Miért nem eszem? III. - A mikrózott ételről

A második világháború vége felé egy amerikai hadmérnök a mikrohullámokkal végzett kutatást úgy, hogy az árnyékolt terület mögött volt a szendvicse. Éppen végzett, és megfogta a szendvicsét, hogy falatozzon belőle. Meglepődött, hogy forró, és nem értette, mitől….A dolgot azért tartotta érthetetlennek, mert a közelben nem volt fűtőtest vagy más hőforrás. Azután rájött, hogy az árnyékolás nem védte a szendvicsét, és azt a mikrohullám melegíthette fel. Elkérte kollégája szendvicsét, azt is mikrohullámmal "kezelte", s az is felforrósodott. Ekkor született meg bennük az ötlet, hogy ezzel a módszerrel más ételek is hőkezelhetők, süthetők, főzhetők. Megoldották, hogy az egészségre ártalmas sugárzás kifelé le legyen árnyékolva, s hogy az étel minden oldalról, egyenletesen kapjon a mikrohullámból. A sütőhöz speciális melegítő-főző edényeket is terveztek, mivel fémedény nem használható. Innen indult a mikrohullámú sütő karrierje l946-ban.

Egyes kutatók azt állítják, hogy az élelmiszerek és az italok a mikrosütőben rövid idő alatt elérik a kész állapotot, ezáltal kevésbé károsodnak az ételek beltartalmi anyagai, a vitaminok, szénhidrátok, fehérjék stb. Azt viszont nem kutatták, vagy ha kutatták is, nem hozták nyilvánosságra, hogy a mikróba tett fehérjék másképp denaturálódnak, mint a hagyományos tűzhelyen készített ételek esetében. A fehérjék és a sejtek azért melegednek fel rövid idő alatt, mert a mikrohullámok rezegtetni kezdik a táplálékban lévő sejteket és a molekulákat. Ez a rezgés hőt termel, ezáltal melegszik fel a mikrohullámú sütőben az étel. Az mellékes, hogy a fehérjék és az enzimek denaturálódnak, mert ez történik normál főzéskor is, viszont minden elektromos sütő főző-edényben készült étel esetében megváltozik a vízmolekulák szerkezete és struktúrája; élettani, biológiai szempontból káros hatásúvá válik. Ezt támasztja alá dr. Masari Emoto japán kutató is, aki mindezt fényképekkel bizonyítva le is írta a Magyarországon is megjelent A víz üzenete és A víz rejtett bölcsessége című könyveiben. Volt szerencsém két évvel ezelőtt személyesen is meghallgatni a budapesti előadását. Nem véletlen, hogy a vallásos zsidók nem használnak semmilyen elektromos főzőalkalmatosságot, csak lángon, lánggal főzik és sütik az ételeiket.

Nem lesz egészséges sejtépítés

A mikrohullámú sütőben a villámgyors rezgések következtében az ételek molekulái rövid időn belül degenerálódnak. A degenerált ételtől, degenerált molekuláktól nem lesz egészséges sejtépítés az ilyen ételeket fogyasztó ember szervezetében, hanem előbb-utóbb egyre jobban elhatalmasodó degeneráció indul meg a szervezetében, éppen ott, ahol a szervezetén belül a leggyengébb az immunrendszer állapota. Ez már a rák előkapuja, mert ha rendszeresen mikrohullámú sütőben főzött, melegített ételeket fogyaszt valaki, akkor előbb-utóbb daganatos beteggé "eszi" magát.Elgondolkodtató, hogy gyermekeink, unokáink mikrohullámú sütővel készített, melegített ételeken nőnek fel. Sok helyen az egészségügyi intézményekben, idősek otthonában is mikrózott ételeket tálalnak fel a betegeknek és öregeknek, akiknek amúgy sem erős az immunrendszerük. Régebben alig volt rákos beteg gyermek, ma pedig már a kórházakban sajnos vannak gyermekrák osztályok is. A daganatos betegek száma pedig napról napra növekszik. Ez a gondolat a készülék megjelenése óta foglalkoztat. Mérnöki és egészségügyi felsőfokú végzettségem tartott vissza attól, hogy mikrohullámú sütőt vásároljak magamnak és családomnak. Tudom, hogy a technikai civilizáció sok új dolgot talált fel, amiről azt hitték, hogy ártalmatlan, aztán később kiderült, hogy ártalmas, mégsem hozták nyilvánosságra, mivel óriási üzlet a termékek eladása, s ha megbetegszik valaki, akkor az is óriási üzlet a gyógyszergyártóknak. Tehát mindenki jól jár, csak a "megvezetett" fogyasztó nem. Végül is a Föld nevű bolygó is jól jár, mert így elkerülhető a túlnépesedés...

A természetben nincs ilyen intenzív mikrohullámú sugárzás, tehát az emberi szervezet szempontjából ez a hatás új. Tudjuk, hogy az élővilágban az ember az, aki legrosszabbul alkalmazkodik az őt érő külső-belső hatásokhoz. Sok-sok generáció kell ahhoz is, hogy megszokjon valamit a genetikai rendszere.

255 ezer nemzedékváltás kellene

Egy mikroorganizmus, mint például a tbc kórokozója, naponta többször is generációt vált, s ha antibiotikummal el akarják pusztítani, akkor először sok kórokozó elpusztul, aztán a negyedik-ötödik generációjuk mártáplálékként szintetizálja az ükapjukat elpusztító mérgeket. 1938 óta hány és hány új antibiotikum lett már bevetve a tbc kórokozója ellen? 2006-ra már úgy átalakult a kórokozók szervezete, hogy mostanában megjelent az antibiotikumokkal elpusztíthatatlan, új, a jelenlegi orvostudomány által gyógyíthatatlan tbc. Ha vesszük a 70 évet és azt átszámoljuk nappá, akkor az 25 550 nap. Ha mondjuk egy vírus vagy baktérium egy nap alatt csak tízszer szaporodik (általában ennél gyorsabban populálódik), akkor 70 év alatt 255 500 nemzedékváltás történt. Ha ezt emberre átszámítjuk, 50 év átlagéletkort véve, akkor ez 12 775 000 év! Ennyi évnek kellene eltelni a 255 000 nemzedékváltáshoz, és ahhoz, hogy az ember rezisztens legyen a mikrohullámú sütő ártalmaival szemben, feltéve, ha az ember szervezete hasonlóan ellenálló, mint a tbc kórokozóié. Ám sokkal rosszabb a rezisztencia faktorunk, tehát lehet, hogy még százmillió év is kevés. Nem tudom, hogy lesz-e Földünk ennyi idő múlva, ha ilyen ütemben teszi magát tönkre az ember. Az emberre ugyanis az a jellemző, hogy ahelyett, hogy megtartaná a természet törvényeit, mindenáron meg akarja azokat változtatni. Sajnos az ember még mindig nem tanulta meg, hogy a természet ÖRÖK, mint ahogy a törvényei is örökérvényű törvények. Úgy működött tíz, száz és egymillió évvel ezelőtt is, ahogy ma működik, és úgy fog működni tíz, száz és egymillió év múlva is. Aki nem tartja meg a természet rendjét és törvényeit, az elpusztul, a faj pedig kipusztul, még ha az ember is az a faj.

Svájcban 1992 januárjában a RAUM UND ZEIT (Tér és Idő) című lapban a svájci orvosok arról a kísérletsorozatról számoltak be, amely első alkalommal bizonyította be kétséget kizáróan, hogy a mikrohullámú sütőkben elkészített vagy meleg ített ételek fogyasztása után olyan változások játszódnak le a vérben, amelyek rákosodási folyamatot váltanak ki az arra érzékenyekben vagy a gyengébb immunrendszerűekben, betegekben, fejlődő szervezetekben stb. A környezetbiológiával foglalkozó szakemberek már azt a kérdést teszik fel: Meddig árusíthatók még büntetés nélkül a mikrohullámú sütők? Svájcban, Franciaországban és több más országban is tilos reklámozni a mikrohullámú sütőket!

Kutatók döbbenetes megállapításai

Lássuk a Tér és Idő hasábjain megjelent tanulmány főbb megállapításait:"A mikrohullámra vonatkozó legelső vizsgálatok óta ismeretes a szakértők előtt, hogy ez a hullámfajta károsítja a biológiai rendszereket. Épp ezért szabtak meg bizonyos határértékeket, amelyek országonként eltérőek ugyan, ám mindenütt léteznek, a műszaki szükségletekhez és lehetőségekhez igazítva. A fenti határértékek természetesen a mikrohullámú sütőkre is vonatkoznak. Ezek a berendezések évtizedek óta forgalomban vannak, és használatuk mindjobban terjed! Ugyanakkor mindeddig kevesebb szó esett arról, hogy milyen hatást gyakorolnak a készülékek az emberi táplálékokra, mindennapi élelmünkre. A svájci orvosok nyolc önként jelentkező, makrobiotikusan táplálkozó személyen végezték el a kísérleteket (a lausanne-i Biokémiai Intézetben és a wattenwili Környezetbiológiai Tanácsadó Intézetben).

A kísérlet során a résztvevők 2-5 naponként megváltoztatott táplálékot kaptak. Elsőként egy biotermelő nyers tejét, másodikként ugyanezt hagyományos módon felforralva, harmadikként a berni cégtől származó pasztőrözött tejet, negyedikként ugyanezt mikrohullámú sütőben felforralva. Ötödikként nyers biozöl dséget, hatodikként ezt a zöldséget hagyományos módon megfőzve, hetedikként ugyanezt lefagyasztva, majd mikróban megfőzve. Meghatározott idővel a táplálékfelvétel után minden esetben vért vettek, és a kapott vérmintát bizonyos kritériumok szerint elemezték.Az eredmény a következő lett:A mikrohullámú sütőben melegített, felengedett vagy főzött ennivaló (a tej és a zöldség) a kísérleti alanyok vérében szignifikáns (döntően meghatározó) elváltozásokat okozott, csökkent valamennyi hemoglobin érték (vastartalmú fehérje, vérfesték, amely megköti az oxigént), valamint a HDL és az LDL (koleszterin) aránya. A limfociták (nyiroksejt, nyirokszövetekben termelődő fehérvérsejt) esetében pedig rövid ideig tartó, erőteljes csökkenést állapítottak meg, ha a vizsgált személy előzőleg mikrohullámban előkészített zöldséget fogyasztott. A fényérzékeny baktériumokkal pedig azt is megállapítot ták, hogy a mikrohullámú energia a táplálék útján továbbadódik az emberi szervezetnek. Ezt a fizikai folyamatot előzőleg már több széleskörű tanulmány is megállapította. A mikrohullám hatásának kitett emberi táplálékok vizsgálata azt is igazolta, hogy fogyasztásuk az emberi szervezetben patogén (kórokozók, valamely betegség kifejlődését elősegítő) folyamatok kezdetét váltja ki. S így rákos elváltozásokat is előidézhetnek, okozhatnak."

Pacemakere van? Maradjon távol a mikrótól!

A fentieket olvasva gondolkozzanak el az olvasók, hogy megéri-e a kényelmükért feláldozni az egészségüket vagy az életüket. Időt lehet megtakarítani a mikrosütő használatával, viszont ami időt nyernek, azt elveszítik akkor, amikor betegek lesznek miatta, orvostól orvoshoz járnak, azok gyógyszeres kezeléseket adnak, a gyógyszerek pedig a mellékhatásaikkal hozzásegítenek ahhoz, hogy ne népesedjen túl a Föld a mikrohullámú sütővel készített, melegített ételek fogyasztóival. Tehát hosszú távon nagyon nagy árat kell fizetni a gyorsaságért és a kényelemért. A második világháborúban kifejlesztett mikrohullám-technika káros sugárzásainak határértékeivel kapcsolatban még senki nem vonta kétségbe - sem hivatalosan, sem félhivatalosan - a mikrohullámú sütőből kikerült ételek minőségét. Általános vélemény: igaz ugyan, hogy van káros hatása a mikrohullámnak az élő szervezetekre, sejtekre, de ez a hatás a sütőn belül marad, s így a benne lévő étel nem jobb és nem rosszabb, mint a hagyományos módon sütött, főzött étel. Nos, hogy nem maradnak a mikro bekapcsolásakor a káros sugarak a készüléken belül, azt igazolja, hogy a pacemakert (beépített szívritmus-szabályzót) viselő emberek a mikrosütő 10 m-es körzetében rosszul lesznek, majd összesnek, ha bekapcsolják a közelükben a mikrót. A pacemaker gyártókat nagy feladat elé állította ez a tény, mert olyan szívritmus-szabályzót nehéz előállítani, amelyik érzéketlen a mikrohullámra.

Még egy kísérlet. A kikapcsolt állapotban lévő mikróba bele kell tenni egy bekapcsolt mobiltelefont. Rá kell csukni a mikró ajtaját, majd felhívni egy másik készülékről a mobiltelefont. Akkor jó a mikró burkolása, ha nem szólal meg a benne lévő mobil készülék.Én eddig közel 100 különböző márkájú mikrosütővel végeztem már el ezt a kísérletet, és eddig minden mobil kicsengett, akkor is, ha a mikro ajtaja be volt zárva. Tudni kell azt, hogy a mobilok 900 és 1800 MHz frekvenciatartományban üzemelnek, a mikrosütők pedig 2450 MHz-en. Tehát ha a mobilkészülék mikróval közel azonos frekvencia sugárzása "kitalál" az "árnyékolt" mikróból, és megtalálja az esetleg több kilométer távolságban lévő mobiltornyot, s a mobiltorony sugárzását veszi a mikróban lévő mobiltelefon, akkor miért hiszi el sok ember, hogy a bekapcsolt mikró nem bocsát ki káros sugarakat a környezetében tartózkodókra? Közel 20 méter az a távolság, ami ilyenkor élettanilag veszélyes még a szomszédos lakásokban lévőkre is. Ennyit ér a mikrók "árnyékolása"! Tömbházakban az alattunk, felettünk, mellettünk lakókkal meg kell beszélni, hogy adják el ők is a mikrójukat, mert csak így lehetünk bizonyosak afelől, hogy nem sugároznak át ránk a szomszédok mikrói. A Faraday-elv szerint megvédhetjük magunkat a szomszédok mikróitól, ha az egész lakást körbeárnyékoljuk, minden irányban.

A gyorsétkezdék eladói naponta akár többször is használják a mikrót a vevő kívánsága miatt. Eddig egy olyan eladóval találkoztam, aki két évet bírt ki egy ilyen helyen, de betegállományba került leukémia miatt, a többi eladó pár hónapot tud elviselni ilyen sugárözönben.

A mobil mint kis mikrosütő

A fenti kísérlet igazolja, hogy a mobilok is kis mikrosütőként hatnak ránk. Termovíziós felvételek igazolják, hogy egy rövid mobilozás is mennyire felmelegíti a mikrohatás miatt az agyat. Gondoljuk csak meg, hogy az agyat védi legjobban a természet vagy a Teremtő, mivel a koponya erős csontburokban, agyvízbe van "ágyazva". A mobilt használók a fej, illetve az agy egyik leggyengébb pontján, a füljáraton keresztül "mikrózzák" az agyukat.A mikrohullámú sütők egyre nagyobb elterjedése indokolná, hogy a tudomány feltegye a kérdést: milyen hatással van a mikrohullámmal kezelt élelmiszer az emberi szervezetre, amelyet közvetlen besugárzás ér. A mikrohullámú spektrum részben a rádióhullámok, részben az infravörös hullámok területére nyúlik át. Átfogó irodalom, szakértői véleményezés áll rendelkezésre arról, milyen hatást gyakorol az élő szervezetre a mikrohullámmal történő közvetlen besugárzás!

Sokat köszönhetünk e témában egy magyar kutatóorvosnak, prof. dr. Varga Andrásnak, a heidelbergi orvosegyetem egyetemi tanárának, aki mellesleg villamosmérnöki diplomát is szerzett, és ezen szakmájában is doktorált. Általa és több más neves kutató által is igazolt, hogy a mikrohullám romboló hatása kiterjed a sejtmembrán (sejtfal-hártya) károsodásától az anaerob légzés (oxigén jelenléte nélküli közegben) megsérülésén át a megzavart sejtosztódásig, a leukémiáig (fehérvérűség) és a genetikai (örökléstani) változásokig!

Csak csodálkozni lehet azon, hogy a mikrohullám helyébe miért nem lépett már egy új, a természettel nagyobb harmóniában lévő technika. Jó tudni, hogy a kerámia főzőlap sem harmonizál, az elektroszmog, és az elektromágneses erőtér miatt. Csak a természetes hővel való melegítés (sparhelt, gáztűzhely, napenergia, geotermikus energia, gőz stb.) jó!

Sérül a vízstruktúra és a molekulaszerkezet

A mesterségesen előállított mikrohullám a molekulákat nagyon gyors rezgésre kényszeríti - stresszhatásnak teszi ki -, ennek következtében súrlódási energia keletkezik. A hagyományos melegítési eljárásokkal ellentétben, ahol a hő kívülről hatol befelé, a mikrohullám belülről melegít, az energiát súrlódási hővé alakítva át. Mivel a természetben található anyagok közül a vízmolekula reagál a legérzékenyebben a mikrohullámra, elképzelhető, milyen hatást gyakorol rá ez a rezgés. Az, hogy a vízmolekula hogyan reagál a körülötte lévő elektroszmogra, mikrohullámra, külön fejezetet érdemelne. Ezért javasolom elolvasni dr. Masari Emoto japán kutató A víz üzenete és A víz rejtett bölcsessége című, magyarul is megjelent könyveit. Tehát nemcsak a mikrohullám, hanem az elektroszmog is tönkreteszi a táplálékok vízstruktúráját és molekulaszerkezetét. Viszont a világegyetem vízbázisú, s az élő szervezetek átlag 70%-a is vízből áll, s ugyanez igaz a táplálék-alapanyagainkra is. A mikrohullámnak a termikus (hő hatására létrejövő) hatása mellett atermikus (hőváltozás nélküli) hatása is van, amelyre mindeddig hivatalosan kevés figyelmet fordítottak. Ám mindkét hatásmechanizmust, a közös romboló hatást kell vizsgálnunk. A mikrohullám sejtmembrán-változtató hatását a géntechnológiában használják, hogy hozzájussanak a génekhez, amelyek így mesterségesen megváltoztathatók. A folyamatos stresszhatás, így a mikrohullámok is arra kényszerítik a sejtet, hogy fokozottabb légzésre álljon át, melynek során ugyanúgy H2O2 és CO, azaz sejtmérgek keletkeznek, mint ahogy a rákos sejtekben is kimutathatóak ezek a sejtmérgek. Ezért is olyan veszélyes a mikrohullámú sütőben bent működő és az onnan kijutó sugárzás. Bár sugár-hullámértékek minden országban léteznek, a készülékek soha nem zárnak tökéletesen (a mobiltelefonos kísérlet is igazolja!), és a használat során a szigetelésük csak romlik és ne m javul. A mikrohullámok - amelyek a mesterséges radioaktivitással együtt az elektroszmog fő, kiváltó okai - minden élő szervezet természetes funkcióit befolyásolják. Hatnak a bőrre, a szemre, a besugárzott levegő útján a tüdőre, valamint a sugárkezelt ételek, italok miatt az egész szervezetünkre. A sugárzás keltette elektromágneses rezgések a szemen keresztül megzavarják a belső elválasztású mirigyek működését. Ezek az elváltozások a vérképben is megjelennek. A vércsepp analízis is tökéletesen igazolja a leírtakat.

Ember és állat maga is degenerálódik

A mikrohullámú sütőbe helyezett ételek molekuláit ugyanúgy megváltoztatják a hullámok, mint az élő szervezetét. A degenerált molekulákat elfogyasztó ember és állat előbb-utóbb maga is degenerálódik. Ráadásul a mikrohullámok keltette rezgés nem áll le a mikrosütő kikapcsolásakor, hanem a víztartalomtól függő csillapodással még tovább rezeg, tovább súrlódik a molekula, azaz a hőképződés nem áll le. Az ilyen ételt kívülről nem érezni túl forrónak, de a kivétel után belül még percekig emelkedik a hőmérséklete, s ezáltal fekélyesedést idéz elő az emésztőcsatornában, gyomorban stb. A készülék 1-10 GigaHz sugárzásán belül a 2450 MHz tartományba eső sugárzása leépíti a molekulastruktúrákat, és olyan vegyületek maradandó kialakulását segíti elő, amelyeket a jelenlegi tudomány alig ismer, vagy ismer ugyan, de nem publikál, mert akkor összeomlana a mikrosütők és a mobiltelefonok piaca. Az összefüggések láncolata ma már jól áttekinthető a biológiában és az elektrotechnikában egyaránt járatos átlagembereknek is. Ez a sugárzás úgy indukálja az ételt, hogy az étel is a sugárzás hordozójává é s forrásává válik! Az ételek, azaz a szerves anyagok vízstruktúrájának ártó sugárzások a fehérjéknek, zsíroknak és vitaminoknak kevésbé ártanak, de csak egy darabig, mert a vizsgálatok igazolják, hogy 4-5 perc után a táplálékok ezen összetevői is degenerálódnak, illetve elpusztulnak, azaz az egész táplálékszerkezet komoly, természetellenes elváltozáson megy át. Érdemes lenne megvizsgálni az AM Micro híradástechnikai láncolat egészségkárosító hatásait is, mivel ezek koncentráltan irányított sugárnyalábokkal dolgoznak. A madarak elkerülik az ilyen veszély-forrásokat, mert az ő érzékelőrendszerüket nem tompította el az a sok elektrotechnikai ártalom, mint az emberekét, akik - a radiesztéziával foglalkozó személyek kivételével - nem érzik meg a veszélyzónákat.

Svájci kísérleti eredmények

Az ártó hatásokat vizsgáló mai módszerek azon alapulnak, hogy különféle, a mindennapjainkban használt tápanyagokat hagyományos és mikrohullámos módon elkészítenek, és ezek után vizsgálják a vér bizonyos paramétereit. Az önkéntes kísérleti személyektől Svájcban vett mintákban, 1989 augusztusában és szeptemberében végzett kísérlet eredményei a következők: A mikrohullámú sütőben felforralt tej lényeges elváltozásokat mutatott, megemelkedett a savasságának foka, megváltozott a tejzsiradékok struktúrája (a sejt szövetszerkezete), csökkent a folsavtartalma, s növekedett az élettani szempontból igen kedvezőtlen, nem fehérjéhez kötött nitrogén aránya. A vizsgálati alanyoknak a mikrohullámos étel fogyasztása utáni vérparaméter-értékei valamennyi esetben a normál tartomány alsó határán helyezkedtek el, s ha egymást követő napok során ilyen ételeket fogyasztottak, akkor már - hematológiai szakkifejezéssel élve - az eredmények anémiás (vörösvértestek számának csökkenése) diszpozíciókat (betegségre való hajlam) mutattak. Az egy hónapig így tápláltaknál már jelentős koleszterinszint-növekedést is tapasztaltak. A vércsepp analízis (vérkristály analízis) során jól igazolható volt a vértestek degenerációjának egyre nagyobb foka, valamint az agglutináció (a vérlemezkék összetapadása).

Mit (t)ehet a tudatos vásárló? Ha Ön, Kedves Olvasó tudatos vásárló és tudatos fogyasztó, akkor nem tévesztheti meg az az óriási reklámözön, ami nap mint nap zúdul ránk a médiából és a plakátokról. Minden új dolog, ami bekerül a mindennapjainkba, óvatosságra kell hogy intsen bennünket. Mindig, mindent a természet oldaláról kell megvizsgálni, és ami élettani szempontból nem természetes, azt el kell vetni. Mi, tudatos vásárlók tudjuk csak megváltoztatni a gyártókat s a kereskedőket. Ha a legnagyobb reklámdömping ellenére sem fogjuk vásárolni a mikrohullámú sütőket, akkor azok ott fognak porosodni a boltok és a gyártók raktáraiban, s végül le fognak állni az eladhatatlanná vált termékek gyártásával. Az utolsó daraboktól vélhetően úgy fognak megszabadulni, hogy nagyobb értékű vásárlásnál ingyen adják a vevőknek, csakhogy felszámolhassák a felhalmozódott készleteket. Addig pedig még sok neves szakember fogja nekünk áltudományos tényekkel "bizonyítani", hogy használjunk csak bátran mikrosütőt, mert az megk önnyíti a mindennapjainkat.

Nekem viszont attól könnyebbek a mindennapjaim, hogy nincs mikrosütőm.

Weixl-Várhegyi Lászlómérnök radiesztétaéletmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeutaa Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének tagja

Az öngyógyitásról I.

Bár igyekszem minél tisztább életmódot élni, ez nem azt jelenti, hogy én nem lehetek beteg...

Merthogy az EGÉSZ-ség egy elég összetett dolog, amihez a fizikai egészség bár hozzátartozik, de önmagában nem elégséges hozzá. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb lelki zajlásai, hullámvölgyei, lelki magas- vagy mélypontjai, és ez rendjén is van. Egy-egy lelki defekt viszont nagyon hamar energetikai, majd fizikai szintű problémákhoz is vezet, ha időben nem orvosoljuk. Mindkét köztes szinten el lehet kapni a kialakuló betegséget, igy annak nem kell feltétlenül megjelennie fizikai szinten. A napokban egy legalább két éves sztori végére tettem pontot - legalábbis remélem.

Ennyi ideje van ugyanis kisebb-nagyobb mellkasi fájdalmam, ami az utóbbi két hétben súlyosbodott, már éjszakánként többször is felébredtem rá, napközben is nagyon fájt. Úgy éreztem, mint aki mindjárt infarktust kap, marcangoló érzés a mellkasban. A módszerem a következő volt: izomlazitás céljából nagylevegő mélyen, hosszan, massziroztam és megittam minél több vizet, mert ha bepánikol az ember, ez azonnal segit. Ezzel elmúlt a fájdalom - a következő alkalomig. Persze nem hagytam ennyiben a helyzetet, és először a fizikai részének mentem utána, a kardiológiára, és egy magán egészségközpontban kivizsgáltattam magam - céges juttatás keretében. Semmit nem találtak, a szivhangom tökéletes volt, bár a későbbi foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton már enyhe kihagyást hallott a bácsi. Majd megállapitották, hogy a gerincem felső szakasza nagyon ki van egyenesedve, lehet, hogy ez nyomja a szivemet és a tüdőmet, és ettől vannak a fájásaim. Ezzel már előrébb éreztem magam, legalább volt, amin elinduljak, megnézzem a lelki hátterét, stb.

De mint kiderült, mellékvágányon jártam. Azaz annyira nem, de ez egy másik problémakör, ami bár összefügg vele, de nem a kiváltó oka. Merthogy pár napja, amikor épp massziroztam a mellkasomat, becsomósodott izomköteget érzékeltem. Először azt hittem, daganat - Anyukám mellrákja után természetesen ez volt az első gondolatom -, de a masszázs hatására elmúlt. Majd lefeküdtem aludni, és másnap a következő gondolattal ébredtem: ez bizony lehet, hogy magnéziumhiány. (Nem tudtam, honnan tudom, de eléggé meg voltam győződve róla. Bár évek óta hallgatok természetgyógyászati előadásokat, felszedtem némi tudást már, de orvos nem vagyok, hogy diagnosztizáljak.) Rögtön meg is néztem a neten a magnéziumhiány tüneteit, és természetesen mind igazak voltak rám... Mivel gyógyszert és táplálékkiegészitőt nem, vagy csak teljesen természetes összetevőjűt szedek, először homeopátiásan próbáltam bevinni. Ki is néztem a Schüssler-sók közül a magnézium-tartalmút (1-es), és annak lelki hátterét - ez is stimmelt. Úgy éreztem, végre eljutottam a megoldásig, a sok okozat után látom az okot is. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de bármit is tettem, nem találtam/láttam eddig, hogy pontosan mivel állok szemben.

A sztori vége a következő: 3 napja szedem a magnéziumot és elmúltak a fájdalmaim. Sőt, a gyógyszertárban, ahol megvettem a szert, kaptam egy leirást a Schüssler-sókról, hamár úgyis használom őket, és további részleteket, infókat találtam: a magnéziumhiány arcdiagnosztikai jelzései a piros arcbőr a "pofiknál" és az állon. Kb. 10 éves korom óta ilyen a bőröm, de nem csak nekem, hanem Apukámnak is, ezért nem gyanakodtunk másra, mint a genetikára... Pedig kellett volna... Természetesen megnéztem emellett a magnézium forrásokat is, és választ kaptam arra, miért kivánom hetek óta állandóan a répát és az olajos magvakat (tökmag, kesudió főként), merthogy ezekben van nagy mennyiségben magnézium.

Konklúzióként azt vontam le, hogy senki nem ismer minket jobban, mint mi magunk. Ahogy a betegségeinket mi teremtettük magunknak, úgy kigyógyitani is mi tudjuk önmagunkat a leghatékonyabban. Persze csak egy bizonyos szintig, mert utána már életmentő műtétek kellhetnek, ha a helyzet odáig súlyosbodik! Érdemes a folyamatot még a kezdetek kezdetén beazonositani és kezelni, hogy ne kelljen durvább beavatkozásokat végezni De az önismerettel és a testtudattal, önmagunk (testünk és lelki folyamataink) figyelésével óriási dolgokra vagyunk képesek! Egyszer-kétszer volt már ilyen bevillanásom, például amikor a barnarizs ugrott be, mint gyógytáplálék, mikor Anyukám vastagbele bevérzett a kemoterápia alatt. Állandó hasmenése volt, félő volt, hogy kiszárad, legyengül, hiszen semmi nem maradt meg benne - kivéve a barnarizs, ami ugyanigy csak úgy "eszembe jutott", hogy adjuk neki azt. Szinte azonnal megfogta a székletét és pár nap alatt felépült.

Az a gyógyulás hatékony, ami önmagunk átalakitásával párosul. Betegséget végleg akkor tudok letenni, elhagyni, ha a lelki okát megszűntettem, ugyanis a felületi kezeléssel csak időleges eredményhez jutok. De rengeteget lehet olvasni a lelki hátterekről, és kutakodni magunkban, hogy milyen folyamataink következménye az adott betegségünk.

Segitségképp:

• Rüdiger Dahlke könyvei (Út a teljességhez, A betegség jelentése és jelentősége, A betegség, mint szimbólum, stb.), Váradi Tibor könyvei (Népbetegségek és szelid gyógymódjaik 1-3), Internet
• Schüssler-sókról például: http://www.datanet.hu/pharma/phorient/99/pho99term.htm

Jó kutakodást és gyógyulást mindenkinek!

Belegondolva: a reklámokról III.

Ezúttal nem egy "normál" reklám ihletett meg, hanem egy műsorelőzetes a natgeo-ról, de a témakör még mindig ugyanaz: a média világunkra gyakorolt hatása - és forditva...

Az ominózus műsor a Világ leggazdagabb emberei, ezt harangozták be, ajánlották "szives figyelmünkbe". Kukkantsunk bele mindennapjaikba, hogyan élnek, hogy szerezték, mire költik a pénzüket, stb. Első gondolatom ezzel kapcsolatban kissé szomorúvá tett, mert felmerült bennem, hogy mikor fogok a kereskedelmi tv-ben olyan műsorokat látni, amelyek a következő cimet viselik: a Világ legbecsületesebb/legmorálisabb emberei, a Világ legspirituálisabb emberei, és hasonlókat? Néha lehet látni egy-egy szent életéről szóló filmet, azt is csak általában Karácsony vagy Húsvét környékén és a legtöbben az érzelgősöknek vagy a "föld fölött járóknak" szánják az ilyeneket, ha arra vetemednek, hogy DVD-n megvegyék valakinek.

Pedig számomra ezek azok a példaértékű életek, amikbe szivesen bekukkantanék, ellesném, hogy csinálják... Hogyan segitenek másokon és mi mindent tesznek az emberiségért? És nem kell ahhoz "már elismert" szentnek lenni, hogy az élete példaértékű legyen. Szentek ma is élnek, itt járnak köztünk, csak mi ugyanúgy nem figyelünk fel rájuk, mint 200-400-800 évvel ezelőtt. Úgy látszik, ez a mi szerencsétlenségünk, hogy általában csak utólag látjuk meg, hogy ki volt az a valaki, amikor már nincs velünk... Pedig mennyi tanitást hordoz bárkinek az élete számunkra, ha jól és időben tudjuk értelmezni!

A kereskedelmi média igen pontos képet ad a jelen társadalmi értékekről, ez az, ami szomorú: sokat árul el rólunk, hogy milyen példaképeink vannak. Jelenleg az a példa, akinek pénze van, ez az értékmérő és elsősorban ezt akarják utánozni az emberek. Ha a gyerekeket megkérdezik, mik akarnak lenni, nem vasutast és orvost mondanak, hanem modellt és showman-t... Vajon mikor, és minek a hatására lehet eladható érték egy tisztességes/morális/szellemi ember életútja, mi kell ahhoz, hogy erre szomjazzunk?

Ebből a szempontból a közszolgálati csatornák számomra sokkal értékesebbek: számos beszélgetést láttam már neves (nem hires) előadóművészekkel, vagy "hétköznapi" emberekkel, akik valódi értéket közvetitenek az életükkel, mert belső és felső vezetést követve morálisan élnek és gondolkodnak.

Az okosak azt mondják, a kereskedelmi média a társadalmi igényekre reflektál. "Erre van igény, az emberek ezt akarják, ez eladható" - olvasom mindenhol, amikor sokan felteszik a kérdést, hogy miért vannak délutánonként ön- és közbutitó "beszélgető-showk", részegen magukat lejárató "celebek" főműsoridőben, stb. És bár erősen van igazságtartalma, hiszen valóban nézik az emberek, ez tagadhatatlan, mégsem hiszek az egyoldalú dolgokban, és ez igy van most is. Mindig oda-vissza hatás működik: nem csak az emberek igénye mozgatja a médiát, hanem a média is "formálja" (azaz inkább torzitja) az emberek igényét és izlését. Már aki hagyja... aki elhiszi, hogy azok az "értékek" a valósak, amiket a média sugall (pénz, karrier, fogyassz, vásárolj, utazz, szórakozz, stb.)

És ezzel meg is válaszoltam a kérdést: akkor lesznek értékes műsoraink, ha nekünk erre lesz igényünk (belső), és ha ezt az igényt ki is nyilvánitjuk (külső) akár más kezdeményezésekkel, akár a "nem-fogyasztásunkkal", távolmaradásunkkal. Mert ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez... És mert igenis van választásunk, mindig, mindenkor.

Miért nem eszem? II. - A nátrium-glutamát

Tegnap szójaszósz után kutatva benéztem egy kínai boltba, ami a

Rákóczi úti csarnok mellett van. Épphogy odaértem, rögtön feltérképeztem a szójaszószokat: találtam 2 dl-től 5 literesig mindenfélét. Hamár ott jártam, megnéztem a többi árut is, a címkék apró betűit böngészve jártam termékről termékre, mivel nem igazán voltak számomra ismerősek és felismerhetőek.

Ekkor esett le az állam: valamilyen fehér, kristálycukorra emlékeztető dolgot láttam átlátszó zacskóban. Rajta nagy, piros betűvel a felirat: monosodium glutamate...

Rögtön eszembe jutottak az elmúlt évek körültekintő vásárlásai, címkeböngészései, amikor arra törekedtem, hogy nátrium-glutamát-mentes alapanyagokat, fűszereket vásároljak. Manapság már szinte lehetetlen félkész- vagy készterméket kapni, amiben nincs nátrium-glutamát (pástétomok, szószok, öntetek, stb.), de már a fűszerek, fűszerkeverékek sem mentesek tőle. De miért is kellene kerülni?

Íme egy pár "adalék" a nátrium-glutmát hatásairól:

• E-621, nátrium-glutamát
• Szerep: ízfokozó
• Hatás: depresszió, étvágynövelő, fejfájás, mellkasi fájdalmak, szapora szívverés

"Érzékeny embereknél az ún. "kínaiétterem-jelenséget" váltja ki (halántéktáji nyomást, hát- és fejfájást). A patkányoknál szaporodási zavarokat és - az utódoknál - tanulási nehézséget okoztak. Étvágynövelő hatása elhízáshoz vezet. A fogyasztót megtéveszti az élelmiszer tényleges összetételét illetően. A glutamátot általában szójából nyerik, és húskészítményekhez adagolják. Az arra érzékenyeknél nyaki és hátfájást, gyengeséget, fejfájást, szapora szívdobogást okozhat.

Az ázsiai konyha úgy használja a nátrium-glutamát nevű ízfokozó adalékanyagot, mint mi Európában a sót és a borsot. Az éttermi asztalok elengedhetetlen kelléke. Pedig a legújabb kutatások szerint a Na-glutamát nem egyszerűen csak allergiát okoz, de idegi elváltozásokat is, mint pl. Parkinson- vagy Alzheimer-kór. Az összefüggésekre a 70-es években figyeltek fel, amikor hosszabb időt Kínában töltött páciensek egyaránt elesettségről, nyakban, karon és háton érzett fokozott viszketésről, heves szívverésről panaszkodtak.

A gyanú a Kínában már 100 éve intenzíven alkalmazott ízfokozóra, a nátrium-glutamátra terelődött. Érdekes módon a tünetek sokkal határozottabban jelentek meg az európaiak és amerikaiak esetében, míg a kínaiak és japánok viszonylag ellenállóbbaknak bizonyultak.
Tény azonban, hogy az emberek zöme érzékenyen reagál a glutamátra. A súlyos asztmásokat pedig kifejezetten megviseli a glutamát csekély jelenléte is. Sokáig az FAO vagy az EU szakértői elbagatellizálták a jelenséget, mondván, nincsen tudományos bizonyíték a glutamát egészségi kockázatára.

A vitatott ízfokozók legújabb megítélése sokkal szigorúbb: a Független Egészségtanács Fóruma (az UGB Fórum) áprilisi száma éppen ezzel foglalkozott. A cikk szerint a glutamát igenis kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Sajnos a hagyományos élelmiszerek (főként konzervek, levesporok, fűszerkeverékek, fűszersók) bőségesen tartalmaznak Na-glutamátot.

A bioélelmiszerekben természetesen tilos a Na-glutamát használata. Kedves vegetárius olvasóink! Kérem, saját érdekükben ezentúl figyelmesen olvassák az egyes szendvicskrémek, növényi pástétomok összetevőinek névsorát. Ha Na-glutamát vagy csupán ízfokozó elnevezésű összetevővel találkoznak, inkább válasszanak másik terméket, amely mentes ettől."

A cikk eredetije: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/fuszer/glutamat.html

További érdekességek és összefonódások, az MSG kísérletek meghamisításáról, stb.

http://www.wellnessujsag.hu/egeszseg/tippek/az-edes-a-sos-es-a-natrium-glutamat.html

Részletek a cikkből:

"A nátrium-glutamát gyökerei Japánban keresendõk, akik a kombu nevû, tápanyagban gazdag tengeri hínárt használták ízfokozónak már évezredek óta. 1908-ban Dr. Kikunae Ikeda sikeresen izolálta a kombuban levõ ízfokozó kémiai anyagot, ez volt a glutamát. Innentõl nem volt szükség arra, hogy feltétlenül a hínárból nyerjék ki az anyagot, ma már igen gusztustalan módszerrel állítják elõ az MSG-t. Dr. Ikeda egy barátjával céget alapított az anyag nátrium-glutamátként való forgalmazására, és Ajinomoto néven a következõ évtizedekben töretlenül ívelt felfelé a cég pályája. (Csak megemlítem, hogy az Ajinomoto az a cég, akinek a közbenjárására sikerült végül az aszpartamot is engedélyeztetni az USA-ban, hiszen õk képesek voltak egy olyan tanulmányt produkálni, amit még a Searle sem: náluk valahogy kimaradt az agytumor a patkánykísérletek eredményeibõl.) A nyugati világ hiénái a II. világháború során fedezték fel ezt az anyagot, és az élelmiszergyártók minden jelentõsebb tanulmány nélkül kezdték el tömegesen használni a jelentõs költségcsökkentés reményében. Valószínûleg bejött a dolog, hiszen 1940 óta minden évtizedben duplájára nõ az MSG-felhasználás.

Az anyag felettébb érdekes: ugyan bekerül az ételbe, de nincs tápanyagértéke, nincs semmilyen hatással az ételre, amibe teszik, és nincs önmagában semmilyen íze. Az ízfokozó hatását úgy éri el, hogy az ízlelõbimbókat stimulálja, és végül is "átveri" az agyat: az ember azt gondolná, igazi pipibõl vannak azok a jó kis csirkefalatok, pedig több abban a szója, mint a szárnyas. Az MSG nem az ételre hat, hanem rád. Az ételgyártók ezt nagyon jól tudják, de mennyivel olcsóbb így elõállítani egy "ízletes" zacskós levest, vagy gyorséttermi hamburgert! És hol van még akkor az évente több, mint 250000 tonna eladott nátrium-glutamátból származó profit?"

Szóval érdemes minél jobban odafigyelni és nem bedőlni az élelmiszer(?)ipar trükkjeinek... Lépten-nyomon szennyezik az élelmiszereket, de csak azét, aki hagyja, aki megveszi...

Gondolatok a vegyes kapcsolatokról I. - A váltás nehézsége

A hús, vagy esetleg az összes állati eredetű élelmiszer elhagyása valakinél könnyebb, valakinél nehezebb "szülés". Jó esetben megelőzi a tájékozódás, és már meggyőződésből iktatjuk ki életünkből a nemkívánttá vált élelmiszereket. De mi a helyzet a környezetünkkel, párunkkal, szüleinkkel, barátainkkal? Hogy fogadják, reagálják le "legújabb hóbortunkat" és hova vezet mindez hosszabb távon?

Évekkel ezelőtti történet ez, de talán tanulságos lehet mások számára is. Történt ugyanis, hogy már több éve együtt voltam az akkori párommal, mikor "utolért az infó" - ami egész addig soha fel nem merült bennem -, történetesen, hogy a húsevés ártalmas. Fél év beszélgetés, tájékozódás után úgy döntöttem, hogy "leteszem a szert". A váltásom viszonylag könnyen ment: a húst egyik napról a másikra elhagytam, de a tejtermékek és a tojás 2-3 hónapig néha-néha visszamászott a tányéromba.

Node nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az akkori párom mit szólt hozzá - aki amúgy egy viszonylag nyugis és elfogadó ember volt: sokáig hagyta, hogy azt tegyem, amit jónak látok. És persze tettem is. Csak utólag gondoltam bele, hogy milyen nehéz lehetett neki, hiszen:

• szeret és ismer valakit valahogy, együtt rezegtek, minden rendben van, nagy a boldogság évek óta,
• majd jön valami (nevezzük tudásnak, információnak), ami megváltoztatja a szerelmét.
• látványosan átalakul belül, elkezd önismerettel foglalkozni, megváltoztatja a szokásait, lecserélődnek a barátai, sokszor beszél erről, kutat a témában, végül elhagyja a húst.
• eljár előadásokra, egyéb rendezvényekre, tanfolyamokra, mindene ekörül forog
• folyamatosan nő a szakadék köztük, mert elhagyja a régi dolgait, leolvadnak róla a felületes dolgok, már nem érdekli a politika, a tv-nézés és egyéb "földi" dolgok, amelyek eddig összekötő erőként voltak jelen
• mindehhez hozzáadódik, hogy a tudást másvalakitől kapja, már nem ő az, akire felnéz, úgy érzi, hogy nem őt követi már a nő, hanem valaki más véleményére ad - a férfiúi önbecsülése is sérül...
• és a nő még azt is akarja, hogy ő is megváltoztasson bizonyos dolgokat, úgymond teszi rá a terhet azzal, hogy minek milyen hatása van, pedig őt ez néha egyáltalán nem érdekli, csak jókat akar enni és vissza akarja kapni a régi barátnőjét. Legszívesebben visszaforgatná az időt, olyan neki ez, mint egy rémálom, amiből csak reméli, hogy lesz ébredés. Aztán amikor látja az elszántságot a nőben, rájön, hogy ez már ilyen marad, és vagy ő is változik, vagy csak egyre nő a szakadék és egyértelművé válik a külön út...

Ezeket az akkori önmagamról írom az akkori párom szemszögéből nézve. Miután ezt átéreztem, rájöttem, hogy ezt így nem szabad csinálni, át kell segíteni először magunkat, aztán őt is ezen a "traumán", mert érzik valahol, hogy a mi utunk, választásunk rájuk is végérvényesen hatással van/lehet.

Amint írtam, ő hagyta, hogy azt tegyem, amit jónak látok. De én magam nem így tettem: anno, kezdőként túlságosan "megrészegített" az újonnan szerzett tudás, és azt akartam, hogy ő is változtassa meg ennek fényében az életmódját. Ezt a kört szépen el is buktam, a kapcsolat sok év után véget ért.

A következő lehetőséget fél év múlva kaptam a témában, és ezúttal bölcsebb és elfogadóbb lettem. Megmondtam az új páromnak, aki szintén húsevő volt, hogy miattam ne váltson, csakis saját meggyőződésből. Kész voltam arra, hogy elfogadjam azt is, ha nem vált. És mivel nem érezte kényszernek, váltott is.

Tehát az eredményre vezető "módszer" a belső szilárd határozottság, de vele szemben engedékenység, szabadon hagyás egyvelege volt. Lássa rajtam, hogy ez nekem fontos, bizonyos dolgokból nem adok le, de vele szemben türelmes vagyok, elfogadom, hogy úgy követi vagy nem követi, ahogy ő akarja. Példát mutatok neki, hogy így is lehet, de nem kényszerítem.

Az igazi szeretet ugyanis nem kényszerít és nem szab feltételeket ("szeretlek, ha...") Ha valakit szeretek, akkor nem akarom megváltoztatni, hanem elfogadom úgy, ahogy van. Hagyom, hogy ha változni akar, akkor benne érjen meg hozzá az elhatározás, szülessen meg az erő. Ha pedig megszületett benne, támogatom a megvalósításban.

KÖZÖSen, KÖZÖSSÉGben – avagy gondolatok a közösség ideájáról II.

Sokszor szoktam a leírt szavakból kiindulni. Sokaknak ez „csak” a fizikai szint, de nekem nagyon fontos kiindulópont: a szavak a fogalmak, ideák fizikai testei. És mint az emberről is a saját fizikai teste, sokat árulnak el a belsőről, a tartalomról…

Folytatás…

A közösség tehát az egyénekből (tagjaiból) építkezik. A közösséget mi alkotjuk, és nem mondhatjuk azt, hogy „majd ha a közösség így meg úgy, akkor majd én is ilyen meg olyan leszek…” Ezt az mondja, aki csak kapni akar. Ez az egymásra mutogatás, amolyan játszma. Azoké, akik nem tudják, nem akarják felvállalni a tagságot (az aktív, építő tagságot) egy közösségben. El kell hinnünk, hogy mi magunk is minden nap, minden tettünkkel, szavunkkal és gondolatunkkal formáljuk a világot, így a közösségeinket is.

Sokszor hallom, hogy „ó, hát én ehhez egyedül túl kevés vagyok, nem tudom megváltoztatni a világot…” Dehogynem! De nem ez kell, hogy a cél legyen: mások vagy a világ megváltoztatása. Ez csak amolyan mellékhatása a saját fejlődésünknek. Ha mindenki dolgozik magán, akkor annak igenis lesz hatása a közvetlen környezetére (család, barátok), és még szélesebb körben is (kisebb közösség, nemzet, emberiség). Csak el kell hinnünk, és elég, ha mindenki megteszi a maga kis lépéseit. Ha ez megvalósul, elkezdünk emelkedni. Közösen – hiszen egymásért dolgozunk.

A közös munka

A közös munkában mindenkinek megvan a saját szerepe. Ha közösségi létről, életről, és élőlényről (hiszen élete van…) beszélünk, akkor ebből az következik, hogy teste is van, szervei, sejtjei, és ezek nem mások, mint a közösség tagjai. Mint az emberi testben a sejtek, és azok csoportjai, a szervek, úgy a közösség tagjai is felelnek a közösség egy-egy (élet)funkciójáért. Meg kell találnunk a helyünket a közösségben, és ez úgy lehetséges, ha tisztában vagyunk a saját képességeinkkel, melyek alkalmassá tesznek egy-egy feladat, funkció ellátására. Ahogy a szervezetben is így van, úgy a közösségben is mindenkinek a saját feladatát kell ellátnia. A máj sem mondja azt, hogy én inkább tüdő lennék, és holnaptól lélegezni fogok…

Az emberi szervezetben is mindig ott kezdődnek a problémák, betegségek, ha a szervek nem látják el a funkciójukat, nem hajlandóak részt venni a közös munkában, kivonják magukat alóla. Ott van például a rák esete, mely nagyon nagy tanítás lehet egy formálódó, saját magát építeni vágyó közösség számára is. A rákos sejt nem más, mint túlzottan individualizálódott, amolyan egoista sejt, mely bizonyos lelki-szellemi hatásra elkezd „visszafelé menni”, dolgozni, bomlasztja a szervezetet. Felőrli, felemészti azt a gazdaszervezetet, melyből ő maga is táplálkozik. Nevezhetnénk butának is, hiszen ezzel saját halálát is okozza hosszú távon. De ezt nem gondolja át természetesen, hanem rövidtávú érdekeit előrébb helyezi a hosszú távúnál: a mának él, habzsol, mindent felfal, nagyon gyors iramban és agresszívan növekszik, terjed. Olyan gyorsan nő, ahogy az egészséges sejtek jelenleg nem tudnak növekedni, regenerálódni. A közösségben az egoizmus és az egoista ember ugyanilyen hatású: bomlaszt, széthúz, az egyéni érdekek mentén cselekszik, nem képes együttműködni a többi „sejttel” (taggal), nem képes áldozni, lemondani a közösség javára, csak kapni akar.

A valódi közösségben adok-kapok működik. Ez a folyamat kétirányú: egyrészt a tagok között áramlik a tudás, érzések, gondolatok, fizikai dolgok, másrészt pedig a tagok és a közösség között. Az egyének kihatnak egymásra közvetlenül, és kihatnak a közösségre, a közösségi lényre, aki pedig visszahat az egyénre…

Erre az oda-vissza hatásra már a tudósok is rájöttek, amikor a majmokat vizsgálták: amikor bizonyos, elszigetelt majmok rájöttek valamire, megfigyelték, hogy a tőlük fizikailag elszeparált, távol lévő rokonaik is gyarapodtak azzal a tudással, amit társaik felfedeztek, és onnantól kezdve tudták alkalmazni, pedig fizikailag senki nem tanította meg nekik. A majmok csoportjának tudatalattijába bekerült a tudás, és onnantól kezdve minden tag számára elérhetővé vált.

Ha mindenki csak kapni akar, akkor ott nem lesz közösség. Ha nem tudunk odafigyelni egymásra és a közösségi érdekre, szintén széthullunk: megjelenik a széthúzás, (egyéni) érdekellentétek alakulnak ki. Ha egoizmusból (birtoklási vágy, irigység, haszonszerzés, stb.) nem tudjuk, nem akarjuk megosztani azt, amink van, magunk alatt is vágjuk a fát, hiszen nem gyarapodik a közösség azzal a tudással, tapasztalattal, munkával, amit beleadhatnék, ezáltal én se fejlődök.

A közös munka azt is jelenti, hogy mindenki beleadja azt, amije van. Mivel a tagok más-más tapasztalatokkal, háttérrel jönnek, más-más területeken tudnak segíteni a közösségnek. Van olyan dolog, amit egyik ember tud jobban, mást a másik. De mindenkinek meg kell hagyni, hogy ki tudja bontakoztatni a tudását, és bizonyos területeken ő legyen az „irányító”, hiszen neki van meg ehhez a legjobb tudása. Más területeken viszont más lesz az útmutató, így folyamatosan egymást emeljük a közösség élére, attól függően, mire van szüksége a közösségnek. Így nincs fix hierarchia, hanem a közösség állandó pulzálásban van, mozog, formálódik az igényeknek megfelelően. A legkompetensebb személy kerül „irányító” pozícióba, a többiek pedig önszántukból, örömmel vesznek részt a közös munkában.

Ezt neveznénk mostanság modern szóval projektenként formálódó projekt-teamnek és projektvezetőnek, azzal a különbséggel, hogy a hétköznapi életben nem mindig a legmegfelelőbb személy kerül a vezetői pozícióba és nem a team választja maga közül a vezetőt... Így tehát nem mindig van teljes elfogadás, bizalom és odaadás a csapat részéről a vezető felé - pedig enélkül nem működik a közös munka. De az irányító részéről is kell alázat a többiek felé, a kollégák ötleteinek, véleményének, meglátásainak elfogadása, és a többieknél is meg kell maradnia a kezdeményezőkészségnek attól még, mert nem ők vannak a vezetői pozícióban. Ezt nevezném az egyéniség megőrzése mellett végzett közös munkának, létnek.

Tehát a közös tevékenységhez – legyen az munka, vagy kötetlen tevékenység, beszélgetés, stb. - egymásra kell hangolódni, és egymás igényeit, a közösség érdekét figyelembe véve kell a közösség lényét (akinek az életében részt veszünk) éltetni.

Mivel építem, éltetem a közösséget/közösség lényét?

• Közösség-választás előtt:
  - a közösség múltjának, jelenének és jövőjének (céljának) vizsgálata
  - a saját céljaim, fejlődési utam átgondolása, tudatosítása
  - e kettő viszonya, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, van-e átfedés, közös pontok – fő kérdés: megfelelünk-e egymásnak ezzel a közösséggel? Tudok-e azonosulni vele?
• Közösségi életben:
  - saját motiváció, célok folyamatos átgondolása, revíziója, tudatosítása: miért vagyok itt, mi itt a feladatom (mi/milyen szerv vagyok a közösség lényében),
  - milyen képességeim vannak, és ezeket hogyan tudom hasznosítani a közösségi cél elérése érdekében
  - Ha már rájöttem a feladatomra, akkor dolgozni is kell rajta…
  - Nyitottság egymás, a közösség más tagjai felé, elfogadás
  - Törekvés a másik valódi megismerésére, szeretetteljes hozzáállás a többi taghoz
  - Egymás segítése, az önzőség visszaszorítása - tapasztalatok, tudás, gondolatok, stb. őszinte megosztása
  - Aktív, közös munka végzése,
  - Közösségépítő, összekovácsoló találkozók, elmélkedések, közös tevékenységek szervezése vagy ezeken való aktív részvétel,
  - Önismereti munka - hiszen ha magunkon dolgozunk, a közösségért is dolgozunk.

Hogyan rombolom a közösséget?

• Tudattalan tengés-lengés a közösségben: nem gondoltam át, hogy akarok-e tagja lenni, nekem mit jelent a közösségbe tartozás, mi a célom, mi a közösség célja, stb. (lásd fent)
• Kívül helyezkedés, passzivitás: nem szánok időt a közösségi létre, munkára, figyelmet a többiekre, nem vagyok kezdeményező semmilyen téren, ami a közösséget előrébb mozdítaná,
• Elvárások és előítéletek (egoizmus): „majd ha a közösség…, akkor én…”,
• Klikkesedés, érdekek mentén való csoportosulás a közösségen belül.
• Rivalizálás, szándékos bomlasztás.
  

Amit fontos tudatosítani: mindannyian eldönthetjük, hogy melyiket választjuk, a rombolást vagy az építést...

Miért nem eszem? - A zselatin

Első ráeszmélésem a zselatin mibenlétére kezdő vegetáriánus koromban volt, mikor egy barátom felhomályosított, miből is készítik. Gyors egymásutánban lepergett előttem gyümölcstortáim hosszú sora, melyeket kiskorom óta készítettem és amelyek tetejét előszeretettel vontam be a boltokban kis tasakokban és különböző színekben kapható zselatinnal... és ez még csak a "tiszta" formájában felhasznált zselatin volt, de megettem minden kész- vagy félkésztermékben is...

Legutóbbi élményem pedig nyáron volt, mikor egy T-vel kezdődő nagyáruházban megnéztem a gumicukor összetevőit... Hát, leesett az állam, amikor megláttam: sertészselatin. Még sosem láttam így, kiírva, utalva az eredetére. Ez így még döbbenetesebb, bár szerintem aki gumicukrot eszik, azt pont hidegen hagyja, hogy mi van benne... :-)







Nade nézzük, mi is az a zselatin.

Pár idézet a wikipédiából:

A zselatin (a francia gélatineből) egy áttetsző, színtelen, majdnem íztelen szilárd anyag, melyet elsősorban háziállatok (szarvasmarha, ló) csontjából és kötőszövetéből kivont kollagénből, hidrolízis útján állítanak elő.

Az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban, a fényképészetben és a kozmetikumokban széles körben alkalmazzák. A zselatin tartalmú, vagy hasonló állagú anyagokat is zselatinnak nevezik. Élelmiszerekben E441 néven, emulgeálószerként, valamint zselésítő anyagként használják.

Évente körülbelül 300 000 tonna zselatint állítanak elő világszerte. A zselatint ipari keretek közt a húsipar, és a bőrgyártás melléktermékeként állítják elő, elsősorban sertésbőrből, sertés- és szarvasmarhacsontokból.

További érdekességek: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zselatin

Hogyan kerülhetjük ki:

• egyszerűen nem veszem meg azt, amiben van - ez a legegyszerűbb mozzanat



• táplálékkiegészítőknél, gyógyszereknél sokszor a kis műanyagnak tűnő burok zselatinból készül. Én ilyenkor vagy más, nem kapszula formájú, de azonos összetételű, természetes táplálékkiegészítőt veszek, vagy pedig fogom a tartalmát és kiöntöm teába. (Így tettem nemrégiben a tőzegáfonya kapszulával is.) Gondosabbak kapnak bioboltban növényi kapszulát, amibe át lehet tölteni a tartalmát.



• főzésnél az agar-agar bír zselésítő hatással, bár én magam még nem próbáltam.

KÖZÖSen, KÖZÖSSÉGben – avagy gondolatok a közösség ideájáról

Sokszor szoktam a szavakból kiindulni. Sokaknak ez „csak” a fizikai szint, de nekem egy nagyon fontos kiindulópont: a fogalmak, úgymond ideák fizikai testei. És mint az emberről is a saját fizikai teste, sokat árulnak el a belsőről, a tartalomról…

Az alábbi kérdések merültek fel bennem:

• mit is jelent a közösség, mitől lesz egy embercsoport közösség,
• miért akarunk közösséghez tartozni,
• mi alapján választunk közösséget,
• mitől érzi magát egy ember a közösség tagjának,
• mit tehet az egyén a közösségért, stb.

Nézzük először magát a szót: KÖZÖSSÉG.

Ahogy ízlelgetem, tudatomban tartom, egyre mélyebb jelentéséhez jutok el. KÖZÖSSÉG, KÖZÖSSÉG, KÖZÖSSÉG… Körülbelül két éve érzem azt, hogy valamilyen szintű feladatom, ezáltal célom a közösségfejlesztés. Ez egy „kósza”, külső gondolatként jött át anno, de azt hiszem, most kezd beérni bennem, hogy mit is jelent ez számomra. Ahhoz azonban, hogy fejleszteni tudjam, tudnom kell, mi is a közösség, miért fontosak a közösségek – általában véve, és nekem, egyéni (mikro) szinten…

A közösség szó azt sugallja, hogy itt valami együttes, közös dologról van szó. Tehát többen vagyunk benne. Egy közösségben már nem egyedül vagyok, nem rajtam van a hangsúly, hanem rajtunk. Úgy is mondhatnám, hogy itt MI-rólunk van szó, nem én-rólam.

Hogy mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy egy jól működő közösségben kulcsfontosságú a másik ember és az érte hozott áldozat. Hogy a közösség tagja képes legyen a saját egyéni érdekét alárendelni a közösségi érdeknek. Tehát ha választanom kell a saját érdekem és a közösségi érdek között, akkor - ha tényleg komolyan vettem a közösség ideáját – azt teszem, amit a közösség érdeke megkíván.

Közösség alatt nem kell rögtön nagyban gondolkodni - a család, vagy egy párkapcsolat is mini közösségnek számít. A közösségi létet mindannyian a családból hozzuk (vagy nem), ott tanuljuk meg az alapjait, hogy milyen az, amikor mások is vannak rajtunk kívül. Ez a gyerekeknél látszik a legszebben: 4-5-6 éves korukig, amikor az ego (és olykor az egoizmus) kifejlődik, természetes módon a figyelmük magukra irányul. Aztán a szülők felelőssége, hogy innen pedig tovább irányítsák a gyerkőc figyelmét a többi emberre.

Közösségek egykor és most

Nem újkeletű dolog ez: sok mondás utal rá, talán a legismertebb a „Mindenki egyért, egy mindenkiért”.

Régen talán közösségibbek voltak az emberek, mint ma, a vérségi kapocs nagyon erős volt az emberekben. Mára viszont túlzottan önállók, vagy helyesebben mondva inkább egoisták lettünk – utolért minket a „gyerekbetegség”. Ami pár évesen természetes, az felnőtt korban már nem az: ha a felnőtt ember azt hiszi, hogy körülötte forog a világ és az akaratát másokon keresztül, mások kárára próbálja érvényre juttatni.

A cél jelenleg az lehet, hogy ezt az egoizmust háttérbe szorítva újra képesek legyünk a közösségalkotásra, egymás figyelembe vételére, segítésére, a szeretetteljes, közös tevékenykedésre közös célokért. Ráadásul önként, szabad döntésünk alapján választott közösségekben, ahol úgy érezzük, hogy a többi taggal egyetértve tiszták azok a közös célok, amelyekért szívesen „áldozunk” a közösségi lét oltárán. Az idézőjel azért jogos, mert amint azonosulni tudunk egy közösséggel és céljaival, már nem fogjuk áldozatként megélni azt, amit érte teszünk.

A közösség egyénekből áll, az egyének szabadon választják a közösséget. Az igazi közösség szabadon hagy, nem nyomaszt, hanem a tagok szabadságát tiszteletben tartja. Szeretetteljes munka zajlik a közös célért, de nem olvadnak fel a tagok a közösségben, nem veszítik el EGY-ÉN-iségüket, hanem megőrzik individualitásukat.

A régi közösségi mondások modern verziója sajnos a „közös lónak túrós a háta” lett… Mára már nagyon sokan elhiszik, hogy „abból mindig csak baj van, ha valami közös” (tulajdon, munka, stb.). Erre a kiábrándultságra erősen rásegített a szocialista rendszer „közösségépítő hatása”. Hányszor hallottam a szüleimtől azt, hogy köszönik szépen, de nem kérnek a közös dolgokból… Ez történik akkor, amikor egy magasztos ideát rosszra használnak: az emberek elfordulnak az alapvetően jó alapelvektől csak azért, mert azt tapasztalták, hogy mennyire vissza lehet élni vele, hogy lehet manipulálni, embereket átverni általa. De arra nem gondolnak, hogy ugyanezt az ideát milyen magasztos célokra is lehet fordítani… és hogy ez csak rajtunk, a mi moralitásunkon múlik!

De miért is jó, ha elhitetik az emberekkel, hogy egyedül jobban boldogulnak, mint közösen? Vagy másképp: mi történik, ha megszűnnek a közösségek, és csak szétszakított, elszeparált egyének maradnak? A válasz újra az egoizmus térhódítása. Neki ez a helyzet ideális! Az egoizmus nagyon szereti a széttagoltságot, elszigeteltséget, hiszen akkor csak ő van! Nem kell alkalmazkodni, minden róla szól, nem kell osztozni, beengedni, figyelembe venni a másikat, stb. „Majd én mindent megoldok magamnak, nem kell senki segítsége, én erős vagyok és boldogulok egyedül is”, stb.

Pedig mindenki tudja, hogy „egységben az erő”, vagy „sok kicsi sokra megy”: ezek a mondások mind arra utalnak, hogy a jelenlegi hitünkkel ellentétben az igazi erő, fejlődés, lehetőség, tehát maga a jövő az összefogásban van, ami nem valósulhat meg igazi közösségek nélkül.

A valódi közösség tagjai egymásért élnek, dolgoznak. Megosztják azt, amijük van, legyen az tulajdon, tapasztalat, érzés, gondolat… minden percben tudatában vannak annak, hogy bármit is tesznek, az nem csak saját magukra, hanem az általuk alkotott közösségre is kihat… ez egyfajta felelősségtudatot is feltételez – már nem csak magamért, hanem magamon keresztül a közösségért is felelek.

A közösségek ismérvei tehát:

• Egyénekből, individuumokból áll, akik
• Saját szabad választásukból vesznek részt a közösség életében
• valamilyen közös alap, kiindulási pont, összekötő kapocs van a tagok között (múlt, jelen)
• közös célt tűznek ki a tagok, (jövő) és
• közös, aktív munkát végeznek a közös cél elérése érdekében
• mindezt odafigyeléssel, megértéssel, békében, szeretetben.

Apropó, milyen szép és árulkodó a magyar nyelv: „…saját szabad választásukból részt vesznek a KÖZÖSSÉG ÉLETÉBEN”. Ezek szerint a közösségnek van élete…! Akár egy élőlénynek, a közösségnek is élete van! Vajon mit jelent ez a közösség tagjainak? Számomra azt, hogy a tagok minden megnyilvánulása vagy életet ad, vagy életet vesz el a közösségtől. Vagy építem, vagy rombolom - ez az én választásom.

Folyt. Köv.