzáreszelem a citrom héját, és izesitem még citromlével és vaniliával (akár mézet is lehet hozzá keverni). Hagyom kihűlni és összeérni: egy kicsit be lehet rakni a fagyasztóba is a folyamat gyorsitása végett. Ha sűrűre sikerül, vizzel lehet higitani. Amig hűl, megcsinálom a palacsintatésztát.

A palacsintatészta durumlisztből készül, ami nagyon jó a süteményekhez és az élesztő nélküli "kelt tésztákhoz". Könnyű, ezért piskótatésztához, kalácshoz is szuper, szódabikarbónával lehet helyettesiteni az élesztőt vagy a sütőport. Amúgy is szép sárga szint kap tőle a tészta. De ha teljes őrlésű lisztet használok, akkor muszáj a szódabikarbóna, hogy puha, lágy legyen.

Szóval a palacsintához a lisztet kevés cukorral és sóval kikeverem szép apránként a szénsavas ásványvizzel, palacsintatészta-sűrűségűre... .-))) kb. ennyi, keverés után pihentetem fél órát, ekkor besűrűsödhet, lehet, hogy még kell hozzá ásványvizet tenni. Mint a normál palacsintát, kevés olajos serpenyőben kisütöm. Az egymásra rakott palacsinták egymás gőzében tovább puhulnak, ha egy kicsit vastagabbakra sikerültek. Ha valakinek hiányzik ez az élmény, tehet bele egy kis citromhéjat a palacsinta-tésztába is, igy szép sárga lesz, senki nem fogja megmondani, hogy nincs benne tojás!

Jó étvágyat!

Tipp: az igy elkészült kölestúrót kis lekvárral kombinálva túrókrémet kapunk... Magában vagy palacsintában is szuper! (vegánok vigyázzatok a lekvárokkal is - zselésitőként zselatint tartalmazhat, ami állati csontból kerül kivonásra...)

Főzési alapszabályok, helyettesítések

A vegánságon túl (állati eredetű fehérjék kerülése) van még néhány alapelv, amit igyekszem betartani a főzés során.

Ilyenek például az ecet, kakaó, kávé, alkohol, valamint a fehér liszt, fehér cukor, fehér rizs, mirelit és konzerv alapanyagok (úgymond denaturált élelmiszerek) kerülése.
Igyekszem odafigyelni a sav-bázis egyensúly betartására is. A nem megfelelő ételpárosítások közül nekem a krumpli-gabona "együttlét" kifejezetten rossz hatású - mások meg sem érzik. Ezért nálam a krumplis tészta sajnos a fekete listán szerepel, pedig nagyon szerettem régen... :-s Bevallom nőiesen, néha becsúszik, de olyankor rendesen megérzem, és megfogadom, hogy soha többet... egészen a következő alkalomig :-)

A gyümölcsöt nem keverem a zöldségekkel, és csak nyers formában, magában eszem (még egymással sem keverem őket, mert úgy is savasodást okoznak).

Hüvelyeseket a magas fehérjetartalmuk miatt próbálok csak hetente egyszer enni. Délig általában gyümölcsöt eszem és sok folyadékot, teákat iszom.

A napon belül a nyers-főtt ételek arányát kb 50% köré célzom be, de gyümölcsnapokon, böjtnapokon természetesen a 100%-ot is eléri ez az arány.

Főzéshez forrásvizet, alacsony ásványi anyag tartalmú ásványvizet vagy pí-vizet használok.

Nem, vagy csak a legritkább esetben használok mirelit alapanyagokat, konzerveket, pl. télen kukoricát, spenótot. Kerülöm a tartósított kész- vagy félkész élelmiszereket, alapanyagokat. (pl. leveles tészta és társai)

Nem hőkezelek feleslegesen, vagy kétszer. Pl. nálam a krumpli nyersen kerül bele a jénai tálba, vagy nincs rakott tészta (kifőtt tészta + sütés)

Pár helyettesítés, amit alkalmazok:

• ecet helyett citromlé,
• kakaó helyett karob,
• kávé helyett gabonakávé (cikória, maláta és egyéb összetevőkből készül, szerintem nagyon finom, bár soha nem kávéztam)
• fehér dolgok helyett teljesőrlésű lisztek, barnarizs és barnacukor, illetve mostanában már az sem, inkább méz,
• tejföl helyett szójatejföl, vagy magokból készült tejföl, ld. receptjeim,
• tejszín helyett zab-, vagy szójatejszín, vagy magokból készült tejszín,
• sajt helyett sörélesztőpehely, vagy növényi sajt (cheezly a boltból, vagy otthon készített)
• hús helyett töltelékként gabonakolbászok (barnarizsből, kölesből, egyéb gabonákból)
• Sózásra pedig tengeri sót, rengeteg fűszer, sörélesztő pehely és szójaszósz.
  

Alapanyagok, amiket előszeretettel használok:

• zöldség minden mennyiségben (számomra a paradicsom gyümölcsnek számít, ezért nem keverem a zöldségekkel),
• gabonák: barnarizs, bulgur, kuszkusz, köles, árpa, tönkölybúza, rozs és ezekből készült tészták, kolbászok, lisztek, kenyerek
• rengeteg féle fűszer szárítva vagy "élőben",
• sörélesztőpehely, szójaszósz, citrom és fokhagyma - ez szinte mindenbe kerül :-)
• hidegen sajtolt olaj a salátára (nem főzök vele, mert nem egészséges hevíteni)
• erjedésgátlók: pirospaprika, kömény, szegfűszeg, fahéj
• olajos magvak: napraforgó, lenmag, szezámmag, dió, kesudió

Az alkotásról

A rajz

Legrégebbi "alkotós" emlékem egy rajzverseny volt, valahol vidéken, ahol épp nyaraltunk. Ott álltam tanácstalanul, kb 5 évesen, hogy most mégis mit rajzoljak a betonra. Aztán kipattant a fejemből, hogy lesz benne kastély, meg királylány. Kicsit szokásos, kicsit sablonos, de az enyém :-) Gyorsan meg is nyertem vele a saját kategóriámat és büszkén feszítettem a beton dobogón a kis fehér, hímzett szoknyácskámban és rózsaszín pólómban :-)

Érdekes, hogy se előtte, se utána nincs emlékem a saját rajzaimról, pedig állítólag annyira csúnyán rajzoltam, hogy Anyu külön korrepetált, tanított - ezt azóta is emlegeti, mikor meglátja a mostani képeimet :-) Alapvetően nincs hozzá extra tehetségem, inkább csak technikákat sajátítottam el. Nem gyakorlom rendszeresen, hobbiból rajzolok, ha valami megihlet. Ez az egyik olyan dolog, amibe kellően bele tudok feledkezni, az amúgy cikázó gondolataim egy dologra fókuszálnak - egyfajta meditációval ér fel számomra.

Egyebek

Mint sokan, én is még kiskoromban a nyári táborokban ismerkedtem meg egy-egy klasszikus kézműves dologgal, pl. gyöngyfűzés, korongozás, hajtogatás, stb. Aztán kamaszkoromban a zsebpénzem egy részét kiégethető gyúrmákra költöttem, ékszereket, csattokat készítettem belőle. Azóta a skála bővült: az elmúlt években a gyertyöntéstől az üvegfestésig, a decoupagetól a scrapbookingig, lakberendezési ötletekig sokmindent kipróbáltam. Folyamatosan jönnek az ötleteim, ezek egy része megvalósul, egy része későbbre tolódik, átalakul, kiegészül.

Paprikás-tejfölös hamis "gombapörkölt"

Barbi barátnőm tegnapi tejfölös gombapörköltje ihlette az alábbi ételt. Mivel már jó ideje gombát sem eszem, adott volt a kihívás, hogy mivel fogom helyettesíteni.

Korábbi zöldséges tésztáimnál rájöttem, hogy ha a vékony szeletekre vágott répát olajban szójaszósszal ropogósra pirítom, hasonlatossá válik a gombához :-) (a jól ismert és állatokra emlékeztető szivacsos állagot azért nélkülözi, szerencsére) Ezen az úton elindulva hagymát dinszteltem, és már ment is rá a répa, majd a paprika. Jól megpirítottam, felöntöttem vízzel, ízesítettem pirospaprikával és had rotyogjon. Kicsit később raktam bele padlizsánt, majd cukkinit, hogy pont együtt legyenek puhák. A legvégén pedig "tejfölt" készítettem az alábbi módon:

• hántolt napraforgót botmixerrel leturmixoltam először csak kevés, majd egy pár perces pihenő után még egy kevés víz hozzáadásával. Akár be is lehet áztatni előtte a napraforgót, megszívja magát vízzel, felpuhul, majd a turmixolás hatására kifehéredik, besűrűsödik - ezért kell a pihenő és a fokozatos higítás.
• ízesítettem citromlével és egy kis sóval és már ment is a zöldségpörköltbe "habarásként". Ahogy Anyum mondja: "Rottyan egyet és kész". :-)

Tegnap tésztával, ma barnarizzsel esszük.

Jó étvágyat!

ui: párom reakciója a "hasonlít a gombapörköltre?" kérdésre: "Cica, mióta nem ettél gombát?" :-)

Sütésről-főzésről általában

Imádok sütni-főzni, egész kiskorom óta gyakorlom. Először süteményeket, tortákat csináltam magamtól, kb. 12-13 éves koromtól. Főzés terén Anyu mellett csak "csendes megfigyelő", illetve kukta voltam. Mint később kiderült, elég jól megfigyeltem, mit hogy csinál, mert amikor hozzáláttam egy-egy ételhez, kb 16-17 éves koromban, már önállóan el tudtam készíteni az addig csak ellesett ételeket.

Azóta sokminden történt velem sütés-főzés terén: például 4 éve vegán életmódra váltottam, ami alapjaiban megváltoztatta a korábban berögzült szokásokat, pl. "mindenbe tegyél egy húsleves kockát, az nem árt neki" :-)

Akármilyen jól tudtam főzni, az első időkben kissé megtorpantam a helyettesítésekkel. Az odáig O.K. volt, hogy kihagyom belőle a húst, meg a tojást, meg a tejtermékeket, de akkor mi marad? Mi fogja össze a tésztát, ha nem a tojás, mitől lesz tejfölös tejföl nélkül, savanykás ecet nélkül, hogy csinálok túrót túró nélkül, és egyéb kérdések merültek fel bennem. Aztán a sok olvasás, érdeklődés, tájékozódás, barátokkal tipp- és receptbörze és beszélgetések meghozták a sikert: mára már elég jól kiismerem magam a vegán főzés világában is.

Folyamatosan új recepteket találok ki, én úgy mondom, hogy hasra főzök. A hozzávalókat nem mérleggel, hanem a szememmel mérem ki, a fűszereket az orrom segítségével, az alapanyagokat pedig általában a hűtőm tartalma alapján válogatom ki :-) A menü kiválasztásában ezeken túl még szerepet játszik a hangulatom, kedvem, az időjárás ("úgy ennék egy meleg levest") és egyéb tényezők.

Ez azt jelenti, hogy kétszer ugyanaz az étel nem nagyon tud elkészülni, mert mindig változtatok rajta. Sőt, a hétfői étel keddre képes átlényegülni némi fűszer segítségével. :-) Ez egyrészt jó, mert változatosságot biztosít, másrészt viszont a páromnak néha nem tetszik, amikor az x héttel ezelőtti ételt szeretné újra látni a tányérján. Node ki emlékszik már arra, az mi volt és hogy készült? :-)

Tehát sokszor fognak további módosítási lehetőségek, tippek szerepelni a receptjeimben, a hozzávalóknál pedig inkább arányokat, mint pontos mértékegységeket adok meg. Valakinek ez bejön, valakinek nem - attól függően, mennyire szereti a szabadságot, kreativitást a főzésben, vagy inkább a konkrétan megszabott recepteket részesíti előnyben. Majd meglátjuk. :-)

Minden esetre remélem, hogy tudok szolgálni pár hasznos tanáccsal a vegetáriánus-vegán olvasóknak.

Sok sikert és ínycsiklandó ebédeket, vacsorákat kívánok mindenkinek!

És a gépezet elindul...

Először is SZERETETTEL ÜDVÖZLÖK MINDENKIT AZ OLDALAMON!

Több éve tervezem, hogy saját honlapom legyen, de most úgy látszik, ehelyett engem is elkapott a gépszij - és a blogmánia... :-) Kissé sután, de lelkesen vetettem bele magam ma délután a saját blogom létrehozásába. Azt tudtam, hogy körülbelül milyen tartalmat szeretnék összerakni, de formába önteni, megkreálni nehezebb, mint gondoltam - jó kis őszi-téli kihivás a hosszú, sötét, unalmas estékre, éjszakákra :-) Aki ismer, az most elcsodálkozhat: nem vagyok az az otthon ülő, mamuszos és tréning-nadrágos fajta, és a rendszeresség sem erényem - ezért nekem extrán kihivás lesz ezt a blogot folyamatosan fenntartani, fejleszteni, táplálni, stb.

Remélem, azért sikerül egy pár érdekességet megosztanom főzés, alkotás, lelkizés, vegaság témában.

Üdv,

Nóri