Innen indult a lasagne-karrierem, évekkel ezelőtt. Hagyományos izvilágú lasagne, hivhatjuk bolognainak, vagy aminek akarjuk, egy a lényeg: eszméletlenül finom és kisértetiesen hasonlit a húsos verzióra. Ez pedig a felhasznált fűszereknek köszönhető: oregánó, bazsalikom, babérlevél, majoranna, fokhagyma, bors.
A besamel mártást "kispóroltam" belőle, Balázs leszavazta, és nekem sem volt kedvem kavirtyolni. De nem is hiányzott, bár a szerecsendió még finomabbá tudja tenni, de igy is eszméletlen finom volt.
Hozzávalók:
A zöldséges mártás csak dinsztelt hagymából, paprikából, répából, padlizsánból és cukkiniből áll - ez a "bekerülési" (fővési) sorrend is. Megfűszerezem, összerottyantom, majd a paradicsommal, a kolbásszal és legvégén a fokhagymával izesitem.
Egy tepsibe kevés olajat teszek, rá kerül egy sor nyers lasagne tészta. Rá a mártás, aztán tészta, majd mártás, amig el nem fogy (vagy a tészta, vagy a mártás, vagy a tepsi). Aki készit besamel mártást (olvasztott bio vaj vagy margarin, teljesőrlésű liszt és zabtejszin felforralva, szerecsendióval izesitve).
Jó étvágyat.
A besamel mártást "kispóroltam" belőle, Balázs leszavazta, és nekem sem volt kedvem kavirtyolni. De nem is hiányzott, bár a szerecsendió még finomabbá tudja tenni, de igy is eszméletlen finom volt.
Hozzávalók:
- 2 doboz lasagne tészta (tojás- és egyéb állatmentes, nálam durum, Tesco, de bioból létezik teljes kiőrlésű is)
- 2 fej vöröshagyma
- 3 szál sárgarépa
- 2 paprika
- 1 cukkini
- 1 padlizsán
- (aki szereti: fehérrépa, zeller, karfiol és egyebek is kerülhetnek bele)
- fűszerek: oregánó, bazsalikom, 2 db babérlevél, majoranna, bors, só. Fokhagyma a legvégén,
- 1 közepes paradicsompüré
- gabonakolbász (vagy a füstölt verzió, vagy a csipőskolbász izű, nálam ez utóbbi került bele)
A zöldséges mártás csak dinsztelt hagymából, paprikából, répából, padlizsánból és cukkiniből áll - ez a "bekerülési" (fővési) sorrend is. Megfűszerezem, összerottyantom, majd a paradicsommal, a kolbásszal és legvégén a fokhagymával izesitem.
Egy tepsibe kevés olajat teszek, rá kerül egy sor nyers lasagne tészta. Rá a mártás, aztán tészta, majd mártás, amig el nem fogy (vagy a tészta, vagy a mártás, vagy a tepsi). Aki készit besamel mártást (olvasztott bio vaj vagy margarin, teljesőrlésű liszt és zabtejszin felforralva, szerecsendióval izesitve).
Jó étvágyat.
Foglalkoztat mostanában az a kérdés, hogy viszonyulunk másokhoz, mennyire vagyunk elfogadóak, vagy éppen nem. Mit teszünk akkor, ha egy velünk, életmódunkkal, gondolkodásunkkal teljesen ellentétes nézőponttal találkozunk. Sokminden van bennem átalakulóban, és ahogy az eddigi cikkek, a jelenlegi is saját önreflexiómból, hibáim felismeréséből és a konklúziók levonásából fakad. Szólhat ez a cikk csak a vega-nem vega kérdéskörről, de szólhat általánosságban, bármilyen életterülettel kapcsolatban.
Fogadd el, és ő is elfogad téged.
Fogadd el, és ő is elfogad téged.
Azt vettem észre, hogy akkor kérdőjeleznek meg mások valamit bennem, az életemben, tevékenységemben, életmódomban, viselkedésemben, stb., amikor nem vagyok rendben az adott témában. Például ha valaki állandóan olyan helyzetbe kerül, hogy megkérdőjelezik valamilyen döntését, akkor kérdés, hogy az a döntés mennyire erős, stabil benne, mennyire tudja felvállalni, helyesen kommunikálni, kezelni, elfogadtatni másokkal. Ezek amolyan próbákként is felfoghatóak, amikor is segit a külvilág abban, hogy észrevegyük a belső ingatagságunkat, vagy a rossz kommunikációnkat és változtathassunk rajta.
Van egy ismerősöm, aki kb. 12 éve vegetáriánus, és szenvedélyes állatvédő, emiatt a mai napig vérre menő, meddő vitákba keveredik másokkal, ismeretlenekkel a témában. Egy jó ügyért harcol, de rossz eszközzel: erőszakkal és el nem fogadással. Eleve harcol, és nem kiáll. Ha én nem fogadom el a másikat és harcolok ellene, akkor már negativ energiát küldtem felé ("dehát vedd már észre, hogy..."). Miért csodálkozok, ha beindul benne a háritás és az elutasitás, elkezd visszatámadni ("hát a növényeknek is van lelkük")
Valami ELLEN harcolni vagy valamiÉRT tenni. Az emberekkel harcolni az állatokért, vagy a környezetért, vagy a világbékéért szerintem meddő és paradoxon. Az emberekkel nem harcolni kell, hanem nevelni, példamutatással. Minap mentünk Budapest utcáin és egy piros lámpánál két banánhéj "kiszállt" az útra, a betonra. Rögtön beindult bennem az első reakció, hogy megmondanám neki, hogy mégis mit képzel, legalább az árokig, a földig dobta volna el, ahol lebomlik, de aztán rájöttem, hogy egyszerűen a szocializációjából hiányzik az, hogy a szemetet a szemetesbe dobjuk, nem az útra. Ahogy ez Egyiptomban is igy van, mert az emberek évezredeken át úgy éltek, hogy az akkor még természetes táplálék melléktermékeit bárhol el lehetett dobni, mert az pár hónap alatt lebomlott, nem úgy, mint a mostani szemetünk, ami évezredekig velünk fog élni, már ha lesz egyáltalán annyi időnk... Ha a nevelésből adódik valamilyen hiányosság, akkor azt bármikor lehet pótolni. Igen, nehezebb, mint gyerekkorban, de nem lehetetlen. Az, hogy az állatok "használati tárgyak", vagy megbecsült élőlények a számunkra, szintén a családból eredeztethető. És mint minden családi mintát, berögződést, ezt is meg lehet változtatni, ha valaki nyitott rá. A nevelő részéről türelemmel, elfogadással és szeretettel. Ez a valamiért való tevés.
Van egy ismerősöm, aki kb. 12 éve vegetáriánus, és szenvedélyes állatvédő, emiatt a mai napig vérre menő, meddő vitákba keveredik másokkal, ismeretlenekkel a témában. Egy jó ügyért harcol, de rossz eszközzel: erőszakkal és el nem fogadással. Eleve harcol, és nem kiáll. Ha én nem fogadom el a másikat és harcolok ellene, akkor már negativ energiát küldtem felé ("dehát vedd már észre, hogy..."). Miért csodálkozok, ha beindul benne a háritás és az elutasitás, elkezd visszatámadni ("hát a növényeknek is van lelkük")
Valami ELLEN harcolni vagy valamiÉRT tenni. Az emberekkel harcolni az állatokért, vagy a környezetért, vagy a világbékéért szerintem meddő és paradoxon. Az emberekkel nem harcolni kell, hanem nevelni, példamutatással. Minap mentünk Budapest utcáin és egy piros lámpánál két banánhéj "kiszállt" az útra, a betonra. Rögtön beindult bennem az első reakció, hogy megmondanám neki, hogy mégis mit képzel, legalább az árokig, a földig dobta volna el, ahol lebomlik, de aztán rájöttem, hogy egyszerűen a szocializációjából hiányzik az, hogy a szemetet a szemetesbe dobjuk, nem az útra. Ahogy ez Egyiptomban is igy van, mert az emberek évezredeken át úgy éltek, hogy az akkor még természetes táplálék melléktermékeit bárhol el lehetett dobni, mert az pár hónap alatt lebomlott, nem úgy, mint a mostani szemetünk, ami évezredekig velünk fog élni, már ha lesz egyáltalán annyi időnk... Ha a nevelésből adódik valamilyen hiányosság, akkor azt bármikor lehet pótolni. Igen, nehezebb, mint gyerekkorban, de nem lehetetlen. Az, hogy az állatok "használati tárgyak", vagy megbecsült élőlények a számunkra, szintén a családból eredeztethető. És mint minden családi mintát, berögződést, ezt is meg lehet változtatni, ha valaki nyitott rá. A nevelő részéről türelemmel, elfogadással és szeretettel. Ez a valamiért való tevés.
Nem kell megmondani a tutit. Mi igy élünk, valamilyen okokból kifolyólag, ez lehet egészségügyi, morális, gazdasági, vallási, spirituális, stb. De ha valaki megkérdezi, miért nem eszek húst, nem próbálom felnyitni a szemét sem a vágóhidakon történtekről, sem a húsevés szellemi hatásairól, hanem azt mondom, hogy több okból sem értek vele egyet, ezért igy döntöttem. Ha valaki elmondja a véleményét, hogy ő szereti a húst, akkor azt mondom, ok, és ezzel a téma lezárva, mert nincs itt az ideje, hogy tudatosságról beszéljek neki. Ha kérdez, és nem provokativan, hanem valódi érdeklődésből, tehát megnyilt a téma felé, szivesen mondok dolgokat, de csak annyit, amennyi befogadható neki.
Nem kell tételesen rácáfolni, szembesiteni, nem kért magyarázatokat adni, információval elárasztani. Ez is erőszak ugyanis. Elég, ha ezek bennünk megvannak, mi tudjuk, hogy miért nem eszünk húst, de nem kell ezt mindenáron másoknak is bebizonyitani. Csak ha a fent emlitett befogadást, érdeklődést, megnyilást tapasztaljuk. Egyébként csak az "erőszak erőszakot szül" elv lép életbe, és az kinek jó?
Erőszakos hatás alatt még senki nem lett sem vegetáriánus, sem állatvédő. Ezek - jó esetben - mögöttes hitből, belső meggyőződésből fakadnak, és ezt szerintem erőszakkal nem lehet elérni. Emlékszem arra, amikor én vegetáriánus lettem, egy akkori kollégám, mostani jó barátom által. Egyszer sem mondta azt, hogy "te büdös banya, miért eszed meg a húst, hiszen az egy valaha élt és kegyetlenül legyilkolt állat teteme...". Hanem szeretettel és elfogadással válaszolt azokra a kérdéseimre, amit valószinűleg akkor már kismilliomodszorra kapott meg, de mivel látta bennem az érdeklődést, türelmesen és egyre mélyebben válaszolt. Nekem ő nagy példa arra, hogy lehet ezt jól csinálni és igyekszem én is hasonlóan kommunikálni.
Nem kell tételesen rácáfolni, szembesiteni, nem kért magyarázatokat adni, információval elárasztani. Ez is erőszak ugyanis. Elég, ha ezek bennünk megvannak, mi tudjuk, hogy miért nem eszünk húst, de nem kell ezt mindenáron másoknak is bebizonyitani. Csak ha a fent emlitett befogadást, érdeklődést, megnyilást tapasztaljuk. Egyébként csak az "erőszak erőszakot szül" elv lép életbe, és az kinek jó?
Erőszakos hatás alatt még senki nem lett sem vegetáriánus, sem állatvédő. Ezek - jó esetben - mögöttes hitből, belső meggyőződésből fakadnak, és ezt szerintem erőszakkal nem lehet elérni. Emlékszem arra, amikor én vegetáriánus lettem, egy akkori kollégám, mostani jó barátom által. Egyszer sem mondta azt, hogy "te büdös banya, miért eszed meg a húst, hiszen az egy valaha élt és kegyetlenül legyilkolt állat teteme...". Hanem szeretettel és elfogadással válaszolt azokra a kérdéseimre, amit valószinűleg akkor már kismilliomodszorra kapott meg, de mivel látta bennem az érdeklődést, türelmesen és egyre mélyebben válaszolt. Nekem ő nagy példa arra, hogy lehet ezt jól csinálni és igyekszem én is hasonlóan kommunikálni.
Nem kell meggyőzni, tériteni. Igenis vannak olyan emberek, akiket nem érdekelnek az egészségügyi szempontok, sem az, hogy állatok meghalnak a húsevés miatt. Ez van, máshol tartunk. Meddő talajba kár vetni, mert nem fog kikelni. De ehhez egy a fontos: felismerni és megkülönböztetni a meddő talajt a termékenytől!
Nem kell belemenni vitákba. Az önmagunk felvállalása nem egyenlő a feszültségkeltéssel. Nem az a cél, hogy senkinek soha ne mondjunk semmit a vegaságunkról, bújjunk el egy sarokba a munkahelyünkön és úgy együk meg az ebédünket, és ki se derüljön, hogy azok vagyunk, de az sem, hogy mindenhol fennkölt hirdessük ennek az életmódnak a világmegváltó és egetrengető hatását (egészségügyileg, morálisan, szellemileg, stb.). Segithetjük mások megértését, ha tényleg meg akarják érteni, nyitottak a téma felé. De a provokációkba kár belemenni, mert az eleve negativ energia, és - hacsak nem már azon a szinten állunk - ez általában belőlünk is azt hozza ki. Ilyenkor érdemesebb azon elgondolkodni, miért kavar fel ennyire ez a téma, hogy mi is indulatossá, ironikussá, lenézővé, pikirtté válunk. Az első bekezdés tükrében ez rólunk is szól, arra mutat, hogy mi sem tudjuk kezelni a témát, mert ha tudnánk, továbbra is szeretetteljesek maradtunk volna.
Elmagyarázhatunk okokat, elveket, amiket követünk, de nem kell magyarázkodnunk. Amikor valaki támad, vagy mondjuk "csak" provokativan kérdez, ami rejtett támadás, akkor ezzel felül akar kerekedni rajtunk. Ér minket egy negativ energia, amire mi sokszor szintén negativval válaszolunk, hiszen nem akarjuk, hogy lenyomjanak, és már ki is alakult a harc. A magyarázkodás ennek a harcnak a következménye, amit az alulra kerülő fél alkalmaz. A provokativ, támadó kérdésekkel a kérdező magához ragadja az irányitást, és pont erre megy ki a játék, amig abban mi is partnerek vagyunk. De nem kell harcolnunk, nem kell mindig mindenkor felvenni a kesztyűt és beszállni a ringbe, és ez nem egyenlő a megfutamodással, csak a megkülönböztető képességünk használata, miszerint meddő vitába kár beszállni.
A vitából való kiszállás is történhet lenézően, vagy szeretettel. Ha azt érzi a másik fél, hogy nincs értelme támadnia, abba fogja hagyni. Sokszor ezek csak energia-elszivásra irányuló játszmák, amiből mi tudunk kilépni azzal, hogy nem adunk energiát, pl. nem tud felidegesiteni, kimozditani, provokálni a másik fél.
Nem vagyunk ettől jobbak, ezért semmi okunk nincs arra, hogy felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Ez a mi döntésünk, utunk, és járjuk is bátran, de ne itélkezzünk azok felett, akik máshogy élnek, gondolkodnak, máshol tartanak.
Nem vagyunk ettől jobbak, ezért semmi okunk nincs arra, hogy felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Ez a mi döntésünk, utunk, és járjuk is bátran, de ne itélkezzünk azok felett, akik máshogy élnek, gondolkodnak, máshol tartanak.
Ha harcolok ellene, meg akarom változtatni, akkor az el nem fogadás és nem szeretet. Ha szeretem, elfogadom olyannak, amilyen. Minden hibájával együtt, minden nézetkülönbség ellenére.
Elkészült az új blogom, a selymetfestek.blogspot com, ami csak a selyemfestésről fog szólni! A sokféle kézműves technika kipróbálása után azt hiszem, megtaláltam azt, ami nekem való, és ez a selyemfestés. Az anyag lenyűgöző, a puhasága, lágysága, esése. A festése pedig fantasztikus, ahogy a szinek, formák egybeolvadnak, alakulnak percről percre.
Maga a blog már egy-két hete alakul kinézetre, de csak most kerültek fel rá képek, ezért mostantól válik publikussá. Mindenféle selyemből készült dolgokat fogtok rajta találni, folyamatos feltöltéssel, ahogy elkészülnek. A kész alkotásokat meg is lehet venni, illetve továbbiakat rendelni. Minden darab egyedi és megismételhetetlen, kézzel javana selyemfestékkel, különböző technikák alkalmazásával készült.
Kezdetben kendőket, sálakat, majd használati tárgyakat, fehérneműket és lakberendezési tárgyakat fogtok találni a blogomon. Hordható, divatos, elegáns szinek, olykor népi és egyetemes motivumok diszitik az alkotásaimat, hogy harmonikussá tegyék a viselője, tulajdonosa megjelenését.
Látogass meg, hátha találsz valamit, ami elnyeri a tetszésedet!
Kb. másfél éve csináltam utoljára rakott krumplit, pedig régen eszméletlen sokat ettem... Ez annak is köszönhető, hogy azt tapasztaltam magamon, hogy a gabona-krumpli párositás nem a gyomrom kedvence, sajnos. Pedig az izlelőbimbóim igenis dijazzák... Dehát van ez igy, hogy nem esik egybe a kettő. Ilyenkor csak ritkán eszem azt, ami a szervezetemnek kevésbé jó, de néhanapján azért kedvezek az izlelésnek is.
Klasszikusan, kolbásszal és tejföllel, kevésbé klasszikusan pedig maradék padlizsánnal és cukkinivel készült ez a változat, ha van itthon, akkor növényi sajtot is szoktam bele tenni. Anno, még húsevő koromban a fentieken túl főtt tojást és gombát is tartalmazott.
A gabonakolbászok közül a Vegabond-os vastag paprikás kolbász a legalkalmasabb erre a célra, mert egyben marad, nem fő szét, és mert újonnan még finomabb, pont erre a célra találták ki. Ezt használom még a bablevesbe és egyéb olyan ételekbe is, ahol fontos, hogy ne essen atomjaira a kolbász.
Hozzávalók:
A gabonakolbászok közül a Vegabond-os vastag paprikás kolbász a legalkalmasabb erre a célra, mert egyben marad, nem fő szét, és mert újonnan még finomabb, pont erre a célra találták ki. Ezt használom még a bablevesbe és egyéb olyan ételekbe is, ahol fontos, hogy ne essen atomjaira a kolbász.
Hozzávalók:
- burgonya
- 1 doboz szójatejföl (candidázóknak cukor nélküli)
- 1 csomag gabonakolbász (vastag paprikás-magyaros)
- fél cukkini, fél padlizsán (maradékok)
- kevés só, olaj,
- fél citrom leve
A burgonyát egyenként alufóliába csomagolva megsütöttem a sütőben (200 fok, kb. 50 perc, mérettől függően). Meghámoztam és egy olajjal kikent üveg edénybe vékony szeletekre vágva elteritettem a felét és enyhén megsóztam.
Erre került a kockákra vágott cukkini és padlizsán, majd a szeletekre vágott gabonakolbász, és a citrommal izesitett szójatejföl. (Erre azért van szükség, mert önmagában a szójatejföl nem olyan savanykás, mint az igazi) A tetején egy újabb réteg burgonya zárta a tálat, és kevés szójatejföl ide is került. Kis vizzel meglocsoltam, had legyen leve, bár a cukkini is ereszt bele egy keveset. Néha a tejfölt megfűszerezem, fokival vagy majorannával, de igy, simán is nagyon finom.
190-200 fokon 45 perc alatt készre sült, friss salátával tálaltam.
Jó étvágyat!
1-2 hónapja készítettem el ezt a tablót az esküvői képeinkből. Mivel akkor épp itt is - ott is laktunk, a színes nyomtatónk dobozokban volt, csak fekete-fehér képek voltak benne. De számomra az elrendezés, a képekkel való munka, nosztalgiázás volt a fontos akkor.
Most, hogy kezd végre minden a helyére kerülni, többek közt a nyomtatókat is beüzemeltük, megcsináltam színesben is és tegnap felkerült a helyére.
Hozzávalók:
- sárgaborsóliszt
- viz
- vegeta
- kevés só
- lilahagyma
- paprika
Kb. fél csésze sárgaborsólisztet vizzel tojás állagúra keverünk, sózzuk, vegetázzuk, esetleg borsozzuk. A hagymát és a paprikát kevés olajon megdinszteljük, beletesszük egy kerámia tálba, és felöntjük a "sárgaborsó-lével". Sütőben, 200 fokon készre sütjük.
Jó étvágyat!
Imádom a rizottót. Sajnos Balázsom a tavaly őszi egyiptomi kalandunk után még mindig nem hajlandó megenni a barnarizst... :-( Történt ugyanis, hogy az utolsó napon, a hazaindulás előtt vettünk egy konzervet szőlőlevélbe töltött rizzsel, padlizsánnal. Gondoltam, azzal nem lehet gond, inkább ezt, mint a "frissen" árult bármit. Hát, nem kellett volna: szegénykém annyira rosszul lett, hogy a 4 órás repülőutat szinte végig a wc-ben töltötte... Remélem, egyszer fogja még szeretni azért a barnarizst, mert én változatlanul azt főzök hétfőnként. Igyekszem majd más felállásban, fűszerekkel csinálni, hátha.
Az eredeti olasz rizottó nem pergős, mint ahogy sokan szeretik, hanem kásajellgű, folyós. Rengeteg salátával egy kis tál annyira tápláló, hogy nem is kell más.
Mivel a fehér dolgoktól tartózkodom, én barnarizsből készitem, azon belül is most kerekszemű, olasz bioból, mert ez volt itthon. Nagyon finom - de ugyanennyire drága is - a basmati barnarizs, érdemes kipróbálni.
Hozzávalók:
- 25 dkg barnarizs
- 2 db sárgarépa
- fél cukkini
- fél padlizsán
- 1 fej vöröshagyma
- 1 paprika
- fűszerek: majoranna, só, bors, szójaszósz, fokhagyma, tárkony.
A rizst sós vizben felteszem főni, ha félig megpuhult, beleteszem a felvágott paprikát, a hagymát és a répát. Ha ezek is félig megpuhultak, jön a padlizsán és a cukkini. Közben fűszerezem a fentiekkel és háromnegyedig megfőve félrehúzom a tűzről, had párolódjon még magában, mig kész nem lesz.
Candidások szójaszósz nélkül ehetik!
Jó étvágyat!
Nem szerettem a karobot - eddig... Katus barátnőmtől kaptam ezt a receptet, megcsináltam, és eszméletlenül finom lett! Nem érezni rajta a karobot, puha, szivacsos, omlós állaga lett, nagyon meg vagyok vele elégedve!
Nagyon gyors, könnyű megcsinálni, úgyhogy a muffin mellett ez lesz a kedvenc sütim, azt hiszem. A recepten annyit változtattam, hogy sütőpor helyett szódabikarbónát kapott, a sót és a szezámmagot kihagytam belőle, sokkal több vizet és fele annyi cukrot tettem bele, mert még változatlanul nem birjuk az édeset. Azért - amint a kép is mutatja - Balázs evett hozzá Ikeás lekvárt, aminek nagy része cukor...
Hozzávalók:
- 1 csésze teljesőrlésű tönköly liszt
- fél csésze bio nádcukor
- 1/3 csésze karobpor
- 1/3 csésze olaj
- 3/4 teáskanál szódabikarbóna
- 1 1/3 csésze viz
A hozzávalókat elkeverem, sütőpapirral kibélelt tortaformába rakom és 200 fokon 30 perc alatt megsütöm.
Tipp: candida diétázók cukor helzett steviát tehetnek bele!
Jó étvágyat!
Évek óta készítek lasagne-kat különböző felállásban. Ez most egy tejszínes változat, szerecsendiós besamel mártással, növényi sajt nélkül.
Paradicsomot minél kevesebbszer eszek együtt zöldségekkel, tehát sav-bázis szempontból is szerencsés választás a tejszínes szósz. A besamel-mártásba sörélesztőt tettem, amitől krémesebb, sajtosabb lett. Akinek van kedve, tehet bele természetesen növényi sajtot is, plusz a tetejére is jól jön.
Hozzávalók:
- durum v. teljesőrlésű, tojásmentes lasagne lap (nálam a Tesco-s durumból 2 csomag fogyott)
- kevés olaj
A mártáshoz
- tetszés és igény szerint zöldségek (nálam 2 fej vöröshagyma, 1 nagyobb cukkini, 1 padlizsán, 3 szál sárgarépa, 1 db fehér, 2 db paprika)
- 1 doboz zabtejszín
- 2 db leveskocka (alnatura, bio) v. bio vegeta (candida diétásoknak élesztőmentes legyen)
- majoranna
- szerecsendió
- sörélesztőpehely (candida-diétások hagyják el)
- só
- 4-5 gerezd fokhagyma
Készítek egy tejszínes ragut: kevés olajon megdinsztelem a hagymát, beleteszem a paprikát és a karikákra vágott répákat, kevés vízzel felöntöm, beleteszem a leveskockát, a majorannát, megsózom és félig megfőzöm. Ekkor hozzáteszem a kockákra vágott cukkinit és padlizsánt, felöntöm még vízzel és puhára főzöm. A zabtejszínt kikeverem kevés liszttel, csomómentesre, belekeverek 3-4 evőkanál sörélesztőpelyhet, a szerecsendiót, a zúzott fokhagymát, és besűrítem vele a mártást. Ha túl sűrű, pótlom a vizet. Inkább híg legyen, mint sűrű, mert ennek a levében fog megfőni a tészta a sütőben.
A tepsi aljára kerül kevés olaj, erre a tésztalapok jönnek, majd egy réteg tejszínes zöldségragu. Aztán megint tészta és megint ragu. A tetejét mártással meglocsolom, és 190 fokon 45 perc alatt megsütöm.
Jó étvágyat!
Kezdő vega koromban, amikor még csak ismerkedtem a szójaszósszal (és a sörélesztő pehellyel), nem értettem, mit szeretnek rajta az emberek. Néha ettem korábban is kínai zöldséges tésztát, de ennyiben ki is merült az ismeretem róla. "Valami fekete, kétes folyadék" kategóriát képezte bennem, míg nem aztán elkezdtem én is használni. Először a fent említett kínai tésztát készítettem el, aztán pedig, hamár egyszer volt otthon, tettem - és azóta is teszem - mindenbe.
A világ legegyszerűbb étele a szójaszószos zöldség, amihez semmi más nem kell, csak a zöldségek és a szójaszósz, mégis olyan fantasztikus íze van, hogy mi hetente készítjük különböző zöldségekkel és köretekkel.
Hozzávalók:
- 2 fej vöröshagyma
- tavasztól őszig: padlizsán, cukkini, tök, paprika, patisszon, karalábé, stb.
- télen: sárgarépa, fehérrépa, zeller, fejeskáposzta, stb.
- olaj, vagy pálmazsír, kókuszzsír, stb.
Kevés olajon megdinsztelem a csíkokra vágott hagymát, amikor már kicsit összeesett, meglocsolom szójaszósszal, és beledobom a kockára vágott zöldségeket. Aztán fedővel vagy fedő nélkül megpuhítom a zöldségeket és kész is. Természetesen a gyökérzöldségeknek több idő kell, ilyenkor jól jön a fedő és némi vizet is locsolok alá, hogy párolódjanak. Ezt folyamatosan pótolni kell. A padlizsán, cukkini és társai annyira hamar megfőnek, hogy erre sincs szükség. A zöldségek fővési idejét is figyelembe kell venni a sorrendnél, de a fent felsoroltak kb. azonos időben tehetőek bele a serpenyőbe, wok-ba, stb.
Tipp: Én a világosabb színű szójaszószt használom, ennek kisebb a koncentrációja, nem színezi el annyira az ételt és nagyon finom. De lehet használni tamarit, vagy shoyut is.
Jó étvágyat!
Nagyon egyszerű ragu padlizsánból, szójaszósszal, hagymával és paprikával.
Hozzávalók:
Hozzávalók:
- 2 fej vöröshagyma
- 2 db paprika, egy piros és egy sárga
- 2 padlizsán
- szójaszósz
- sörélesztőpehely
- kevés olaj
Begyújtom a sütőt, és ha felmelegedett, beleteszem a jénai tálat, kevés olajjal az alján. Ha felmelegedett az olaj, beleteszem a csikokra vágott hagymát és a karikákra vágott paprikákat. Sütöm egy keveset, mig össze nem esnek. Jól meglocsolom szójaszósszal, hozzákeverem a kockákra vágott padlizsánt és kevés vizzel felöntöm (a padlizsán is levet ereszt, ezért nem kell sok, elég egy kevés az aljára). A jénai tetejét ráteszem és puhára főzöm. Ha kész, sörélesztőt keverek hozzá és tésztával tálalom.
Serpenyőben is ugyanigy készül, csak nálam a sütő úgyis használatban volt.
Jó étvágyat!
Sütőtök, az őszi kedvenc
Konyha bevásárlás után, teli zöldségekkel
Megsült a mindennapi kenyér
Megsült a mindennapi kenyér
