Nagyon sokan sok mindent elmondtak már a válságról, hogyan alakult ki, stb. Azt is tudjuk, hogy egyre kevesebb ember kezében összpontosul az egyre nagyobb hatalom, hogy emiatt függőségbe szorul rengeteg ember - ki vannak téve a manipulálásnak, lelki terrornak, ha az nem hat, akkor a még közvetlenebb (anyagi) kényszernek, mert igen jó a lobbitevékenységük, stb. De tényleg semmit nem tehet az átlag ember? Vagy ezt is csak elhitetik velünk ezzel biztositva maguknak a "könnyű ellenfelet"? Az én meggyőződésem szerint igen. Nem csak azért mondom ezt, mert közgazdász vagyok, látok sok gazdasági összefüggést, hanem mert látom a lelki háttereket is, az emberek reakcióit, blokkjait, félelmeit, stb. És azt is, hogy ezekkel csak az nem él vissza, aki nem akar. Márpedig a pénzügyekben, gazdaságban - ma még sajnos - nincs barátság, sokszor erkölcs sem. A minél nagyobb haszon a cél, nem kap teret az empátia, az egyenlőség, szolidaritás, stb. Ez az egoizmus területe - még -, de nagyon remélem, hogy a jövőben létrejön a lelki-szellemi terület és a gazdaság egyesülése, és ez megváltozik majd.
Nade vissza a mostani valósághoz. Tavaly októberben épp Egyiptomban voltunk, mikor a BBC-n láttuk, hogy bajban az ország, a nemzetközi hírcsatornák tele voltak a nekünk nyújtandó gyorssegéllyel, hogy készségesen segítettek rajtunk, mi (mármint a "vezetőink") meg "el voltunk olvadva" tőle. Már akkor volt egy sanda gyanúm, hogy valószínűleg spekulánsok betámadták a forintot, mert a kis gazdaságokat nagyon hamar meg lehet borítani, és függőségbe, újabb hitelbe, államadósságba belehajszolni, ha a támadást generáló érdekcsoportnak (nevezzük így a háttérben lévőket) ez a célja. Egész addig még nem éreztük a bőrünkön a válságot, hát tettek róla, hogy ez megváltozzon...
Merthogy a válság-tudatot először is elő kell idézni, másodszor pedig fent kell tartani ahhoz, hogy igazán hatásos legyen. És ezt tényleg jól csinálják, valljuk be. Rengeteg félelem lakozik bennünk tudat alatt, és ezek aktiválásával gyönyörűen lehet manipulálni minket. Mindaddig, amíg az ember ezeket fel nem térképezi és ki nem lép az uralmuk alól.
Hogy hova vezet az, hogy nem vállaljuk fel az önismereti munkát? Talán a legerősebb, legősibb félelmeink az egzisztenciális félelmek, azaz az anyagi léthez kötődők, az életben maradáshoz, a pénzhez, az élelemhez, stb. Ha ezek forognak veszélyben (vagy ezt helyezik kilátásba), akkor az emberek a félelmeik következtében elkezdenek felhalmozni, a vásárlásaikat/eladásaikat elhalasztani vagy épp előre hozni, stb. Mivel ilyen blokkja igen sok embernek van, hiszen vagy a saját életében tapasztalt éhezést, fázást, pénzhiányt, vagy a szüleitől, nagyszüleitől hozza ezeket a blokkokat, félelmeket, elég könnyű ezzel a "módszerrel" tömegeket, rajtuk keresztül pedig egész gazdaságokat megrengetni. Az emberek "csordaszellemét" kihasználva dominóként bedöntik egymást, és mivel a negativ hirek futótűzként terjednek, és mivel senki nem néz utána a hírforrásnak (vagy nem is tudna, annyira bonyolult az infóháló), hamar óriási károkat lehet okozni.
Ember legyen a talpán, aki manapság már utána tud járni dolgoknak, hiteles információkat tud beszerezni. Ez is a "terv" része, hogy érezd magad kicsinek és tehetetlennek, aki nem tudja átlátni az összefüggéseket, és egy idő után már nem is akarja - végül beletörődik a helyzetbe. Kijárni a számunkra legkedvezőbb bankhitelt, vagy egy-egy ügyintézési folyamatot már szinte annyira bonyolult, és időigényes, hogy sokszor inkább legyintünk, hogy "ááááá, akkor inkább maradjon a mostani" (bank, mobilszolgáltató, stb.). Arról nem is beszélve, hogy a mostani élettempó mellett nincs arra időnk, hogy mindennek alaposan utána tudjunk járni? Legtöbbször ebédszünetben kirohanunk gyorsan ügyeket intézni, aztán rohanunk vissza a forgatagba. Van, hogy megkérdezünk szomszédokat, barátokat, hogy ők melyik szolgáltatót választották, bízva abban, hogy az nekünk is jó lesz - és hogy ő legalább utána járt. De mi van, ha nem? Ha mindannyian csak feltételezzük, hogy a másik jól csinálja, és birka módon követjük egymást, referenciaszemélyként használva a másikat? Ez a gyors információáramlás egyik hátulütője: rögtön megtudunk mindent, de ahelyett, hogy gyorsan és pozitívan, új tervekkel alkalmazkodnánk az új helyzethez, leginkább csak reagálunk. A negatív hírek futótűzként elterjednek, mivel kevés az átgondoló/folyamatokat beindító, és sok a feltételező/reagáló ember. Így döntjük be magunkat, egymást, végül az egész gazdaságot - amúgy évtizedek óta szép lassan, de most éppen felgyorsított tempóban...
A tőzsdei spekulációk nagy része is erről szól: várakozásokról, feltételezésekről. Úgy köttetnek üzletek, hogy mindenki azt feltételezi, hogy a többiek valahogy cselekszenek majd. Ha kellően sokan feltételezik ugyanazt, pl. hogy nőni fog a részvény ára, gyorsan elkezdik felvásárolni, hogy később jobban járjanak vele. Sokan emlékeznek még a MOL részvényekre, egy időben mindenki tömegesen vette meg, mondván, hogy az milyen jó üzlet, ma pedig töredékéért tudna megszabadulni tőle... Az ilyen manipulációkhoz pedig elég egy jó média kampány, egy-egy jólirányzott sajtómegjelenés vagy bejelentés és már el is lehet terjeszteni bármit (pozitívat vagy negatívat) egy-egy cégről. Erre a piac reagál, vagy felmegy, vagy lemegy a részvények ára, és aki "véletlenül" épp eladni vagy vásárolni akart, jól jár.
A nagy EU, aki az átláthatóságot (transparency) szorgalmazza minden téren, főként a gazdaságban, most hirtelen azt sem tudja, hogy hova kapjon. A 4 szabadság értelmében évtizedek óta azon vannak, hogy többek közt a tőke szabad áramlását biztosítsák a tagországok között. Szép és jó, adjunk mindenkinek egyenlő gazdasági esélyt, stb., de ezzel nem számoltak, hogy a sok munkával lebontott állami/nemzeti beavatkozásra lehetőséget adó eszközök hiányában a nemzetgazdások sokkal sérülékenyebbek és kiszolgáltatottabbak lettek az ilyen támadásoknak. Sokkal hamarabb és mélyebben begyűrűznek a nemzetközi folyamatok, és nincs a kezünkben semmi, amivel megvédhetnénk magunkat, mert akkor csúnya protekcionisták lennénk... És jönne a nyakunkra a WTO is, a Világkereskedelmi szervezet, hogy mégis hogy képzeljük, hogy a szabad áramlást akadályozzuk.
Először ki kellett volna építeni egymás közt egy erős, megrengethetetlen gazdaságot, és csak utána beengedni a külső folyamatokat, szorosabbra fűzni a világ többi részével a kereskedelmi viszonyokat. Jelenleg viszont úgy néz ki a helyzet, hogy az USA elérte azt is a WTO-n keresztül, hogy a saját termékeiknek új piacot találjon, mindjárt egy több száz millió lakosú "piacocskát", az EU tagországokat. Így próbálja/tudja átnyomni például a génmódosított terményeket Európába és az egész világba. Hogy miért pont ezt? Mert az amerikai nyugdíjalap génmódosított (GMO) terményeket előállító cégekbe fektette a pénzét, mondván, hogy ez milyen jó üzlet, hogy meg fog térülni. De ez csak akkor jó üzlet, ha ezeket a terményeket el is tudják adni - tehát piac kell. Márpedig Európában igen nagy az elleneállás - szerencsére - a GMO növények ellen, tehát be kell vetni a WTO-beli igen erős pozíciójukat is, hogy kellő ráhatást gyakoroljanak a világra, és a szabadkereskedelem címszó alatt mindenhova lehessen terjeszteni.
De az átláthatatlan és esetenként rossz befektetői döntések a bankvilágban sem ismeretlenek... Jelenleg, egyéni szinten nem lehet tudni, hogy az én megtakarításomat mire használták a bankok, hova fektettek be, milyen cégekbe. Simán lehet, hogy az én pénzemet fegyvergyártásban érdekelt cégek részvényeire fordították, ezzel támogatom a világban a háborúkat és emberek meggyilkolását. Tudhatom? Hát nem...
Sőt, a bankszféra annyira összefonódik, megy a körbetartozás, nagyon sok a bankközi tranzakció, hogy még a bankok sem tudják lekövetni, hogy egyes pénzek hol, kinél kötnek ki. Ezért ekkora ez a válság, mert ezeket a csomókat már nem tudják kibogozni az emberek, és a rosszul felépített rendszer előbb-utóbb kártyavárként le fog dőlni, egy kisebb szellőre is.
Szerintem ez van most is: "két egységnyi" válságból a rossz pénzügyi rendszerek, a média segítségével felturbózott emberi félelmek miatt lett 100%-os tisztaságú válság. De sebaj, én azt mondom, hogy ezek a tisztulási folyamatok jók, mert amit nem lehet tovább toldozni-foltozni, az jobb, ha ledől, ezzel lehetőséget teremtve egy jobb, működőképesebb rendszer felépítésére.
Sokszor forog mostanában a fejemben a következő mondat: halál nélkül nincs újjászületés. Hát, így van ez most gazdasági területen is - mindig kicsit meghalunk, hogy aztán feltámadhassunk. Mint ahogy azt most hétvégén is megünnepeljük: a halál és a feltámadásról emlékezünk meg Húsvét ünnepén.
Foly. köv.
