2008. december 30., kedd

Egyiptomi scrapbook oldalak I.

Végre ma volt egy kis időm, és hozzáláthattam az októberi (!) egyiptomi képek feldolgozásának. Illetve először nem a képekkel dolgoztam, hanem az összes töbi emléket fogom az albumba elhelyezni: belépők, hotel karkötő, boarding card stb.

Ez most még csak egy egy harmad oldal, ennyire futotta ma, de január 1-2-3-án folytatom a projektet.

Az érdekessége:
  • egy áttetsző - amúgy kislemez tárolására használandó - tasakban helyeztem el a belépőket.
  • másrészt pedig a pénz egyik sarka, ami a felhajtható virág alján van.

2008. december 29., hétfő

Decoupage és üvegfestés

Ez a tegnapi alkotásom, röpke, tv-nézés alatti, gyors kaspó. Még a párom is besegitett, pár mintát ő ragasztott fel. :-)

Fehér alapon kis mintácskák, arany, szemcsés festék a karimáján, legtetején piros festék. Még a lakkozás hiányzik róla, aztán ültetek bele valami szép kis növénykét.

Ez pedig egy Ikeás gyertyatartó, egy kis kontúrral. Lehet, hogy ennyiben hagyom, de az is lehet, hogy tovább diszitem a többi negyedet is, ezt még nem tudom :-)

2008. december 27., szombat

Decoupage "gyógyszeres" szekrényke


Ez a kis szekrényke tegnap új funkciót és helyet kapott. Évekkel ezelőtt csináltam, egyszerűen csak bevontam egy szép szalvétával, a szegélyeit pedig arany szinű, szemcsés festékkel. Eredetileg kulcstartó szekrénynek tervezték (természetesen az Ikeában :-P), és nálunk is az előszobában volt - eddig.

Viszont mivel folyamatosan figyelem a szokásainkat, és ebben nem szerepelt a kulcscsomók elhelyezése ebben a szekrényben, átgondoltam a helyzetet.

Ugyanakkor pont hiányzott egy olyan hely, ahova a homeopátiás bogyócskáinkat, eukaliptusz, levendula és egyéb olajainkat tehetjük. Kiderült, hogy a szekrényke milliméterre pontosan beillik a wc egyik sarkába, az ajtó mellé.


Kicsavartam belőle a kulcstartó kampókat és már csak egy polcocska hiányzott belőle, amit a párom pár perc alatt el is készitett.

Lelakkoztam átlátszó lakkal, ami megvédi a portól, szép, fényes felületet ad neki, és kétoldalú ragasztóval feltettük a csempére.

Avokádókrém - az isteni reggeli

Nem szoktam reggelizni, délig csak gyümölcsöt eszem. De persze néha én is elcsábulok, és ilyen alkalmakkor szoktam melegszendvicset vagy éppen avokádókrémet csinálni...

Nagyon finom, nagyon egyszerű: Az avokádót félbevágom, kiveszem a magját, lefejtem a héjját (ez a legnehezebb művelet az egészben), összetöröm villával. Megsózom, rengeteg zúzott fokhagymát teszek bele és már mehet is a piritósra... kb. 8-10 kenyeret fogyasztottunk el belőle - aztán vajas-sajtosra váltottunk... :-)

Jó étvágyat!

2008. december 26., péntek

Az IKEA és én...

Hogy miért emlegetem olyan sokat az Ikeát és termékeit? Most elárulom... :-)

Szeretem a skandináv stilust, olyan egyszerű, letisztult, barátságos, modern, légies, egyszóval teljesen nekem való. Ráadásul még közel is van, itt, az Örsön, úgyhogy meglehetősen gyakori látogató vagyok arrafelé.

Több okból is szeretek betérni:

  • egyrészt ötletet meritek, profi lakberendezők által megalkotott enteriőrökből,
  • másrészt sok-sok kis apróság, alapanyag kapható olcsón, amiket ha továbbgondolok, nagyon jó kis tárgyakat tudok késziteni,
  • harmadrészt nagyobb bútorokat is szivesen veszek ott.
Aki hozzám betér, azonnal felismeri őket, mivel elég sok van belőlük. Néha azzal szoktam poénkodni, hogy Ikeás mintalakásom van, vagy hogy az IKEA szponzorál. Ez persze mind nem igaz, egyszerűen csak szeretem.

2008. december 25., csütörtök

Karácsonyi scrapbook alkotások: naptár és baba kép

Páromnak ajándékként 2009-es scrapbook naptárt alkottam, az eddigi nyaralási és egyéb képeinkből.
Minden hónap más-más érzés, szinvilág, hangulat, téma köré rendeződött. Próbáltam olyan képeket kiválogatni, amikről tudom, hogy a párom szereti, illetve volt a fejemben pár olyan téma és vicces szöveg, amihez külön képet kellett késziteni. A papirokat, szineket a hónapokhoz és a témákhoz is igazitottam.

Néhány képet feliratot szivacsos kétoldalú ragasztóval ragasztottam fel, ezzel kiemelkedik a térből, még jobban 3D hatású.

A felhasznált anyagok: scrapbook papirok, előre kinyomtatott képek és feliratok, matricák, egyéb kivágott minták, ábrák.

Példaként felteszek egy-két oldalt. :-)

Július az utazás körül forog, egy egyiptomi és kétegy soproni képpel (amint hajókázunk, ázottan, viharban), pár matricával kiegészülve.



Augusztusban egy szintén egyiptomi, hajó fedélzetén spontán készült kép látható rólam, naplementében, álmosan, talán épp felkelőben - nagyon fáradt voltam, és kifeküdtem aludni a fedélzetre.


Ez a kép Sopronban készült: a bobpálya mellett, egy "mini" játszótéren találtuk ezt a is és nagy gyerekeknek szánt markológépet. Párom mérnök, ezért azonnal rávetette magát, muszáj volt kipróbálnia. :-)


Novemberhez egy tipikus itthoni látkép került: párom alkotás, csavarozás közben. Ő is teljesen olyan, mint én, állandóan alkot, szervez, szerkeszt, stb. valamit.


Ráadásnak pedig egy képkeret, ami a párom nővéréjéknek készült, mivel második babájukat várják - akár a napokban. Egy fehér Ikeás képkeret, rajta készen kapható matricák, illetve scrapbook papirból kivágható feliratok, minták, szivacsos kétoldalú ragasztóval felragasztva.

Karácsonyi ajtótábla

Decoupage ajtótábla szalaggal, arany kontúrral, fa gyönggyel kiegészitve.


Egy karácsonyi szalvéta felét decoupage-oltam rá egy fa lapra, amit a párom vágott hozzá méretre. Először kapott egy fehér alapozást, hogy a minta élénkebb legyen, majd ráragasztottam a szalvétát. A mintát néhol arany üvegkontúrral átrajzoltam, lelakkoztam, majd szintén a párom jött: kifúrta a lapot, hogy fel tudjam akasztani. Épp volt itthon hozzá narancs szalag, amit a scrapbooking-hoz vettem, és egy pár - eddig mindenhez túl nagynak bizonyult - barna fa gyöngy. Mára már ki is került az ajtóra, csak a kép korábban készült. :-)

2008. december 21., vasárnap

Karácsonyi képek

Kb. 1 hete kezdtem neki ezeknek a képkereteknek. Mivel idén minden piros-zöldben pompázik, elővettem hozzájuk az összes ilyen kellékemet: bordűrök, 3D festék, dekorgumi, ékszerkövek, szarvas, fenyőfa, szalag, stb.

Fogtam 3 db egyszerű, Ikeás keretet, lefestettem piros akrilfestékkel és a scrapbook technikához használt bordűrökkel diszitettem. A középsőnek kivettem a hátlapját, a piros "szálas" szalagot rádecoupage-oltam, és ráragasztottam az öntapadó hátú fenyőfát. Majd kapott egy Boldog Karácsonyt feliratot csillogós 3D-festékkel.


A másik két keret még nem nyerte el végleges formáját, viszont a dekorgumi-kő kombináció már fix rajtuk. Újabban szinte mindent üvegkontúrral csinálok: ezzel ragasztom a köveket a különböző felületekre, kontúrozok képeslapot, ajándékkisérőt, decoupage dobozokat és egyéb tárgyakat, stb.

Ragasztásnál azért is nagyszerű, mert amikor belenyomom az üvegkontúrba a követ, az oldalán egy kevés kifolyik, ezzel a kontúrozás, kiemelés is egy lépésben megoldódik. Teljesen kész formájukban azt hiszem, hogy felakasztom a képeket egymás alá, összekötve vagy damillal, vagy piros szalaggal.

2008. december 18., csütörtök

Miért nem eszem? II. - A nátrium-glutamát

Tegnap szójaszósz után kutatva benéztem egy kínai boltba, ami a
Rákóczi úti csarnok mellett van. Épphogy odaértem, rögtön feltérképeztem a szójaszószokat: találtam 2 dl-től 5 literesig mindenfélét. Hamár ott jártam, megnéztem a többi árut is, a címkék apró betűit böngészve jártam termékről termékre, mivel nem igazán voltak számomra ismerősek és felismerhetőek.

Ekkor esett le az állam: valamilyen fehér, kristálycukorra emlékeztető dolgot láttam átlátszó zacskóban. Rajta nagy, piros betűvel a felirat: monosodium glutamate...
Rögtön eszembe jutottak az elmúlt évek körültekintő vásárlásai, címkeböngészései, amikor arra törekedtem, hogy nátrium-glutamát-mentes alapanyagokat, fűszereket vásároljak. Manapság már szinte lehetetlen félkész- vagy készterméket kapni, amiben nincs nátrium-glutamát (pástétomok, szószok, öntetek, stb.), de már a fűszerek, fűszerkeverékek sem mentesek tőle. De miért is kellene kerülni?
Íme egy pár "adalék" a nátrium-glutmát hatásairól:
  • E-621, nátrium-glutamát
  • Szerep: ízfokozó
  • Hatás: depresszió, étvágynövelő, fejfájás, mellkasi fájdalmak, szapora szívverés

"Érzékeny embereknél az ún. "kínaiétterem-jelenséget" váltja ki (halántéktáji nyomást, hát- és fejfájást). A patkányoknál szaporodási zavarokat és - az utódoknál - tanulási nehézséget okoztak. Étvágynövelő hatása elhízáshoz vezet. A fogyasztót megtéveszti az élelmiszer tényleges összetételét illetően. A glutamátot általában szójából nyerik, és húskészítményekhez adagolják. Az arra érzékenyeknél nyaki és hátfájást, gyengeséget, fejfájást, szapora szívdobogást okozhat.

Az ázsiai konyha úgy használja a nátrium-glutamát nevű ízfokozó adalékanyagot, mint mi Európában a sót és a borsot. Az éttermi asztalok elengedhetetlen kelléke. Pedig a legújabb kutatások szerint a Na-glutamát nem egyszerűen csak allergiát okoz, de idegi elváltozásokat is, mint pl. Parkinson- vagy Alzheimer-kór. Az összefüggésekre a 70-es években figyeltek fel, amikor hosszabb időt Kínában töltött páciensek egyaránt elesettségről, nyakban, karon és háton érzett fokozott viszketésről, heves szívverésről panaszkodtak.

A gyanú a Kínában már 100 éve intenzíven alkalmazott ízfokozóra, a nátrium-glutamátra terelődött. Érdekes módon a tünetek sokkal határozottabban jelentek meg az európaiak és amerikaiak esetében, míg a kínaiak és japánok viszonylag ellenállóbbaknak bizonyultak.
Tény azonban, hogy az emberek zöme érzékenyen reagál a glutamátra. A súlyos asztmásokat pedig kifejezetten megviseli a glutamát csekély jelenléte is. Sokáig az FAO vagy az EU szakértői elbagatellizálták a jelenséget, mondván, nincsen tudományos bizonyíték a glutamát egészségi kockázatára.

A vitatott ízfokozók legújabb megítélése sokkal szigorúbb: a Független Egészségtanács Fóruma (az UGB Fórum) áprilisi száma éppen ezzel foglalkozott. A cikk szerint a glutamát igenis kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Sajnos a hagyományos élelmiszerek (főként konzervek, levesporok, fűszerkeverékek, fűszersók) bőségesen tartalmaznak Na-glutamátot.

A bioélelmiszerekben természetesen tilos a Na-glutamát használata. Kedves vegetárius olvasóink! Kérem, saját érdekükben ezentúl figyelmesen olvassák az egyes szendvicskrémek, növényi pástétomok összetevőinek névsorát. Ha Na-glutamát vagy csupán ízfokozó elnevezésű összetevővel találkoznak, inkább válasszanak másik terméket, amely mentes ettől."

A cikk eredetije: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/fuszer/glutamat.html

További érdekességek és összefonódások, az MSG kísérletek meghamisításáról, stb.

http://www.wellnessujsag.hu/egeszseg/tippek/az-edes-a-sos-es-a-natrium-glutamat.html

Részletek a cikkből:

"A nátrium-glutamát gyökerei Japánban keresendõk, akik a kombu nevû, tápanyagban gazdag tengeri hínárt használták ízfokozónak már évezredek óta. 1908-ban Dr. Kikunae Ikeda sikeresen izolálta a kombuban levõ ízfokozó kémiai anyagot, ez volt a glutamát. Innentõl nem volt szükség arra, hogy feltétlenül a hínárból nyerjék ki az anyagot, ma már igen gusztustalan módszerrel állítják elõ az MSG-t. Dr. Ikeda egy barátjával céget alapított az anyag nátrium-glutamátként való forgalmazására, és Ajinomoto néven a következõ évtizedekben töretlenül ívelt felfelé a cég pályája. (Csak megemlítem, hogy az Ajinomoto az a cég, akinek a közbenjárására sikerült végül az aszpartamot is engedélyeztetni az USA-ban, hiszen õk képesek voltak egy olyan tanulmányt produkálni, amit még a Searle sem: náluk valahogy kimaradt az agytumor a patkánykísérletek eredményeibõl.) A nyugati világ hiénái a II. világháború során fedezték fel ezt az anyagot, és az élelmiszergyártók minden jelentõsebb tanulmány nélkül kezdték el tömegesen használni a jelentõs költségcsökkentés reményében. Valószínûleg bejött a dolog, hiszen 1940 óta minden évtizedben duplájára nõ az MSG-felhasználás.

Az anyag felettébb érdekes: ugyan bekerül az ételbe, de nincs tápanyagértéke, nincs semmilyen hatással az ételre, amibe teszik, és nincs önmagában semmilyen íze. Az ízfokozó hatását úgy éri el, hogy az ízlelõbimbókat stimulálja, és végül is "átveri" az agyat: az ember azt gondolná, igazi pipibõl vannak azok a jó kis csirkefalatok, pedig több abban a szója, mint a szárnyas. Az MSG nem az ételre hat, hanem rád. Az ételgyártók ezt nagyon jól tudják, de mennyivel olcsóbb így elõállítani egy "ízletes" zacskós levest, vagy gyorséttermi hamburgert! És hol van még akkor az évente több, mint 250000 tonna eladott nátrium-glutamátból származó profit?"

Szóval érdemes minél jobban odafigyelni és nem bedőlni az élelmiszer(?)ipar trükkjeinek... Lépten-nyomon szennyezik az élelmiszereket, de csak azét, aki hagyja, aki megveszi...

2008. december 17., szerda

Főtt vagy nyers?

Miket is főztem mostanában? Először is volt spenótos tészta, az örök favorit. Aztán főztem Cica-féle "húslevest", aminek természetesen semmi köze a húshoz, de kísértetiesen hasonlít hozzá - recept később. Volt még terítéken sárgaborsófőzelék fasírttal, valamint a sajtmártásos tészta, de olyan gyorsan elfogyott, hogy kép sem készült róla. Mindezt megtoldottam (kétszer is) zabpelyhes keksszel, párom nagy örömére.

Szóval ezektől hízunk mostanság - de tényleg, fejenként 1-2 kilót -, és egyre kevésbé van kedvem bonyolult ételeket készíteni. Mármint fejben igen, canelloni- és lasagne tészta mosolyog vissza napok óta a fiókból, már lassan én is nekiállnék a szaloncukornak, de valahogy mindig az egyszerű ételek mellett döntök, azok valósulnak meg. Kicsit besokalltam, néha jobban esik pár szelet vajas pirítós rengeteg salátával, mint a főtt étel. Ilyenkor napokig ezt eszem ebédre, nem is kell több.

Amúgy mondják, hogy az egyszerű ételek a legnagyszerűbbek, és kulináris élvezetek ide vagy oda, jobban is esnek... A minap az fogalmazódott meg bennem, hogy bármennyire is szeretem az extra ízeket, töltött, rakott, így főtt, úgy sütött, ezek csak töltelékek a pocakomban, mert nem ezek éltetnek - szó szerint. Ha nem ennék mindig, minden mellé nyerset, sok-sok salátát, reggelire gyümölcsöt, nem tudom, mi táplálna, adna erőt.


Érdekes érzés ez így, gasztrobloggal rendelkezve - bár valahol tagadnám a gasztrobloggerságot, mert az enyém amolyan mindenféle, aminek bár szerves részét képezi az ételek

Azt hiszem, ideje amúgy is egy 3 napos böjtnek, vasárnaptól keddig meg is csinálom. Szükségem van egy kis roborálásra, zöldséglevekkel, teákkal, tisztulással, mozgással, szaunával, stb.

Tejbegríz

Kis esti meglepetés a páromnak...

Hozzávalók:

  • fél doboz növényi tejszin,
  • viz
  • vanilia por
  • nádcukor
  • fahéj
  • mézessütemény fűszerkeverék
  • tönköly búzadara
  • aszalt gyümölcsök

A tejszint vizzel felhigitom, beledarabolom az aszalt gyümölcsöket, beleteszem a cukrot, a fűszereket, és felforralom. Beleteszem a grizt és folyamatos kevergetés mellett besűritem.


Hideg vizzel kiöblitett tálkába tettem, majd be a hűtőbe. A vacsi végére teljesen lehűlt, kiboritottam, málna jam-mel diszitettem és tálaltam.


Jó étvágyat!

Zöldséges rizottó

Egyszerű, gyors, nem macerás étel hétköznapokra. Vagy mostanság akár hétvégére is...

Hozzávalók:

  • 2 fej vöröshagyma
  • 2 szál répa
  • paprika
  • karfiol
  • padlizsán
  • cukkini
  • fűszerek: só, vegeta, babérlevél, majoranna, szójaszósz, sörélesztőpehely.

A barnarizst legalább fél nappal korábban beáztatom (ma reggel volt esedékes), hogy lerövidüljön a főzési idő.

A hagymát kevés olajon megpirítom, rádobom a répát és a paprikát. Kicsit összesütöm őket, beleteszem a beáztatott barnarizst is és vízzel felöntve, megfűszerezve főzöm tovább. Ha félig megfőtt a répa és a rizs, hozzáadom a karfiolt, cukkinit, padlizsánt. Kicsit főzöm még, de nem sokat, mert majd a további puhulást a tűzről levéve, fedő alatt teszi meg a rizs - miközben felszívja a vizet is. Ha kíván még szójaszószt, nyugodtan lehet locsolni.

Mivel nem voltunk annyira éhesek, kb. 20 percet állt fedő alatt, és teljesen készre puhult. Addig mi elkészítettük a salátát: ezúttal retek, uborka, paprika, lilahagyma, jégsaláta keverékéből, citromlével, szójaszósszal és hidegen sajtolt olajjal ízesítve.

Candida diétát végzők sörélesztőpehely nélkül fogyaszthatják.

Jó étvágyat!

2008. december 14., vasárnap

Decoupage: konyhai akasztó és dobozok

A legújabb két decoupage alkotásom ez a konyhai akasztó és Viki barátnőm tengeri témájú dobozai. Ez utóbbiakat együtt készitettük, gyorsan meg tudta tanulni, ezzel bizonyitva, hogy tényleg egyszerű és gyors technikáról van szó -illetve azt, hogy milyen ügyes :-)





Mécses üvegfestéssel


Ezt az üveg mécsestartót az IKEÁban láttam meg pár hónapja. Többféle nagyságú virágokkal kapható.


Kikontúroztam arany kontúrral, kifestettem pirossal, kapott a közepébe egy kis ékszerkövet, és már kész is. Kb. fél óra munka, 1 nap száradási időbe tellett, és egyedi tárgy lett belőle.

2008. december 10., szerda

Let'so recycled - lecsó újrahangolva

Nem tudok kis adagokban főzni, ez már többször bebizonyosodott. Elkezdem a főzést pár darab zöldséggel, aztán folyamatosan kerül a lábosba még egy kicsi ez, még egy kicsi az... Néha le kell cserélnem az edényt nagyobbra, hogy végül minden elférjen. Nade ha valaki nem szereti napokig ugyanazt enni, adott a kérdés: mit csináljak a maradékkal?


Szombaton lecsót főztem, a piacon elég olcsón hozzájutottam a paprikához, hát miért ne? Nyáron szinte hetente csinálok, annyira szeretem. Sok hagyma megdinsztelve, rá a paprika, só, pirospaprika, vegeta, a végén a cukkini és már kész is. Ettük bulgurral egybefőzve, tarhonyával külön, de így, szerda magasságában már a lecsó is erőteljesen veszít az értékéből.

Úgyhogy újrahangoltam szegénykémet, és lett belőle egy nagyon fincsi melegszendvicskrém.


Hozzávalók:

  • maradék lecsó
  • füstölt gabonacsemege
  • kevés olaj
  • pizza fűszerkeverék
A hozzávalókat botmixerrel összekevertem, teljes őrlésű tönköly kenyérre kentem, vékony szelet eidami olvadós sajtot tettem a tetejére, és bedobtam a sütőbe kb fél órára. Mire a párom hazaért, pont kész lett, és nem gondolta volna, hogy ez ugyanaz a lecsó, amiről délután megkérdeztem, hogy kér-e, és azt mondta, hogy nem... :-)

További felhasználási tippek maradék lecsóra:

  • füstölt köles csemegével szoktam felforralni, és nyáron a jó nagy, tölteni való cukkinit kibelezni, és megtölteni ezzel a lecsós raguval, majd megsütni sütőben, alufólia alatt
  • mehet még szamószába,
  • pizzára pizzaszószként, ilyenkor lehet a sajt alá tenni vékonyra vágott paradicsomot is (vagy nekem szárítottat), olivabogyót, stb.
  • tésztára
  • zöldséges rétesbe, stb.




Jó étvágyat!

2008. december 9., kedd

Belegondolva: a reklámokról III.

Reklám és erkölcs


Akár kerüljük, akár nem, a reklámok tagadhatatlanul életünk részévé váltak, szinte alig tudjuk/tudnánk kiiktatni az életünkből. Médiaböjt alatt szoktam próbálkozni az elkerülésükkel, de mivel a felmérések szerint egy átlag nagyvárosi embert napi 1000-2000 inger ér, ez szinte lehetetlennek tűnik. Ha nem kapcsolom be a tv-t, rádiót, tehát tudatosan nem nyúlok a médiához, akkor is szem előtt van az óriásplakát, a járdafelfestés, az innen-onnan szemmagasságba belógó táblácskák, a szórólaposztók, a buszokon, autókon elhelyezett feliratok, , stb. és már bámulom is őket öntudatlanul...


Reklámból sokféle van, ez sem egy homogén terület, ami egy az egyben megérdemelné, hogy ráhúzzák a vizes lepedőt. Amivel nekem személy szerint gondom van, az a mögöttes manipulatív szándék. Amíg a reklám az alapvető funkcióját tölti be - tájékoztat, informál, mindezt lehetőleg tényszerűen -, addig az égadta világon semmi baj nincs vele. Nem tudom megvenni az adott dolgot, ha nem tudok róla. De amint befolyásol, vágyat gerjeszt, megtéveszt, félreinformál, a bűntudatomra hat, azt üzeni, hogy ettől leszek boldog, stb, az nekem már nem az etikus kategória.


És mint tudjuk, a reklámok nagy része emocionális típusú, azaz az érzelmeinkre hatnak. Nem is annyira az érzelmeinkre, mint inkább az érzelmi defektjeinkre, a félelmeinkre, önértékelési gondjainkra, a kontrollálatlan vágyainkra, stb. Elhitetik velünk, hogy az adott termék nélkül te nem vagy jó és gondoskodó anya, biztos hátteret nyújtó férj, egyáltalán nem tudsz semmi értékeset felmutatni az életben, ha nem rendelkezel bizonyos dolgokkal. Ezt nevezem manipulatív szándéknak.


A reklám alapvető funkciója a tájékoztatás, információadás, csak újonnan jött be a képbe a manipulatív szándék. Pl. AIDA elemeknek a vágykeltésre és azonnali vásárlásra ösztönző elemei.


Valahol minden reklám befolyásol, mert ha én ajánlom neked az adott szakembert/terméket, és te amúgyis hiszel nekem, bízol bennem, rögtön referenciaemberré válok a szemedben. Hiteles vagyok számodra, ezáltal (azaz általam) manipulálhatóvá váltál.


Ezt használják ki a reklámszakemberek, amikor David Beckhammel és Hajas Lászlóval kínáltatják a termékeiket. Csakhogy van egy csavar a történetben, és ezek az emberek már rég nem a szakterületüknek megfelelő termékeket kínálják. Könnyen elhinném Davidnek, hogy az xy márkájú labda húdejó a még nem létező fiamnak, hogy megtanulja rúgni a bőrt, vagy Lacinak, hogy az adott olló/sampon/zselé milyen alkalmas a frizurakészítésre, de nem ezt kapom tőlük. Általános referenciaszeméllyé növik ki magukat (azaz inkább teszik meg őket), aki hitelessé válik a nézők szemében, akár női tangát, akár brokkolit árul. A referenciaszemély biztosításával a reklámszakemberek leveszik az állampolgár válláról az informálódás és gondolkodás terhét, adnak helyette "követendő példákat", és már el is hitted, hogy ha David parfümjét magadra fújod, ugyanolyan sármos (?) és ügyes (!) leszel, mint ő.



Milyen lenne a morálisan is helytálló reklám?


Van egy barátom, Robi, aki asztalos, és remek munkát végez. Nem csak szakmailag, de emberileg is kiemelkedő számomra, ezért is vagyunk barátok, illetve ezért is bíztam rá a beépített ágyam megtervezését és kivitelezését. Amikor elkészült az ágyammal - amit azóta is rendre megcsodál minden hozzám látogató -, felvetettem neki, hogy fényképezzük le, és jó lesz a "portfóliójába". Erre azt mondta, neki nincs olyanja és nincs is szüksége rá...


Az első hűledezés és döbbenet után ezen aztán elgondolkodtam. Mivel jó munkát végez és elégedett ügyfeleket hagy maga után, Robit szívesen ajánlják, adják kézről kézre az ügyfelei. Ez a szájreklám, ami nem más, mint az elégedettségünk kinyilvánítása, és bár szubjektív, mégsem manipulatív reklámtevékenység.


Ha valaminek szellemileg létjogosultsága van, és minden szempontból helyes/jó, például Robi munkái, annak nem kell manipulatív reklám. Nem kell iránta - amúgy nem létező - keresletet gerjeszteni, felturbózni tisztességtelen eszközökkel, mert létező keresletre "épít", dolgozik.

A morális reklám tényszerű, bizonyítható az, amit állít, és mentes minden manipulatív szándéktól. Nincs elbújtatva szerkesztői rovatba, vagy képkockák közé beszúrva, hogy csak tudat alatt fogd fel az üzenetét. Nem fenyeget, vagy helyez kilátásba negatív hatást, nem apellál a félelmeidre, hanem hagy választást, hogy azt tedd, amit szeretnél. Egyszóval nem manipulál.

Hogy nem leszünk manipulálhatóak?

Ha vesszük a fáradtságot, és magunk is utána nézünk dolgoknak, tájékozódunk. Ha nem hiszünk el mindent első szóra, azért, mert Mari néni - aki amúgy nem kompetens az ügyben -, azt mondta, vagy "hát a TV-ben is bemondták". Ha újra visszaszokunk a gondolkodásra, arra a tevékenységre, ami többek közt emberré tesz minket. Ha megpróbálunk a dolgok mögé látni, keressük az okokat, és nem elégszünk meg a felszín kapargatásával.

Sajtmártás

Másfél éve, egyik barátnőm dobta be az éterbe a kívánságát, miszerint sajtmártást csináljak nekik. Nem különösebben rajongtam korábban a sajtos tésztáért, de a füstölt ízekért annál inkább, ígyhát füstölt sajtból tudtam megálmodni a sajtmártást nekik...

Időnként veszek cheezly-t egy kilós tömbben, ilyenkor előtérbe kerülnek a sajtos ételek -aztán 1-2 hónapig nincs igényem rá. Így volt ez most is: ott figyel a hűtőben az olvadós sajt, ebből (is) készül a sajtmártás.

Hozzávalók:
  • 1 doboz zabtejszín
  • 2 db alnatura leveskocka
  • szerecsendió ízlés szerint
  • víz
  • növényi sajtok: olvadós eidami/gouda, plusz egy kevés füstölt (elhagyható, csak nem érdemes :-P)

Kevés lisztet (3-4 evőkanál) elkeverek zabtejszínnel és fokozatosan hozzáadagolt vízzel. Én kézi habverővel szoktam végrehajtani ezt a műveletet, hogy csomómentes legyen. A végén további vizet teszek hozzá, számolva azzal, hogy mind a liszttől, mind a sajttól besűrűsödik majd. A keveréket a leveskockával felforralom, folyamatos kevergetés mellett, majd beledobom a kis kockákra vágott/reszelt sajtot, szerecsendióval ízesítem. Sűrűsödésig forralom, kevergetem, hogy le ne égjen. Ha túl sűrű lett, vízzel higítom. (a hígabb, "szottyosabb" dolgokat személy szerint jobban szeretem)

Tésztával és friss salátával tálalom.

Jó étvágyat!

Tipp: még nem próbáltam, de tervezem Kata házi készítésű sajtját elkészíteni, szerintem azzal is remek lehet.

2008. december 7., vasárnap

Korianderes kukoricakrém


Egyik kedvenc "parti-ételem" a kukoricakrém, ami piritóssal, kölesgolyóval vagy minden nélkül is isteni.

Sokféleképpen lehet készíteni, nekem a korianderes változat jön be.

Hozzávalók:
  • mirelit kukorica
  • növényi margarin
  • rengeteg őrölt koriander
  • friss újhagyma, vagy póréhagyma

Növényi margarint felolvasztok, rádobom a mirelit kukoricát, sózom, megszórom jó sok korianderrel és egy kevés vízzel készre párolom. További viz hozzáadásával krémesre turmixolom botmixerrel, majd a szeletekre vágott friss hagymát belekeverem, és hagyom kihűlni, összeérni hűtőben (vagy mostanság az erkélyen).

Tipp: egyik barátnőm a lestyánra esküszik, érdemes kipróbálni azt is.

Tejszínes rakott krumpli


Hozzávalók:

  • krumpli
  • hagyma
  • répa
  • paprika
  • cukkini
  • padlizsán
  • fűszerek: sok-sok majoranna, kömény
  • 1 db alnatura leveskocka
  • 1 doboz növényi tejszín (zab, rizs, szója)

Egy nagy jénai tál aljára olajat teszek, rászeletelem a krumplit (nyersen, vékonyra vágva), a répát, cukkinit, hagymát, paprikát padlizsánt, majd utoljára krumplival zárom. A rétegek közt kicsit sózok és sok majorannával, köménnyel megszórom.. Vizet öntök rá, hogy feléig legalább legyen, és tetővel lefedve (vagy alufóliával) készre párolom. 180-200 fokon kb. 1 óra kell neki.


Amikor majdnem kész, további vizet adok hozzá, beledobom a leveskockát és a tejszinnel összeforgatom az egészet. Fedő nélkül még 10 percig rottyantom, és kész is.


Mi sok-sok "szósszal" szeretjük, had ússzanak a zöldségek :-)


Tipp: sörélesztő pelyhet is lehet beleszórni, úgy sajtosabb lesz. Vagy növényi sajtot is lehet beletenni, különösen finom a füstölttel!

2008. december 4., csütörtök

"Töpörtyűs" pogácsa

Délutánonként meglehetősen "kívánós" szoktam lenni, így volt ez tegnap is: a munkahelyemen pirítottam egy kis napraforgó magot, nasi gyanánt. (Az elmúlt egy évben rászoktattam a többieket is a kölesgolyókra, magokra a pilótakeksz helyett.)

A fehérje-visszaszorításos célom miatt már rég ettem napraforgót, így tegnap az újbóli rácsodálkozás erejével hatott. Amikor megkóstoltam, az első falat után bevillant valami: ha a megpirított magot ledarálom, töpörtyűszerű valamit kapok, és ez kiváló lesz a pogácsába.

Egy kis kitérő után, kb. fél 8-kor neki is láttam tésztát gyúrni, keleszteni, sütni. Egy tepsivel sütöttem csak, a tészta másik fele még ma este rám és további finomításra vár.

Amúgy az illata és az íze is isteni lett! Nem tudtam megítélni, mennyire lett töpörtyűs ízű, mivel már nekem is megkoptak az emlékeim, de hogy fincsi, az biztos.

A hozzávalók:
  • teljes őrlésű liszt, hasra, kb. fél kg,
  • zabpehely ledarálva (most nem volt időm megpirítani, mert a sütőben a tejszínes krumpli sült...), kb. 15 dkg
  • serpenyőben megpirított és ledarált napraforgómag, kb 10-15 dkg
  • só - a próbasütésnél kevésnek bizonyult, úgyhogy raktam még bele, szerintem egy csapott teáskanálnyi lehetett összesen,
  • élesztő (fél kocka)
  • kevés víz, az élesztő felfuttatásához
  • kevés cukor,
  • olaj (kb. 1 dl)
  • negyed rúd füstölt gabonacsemege
  • egy evőkanál vegazsír (elhagyható)
  • víz
Az élesztőt belemorzsolom kb. 1 dl langyos cukros vízbe, és meleg helyre teszem, megvárom, míg "felfut" Közben megpirítom a napraforgót, ledarálom, a zabpelyhet szintén. A liszttel összekeverem őket, megsózom, beleteszem az élesztőt és olajjal összegyúrom. A gabonakolbászt kevés olajjal és vegazsírral leturmixolom, belekeverem a tésztába. Kis vizet teszek hozzá, ha szükséges. Meleg helyen (ált. fürdőszoba, vagy jelen esetben sütő) megkelesztem. Kétszer ismétlem: visszanyomom, összegyúrom, majd kelesztem újra. Kinyújtom, kiszaggatom és megsütöm 180-200 fokon.
Tipp: a gabonakolbásztól olyan ropogós darabos lesz, mintha tényleg töpörtyű darabok lennének benne.

Jó étvágyat!

2008. december 2., kedd

Gondolatok a vegyes kapcsolatokról I. - A váltás nehézsége

A hús, vagy esetleg az összes állati eredetű élelmiszer elhagyása valakinél könnyebb, valakinél nehezebb "szülés". Jó esetben megelőzi a tájékozódás, és már meggyőződésből iktatjuk ki életünkből a nemkívánttá vált élelmiszereket. De mi a helyzet a környezetünkkel, párunkkal, szüleinkkel, barátainkkal? Hogy fogadják, reagálják le "legújabb hóbortunkat" és hova vezet mindez hosszabb távon?


Évekkel ezelőtti történet ez, de talán tanulságos lehet mások számára is. Történt ugyanis, hogy már több éve együtt voltam az akkori párommal, mikor "utolért az infó" - ami egész addig soha fel nem merült bennem -, történetesen, hogy a húsevés ártalmas. Fél év beszélgetés, tájékozódás után úgy döntöttem, hogy "leteszem a szert". A váltásom viszonylag könnyen ment: a húst egyik napról a másikra elhagytam, de a tejtermékek és a tojás 2-3 hónapig néha-néha visszamászott a tányéromba.


Node nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az akkori párom mit szólt hozzá - aki amúgy egy viszonylag nyugis és elfogadó ember volt: sokáig hagyta, hogy azt tegyem, amit jónak látok. És persze tettem is. Csak utólag gondoltam bele, hogy milyen nehéz lehetett neki, hiszen:

  • szeret és ismer valakit valahogy, együtt rezegtek, minden rendben van, nagy a boldogság évek óta,
  • majd jön valami (nevezzük tudásnak, információnak), ami megváltoztatja a szerelmét.
  • látványosan átalakul belül, elkezd önismerettel foglalkozni, megváltoztatja a szokásait, lecserélődnek a barátai, sokszor beszél erről, kutat a témában, végül elhagyja a húst.
  • eljár előadásokra, egyéb rendezvényekre, tanfolyamokra, mindene ekörül forog
  • folyamatosan nő a szakadék köztük, mert elhagyja a régi dolgait, leolvadnak róla a felületes dolgok, már nem érdekli a politika, a tv-nézés és egyéb "földi" dolgok, amelyek eddig összekötő erőként voltak jelen
  • mindehhez hozzáadódik, hogy a tudást másvalakitől kapja, már nem ő az, akire felnéz, úgy érzi, hogy nem őt követi már a nő, hanem valaki más véleményére ad - a férfiúi önbecsülése is sérül...
  • és a nő még azt is akarja, hogy ő is megváltoztasson bizonyos dolgokat, úgymond teszi rá a terhet azzal, hogy minek milyen hatása van, pedig őt ez néha egyáltalán nem érdekli, csak jókat akar enni és vissza akarja kapni a régi barátnőjét. Legszívesebben visszaforgatná az időt, olyan neki ez, mint egy rémálom, amiből csak reméli, hogy lesz ébredés. Aztán amikor látja az elszántságot a nőben, rájön, hogy ez már ilyen marad, és vagy ő is változik, vagy csak egyre nő a szakadék és egyértelművé válik a külön út...


Ezeket az akkori önmagamról írom az akkori párom szemszögéből nézve. Miután ezt átéreztem, rájöttem, hogy ezt így nem szabad csinálni, át kell segíteni először magunkat, aztán őt is ezen a "traumán", mert érzik valahol, hogy a mi utunk, választásunk rájuk is végérvényesen hatással van/lehet.


Amint írtam, ő hagyta, hogy azt tegyem, amit jónak látok. De én magam nem így tettem: anno, kezdőként túlságosan "megrészegített" az újonnan szerzett tudás, és azt akartam, hogy ő is változtassa meg ennek fényében az életmódját. Ezt a kört szépen el is buktam, a kapcsolat sok év után véget ért.


A következő lehetőséget fél év múlva kaptam a témában, és ezúttal bölcsebb és elfogadóbb lettem. Megmondtam az új páromnak, aki szintén húsevő volt, hogy miattam ne váltson, csakis saját meggyőződésből. Kész voltam arra, hogy elfogadjam azt is, ha nem vált. És mivel nem érezte kényszernek, váltott is.


Tehát az eredményre vezető "módszer" a belső szilárd határozottság, de vele szemben engedékenység, szabadon hagyás egyvelege volt. Lássa rajtam, hogy ez nekem fontos, bizonyos dolgokból nem adok le, de vele szemben türelmes vagyok, elfogadom, hogy úgy követi vagy nem követi, ahogy ő akarja. Példát mutatok neki, hogy így is lehet, de nem kényszerítem.


Az igazi szeretet ugyanis nem kényszerít és nem szab feltételeket
("szeretlek, ha...") Ha valakit szeretek, akkor nem akarom megváltoztatni, hanem elfogadom úgy, ahogy van. Hagyom, hogy ha változni akar, akkor benne érjen meg hozzá az elhatározás, szülessen meg az erő. Ha pedig megszületett benne, támogatom a megvalósításban.

2008. december 1., hétfő

Egy kis önismeret - A befejezésről

Az elmúlt fél évben sok olyan dolgot hoztam tető alá, véglegesítettem, amit már hónapokkal, vagy évekkel ezelőtt elkezdtem, elterveztem, stb. Sokaknak ez nem nagy dolog, de levegős jeggyel (Ikrek) és szangvinikus temperamentummal ez egy igen komoly eredmény részemről.

Feltűnt ugyanis, hogy túl sok a bejegyzéseimben az alábbi kifejezés: múltkor/tavaly/hónapok óta/évekkel ezelőtt elkezdtem/tervez(t)em/készítem, stb. Hogy mire utalnak, mit mondanak ezek a számomra?

Tisztában vagyok azzal, hogy a realizációs képességem alapvetően gyenge: túl sok az ötletem, túl sokminden érdekel, sokmindent szeretnék kipróbálni, ehhez képest pedig kevés az időm (tudom, kinek nem?), és amit elkezdek, nagyon sok esetben nem fejezem be. Gondolatban megszületnek bennem dolgok, és nem kerül megvalósításra, nem tudom akarati szintre "lenyomni" az ötletet. Elfogy a türelmem, az ihletem, a lendületem, lelkesedésem, és a sok-sok terv - hónapokra vagy évekre legalábbis - csak terv marad.

Hogy ezt a hiányosságomat orvosoljam, jó ideje felírom az ötleteimet egy nagy lapra, és próbálok azon haladni, újra átgondolni, majd ha még mindig fontos számomra, megvalósítani a dolgokat. A hétvégén megtaláltam egy ilyen papírlapot, amit még 5 (!) éve készítettem, és amin Finnországban terveztem meg a hazajövetel utáni teendőket, készítendőket, többek között azt a kis piros házikót, amit idénre sikerült végre befejeznem...

A nagy lapokat sokszor természetesen elhagyom, ezért újabban ide, a blogba mentem el piszkozatként azokat a dolgokat, amiket szeretnék megvalósítani, megírni, megfőzni, megalkotni, stb. És egyre csak gyűlnek a piszkozatok is... Most 22-vel "büszkélkedhetek", de lesz ez még így se. Miközben nem mondanám, hogy otthon ülök és malmozok, hiszen rengeteg dolgot csinálok így is, csak hát még többre lenne igényem. Legszívesebben 1-2 hétig csak alkotnék (minden téren), és akkor talán utol tudnám érni magam egy időre.

Miért nem tudom akarati szintre "lenyomni" a gondolataimat, terveimet?

Mondhatnám, hogy időhiány, ami igaz is, de ez azt hiszem, önmagában kevés lesz...

Mentségemre szolgáljon, hogy naponta mindössze 2-3 órám van (azt is innen-onnan csippentem le), hogy alkossak, vagy bármi ilyen tevékenyet végezzek, hiszen annyira gyorsan elmennek a napok a kötelező körökkel - és akkor még nem mentem el , találkozni bárkivel, sportolni, bulizni, vagy idejét sem tudom, mikor olvastam utoljára egy-egy jó könyvet, stb. Márpedig ezekre is szükségem van, hogy élő embernek érezzem magam, ne csak egy zombinak.

Miért nem fejezem be?

Arra is rájöttem, hogy félek a végleges, visszavonhatatlan, végérvényes dolgoktól. Legelső ilyen ráeszmélésem a rajzaimmal kapcsolatban volt, mikor foggal-körömmel tiltakoztam az ellen, hogy lefújjuk hajlakkal a rajzokat, hiszen utána már nem tudok módosítani, javítani rajta. Természetesen a mai napig nem ültem neki felturbózni egyetlen rajzomat sem, de fenntartom magamnak a lehetőséget, hogy ezt bármikor megtehessem. Hogy miért? Nem is tudom, talán mert a világ - és benne én is - folyamatosan változik, semmi sem statikus, minden alakul, fejlődik. Miért pont a tárgyak, gondolatok, írások, receptek ne fejlődnének?


Ha fotóalbumot csinálok, nem írom rá a feliratokat, és mindenen hagyok egy rést, lyukat, amit még lehet rajta módosítani, hozzátenni, stb. (Szerintem a word-öt hasonló beállítottságú ember találta ki :-P)

Szóval ilyen háttérrel talán már érthető, miért olyan nagy dolog, hogy évek óta - Luca székeként készülő - dekorációkat, terveket fejeztem be, rendet raktam a számítógépemen, stb.
Azt is észrevettem, hogy a határidők segítenek befejezni dolgokat. De hogy az ember a saját hobbiját is határidőkkel végezze? Na ne... Minden porcikám tiltakozik ellene, hiszen ezt ihletből, szeretetből, alkotási vágyból, szórakozásból, töltődésből csinálom. Viszont ha elmegy az ihlet, vagy közbejön valami, akkor ottmarad fél- vagy negyedkészen az alkotás? Ez sem jó megoldás. Elgondolkodtam már azon is, hogy akinek ez a szakmája (szobrász, festő, stb.), az hogy egyezteti össze ezt a két dolgot? Hogy lehet időre, de mégis ellazulva, ráhangolódva, áradva alkotni? Ha valaki tudja a megoldást, pls szóljon nekem!

Miért eszem I. - A sörélesztő pehelyről

Kezdő vega koromban ismerkedtem meg ezzel a fantasztikus nemistudomhogyhívjam dologgal: táplálékkiegészítő, fűszer, sajthelyettesítő, vitaminforrás, stb.

Barátaim nagy örömmel szórták mindenbe, én pedig távolról szemléltem a lelkesedésüket. Eszembe jutott Anyukám, akivel kiskorom óta együtt sütöttünk, és aki előszeretettel dézsmálta meg a kelt tésztába való élesztőt. Pattanásos tini koromban egyszer rávett, hogy én is megkóstoljam, az igen magas B vitamin tartalma miatt - akkor ettem először és utoljára élesztőt...

Na hát ezzel az averzióval próbáltam aztán mégis ki, méghozzá ismét Anyum segítségével: az egyik Vegetáriánus Fesztiválon volt kóstoltatás, és a kis margarionos, sörélesztővel megszórt falatkát először Anyuval kóstoltattam meg, majd miután megeskettem, hogy nem hasonlít az igazi élesztőre, én is kipróbáltam. Örömmel konstatáltam, hogy tényleg nincs élesztő íze, és mivel sört sem ittam korábban, azzal sem tudtam volna hasonlítgatni. Úgyhogy onnantól kezdve zöld utat kapott, és azóta én is beálltam a sörélesztőpehely-fogyasztók népes és egyre növekvő táborába :-)

Nekem anno a Solstar márkájú élesztőpelyhet javasolták barátaim, ami állítólag a legkevésbé hasonlít a sörre és az élesztőre. Mivel ez be is jött - ezt kóstoltuk a fesztiválon, és azonnal meg is vettük -, soha nem próbáltam ki másikat, maradtam a biztosnál. Egy azóta is meglévő utántöltős műanyag dobozban tartom, és mindig csak beletöltöm az újabb zacsival. Főzés közben pedig jól meglódítom a dobozt. :-)

Amit lehet tudni róla:
  • ahogy a zacsiján is olvasható, tele van a B vitamin különböző típusaival, ami az idegrendszernek, a májnak, a bőrnek, a sejteknek és a vérnek fontos,
  • az "inaktív" megnevezés arra utal, hogy az élesztővel ellentétben ezt hiába futtatnád fel, mert nem erjed, ezért kandida-kúrások is ehetik,
  • felhasználási lehetőségei: bármilyen ételbe utólag belekeverem, pl. krémlevesek, főzelékek, salátaöntetek, mártások, zöldségpörköltök, tészták, rakott ételek, vagy egyszerű vajas kenyér.


További tippek
:

  • nagyon jó a sajt helyettesítésére is: sajtos tésztát én úgy készítek, hogy sima kifőtt tésztára szójatejfölt és sörélesztőt teszek. Vagy egy olaszos tésztát megszórok vele, vagy öntetekben, mártásokban krémszerű, sajtos ízt ad, stb.
Blog Widget by LinkWithin
Hobbies