A bárszéken...Éjjel fél 11 körül - Pamacs bement a gipszkarton falba a szerelőnyiláson át, próbáljuk előcsalogatni, féltjük, hogy begabalyodik a kábelekbe és nem tud kijönni. Röhögünk magunkon, hogy ezt nem hisszük el. Kaparászó hangok jönnek a fal mögül. Aztán a lézeres bigyó segitségével elő tudjuk csalogatni.
Reggel fél 8 - Kihányt egy adag eledelt a dolgozóban, a parkettára. Gyorsan feltöröljük, örülünk, hogy oda, mert onnan könnyen felszedhető. Ekkor konstatáljuk, hogy van még egy rakás az asztal alatt, a szőnyegen...
Szintén egy reggel - állok a tükör előtt, mögöttem ül a kád mellett. Ránézek, minden ok. Egyszercsak óriási harapás a vádlimba, és kirohan. Sokszor csinálja ezt, hogy a keresztbe tett lábfejemre ráugrik, harap egyet bele, aztán menekül...
Pár hete, a nagy költözködés korszakában történt, hogy még mielőtt bepakoltuk a hordozójába, és indultunk volna vele "haza", gyorsan megpisiltettük. Megkapartam a lábával a kertben a direkt erre a célra fellazitott talajt, pisilt is, ok minden. Megyünk vagy 2-3 perce, heves nyávogásba kezd, nade láttunk már ilyet, rezzenéstelen arccal megyünk tovább. Rövidesen sokatmondó hangokat hallat: bekakilt a dobozban. Gyorsan megállunk a Tesco parkolójában, dobozt macskástól ki az ölemből a fűre, Balázs megfogja, én addig kitörlöm a dobozt és folytatjuk utunkat. Pár napra rá ugyanezt pisivel játszotta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése