Az alkotásról

A rajz

Legrégebbi "alkotós" emlékem egy rajzverseny volt, valahol vidéken, ahol épp nyaraltunk. Ott álltam tanácstalanul, kb 5 évesen, hogy most mégis mit rajzoljak a betonra. Aztán kipattant a fejemből, hogy lesz benne kastély, meg királylány. Kicsit szokásos, kicsit sablonos, de az enyém :-) Gyorsan meg is nyertem vele a saját kategóriámat és büszkén feszítettem a beton dobogón a kis fehér, hímzett szoknyácskámban és rózsaszín pólómban :-)

Érdekes, hogy se előtte, se utána nincs emlékem a saját rajzaimról, pedig állítólag annyira csúnyán rajzoltam, hogy Anyu külön korrepetált, tanított - ezt azóta is emlegeti, mikor meglátja a mostani képeimet :-) Alapvetően nincs hozzá extra tehetségem, inkább csak technikákat sajátítottam el. Nem gyakorlom rendszeresen, hobbiból rajzolok, ha valami megihlet. Ez az egyik olyan dolog, amibe kellően bele tudok feledkezni, az amúgy cikázó gondolataim egy dologra fókuszálnak - egyfajta meditációval ér fel számomra.

Egyebek

Mint sokan, én is még kiskoromban a nyári táborokban ismerkedtem meg egy-egy klasszikus kézműves dologgal, pl. gyöngyfűzés, korongozás, hajtogatás, stb. Aztán kamaszkoromban a zsebpénzem egy részét kiégethető gyúrmákra költöttem, ékszereket, csattokat készítettem belőle. Azóta a skála bővült: az elmúlt években a gyertyöntéstől az üvegfestésig, a decoupagetól a scrapbookingig, lakberendezési ötletekig sokmindent kipróbáltam. Folyamatosan jönnek az ötleteim, ezek egy része megvalósul, egy része későbbre tolódik, átalakul, kiegészül.