Az öngyógyitásról I.

Bár igyekszem minél tisztább életmódot élni, ez nem azt jelenti, hogy én nem lehetek beteg...

Merthogy az EGÉSZ-ség egy elég összetett dolog, amihez a fizikai egészség bár hozzátartozik, de önmagában nem elégséges hozzá. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb lelki zajlásai, hullámvölgyei, lelki magas- vagy mélypontjai, és ez rendjén is van. Egy-egy lelki defekt viszont nagyon hamar energetikai, majd fizikai szintű problémákhoz is vezet, ha időben nem orvosoljuk. Mindkét köztes szinten el lehet kapni a kialakuló betegséget, igy annak nem kell feltétlenül megjelennie fizikai szinten. A napokban egy legalább két éves sztori végére tettem pontot - legalábbis remélem.

Ennyi ideje van ugyanis kisebb-nagyobb mellkasi fájdalmam, ami az utóbbi két hétben súlyosbodott, már éjszakánként többször is felébredtem rá, napközben is nagyon fájt. Úgy éreztem, mint aki mindjárt infarktust kap, marcangoló érzés a mellkasban. A módszerem a következő volt: izomlazitás céljából nagylevegő mélyen, hosszan, massziroztam és megittam minél több vizet, mert ha bepánikol az ember, ez azonnal segit. Ezzel elmúlt a fájdalom - a következő alkalomig. Persze nem hagytam ennyiben a helyzetet, és először a fizikai részének mentem utána, a kardiológiára, és egy magán egészségközpontban kivizsgáltattam magam - céges juttatás keretében. Semmit nem találtak, a szivhangom tökéletes volt, bár a későbbi foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton már enyhe kihagyást hallott a bácsi. Majd megállapitották, hogy a gerincem felső szakasza nagyon ki van egyenesedve, lehet, hogy ez nyomja a szivemet és a tüdőmet, és ettől vannak a fájásaim. Ezzel már előrébb éreztem magam, legalább volt, amin elinduljak, megnézzem a lelki hátterét, stb.

De mint kiderült, mellékvágányon jártam. Azaz annyira nem, de ez egy másik problémakör, ami bár összefügg vele, de nem a kiváltó oka. Merthogy pár napja, amikor épp massziroztam a mellkasomat, becsomósodott izomköteget érzékeltem. Először azt hittem, daganat - Anyukám mellrákja után természetesen ez volt az első gondolatom -, de a masszázs hatására elmúlt. Majd lefeküdtem aludni, és másnap a következő gondolattal ébredtem: ez bizony lehet, hogy magnéziumhiány. (Nem tudtam, honnan tudom, de eléggé meg voltam győződve róla. Bár évek óta hallgatok természetgyógyászati előadásokat, felszedtem némi tudást már, de orvos nem vagyok, hogy diagnosztizáljak.) Rögtön meg is néztem a neten a magnéziumhiány tüneteit, és természetesen mind igazak voltak rám... Mivel gyógyszert és táplálékkiegészitőt nem, vagy csak teljesen természetes összetevőjűt szedek, először homeopátiásan próbáltam bevinni. Ki is néztem a Schüssler-sók közül a magnézium-tartalmút (1-es), és annak lelki hátterét - ez is stimmelt. Úgy éreztem, végre eljutottam a megoldásig, a sok okozat után látom az okot is. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de bármit is tettem, nem találtam/láttam eddig, hogy pontosan mivel állok szemben.

A sztori vége a következő: 3 napja szedem a magnéziumot és elmúltak a fájdalmaim. Sőt, a gyógyszertárban, ahol megvettem a szert, kaptam egy leirást a Schüssler-sókról, hamár úgyis használom őket, és további részleteket, infókat találtam: a magnéziumhiány arcdiagnosztikai jelzései a piros arcbőr a "pofiknál" és az állon. Kb. 10 éves korom óta ilyen a bőröm, de nem csak nekem, hanem Apukámnak is, ezért nem gyanakodtunk másra, mint a genetikára... Pedig kellett volna... Természetesen megnéztem emellett a magnézium forrásokat is, és választ kaptam arra, miért kivánom hetek óta állandóan a répát és az olajos magvakat (tökmag, kesudió főként), merthogy ezekben van nagy mennyiségben magnézium.

Konklúzióként azt vontam le, hogy senki nem ismer minket jobban, mint mi magunk. Ahogy a betegségeinket mi teremtettük magunknak, úgy kigyógyitani is mi tudjuk önmagunkat a leghatékonyabban. Persze csak egy bizonyos szintig, mert utána már életmentő műtétek kellhetnek, ha a helyzet odáig súlyosbodik! Érdemes a folyamatot még a kezdetek kezdetén beazonositani és kezelni, hogy ne kelljen durvább beavatkozásokat végezni De az önismerettel és a testtudattal, önmagunk (testünk és lelki folyamataink) figyelésével óriási dolgokra vagyunk képesek! Egyszer-kétszer volt már ilyen bevillanásom, például amikor a barnarizs ugrott be, mint gyógytáplálék, mikor Anyukám vastagbele bevérzett a kemoterápia alatt. Állandó hasmenése volt, félő volt, hogy kiszárad, legyengül, hiszen semmi nem maradt meg benne - kivéve a barnarizs, ami ugyanigy csak úgy "eszembe jutott", hogy adjuk neki azt. Szinte azonnal megfogta a székletét és pár nap alatt felépült.

Az a gyógyulás hatékony, ami önmagunk átalakitásával párosul. Betegséget végleg akkor tudok letenni, elhagyni, ha a lelki okát megszűntettem, ugyanis a felületi kezeléssel csak időleges eredményhez jutok. De rengeteget lehet olvasni a lelki hátterekről, és kutakodni magunkban, hogy milyen folyamataink következménye az adott betegségünk.

Segitségképp:

• Rüdiger Dahlke könyvei (Út a teljességhez, A betegség jelentése és jelentősége, A betegség, mint szimbólum, stb.), Váradi Tibor könyvei (Népbetegségek és szelid gyógymódjaik 1-3), Internet
• Schüssler-sókról például: http://www.datanet.hu/pharma/phorient/99/pho99term.htm

Jó kutakodást és gyógyulást mindenkinek!