Interjú

Silkyway - Bemutatkoznak Az ÉkSzertartás Kedvencei 23.

ÉkSzertartás kedvencei riportsorozatunk utolsó előtti részében Mécs-Szilágyi Nóra selyemfestővel és a gyönyörű Silkyway selyemtermékkel ismerkedhettek meg. Minket teljesen elbűvöltek a ragyogó színek és a csillogó selymek... Biztosan Ti is hasonlóan fogtok érezni, ha elolvassátok az interjút.:)

♥ Kedves Nóri, bemutatnád néhány szóban, hogy mivel foglalkozol? Mesélnél a nekünk a Silkywayről?

♥ Örömmel! Selyemfestő vagyok, kézzel festett selyem termékeket készítek, főként selyemkendőket, selyemsálakat, fátylakat, stólákat, selyemképeket és selyem ékszereket. Célom mindenféle területre becsempészni a selymet, a lakberendezéstől a játékokig, hogy ezzel a fantasztikus anyaggal vegyük körbe magunkat a műanyagok helyett. A Silkyway márka az általunk készített egyedi tervezésű selyem termékeket jelenti, az általunk járt Selyem Utat, de egyúttal utal a tejútra (Milkyway) is.

♥ Mióta foglalkozol kézművességgel? Hogyan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz?

♥ Két évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy az irodai aktatologatás helyett művészettel szeretnék foglalkozni, valamivel, amivel teremthetek, értéket adhatok a világnak, és széppé tehetem azt. Eredendően közgazdász vagyok, és csak hobbiként foglalkoztam kézművességgel, művészettel, de egész kiskorom óta rengeteg technikát kipróbáltam. Két éve aztán pár kis üveg selyemfestékkel kezdtem bele a selyemfestésbe, először csak vonalakat húztam, próbálgattam magam, a képességeimet, aztán hamarosan megérkeztek az első vevőim is. Ma már saját műhelyem van és kollégáim, akikkel együtt alkotjuk a gyönyörű sálakat, kendőket.

♥ Milyen munkákat készítetek?

♥ Főként selyemkendőket, sálakat, fátylakat és ruhákat készítünk, egyedi megrendelések alapján. Magánszemélyeknek és cégeknek, intézményeknek is készítünk selyemsálakat, például a selyemsálaink közkedvelt protokoll, illetve céges, üzleti ajándék nagyobb cégeknél, így főként külföldi partnereknek adják át tárgyalások, látogatások alkalmával. Például az egyik selyemsálamat a Spanyol Királynő kapta, valamint a Köztársasági Elnöki Hivatal megrendelésére a világ sok országába kerülnek ki a sálaink.

♥ Milyen technikával dolgoztok?

♥ Nagyon sok technikát alkalmazunk, a klasszikus selyemfestés a kontúrral megrajzolt motívumok, minták - ezek teszik ki a termékeink legjavát, de folyamatosan fejlesztünk új technikákat, próbálkozunk új festékekkel és anyagokkal a stencilezéstől a textilkrétáig, a gyűrt technikától a merítésig, stb.

♥ Bemutatnád valamelyiket a felsoroltak közül?

♥ A kontúr technika lényege, hogy a kontúr fogja meg a selymen a festéket, tehát először a vonalakat rajzoljuk meg, majd színekkel kitöltjük a mintákat - majd még tovább díszítjük. A selymek aztán órákig gőzölődnek, mely fixálja a festéket, majd mosás és vasalás után díszdobozokban kerülnek a megrendelőkhöz, vevőkhöz, használati útmutatóval és névjeggyel ellátva.

♥ Mesélnél arról, hogyan születik meg egy alkotás? (Ötlettől a megvalósulásig)

♥ Ha megrendelésről van szó, akkor az ügyfél, megrendelő elképzelését bontjuk ki, a kedvenc színeivel, formáival dolgozunk, ebből tervezünk új sálat, kendőt. Papíron megrajzolom az elképzeléseimet, ezt megnézi az ügyfél, majd elkészítem a próbadarabot, és ha megfelelő, akkor az alapján festjük meg a termékeket. Vagy pedig már meglévő selyemkendőinket, sálainkat kérik a vevőink más színben, méretben, ezeket készítjük el.

Amikor pedig saját kedvtelésünkre fejlesztünk termékeket, szabadon alkotunk, az pedig a legörömtelibb része a munkánknak. Főként az nagyon inspiráló, hogy többen vagyunk, és egymás segítségével tovább jutunk az alkotásban, mintha csak külön-külön dolgoznánk, hiszen folyamatosan kommunikálunk, segítünk egymásnak, ha valamelyikünk elakad, tanulunk egymástól, és mindeközben közösséget építünk, együtt sírunk, együtt nevetünk. Ilyen a mi életünk. :)

♥ Jelenleg min dolgoztok?

♥ Most a Vörösmarty téri karácsonyi vásárra készülünk, ami rengeteg terméket jelent, ezer selyem terméket szeretnénk megfesteni. Közben céges megrendeléseket és egyéni kívánságokat teljesítünk. Pár napja készült el a Köztársasági Elnöki Hivatal számára újabb 100 darab selyemsál, melyeket a fotókon is láthattok: matyó motívumok ihlette selyemsálakat festettünk számukra őszi-téli színekben.

♥ Van kedvenc munkád?

♥ Nagyon szeretek tervezni, újat létrehozni, kísérletezni, megmutatni a változatosságot, például hogy egy mintából különböző színek segítségével mennyire más hangulatot lehet kihozni. Ahogy szoktam mondani: szerelmes vagyok a színekbe és a sáljainkba. :) Mindent szeretek, ami a selyemmel kapcsolatos, de a munkám másik részét, a marketinget, kapcsolattartást, értékesítést is szeretem, mert ugyanolyan kreatív tud lenni, mint a tervezés és festés.

♥ Mit jelent számodra a Made With Love?

♥ Szeretettel készíteni valamit - ez az, amit mi is csinálunk, nap mint nap. Ahogy valamelyik nap mondta egy vevőm, mi ezt szerelemből csináljuk, és azt gondolom, hogy ezt csak szerelemből lehet csinálni. És ez meg is látszik a termékeinken, minden sálnak saját személyisége van, ami megszólít. Van, amikor egy-egy sál hónapokig várja nálunk a vevőjét, aztán besétál hozzánk valaki, akinek csak az az egy sál tetszik, és azt mondja, hogy mintha neki festettük volna.

♥ Vásároltál már a madewithlove.hu-n? Ha igen, akkor mit, bevált-e és tervezel-e még valamit?

♥ Számomra Annamari gyorsasága, megbízhatósága, profizmusa nagyon sokat jelent, pár nap alatt megoldotta a díszdoboz-igényemet, úgyhogy folyamatos együttműködést tervezek vele.

♥ Hol lehet Benneteket megtalálni?

♥ November 18-tól a Vörösmarty téri Karácsonyi vásáron a Gerbaud felőli részen, a metrófeljárónál találhattok meg minket, már messziről látszanak majd a színes, lengedező selyemsálak!

Műhelyünk és bemutatótermünk egyben a XVI. kerület Iskola u. 19. szám alatt található, egy kis elvarázsolt hely mindenhol selymekkel és festékekkel, színekkel és munkaeszközökkel.

 

 

 

 

 

A honlapunkon, a www.silkyway.hu oldalon, illetve a blogunkon, a www.selymetfestek.hu oldalon nézhetitek meg a termékeinket, és kukkanthattok be az életünkbe.

♥ Kedves Nóri, köszönjük szépen az interjút, a további munkátokhoz sok sikert kívánunk!:)

Mire tanít a vállalkozás? II. - Egy kis önismeret

Az előző rész után újabb önismereti momentumok egy vállalkozás életéből


Egyszer fent, egyszer lent

Mindig is voltak, vannak és lesznek hullámvölgyek. Minden üzletnek megvannak a kiemelt időszakai, amikor az emberek jobban keresik az adott terméket, szolgáltatást. Marketinggel lehet segíteni valamennyire a szezonalitás hatásán, viszont fontos odafigyelni arra, hogy a marketing ne menjen át manipulációba, azaz ne gerjesszünk nem létező igényeket, ne akarjunk mindenképpen rásózni az emberekre olyan terméket, amire valójában nincs szüksége, hanem keressünk olyan terméket az üres időszakra, amire van valódi igény. Pl. egyszerű példa a cukrászda esete: nyáron főként a fagylaltok fogynak, őszi-téli időszakban a sütemények, bejglit pedig csak karácsony környékén keresnek az emberek. Minden időszaknak megvan a maga terméke egy jól összeállított termékportfólió esetén, az egész évet le tudjuk fedni, így nincs uborkaszezon. 

A lelki hullámzás már egy másik kérdés - ez is utolér minket folyamatosan. Ugyanolyan természetes, mint a kereslet ingadozása. De ugyanannyira rajtunk múlik mindkettő. Saját tapasztalatom az, hogy amennyire én hullámzom, annyira hullámzik az eladásom is. Ha nyűgös vagyok, nincs kedvem dolgozni, nem adom el a már meglévő termékeimet sem, nemhogy még megrendelést generáljak. Ha kipihent vagyok, lelkileg kiegyensúlyozott, kreatív, ötlettel teli, dinamikus, stb, akkor pedig éjjel-nappal megtalálnak a vevők. Fontos a saját szükségleteink megfigyelése és táplálása, hiszen rajtunk múlik minden. A vállalkozásunk sinus-görbéjét csak akkor tudjuk kisimítani, ha a sajátunkat már kisimítottuk. Azaz ez egy folyamat, a kettő párhuzamosan megy. Sosem lesz olyan, hogy én már o.k. vagyok teljesen, mostmár vállalkozhatok is akár - ilyen nincs. Mi is fejlődünk, a vállalkozásunk is fejlődik velünk együtt. Aki arra vár, hogy majd először ő maga tökéletes lesz, akkor kezd bele bármibe is, megöregszik anélkül, hogy egyetlen lépést tett volna. És ez mindennel így van, nem csak a vállalkozással...

És ami talán még fontosabb: az önmotiváció, újra és újra felfedezni a szépséget abban, amit csinálunk, külső szemmel nézni rá, a folyamatra, a termékre, mindenre, ami a munkánkkal jár. Mint egy csodát, különleges dolgot úgy szemlélni, nem a megszokásból csinálni, kötelességtudatból, kell-muszájból, hanem örömmel, lelkesen, látva a célt, amiért csinálom, amit okoz a világban, az embereknek. Elő lehet venni ilyenkor vevői köszönő leveleket, visszajelzéseket, amelyekből árad az öröm, amit mi okoztunk a munkánkkal, illetve azzal a szeretettel, amit beletettünk az elkészült termékbe, vagy nyújtott szolgáltatásba. Ezért éri meg csinálni, a pénzben kifejezett ellenérték csak mellékhatás.

Ismerd meg a vevőidet

Akkor tudok sikeres üzletet vinni, ha tudom, mit, hol, hogyan, mikor, mennyiért, stb. keresnek az emberek. Mire van szükségük valójában? Ilyenkor a fókusz rajtuk van, beléjük kell bújni, belőlük szemlélni a világot és a saját vállalkozásunkat. Ebben az empátia, belehelyezkedés segít nekünk, ami tanulható, fejleszthető képesség. Pl. az ilyen mondatok sokat segítenek: "Ha én vevő lennék..." "Milyen vevő vagyok, ha erre a termékre van szükségem?" "Hogyan, hol keresem ezt a terméket?" "Miben lehetne ez a termék jobb/előnyösebb, hogy nekem jobban megfeleljen és megvegyem?" stb.Tegyünk fel magunknak ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, és adjuk meg a válaszokat magunknak. Aztán már csak cselekedni kell...

Ne csak a képzeletünkre támaszkodjunk, hanem kérdezzük is meg a vevőinket! Én például minden vevőmet megkérdezem arról, hogyan jutott el hozzám, mit keresett, miért, stb. Az interaktív kommunikációval sokmindent megtudhatunk közvetlenül a vevőkörünktől. Ha még nincsenek vevőink, mert még csak most indítjuk be a vállalkozást, kérdezzük meg barátainkat, ismerőseinket, hogy mit gondolnak egyes termékünkről, ötleteinkről. Ha ők vevők lennének.... vevők lennének-e az adott dologra? Őszinte véleményt kérjünk, biztosítsuk a másikat arról, hogy nem bántódunk meg, ha elmondják a véleményüket. A mi célunk, érdekünk a vevőkhöz való eljutás, tehát nincs helye illedelmes mellébeszélésnek, egymás megkímélésének, áltatásának, stb.

Ismerd meg önmagadat II. - Vevői szempontok

Mi az, amit csak te tudsz adni a vevődnek? Miben vagy más, különleges, egyedi? Mindenki egyedi, ezt nem szabad elfelejteni. Nincsen jobb, csak másabb! Tegyük fel, hogy a konkurenciád is tudja ugyanazokat a szakmai fogásokat, amit te, mégis valaki hozzád talál el, más pedig a konkurenciádhoz. Akkor neki valamiért rád van szüksége, te tudsz neki olyat adni, ami neki kell. És nem feltétlenül csak a termékeddel, hanem a lényeddel, akár egy-egy szavaddal, mozdulatoddal, bármilyen megnyilvánulásoddal. Ezek az igazi látens vevői igények :-) 

Nagyon erősen hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek: akinek rám van szüksége, az hozzám kerül, akinek nem, az nem. Ez nem azt jelenti, hogy nem teszek semmit annak érdekében, hogy rám találjanak a vevőim, hanem csak ülök itthon és várom, hogy bekopogjanak hozzám. Nagyon is törekszem: fizikailag a munkával (a festéstől a marketingig), lelkileg pedig ezzel a hozzáállással. A kettő egymás nélkül félkarú óriás lenne. Tehát minden egyes vevői találkozás ezt kérdezi tőlem: mi az, amit adhatok neki, és mi az, amit én kapok ebből a találkozásból. Merthogy a kölcsönösség nem csak a termék és ellenértékének cseréjénél kap helyet, hanem a mozdulatokban, szavakban, hozzáállásokban, érzetekben is. Folyamatosan adunk egymásnak, csak az a kérdés, meglátjuk-e, értékeljük-e ezeket a finom üzeneteket...

Folyt. köv.

LEHET, ÉRDEMES ÉS JÓ EGÉSZSÉGESEN ÉLNI! - VIII. Napfényes Fesztivál, 2011. június 5., Petőfi Csarnok

Vegán receptklub a Napfényes Fesztiválon

Óriási terített asztallal várjuk azokat, akik június 5-én ellátogatnak a Napfényes Fesztiválra!

Helyszín: a Városligeti Petőfi Csarnok.

Napi ajánlatunk: „Testi-lelki-szellemi egészség menü”

• előétel: egy kis kóstoló a több mint 50 kiállítónk kínálatából - bio élelmiszerek, kézműves termékek, egészséggel kapcsolatos kiegészítő termékek
• főétel: egy tartalmas előadás (á la F. Várkonyi Zsuzsa, Kaló Jenő, Laár András, Tarr Bence, Váradi Tibor)
• köret: díjmentes konzultáció vagy workshop a testi/lelki problémáink szelíd és természetes gyógymódjai témában, jelentkezési sorrend alapján
• desszert: sztárvendégeink – a világhírű Rippel Testvérek, Sasvári Sándor és Mahó Andrea, Illényi Katica műsora

Gyerekmenü: bohóc, bábjáték, öko-játszótér, meseösvény, kézműves foglalkozások

Tízóraira és uzsonnára a Napfényes Étterem és Cukrászat egészséges finomságait ajánljuk.

A zenei hangulatról Kövi Szabolcs és egy sor muzsikus gondoskodik. Táncol a Coincidance együttes.

A napi menü mellett számos, itt fel nem sorolt fogásból választhat á lá carte.

Belépőjegye mellé nagy értékű kuponfüzetet adunk ajándékba. A belépőjegyek idén csökkentek, így egy családi jegy két felnőtt és gyermekeik részére mindössze 4000 forint. Ezért az összegért egész napos program és foglalkozások várják a kicsiket és nagyokat.

A teljes étlapot a napfenyesfesztival.hu honlapon találja.

Kövessen minket Facebookon is, ahol rengeteg képet, videót, híreket és nyereményjátékot talál!

Várjuk szeretettel!

  

 

Modern és elegáns design selyemkendőkön

Íme egy kis ízelítő a legújabb selyemkendőimből, selyemsálaimból! Újabb minták és színösszeállítások várhatók a következő hetekben! További képek és selyemkendők.

Mire tanít a vállalkozás? - Egy kis önismeret

Az elmúlt egy évem nagyon sok munkával és még több örömmel telt egy bizonyos anyagnak, a selyemnek köszönhetően. Sokmindenen átmentem, sokmindenre rájöttem a segítségével, voltak jó és kevésbé jó napjaink (hónapjaink) együtt. Most, egy év után szeretnék megosztani pár olyan gondolatot, amelyre a vállalkozói lét döbbentett rá az elmúlt időszakban.

Tervezz, kalkulálj, számolj

Célok és stratégia nélkül belevágni egy vállalkozásba olyan, mint egyenesen a falnak menni. Az üzleti tervet nem készítő kezdő vállalkozások kb. 80%-a még az első évben elbukik. Hogy miért? Mert nem egy előre megtervezett, felmért, elemzett úton járnak, hanem "csak úgy" kitalálnak valamit és sodródnak az eseményekkel. A tudatos tevékenység és a saját vállalkozásuk irányítása helyett csak reagálnak, csapódnak, ide-oda kapnak. Vagy más szempontból megközelítve: nem adnak kezdő energiát a vállalkozásnak a tervezéssel, pedig ez a figyelem (energia) nagyban segíti a megvalósulást és a sikert mind tudatosan, mind tudat alatt.

Amit én csináltam: saját üzleti terv konkrét számokkal és adatokkal, határidőkkel, pénzügyi és marketing célokkal. Kb. háromnegyed évvel a leírása után vettem csak elő, nem figyeltem folyamatosan a megvalósulását, de ami már egyszer bennem megfogalmazódott, leírtam, átgondoltam, annak tükrében sokkal könnyebb volt dolgozni! Tehát háromnegyed évvel később már csak pipálni kellett szép sorban, hogy mi mindent sikerült elvégezni a kijelölt feladatok közül. A még el nem ért pontoknál pedig azt néztem meg, milyen a jelenlegi helyzet, és mit kell még tennem azért, hogy még közelebb jussak a célhoz. Tehát a folyamatos önellenőrzés, visszacsatolás is ugyanolyan fontos, mint a tervezés.

Ismerd meg önmagad

Ahhoz, hogy sikeres legyek a munkámban, tisztába kell kerülnöm azzal, milyen képességeim, készségeim vannak. Csak ezekkel tudok gazdálkodni kezdetben, ezeket kell kibontakoztatnom. Később természetesen tanulhatok újakat, elsajátíthatok más képességeket - erre szükség is lesz, mert előjönnek olyan helyzetek, melyekből fejlődök, tanulok. De ha bizonyos alap képességeim nincsenek meg, nem tudok egy vállalkozást sikerre vinni. Ilyen például a kommunikációs képesség, a kockázatvállalás, az ötletgazdagság és kreativitás, a megvalósító képesség, a céltudatosság, a lelkesedés, és legfőképpen az, hogy szeressem azt csinálni, amit magamnak munkakként választottam.

És ez még csak a vállalkozás vezetéséhez szükséges képességek, természetesen a szakmai képességek is ugyanilyen fontosak. Az, hogy jó legyek az általam választott szakmában, szintén folyamatos tanulási vágyat, fejlődést, elmélyülést feltételez. Lépést tartani az újdonságokkal, sőt, előbb-utóbb újat teremteni, ez elengedhetetlen.

Ezeket a képességeket aztán a folyamat során tovább fejlesztjük, van, hogy elveszik a lelkesedés, az ötletek, kimerülünk, ideiglenesen elvesztünk, majd újra felélesztünk képességeket. Ez ilyen, akárcsak az élet. Van, hogy ma még jól megy, természetes valami, holnap pedig már meg kell küzdenem érte. Minden nap újat, mást hoz, és ezzel meg kell barátkozni. De ha valamiről tudom, hogy bennem van, képes vagyok rá, akkor újra és újra elő tudom hozni magamból!

Amit én tettem: sorra vettem az erősségeimet, gyengeségeimet, lehetőségeimet, veszélyeimet (SWOT-analízis), hogy a vállalkozás szempontjából ránézzek a saját "kezdő csomagomra", amiből gazdálkodhatok. Mi az, amiben jó vagyok, mi az, amiben nem, de fejleszthető, ha kicsit odafigyelek rá. Mi az, amit semmiképpen nem nekem kell csinálnom, inkább kiadom másnak, mert nem tudnám jól csinálni - vagy tudnám előbb-utóbb, de annyira sok idő és energiabefektetést igényelne, hogy nem éri meg. Pl. a polcokat a műhelyemben nem én fogom felfúrni, hanem a férjem, bár előbb-utóbb meg tudnám tanulni, de nem értek hozzá, nem az én dolgom. Viszont jó vagyok a marketingben, és nem megyek el ezért tanfolyamra sem sokezer forintért, hanem utánaolvasok, átgondolom, megtanulom innen-onnan, mert van egy alap képességem rá, amit könnyebb fejleszteni, aktualizálni.

Vállald fel önmagad és a termékeidet

Ez egy nagyon nehéz pont, de szinte a legfontosabb, azért is áll ennyire elöl a listán. Enélkül ugyanis nem megy. Az én termékem az én alkotásom, belőlem jön, engem mutat, nyilvánít meg. Ha önmagammal nem vagyok elégedett, a termékeimmel sem leszek az, hiszen önmagamat (és a gyengeségeimet) látom benne. De ha nem vagyok elégedett vele, nem látom szépnek, hogy is tudnám eladni, képviselni, vagy egyáltalán megmutatni másoknak? Hogyan tudnék teljes mellszélességgel kiállni velük a világ elé, hogy tessék, ez vagyok én, nézzék, vegyék, vigyék, hordják? Hát sehogy...

Első lépésként meg kell barátkoznunk önmagunkkal, el kell fogadni, bármit készítünk, teszünk, hibázunk, bukdácsolunk, mert ez a mi fejlődési, tanulási folyamatunk része. Lehet, hogy még nem a legszebb, legjobb, legnemtudommilyenebbek az alkotásaink, de ha el sem kezdem a fejlődési folyamatot, valószínűleg soha nem is lesznek a legjobbak. Márpedig a fejlődési folyamat első lépcsőjén az aktuális állapot elfogadása van. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább az enyém. Aztán majd lehet szép lassan - vagy gyorsabban, kinek milyen a tempója - szépítgetni, fejleszteni, stb. Ha mindig azt mondom magamban, hogy "majd ha ilyen, meg olyan lesz, akkor már felvállalom", akkor csak halogatom a témát, miközben a bennem lévő örök elégedetlen bíró megítéli és leminősíti, felvállalhatatlannak titulálja a termékeimet, ezzel meghiúsítva az egész folyamatot.

Nálam ez úgy zajlott, hogy voltak olyan hetek, hónapok, amikor nem tudtam képviselni a termékeimet. Nem láttam őket szépnek, nem voltam elégedett velük. Nem tudtam bemenni egy boltba, és tárgyalást kezdeményezni az üzletvezetővel, hogy árusítsák őket. Nem tudtam felvállalni őket, kiállni velük. Ekkor úgy gondoltam, hogy valakit megbízok a feladattal, de aztán az élet úgy hozta, hogy az a valaki visszamondta, és ezzel nagyon jót tett velem/nekem. Természetesen abban a pillanatban nem ezt gondoltam, hanem nyűgnek éreztem, hogy akkor most ez is a nyakamba szakadt, foglalkozhatok az értékesítéssel is, nem elég nekem készíteni... De a mai fejemmel azt mondom, hogy ha akkor ő elvállalja, hogy értékesíti, akkor most sokkal kevesebb lennék bizonyos tapasztalatokkal, nem mentem volna át bizonyos mélypontokon, és nem lennék képes most sem felvállalni a saját termékeimet. Ezt nekem kellett megtanulni, hiába is volt egy egyszerűbb, ámde kerülő út, a tapasztalatok mégis százszor értékesebbbek most nekem.

Csak csináld! - Kitartás és állhatatosság

A tervezés nem helyettesíti, hanem "csak" segíti a megvalósítást. Ha tele vagy jobbnál jobb tervekkel, de semmit sem teszel vele aztán fizikailag, nem realizálod őket, önmagukban semmit sem érnek. Az is fontos, hogy analizáld, elemezd az eseményeket, folyamatokat, de ha a tettek elmaradnak, előbb-utóbb nem lesz mit analizálni. Tehát ha megvan a terv, akkor jöhet a munka, méghozzá kitartóan, célorientáltan, tudatosan. Minden nap, napi 8-9 órában, munkaszerűen. Mert ez az egyik nagy buktatója a vállalkozás adta szabadságnak, és annak, hogy én osztom be az időmet. Ugyanolyan munkahelyként kell kezelni a vállalkozást, mintha bármilyen cégnél dolgoznék: van munkaidő, vannak feladatok, amiket jelen esetben én jelölök ugyan ki, de egyszemélyes vállalkozásnál nekem is kell őket végrehajtanom, vannak célok, amiket el kell érnem (egyedül), vannak kötelezettségeim, stb. Amikor alkalmazottként dolgoztam egy cégnél, akkor is megoldottam minden más ügyemet munkaidőn kívül, tehát ezt most is meg kell tudnom tenni, különben a munka rovására megy a sok "még elintézem ezt, azt, aztán megyek dolgozni".

Időgazdálkodás, határhúzás

Két szélsőség jelenhet meg az időbeosztás terén: ha halogatjuk a munkát, vagy ha halogatjuk a magánéletet... A kettő közötti egyensúlyt nekünk kell megteremtenünk, nem mehet egyik a másik rovására. Alapesetben teljesen jól megfér egymás mellett a két terület, sőt, kiegészíti, inspirálja egymást. De csak akkor, ha egészséges mértékben van jelen mindkettő az életünkben: ha képesek vagyunk beleállni a munkánkba, ugyanakkor nem válunk fanatikussá, munkamániássá sem, nem hagyjuk, hogy az egész életünkön eluralkodjon a munkánk, és a többi területünket kiszorítsa az életünkből. Mindennek megvan a maga helye és ideje, de ezt nekünk kell betartatni saját magunkkal.

Nálam mindkét szélsőség megjelent: az első hónapokban nem tudtam beleállni a munkába és napi 8-9 órát dolgozni, az utóbbi hónapokban pedig nem tudtam 14-16 munkaóra előtt letenni az ecsetet. De a két szélsőség megjárása azért is jó tapasztalat, mert a közepet sokszor úgy érjük el, hogy megtapasztaljuk a széleket. Csak a mihez tartás végett... :-)

A vállalkozásod hullámzik? És te?

A vállalkozásunk- akárcsak bármelyik másik megnyilvánulásunk az öltözködéstől a lakberendezésünkig, a kapcsolatainktól az autónkig - ugyanazokat a problémákat jeleníti meg, amelyek a belső világunkban jelen vannak. Amint bent, úgy kint - mindenkinek ismerős a mondás.

Tehát ha a vállalkozásunk hullámzik, akkor az a mi lelki állapotunk kivetülése. Tudom, ezt nehezebb elfogadni, mint azt, hogy a környezet, és a gazdasági, politikai helyzet befolyásolja legfőképpen a vállalkozásunkat, de ez sajnos így van. Csak egy példa: eleget hallottuk a médiából, hogy gazdasági válság van, a kérdés az, hogy elhisszük-e, hogy ez ok arra, hogy rosszul menjen a vállalkozásunk, vagy abban hiszünk, hogy ha a termékeink jók és valódi szükséglet van rájuk, akkor megtaláljuk azt a fizetőképes keresletet, akik a mi potenciális vevőink?

Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ha a hit, bizalom témaköre rendben van bennem, akkor válság ide, vagy oda, a legdrágább termékeim találnak gazdára leghamarabb, és óriási mennyiségű megrendelésem keletkezik, míg ha megingok, jön a külső válság is...

Folyt. köv.

Tipikus cica megmozdulások

Végre színesben is elkészült

1-2 hónapja készítettem el ezt a tablót az esküvői képeinkből. Mivel akkor épp itt is - ott is laktunk, a színes nyomtatónk dobozokban volt, csak fekete-fehér képek voltak benne. De számomra az elrendezés, a képekkel való munka, nosztalgiázás volt a fontos akkor.

Most, hogy kezd végre minden a helyére kerülni, többek közt a nyomtatókat is beüzemeltük, megcsináltam színesben is és tegnap felkerült a helyére.

Konyhai életképek

Sütőtök, az őszi kedvenc

Konyha bevásárlás után, teli zöldségekkel



Megsült a mindennapi kenyér

Pamacs rosszalkodásai

A bárszéken...

Éjjel fél 11 körül - Pamacs bement a gipszkarton falba a szerelőnyiláson át, próbáljuk előcsalogatni, féltjük, hogy begabalyodik a kábelekbe és nem tud kijönni. Röhögünk magunkon, hogy ezt nem hisszük el. Kaparászó hangok jönnek a fal mögül. Aztán a lézeres bigyó segitségével elő tudjuk csalogatni.

Reggel fél 8 - Kihányt egy adag eledelt a dolgozóban, a parkettára. Gyorsan feltöröljük, örülünk, hogy oda, mert onnan könnyen felszedhető. Ekkor konstatáljuk, hogy van még egy rakás az asztal alatt, a szőnyegen...

Szintén egy reggel - állok a tükör előtt, mögöttem ül a kád mellett. Ránézek, minden ok. Egyszercsak óriási harapás a vádlimba, és kirohan. Sokszor csinálja ezt, hogy a keresztbe tett lábfejemre ráugrik, harap egyet bele, aztán menekül...

Pár hete, a nagy költözködés korszakában történt, hogy még mielőtt bepakoltuk a hordozójába, és indultunk volna vele "haza", gyorsan megpisiltettük. Megkapartam a lábával a kertben a direkt erre a célra fellazitott talajt, pisilt is, ok minden. Megyünk vagy 2-3 perce, heves nyávogásba kezd, nade láttunk már ilyet, rezzenéstelen arccal megyünk tovább. Rövidesen sokatmondó hangokat hallat: bekakilt a dobozban. Gyorsan megállunk a Tesco parkolójában, dobozt macskástól ki az ölemből a fűre, Balázs megfogja, én addig kitörlöm a dobozt és folytatjuk utunkat. Pár napra rá ugyanezt pisivel játszotta meg.

Szavazás!

Segítséget szeretnék kérni tőletek, hogy milyen témákat olvastok szívesen. Mert érdekel, ennyi. És mert hangsúlyossá tudom tenni azt, ami többeket érdekel.

Egy ideje már nem vagyok fent a gasztro-oldalak gyűjtőjén, és nem tudom, hogy akarok-e visszamenni, mert nálam a receptek, főzés egy ág, de nem kizárólagos. Sosem vallottam magam gasztrobloggernek. Fent vagyok viszont alkotós, vega oldalakon is, ahova szintén nem tartozom egybehangzóan. Kérdés bennem még, hogy hova tartozom, kell-e valahova tartozni, mármint blogilag. Olyan ez, mint amikor a kiskamasz keresi az identitását, először felmerül a "Ki vagyok én?" kérdés.

Amúgy is ilyen vagyok: egy kicsit ez, egy kicsit az, széles érdeklődési kör, de nem sok mindenben van kizárólagosság.

Szóval érdekel a véleményetek.

Vegánság és család

Csatlakoztam én is a VEGÉTHÓhoz, amit Siccike indított el. Októberben minél több vegán életmóddal kapcsolatos bejegyzést igyekszem írni. Először a vegánságomra adott családi reakciókról számolnék be. Nem felhőtlen boldogság a történet, de annál reálisabb - és talán tanulságosabb.

Apu: teljes elutasítás

Apukám kiskoromban - mivel nem voltam hajlandó sem főve, sem nyersen zöldséget-gyümölcsöt enni - mindig azt hajtogatta, hogy egyek almát. Lázasan becsomagolta nekem a tízóraihoz minden nap, én meg valahova eltűntettem, kidobtam. Aztán amikor vegán lettem, ezzel nem tudott megbírkózni. Hiába mondtam neki, hogy "dehát te mondtad, hogy egyek zöldséget", nem vígasztalta. :-) Azt mondta, hogy "de azt nem mondta, hogy csak azt..."

Szerinte a hús kell, fontos az embernek, nélkülözhetetlen. Korábban még belementünk vitákba, beszélgetésekbe, voltak olyan pontok, ahol elgondolkodott azon, hogy tényleg kell-e, de ennyiben is maradt. Sokszor hallom tőle azt a mondatot, hogy "tudom, hogy ez így nem jó, de én már erre a kis időre nem változtatok". Tudja, hogy élhetne egészségesebben is, de nem teszi. Én meg már nem akarom megváltoztatni, mert amikor akartam, csak rosszabb lett. Azóta lazábban, az "élni és élni hagyni" elvet követve eszünk együtt, ő húst, én vegán ételt.

Anyu: erőteljes hullámzás

Sokmindent megéltünk már vele vegán téren. Kezdve azzal az alap félelmével és fő illúziójával (nőként ez nagyon erős tud lenni), hogy "ha elutasítom a főztjét, akkor őt magát utasítom el" vagy "nem tudja mivel táplálni a gyerekét". Persze ez butaság, mert tud, csak nem azzal, amivel eddig, hanem azzal, amire én vágyom, amit én szeretek, kívánok. Valahol ez is egóharc: az anyának el kell engednie azt, amit ő jónak lát, ami szerinte "kell a gyereknek" és engedni, hogy felnőttként eldöntsem, mit szeretnék enni. Tudom, hogy a szándék mögötte jó, mert azt is megértettem az évek folyamán, hogy ő meg van arról győződve, hogy a hús kell. De szerintem meg nem kell.

Amikor ezt a nézetkülönbséget kölcsönösen el tudjuk fogadni, akkor nincs gond. Természetesen az évek folyamán a hullámzások azért jöttek, mert más-más szintre kerül ez a dolog bennünk: volt, amikor örömmel főzött nekem, töltött le az internetről receptet, vegánosította, de olyan is, volt, hogy 1 évig egyáltalán nem volt hajlandó főzni nekem semmit, még Karácsonyra sem. Ilyenkor van az, hogy nem veszem magamra, nem sértődök meg rajta, hanem hagyom, hogy a saját tempójában ő maga bírkózzon meg a témával, érlelje magában, hogy mi a helyes a kapcsolatunk szempontjából. Én elmondtam neki, hogy nem várom el tőle, hogy külön főzzön nekem, tudok magamnak vinni, nincs belőle sértődés. De ha van kedve, akkor én nagyon szívesen veszem és megeszem. Mert szeretem, ahogy például a kelkáposztafőzeléket, borsólevest, vagy más olyan ételeket készít, amit ők is vegánul esznek. És ez bizonyult a varázsszónak: szeretem a főztjét. Amikor ezt megtudta és megértette, sokminden megváltozott. Azóta újra főz nekünk, mostanában például a sárgabarackos gombócával tarol nálunk - a hosszú candida-kúra után kiéheztünk rá -, teljeskiőrlésű lisztből készíti nekünk. El is teszi a fagyasztóba, hogy később is legyen hova nyúlni, ha megkívánjuk. Ilyenkor én viszem a teljesőrlésű prézlit hozzá, mert azuk nincs otthon.

Ez az alapanyag- és szakácskönyv-vitel amúgy is bevált nálunk. Kb. fél-1 éve voltam vegán, amikor vittem neki szakácskönyvet, recepteket, alapanyagokat, főztünk együtt. Mindig megkóstolták az ételeimet, ízlett is nekik, de ennyi. Általában viccesen közölték, hogy "egy nagy szelet hússal még jobb lenne." De voltak olyan kis dolgok, amire nyitottak voltak, látták tőlem és ők is megváltoztatták az életükben. Például az uborkasalátát már ecet helyett citrommal készítik. Kis lépés, de legalább megtették.

Amint már utaltam rá, volt, hogy meg akartuk változtatni egymást. Nem csak ők engem, hanem én is őket. Amikor kiderült, hogy Anyu rákos, elkezdtem beszélni neki az egészséges életmód, ételek fontosságáról. Túl sokat, túl intenzíven, túl nagy dózisban. Korábban nem tettem, egyáltalán nem térítettem, nem mondtam kéretlenül dolgokat. Ezúttal is kár volt: Anyu elfordult az egésztől és közölte, hogy inkább meghal, minthogy vegetáriánus legyen. Pedig tudta, hogy igazam van, ő is utána nézett az interneten a rákdiétáknak, stb. De nem volt kész rá. Nehéz volt elengednem, hogy nem változtat, még a saját egészségéért, életéért sem. Ugyanolyan nehéz volt feldolgoznom, mint nekik azt, hogy én váltottam. Azt szoktam mondani, hogy A-ból B-be eljutni ugyanolyan távolság és idő, mint B-ből A-ba, semmivel sem rövidebb. A másság másság, akárhonnan is nézzük. Ha megkérdeznek, hogy tudok húsevő férjjel élni, azt válaszolom, hogy "ahogy ő vega feleséggel..." Egymás elfogadása az egyetlen út. Azóta ez sokat változott, semmi gondot nem okoz bennem, hogy ők húst esznek, akármilyen következménye is van az egészségükre. Tiszteletben tudom tartani a döntésüket.

Balázs: imádja a főztömet

Azt azért nem mondom, hogy szívesen veszek/készítek neki húst. Tejterméket, pl. túrórudit, vagy csokit néha szoktam venni neki magamtól. Mert szereti, és magának is megvenné. A sajttal sincs különösebb bajom, ha van otthon. Kolbászokat már kevésbé szívesen nézegetnék. Vicces volt a L'art pour L'art előadás múlt szombaton: a kolbászról mondták, hogy a disznót megölik, ledarálják és beletöltik saját magába (bél). Elég ébresztő volt még vega füllel is.

Szóval Balázs imádja a vega kajákat, vannak külön kedvencei, például a spenótos-tejszínes tészta, de gyakorlatilag bármit megeszik, amit főzök. Meg is szoktam kérdezni, mihez van kedve, mit szeretne enni, próbálom bevonni, újítani.

Emlékszem, vicces volt, hogy a második-harmadik randink után, hajnalban, buliból hazajövet kóstoltattam vele először gabonakolbászt, és nagyon bejött neki - azóta is. Akkor eszmélt rá, hogy milyen fontos a fűszerezés, és nem a húsízt szereti a kolbászban. Ez kb. velem is így volt.

Alapvetően magyarosan főzök, sok hagymával, fűszeresen, sokszor lecsósan, és mivel a régi ízek visszaköszönnek az ételeimben, nem merül fel, hogy akkor mostmár valamilyen íztől meg kell válni.

Szerencsére Balázs alapvetően iszonyatosan elfogadó és nyitott. De az elején benne is voltak kétségek és megtorpanások a vegaságom miatt. Mivel ő is fogyott már közel 20 kilót, volt már egy saját életmódváltása sok mozgással és nyers ételekkel, annyira nagy újdonság nem volt neki a vegánság. A tudatosságban is egy szinten mozgunk: ha tudjuk, hogy valami jót tesz nekünk, hamarabb megtesszük, igyekszünk átállítani a tudatunkat és nem halogatni a változást.

Alnatura leveskocka

Tegnap DM-ben jártam, nem kifejezetten ezért, de hamár ott voltam, felkaptam 2-3 leveskockát. Már pár lépéssel odébb jártam, mikor eljutott a tudatomig a kép, visszafordultam: megláttam a leveskocka mellett egy teljesen ugyanilyen csomagolású kockát, csak az tyúkhúsleveskocka volt...

Na, akkor nézzük is meg az ügyet kicsit. Megfordítom a címkéjét, átnézem az összetevőket, abban nincs változás - időről időre mindig átpásztázom a jól ismert termékeket is, mert szokták változtatni az összetételt! Viszont alatta ott a felirat, hogy nyomokban tartalmazhat tejet, tojást, mustárt... Hm, ez eddig nem volt rajta, legalábbis én úgy emlékeztem. Visszaraktam, és otthon megnéztem - tényleg nem volt az eddigin. Ekkor beugrott, hogy kb 2-3 hónappal ezelőtt volt úgy, hogy kb. 1 hónapig nem lehetett kapni ezt a kockát szinte semelyik DM-ben. Lehet, hogy időközben bevezették ezt a másik kockát, megváltoztatták a gyártási folyamatot, és már nem tudják garantálni azt, hogy nem kerül bele tej, tojás? Ez csak feltételezés, próbálok utána nézni, addig viszont nem fogom venni. Feltettem a kérdést az Alnatura honlapján, kíváncsian várom a választ, hogy tudják-e garantálni, hogy tisztán növényi a termék?

Lila karfiol!!!

Nem gondoltam volna, hogy zöldségekben meglepetést tud nekem okozni a Bosnyák téri piac, de tévedtem. Tegnap kiszaladtam, mert leapadt az otthoni készlet, és mit találtam...?! Egyik árusnál láttam meg ezt a lila karfiolt. Sokáig nem hittem a szememnek, nézegettem, kerülgettem. Beálltam a sorba, aztán mégis kiálltam belőle, közelebb mentem hozzá, aztán ezt még kétszer eljátszottam, mire elszántam magam, hogy feltegyem az eladónak a magam előtt is hülyén hangzó kérdésemet, ami hirtelen eszembe jutott róla: ez belül is ilyen?

A válasz igen volt. Na jó, mondom, akkor kipróbáljuk, amúgy is imádom a lila színt. Fotózom otthon, nézegetem, gondolkodok, mi legyen belőle... Kicsit már olyan feketés a széle, mint a fehérnek is szokott lenni, úgyhogy túl sok gondolkodási időm nem lesz, valamit kell vele kezdeni, különben szégyenszemre a kukában végzi szegénykém. Valami pároláson, vagy olyasvalamin gondolkodom, ami megőrzi a színét, akár felismerhető is benne. A karfiolleves is érdekes látvány lehet belőle, már ha megtartja a színét. (de tegnap azt már főztem)

Akinek van valami ötlete, tippe, mit érdemes belőle csinálni, az szóljon!!!

Amúgy kicsit utánanéztem a témának, és találtam egy érdekes linket a NatGeo-n: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=11159 Balázsom ugyanis hazaérve és az első meglepetésből felocsúdva rögtön rávágta, hogy valami módosításon, színezésen mehetett át, és nem volt olyan jó ötlet megvenni. De a cikk megnyugtat, hogy nem génmanipulált.

Ennél már csak ez a zöldség volt érdekesebb számomra, amit kb 2 éve találtam először. Percekig nézegettem a rajta lévő piramisokat - Egyiptom-mániásként teljesen lenyűgöztek. Az íze olyan, mint a brokkoli, én akkor levesbe tettem, nagyon finom volt.

Pamacs segít

Pamacs mindenhol ott van, ahol mi. Mivel még nincs belső ajtónk, továbbra is egy légtérben vagyunk vele. Kudarcba fulladt az a kezdeti - inkább nevezném illuzórikus - törekvésünk, hogy végre kiszoktatjuk az ágyunkból. Akkora ágyunk lett, hogy simán elbújik valamelyik csücskében anélkül, hogy észrevennénk. Hiába tettük az ágy mellé a bútorát, számára vonzóbb az ágyunk, nem hajlandó azon maradni.

Valamelyik nap segített nekem mozaikozni is. (végeredmény később) Kaptunk nászajándékba két doboz mozaikot és hozzá való ragasztót, fugát és dobozt, és ezek most a költözésnél előkerültek. Sokáig rakosgattam a mintát, hogy néz ki jobban, aztán elmentem mást csinálni. Mire visszamentem, közéjük feküdt - még mindig jobb, mintha széttúrta volna őket - és békésen szunyókált az üvegkavicsokon.

A lakáson belül a kedvenc fekvőhelye a szőnyeg közepe és a fotel, amiért Balázzsal megvívnak. Azaz Balázs fogja és lerakja róla nagy örömmel. A fotel tetejéről szokta nézegetni a kertészeket is, ahogy dolgoznak a kertünkön - most épp az automatikus öntözőrendszert építik ki. Néha fikszírozza őket, megközelíti egyiküket, de amint közelebb lépne, behátrál. Amúgy egész jól kiismeri magát a környéken, simán kiengedtük, és visszajön. De a hirtelen kinti zajoktól azért vissza szokott rohanni a lakásba.

Folytatja régi jó hagyományát, és megmászik minket. Hátunkra ritkán mászik, de most elkaptam egy pillanatot, ahogy diadalittasan feszít Balázson.

Eddig Ikeás alátéte volt, de most felemeltem a tálait, hogy ne a földet piszkolja össze. Néha bejön az ötlet, néha nem, mert spontán módon kiveszi a kaját és a földön rágja meg. Jobb napjain viszont egész jól tud belőle enni. Azért majd aláteszek megint egy alátétet.

Vettünk két bárszéket... Na igen, ez is megér egy misét... Kétféle magasságban volt az Ikeában, és persze rosszat vettünk. Azaz én voltam a ludas, mert benéztem. Nagyon siettünk, csak felkaptuk és mentünk. Kár volt, legközelebb körültekintőbb leszek. Jutalmul vasárnap este még vissza kellett mennünk és sorban ültünk a vevőszolgálaton. Pénz vissza, persze 30% levonással, mert látszik, hogy már össze volt rakva, és mehettünk megvenni a kisebbet.

Pamacs segített Balázsnak összerakni a székeket, még az első körösöket, késő este már nem volt ilyen virgonc. Mi is alig éltünk, már félkómásan raktuk automatikusan a csavarokat... De végül szép lett minden, nagyon kényelmesek, egymásba rakhatóak, ami nálunk fontos, mert követi majd további 4-6 db.

Nagyon szereti ezt a régi asztalomat, aminek a tetején üveg van, alatta egy polc. Sokat időzik a polcon, néha befekszik és élvezi a napsugarakat, ami az üvegen keresztül még melegebb.

Szőlőszezon - frissen préselt must

Van egy telkünk Albertirsán, kb. 15 éve, azóta rengeteg előnyét élveztük a strandtól a falusi élet szépségeiig - és ősszel a szőlőig. A telekkel együtt "nyertük meg" a szőlőtőkéket, amiből csak egy fél sort hagytunk meg, amolyan lugasként, az autóbeálló elszeparálására szolgál. De ezen túl is van előnye: eszméletlenül finom vörös borszőlő terem rajta, és minden évben fejfájást okoz, hogy mit kezdjünk vele. Hiába csak nagyon kevés tőkénk van, óriási mennyiségben ontja magából a szőlőt.

Eddig nagyjából ránkrohadt a szőlő, de idén befűztem Zoltán barátomat, ismervén a szőlő iránti rajongását. Már azt hiszem, tavaly és tavaly előtt is neki passzoltam el a ránk maradt gyümölcsöt, mondván, hogy nekem nincs hozzá sem gépem, sem idegem, hogy lefacsarjam. Nade idén! Összefogtunk, és már két alkalommal is facsarásra adtuk a fejünket Zoltánom Green Star gépével. Az eredmény: eszméletlenül finom, édes nedű és két napi hasmenés :-) A harmadik nap már nem volt ennyire intenziv a méregtelenités, de addig folyamatos kutymorgás és wc-re rohanás jellemezett minket Balázsommal. Zoltánnak nem volt tőle különösebb problémája, lehet, hogy kevesebb mérget halmozott fel.

Megbeszéltük Zolival, hogy amig van belőle - egy jó nagy ládával kaptunk -, addig préselünk és iszunk, néha teljes böjtnappal, néha csak úgy, éhgyomorra egy-egy pohárral. A vörösszőlő nagyon jó hatással van a sziv- és érrendszerre, tele van vitaminokkal, lugosit, antioxidáns hatású, ezért rákmegelőző, könnyen emészthető cukortartalma miatt jóllakat és nem érzi magát úgy az ember, hogy mindjárt összeesik a böjtnapon. A szőlőmag is nagyon hasznos, érdemes elrági belőle, az olaját horror-áron árulják bioboltokban. Zoli gépében az a fantasztikus, hogy a magból is kerül bele valamennyi, ezért krémes, telt izű levet kapunk. Szinte teljesen szárazra préseli a szőlőt, valami hihetetlen, hogy mennyi mindent hasznosit belőle.

A frissen facsart lével lehet teljes böjtöt tartani, akár több napot is, vagy délelőttönként lehet inni, azaz inkább enni, nem szomjoltásra használni, hanem szinte "megrágni", szép lassan, kortyolva, hogy a hasznos anyagok már a száj nyálkahártyáján át felszivódjanak.

Majdnem kész konyha!

Ma készen lett végre a konyhánk!!! Illetve majdnem, mert még pár simítás hiányzik, azok a napokban lesznek meg.

Például az üvegpanel, ami péntekre készül el. Még nem tudom, hogy fogjuk elhozni, de egy jó nagy tábla savmaratott üveg kerül majd az alsó és felső szekrény közé. Ezekre ül ki majd a konnektor. A mosogató fölött pedig a csempe hiányzik, és ez az, amit jelenleg még nem tudom, hogy fogunk megoldani. Ugyanis a gépészek és burkolók a fürdőszobába elhasználták a hibák kijavítására a maradék csempéinket, ezért nincs már több egyáltalán. Valószínűleg vennünk/rendelnünk kell még, pedig csak 4 db csempére lenne szükségünk.

Ma abban is megegyeztünk Balázzsal, hogy az előszoba felé lévő átadóba pultként ugyanolyan színű bútorlap fog kerülni, mint amilyen a konyha. Ezt is le kell szabatni majd. És hát a fő dolog, a bepakolás, ami az én elkövetkezendő napokbeli feladatom lesz.

Viszont: hétvégén költözünk!!! Mától van meleg víz, és fűtés is - bár erre még nincs szükség. A tereprendezés napok óta gőzerővel folyik, lehet, hogy egy-két héten belül már jön a kertész is. Tegnap feltettük a hangfalakat, úgyhogy most már teljes felszereléssel tudunk zenét hallgatni. A napokban függönyt is varrok, pakolok, rendezkedek majd. És persze hétvégén főzök...!!!

Akiknek köszönhetjük: a mesterek (vegán barátaim)

Berendezünk

Pótlok pár képet, ami lemaradt a múltkori írásomból, mert kint hagytam az építkezésen a fényképezőgépemet.

Nappali

Szinte teljesen kész bútorilag, nem akarjuk túlzsúfolni szekrényekkel, szeretem a tágas teret. Nálunk amúgy is sok a jövés-menés, kell, hogy elférjünk kényelmesen.

Pár polc még felkerül, illetve a függöny, képek, dísztárgyak, lámpák, tv. A cica máris helyet kapott - nászajándékként kaptunk két fa cicát a barátainktól, egyikük őrzi majd a nappalit, másikuk talán az előszobába kerül.

A boszorkánykonyhánk ezekben a napokban készül, ma v. holnap lesz kész - természetesen azt is megmutatom.

Fürdő

A kicserélt (kisebb) káddal és a falfülkével, álmennyezettel, megvilágítva.

A káddal szemben kap helyet majd a mosdószekrény, amit korábban már megmutattam, felette egy tükörrel. A tükör villanyszerelésével hétvégén valami baj volt, ezért nem tudtuk felszerelni, de most hétvégén mindenképpen sorra kerül.

A két sor üvegtégla és a kis ablak pont annyi fényt enged be, hogy nappal nem kell lámpát gyújtani ahhoz, hogy pl. kezet mossunk.

Szobák

A dolgozóba már bekerült a hozott szekrényeim (Ikea, Hopen), amiket oda terveztem. Nem síkban, hanem kicsit elcsúsztatva állnak a szekrények, mert mögöttük a fal is ilyen: a túloldalról a falfülkék lógnak be ebbe a szobába. Centire pontosan elfér a három szekrény, viszont a legszélsőnél az ajtó tokja is annyira ki van számolva, hogy a villanykapcsoló már csak a szekrény oldalán fog helyet kapni, falszakasz nem jutott neki, de ezt direkt így terveztük.

A hálóban itt még nincs bent az ágyunk, azóta az is bekerült. Balázs kérésére 180*200-as ágyunk lett, ami szinte az egész szobát kiteszi. Az ablak-ajtó melletti falszakaszra szerintem ugyanaz a zöld tapéta fog felkerülni, ami az üvegtégla oszlopok között van, csak még meg kellett győznöm róla Balázst, hogy inkább komódok kerüljenek oda, mint teljes szekrények, mert az annyira bezsúfolná, benyomasztaná a teret, hogy rossz érzés lenne ott tartózkodni. A komódok viszont pont elférnek majd, mögöttük a zöld tapétával , szép függönnyel jól fog kinézni.

Előszoba

Elkészült a világítás is hozzá, a dísztárgyakat még nem szereztem be, de vázák, mécsesek, szobrok, tálak fogják benépesíteni. Az alsó polcra vágatunk egy bútorlapot, hogy ne koszolódjon össze, mert az kifejezetten pakolós felület lesz. Azt találtam ki, hogy egyfajta töltőállomást hozunk létre: mobilok, kamerák, stb. részére. A töltőket beépítjük a gipszkarton falba, onnan fognak kiállni a 10-15 cm-es töltőkábelek, csak rácsatlakoztatjuk a mobilokat és nem kell állandóan keresni a töltőket, bajlódni a kábelekkel, stb. Lesz hozzá egy kapcsoló, ami áramtalanítja a "töltőállomást", hogy ne legyen éjjel-nappal feszültség alatt a töltő, mert az senkinek nem tesz jót.

Költözés!!!

Jujj, de régen nem írtam már!!! Nagyon sűrűek voltak a napjaink csütörtöktől tegnap éjszakáig meg sem álltunk. Begyorsultak az események a lakás körül.

Kezdődött azzal, hogy végre csütörtökön lerakták a padlónkat, ki is mentünk megnézni, gyönyörű lett. A dreamfloornak az éden kategóriájából a seagrass zen-t választottuk a nappaliba, közlekedőbe, ugyanennek a családból a seagrass spiritet pedig a hálóba. Ezek feláras kategóriát képeztek, viszont még tavasszal beleszerettünk Balázzsal, úgyhogy eldöntöttük, hogy ez lesz. 4000/nm, tehát nem horror ár, laminált padló, amit majd tönkretehet a gyerek, és nem 12 ezres négyzetméterárú parkettát kell alkalomadtán lecserélni. A dolgozóba viszont alap parkettát kértünk, találtunk egy nagyon szép kis darabot, ami illik az oda tervezett bútorokhoz is. Képeim nincsenek még, mert kint hagytam a lakásban a gépemet...

De folytatva a történetet az alap parketta a dolgozóban majdnem olyan lett, mint a sötétebb tengerifüves mintázatúnk, ami feláras volt... mivel kis minta alapján választottuk ki, nem gondoltuk volna, és amikor kiszállították, nagyokat pilláztunk, hogy mi nem ezt kértük, de maradhat, mert szép :-) De valószínűleg ezt kértük, csak nem ismertünk rá.

Mivel aznapra (csütörtök) kész lett a parketta, másnap reggelre kértünk takarítást, hiszen kész is lettünk ezzel - kisebb-nagyobb elmaradások kivételével. (Péntek reggel úgy ellepték a takarító nénik a lakást, hogy be sem fértünk szinte :-)) Feri bá'-val (építésvezető) megbeszéltük, hogy akkor hétvégén jönnénk is pár bútorral. Belementek, de azért hát jó lenne, ha akkor át is lenne adva a lakás műszakilag legalább. Kapunk kulcsot, és akkor jöhetünk.

Gyors szervezkedés, Balázs telefonálgatott, elértük az építtető ügyvezetőjét - Matyi, a vad motoros, fiatal srác -, hogy pénteken délután átadja nekünk a lakást. Közben szereztünk autót is, Balázs sógora, Feci jóvoltából. Pénteken délután még útbaejtettük az ajtóst is és több hónapnyi huzavona után végül megrendeltük az ajtókat. Korábban volt már kint az ajtós srác, hogy felmérje a terepet, de míg nem tudtuk, hogy mikor lesz parkettánk, nem tudtuk megrendelni nála. De majd most.... Jó párszor rákérdeztem Balázsnál, aki váltig állította, hogy az ajtó megvan 3 nap alatt, hogy azért kérdezzünk rá. Végül kiderült, hogy 3 hét az a 3 nap, úgyhogy még odébb lesz, mire ajtó mögött tudunk wc-zni :-) De ez a legkevesebb.

Aztán még pénteken rohanás az építkezésre, Matyival terepszemle, átadta a kulcsokat. Innen Ikea, mert meg kell venni a mosogatótálcát, hiszen kedd-szerda magasságában jönnek Robiék a konyhánkkal. Az egész költözést ezért nyomtuk meg igazándiból, mert a korábban már megvett sütőt, mosogatógépet, stb, mindenképpen be kellett vinni az építkezésre. És hamár ott vagyunk, hogy kocsit szerzünk emiatt, akkor már egy lépésben visszük a nagyobb bútorokat is. Viszont hiányzott még a beépíthető hűtő, amit már kinéztünk az Ikeában, és pénteken ki akartuk fizetni, hogy szombaton a költözködésnél időt spóroljunk és ne kelljen sorba állni, hanem csak elhozzuk a külső raktárukból. de nem engedték, mert a konyhaosztályon közölték velünk, hogy csak aznap lehet elvinni, amikor kiírják nekünk és fizetünk. Úgyhogy szombaton még oda is el kellett menni.

Szombat reggel a szüleimnél kezdtünk, bepakoltuk a kocsit, aztán elhoztuk a kanapét is, ami 2 hónapja ott dekkolt a Quattro Mobiliben. Kivittünk mindent a lakásba, szerencsére be tudtunk úgy állni, hogy a teraszajtón jó gyorsan bedobtunk mindent. Kb. 4-re értünk a szüleimhez, akik még reggel bevásároltak nekünk a piacon zöldségeket és Anyum csinált nekünk lecsót, hogy legyen mit ennünk. Megettük, és rohantunk vissza a lakásba.

Neki is álltunk az ágy összerakásának, viszonylag hamar meg is voltunk vele. Aztán folytattuk volna a szekrényekkel, Gábor barátunk már majdnem ott volt nálunk segíteni, amikor észrevettük, hogy nincsenek meg hozzá a csavarok, szerelvények... Merthogy amikor szétszedtük őket, bezacskóztuk felirattal, mindennel és eltettük jó mélyre egy dobozba a szüleimnél, mondván, arra úgyis csak a költözésnél lesz szükség. Úgyhogy ezt bebuktuk, Gábor feleslegesen jött át hozzánk.

Vasárnap reggel megint mentünk a szüleimhez, kitettük náluk Pamcsatkát, hogy had élvezze a kertet, hiszen egész napra otthon hagytuk volna bezárva, amit nem szeret. Aztán ki a lakásba, összeraktunk egy egész szekrényt... Ennyit még ember nem szerencsétlenkedett, mint mi. 3 majdnem teljesen ugyanolyan szekrényünk van, aminek az ajtói-oldalai össze-vissza hevertek a lakásban. Kétszer indultunk neki, ugyanennyiszer raktunk össze rossz oldalt rossz alj-jal, mire rájöttünk, hogy melyik melyiké. Szóval 3 óra alatt sikerült összeszerelnünk egy szekrényt. Nade sebaj, innen szép nyerni, délután már jobban fog menni, csak az első nehéz. Így is lett, jött Gábor, és hamar megvoltak a fiúk a másodikkal. Aztán bementem a szobába, ránéztem a padlón heverő lábazatra, amit kihagytak... újra szét, aztán össze. A 3. már hiba nélkül ment :-)

Közben vettünk egy nagyon-nagyon szép anyagot, amit a jysk-ben már régóta nézegettem. Asztalterítőnek árulják, viszont óriási nagy, 160*240-es méretben volt, leárazva 2000 ft-ra. El is mentünk megnézni, mert beindította a fantáziámat. Az anyaga 100% pamut, teljesen rendben van, úgyhogy Balázs beleegyezésével ez lesz a függönyünk, az aljára teszek egy vékony szatén szegélyt, és gyönyörű lesz. Nade ehhez nekünk 6 db kellett, és csak 5 volt a boltban. Áttelefonáltattunk a másik boltjukba, ott még volt. Rohanás át, megtaláltuk a függönyt, de nem volt kiírva az ára. Visszük a pénztárhoz megkérdezni: 1500 ft. Nem hiszünk a fülünknek, mutatjuk a számlát, hogy 15 perce még 2000 volt a másik boltban. Kiderült, hogy szabadáras a termék, mert kifutó, és minden bolt annyiért adja el, amennyiért tudja/akarja. Mindegy, 2000-ért is nagyon jól jártunk vele. Ugyanolyan mintázatú tányéralátétet és szalvétát is szereztünk hozzá.

Este 8-ig fúrtunk-faragtunk mindenfélét a lakásban, a karnissal még nem jutottunk dűlőre, de fent van legalább egy lámpa, a dolgozó szinte teljesen kész, a nappali is. Szerdán jön a konyhánk, és hétvégére már egész lakás-formája lesz a helynek. Nekem folyamatos dekorálási kényszerem van, küzdünk Balázzsal, mert nem engedi, hogy virágokat és dekorációkat vigyek át... :-)