Egyik legjobb dolognak tartom mostanában ezt a kezdeményezést a Médiaunió részéről, mely átfogó harcot indít az életmódbeli kifogások, bemerevedések, berögződések ellen. Nagyon tetszenek a reklámjaik, és ezek nyomán a honlapot is meglátogattam.
Tükröt tart, leleplez, ébreszt. Egy lehetőség nekünk, hogy felismerjük benne magunkat és változtassunk. Hogy ki mint él vele, vagy nem él, elfordul, az már egyedi döntés. De nekünk szól, rólunk szól. Tetszik. Szeretem az ébresztést, még ha néha fájdalmas is.
Tegnap családállításon voltam, segítőként. Voltam már többször, egyedül is, csoportban is, segítőként és állítóként is. Mindig nagyon jó érzés volt: megkönnyebbülés, amolyan bőgés-terápia. Itt aztán ki kell kapcsolni a fejet, az agyalást, és jöhetnek az érzések és a felismerések. A célja egy-egy családi program, blokk kiiktatása, felülírása, ami tudat alatt nehezíti az életünket, meghatározza cselekedeteinket, gondolatainkat, érzéseinket. A módszer abból indul ki, hogy a megfigyelések szerint létezik egy ún. családi tudattalan, amiben a család tagjainak emlékei, múltja tárolódik. Ha a családban volt - márpedig mindenhol van - nehézsorsú ember, pl. elhagyták, meggyilkolták, öngyilkos lett, háborút élt át, boldogtalan volt, depressziós, kitagadták, stb., akkor az ő "terhe" a családi tudattalanban megjelenik, és a leszármazottak - például szolidaritásból - ezt átvehetik. Így az ő sorsát fogják beteljeseíteni, az ő életét élik, legtöbbször anélkül, hogy erről bármit is tudnának. Aztán pedig mi is ezt adjuk tovább az utódainknak, ők pedig a sajátjuknak: a szunnyadó, tudatalattinkban lévő blokkokat, programokat, berögződéseket, plusz a saját életünk során teremtetteket.
De ki lehet lépni a körből, ha felvállaljuk a változást. És ez nem akármilyen erőt és kitartást igényel, hiszen a családi minta tudat alatt nagyon erősen köt, ösztönöz. A családállításon gyönyörűen kijön ez a nehézség, amikor fizikailag képtelenek vagyunk közelebb lépni ahhoz a személyhez, aki a változást, az új magatartási formát képviseli, testesíti meg. Szó szerint túl kell lépnünk önmagunkon, kilépni a bekövesedett helyünkből ahhoz, hogy a változás elindulhasson.
Blokk persze keletkezhet nálunk is, nem mindent a felmenőinktől hozunk. Mi is meg tudjuk bénítani saját magunkat, pl. a félelmeinkkel.
A segítő egy érdekes "státusz": én nem azt éreztem, hogy én segítek másoknak, hanem azt, hogy közösen dolgozunk magunkon. Elméletileg azért voltam ott, hogy mások életében felmerült helyzet szereplőjét jelenítsem meg, de természetesen hatott rám a másik ember témája, felismerése. Engem is oldott, mert a sors úgy rendezi össze ezeket az embereket és témákat, hogy mindenkinek aktuális legyen: felismerem magamat mások élethelyzeteiben, megéléseiben, és ő is az enyémben. Így tehát a saját fejlődésünkre tudjuk fordítani az ott megélteket, akár mi állítunk, akár másokéban segédkezünk. Egy nap 4-5 állításban is részt vehetünk, ami ennyiszeres oldódást jelent, ha úgy éljük meg.
Ajánlom mindenkinek ezt a módszert, aki változtatni akar, de nem tudja, hogy pontosan milyen blokk akadályozza meg ebben, miért vallanak kudarcot folyamatosan a változtatási törekvései. Bővebben a módszerről itt lehet olvasni. Először érdemes utána olvasni, mi is ez, mi a menete, hogy lehet rá készülni, majd segítőnek jelentkezni, tapasztalatot szerezni az állításban, aztán saját témánkra állítani. Állítani lehet egy adott helyzetre, problémára, blokkra, vagy közösségre, szervezetre, lélekrészekre, stb.
Mindenkinek sok önismeretet és áttörő felismeréseket kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése