A LÉNY-egről

"Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa..." - milyen gyakran használjuk, legtöbbször anélkül, hogy belegondolnánk a mélyebb, szellemibb jelentésébe. Én a magam módján megtettem.

Egy-egy mondatnak többféle értelmezésrétege van, és mi adjuk neki az értelmet, mi töltjük meg értelemmel, tartalommal. Innentől fogva szubjektivak, rajtunk múlik, a mi lelki beállitottságunkon, hogyan értelmezzük őket: lehet kevésbé morálisan, az érdekeinknek megfelelően, de lehet mélyen, szellemien, attól függően, hogy mi magunk mennyire vagyunk mélyek és szellemiek.

Ideákról már sokszor, sok helyen hallottunk, ezek azok a "gondolatok", "ősképek", "ősigazságok", melyek a szellemvilágból erednek, és amelyeknek a megfejtésére több ezer éve törekszik az emberiség. Az ősképeknek, ideáknak van egy objektiv megfejtésük, nevezzük ősjelentésnek, amely pont ezt a mély, szellemi tartalmat jelenti. Ez az idea LÉNYEGE, amihez mindannyian közelebb akarunk kerülni, és a magunk módján, de már szubjektivan közelitjük meg. Mindaddig, mig képesek nem leszünk a szubjektivból felemelkedni az objektivba, azaz önmagunkon túllépni és igy elérni és átélni az ősjelentést, azaz a lényeget.

Ahogy mondjuk is, mindennek van ÉNY-ege, tehát LÉNY-jellege, mert ezek az ideák, aminek a jellegét meg akarjuk fogni, ki akarjuk fejezni, valójában LÉNYek. A kifejezésmód pedig egyedi, szubjektiv és függ attól, hogy milyen/ki a kifejező, azaz a csatorna... Ha egy ideának a LÉNY-egét szeretném megérteni, befogadni és átadni másoknak, akkor meg kell tisztitanom a csatornát, azaz magamat, hogy ne szűrje, ne torzitsa, ne piszkitsa a lényeget, azaz minél objektivabb legyen az értelmezésem.

Tehát az értelmemet is meg kell tisztitanom, mert akkor fogom tudni megérteni a szellemi, objektiv tartalmat, ha nem földhöz kötött az értelmem. Azaz van egy olyan értelem-fajta, amivel szellemi (morális) tartalmakat tudok értelmezni, meg tudom ragadni a lényegét, méghozzá logikusan.

Mindennek a LÉNYEGE a LÉNY(ek) EGE, azaz a szellem(világ). Minden onnan jön, abból vesszük fel, hozzuk le, adjuk át, áramoltatjuk mi, a csatornák.

Visszatérve a kiindulóponthoz: Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. A hagyományos, "magyaros" értelmezés szerint keresd meg a kiskaput, és bújj át rajta, legyél "élelmes", mert csak igy tudsz érvényesülni, stb.

Az én értelmezésem szerint viszont ez a mondat a teremtésről, az egyéni teremtő erőről szól. Arról az erőről, amivel mindenki vagy él, vagy nem él. Vagy elhiszi, hogy létezik és működik, azaz mindenki működtetheti, vagy nem, és úgy érzi, hogy ki van szolgáltatva, és ő csak a "körülmények áldozata". És ez meghatározza a világhoz való hozzáállásunkat, a tudatunkat is: a média hatására lehet például 'válság-tudatunk', vagy 'értéktelenvagyok-tudatunk", de kézbe is vehetjük az irányitást, és mondhatjuk azt is, hogy a mi tudatunkat mi fogjuk irányitani, méghozzá adott pozitiv dolgok felé, és elkezdünk teremteni. Természetesen nem a saját egoizmusunk kiszolgálására, hanem a fenti akarattal összhangban kovácsoljuk a szerencsénket... Hogy legyen meg a TE akaratod!