Ma reggel híradót hallgattunk, készülődés közben. Pedig mostanában (évek óta) nélkülözöm a tv-t különböző okokból kifolyólag: nem igazán van szükségem arra, hogy beengedjem a tudatomba a sokféle manipulációt, ami árad belőle. De újabban - ahogy azt korábban írtam - már tudatosan, más szemmel próbálom nézni a műsorokat, és így elég vicces, miket lehet felfedezni mögöttük.
Korábban is feltűnt már az, hogy milyen érdekes a felállás a híradók vezetésében a két fő kereskedelmi csatornánál. Egy "férfi-nő" páros vezeti, mégis az egész design, ahogy "meg van csinálva" a díszlet, a zene és az emberek is, a bejelentkezések, nekem inkább embertelen, mint emberi. Távolságtartó, rideg, komor...
Tisztában vagyok azzal, hogy egy híradónak tényszerűnek, objektívnek kell lennie - a valódi objektivitását majd még máskor érintem -, és nyilván ezzel akarják hangsúlyozni hírek fontosságát, jelentősségét. Hitelesnek akarnak látszani, de közben mégis olyan érzésem van, mintha ezzel akarnának az emberekre hatni, nyomasztóan, félelemkeltően, stb. Innentől kezdve a tényszerűség számomra megkérdőjelezhető.
Pedig szerintem nem attól lesz jelentősségteljes az, amit mondanak, hogy összehúzott szemöldökkel, mély hangon, katonásan, stb. teszik mindezt. Hogy mitől lesz valami hansúlyos, mégis manipulációtól mentes? Nagyon nehéz kérdés...
Ha körbenézek a világban, akkor látok példákat arra, hogyan lehet komolyan, de nem komoran, jelentősségteljesen, de mégsem nyomasztóan, félelemkeltően kommunikálni igen fontos és komoly témákat, híreket, dolgokat. Manipuláció-mentesen, tényszerűen, meghagyva a választás, döntés jogát. (a félelemkeltés, nyomasztás hatására az ember beszűkül és azt érzi, nincs választása: azt kell gondolnia, tennie, éreznie, stb, ahogy azt a másik teszi)
Manapság mindenki olyan komolyan veszi magát, és a komoly ember nem játszik, nem mosolyog, nem poénkodik, nem csinál bizonyos dolgokat. "Méghogy én itt most féllábon ugráljak a játék kedvéért?" - ugyan már. Merthogy "mindennek megvan a maga helye és ideje", vagy hogy hát "add már meg a módját", stb. és hasonló korlátok közé szorítjuk magunkat és egymást. Már lassan azt is megszabjuk egymásnak az elvárásainkkal, hogy mikor vegyen a másik levegőt - azt, hogy mikor mit illik, és egyáltalán mit érezzen, és azt hogy mutassa ki, vagy ne mutassa ki, sajnos már rég megszabtuk...
Ami nagyon szembetűnő még ebben a "párosban", az a férfi-női "egyenetlenségük". Tudom, az emberekkel láttatni kell, hogy a nőknek is van/lehet szerepük mindenhol, esélyegyenlőség van, szimpatikusak számukra a bemondónők, riporternők, mióta világ a világ - ez teljesen rendben is van, én is szívesebben látok egy kellemes megjelenésű valakit a tv-ben, mint egy 150 kilós, "kevésbé képernyőképes" személyt. De annak ellenére, hogy egy-egy nő (is) közvetíti a híreket számunkra, én ebből semmit sem érzek. Nekem az az érzésem, hogy két férfi ül a kamerák túl oldalán: a megjelenésük, rövid hajuk, mostanában néha igen férfias öltözékük (nyakkendővel), komor tekintetük, összehúzott szemöldökük, mély hangjuk, rövid frizurájuk, stb. nekem egyáltalán nem nőies. Az a lágy, finom női elegancia nem mutatkozik meg rajtuk számomra, ami miatt azt mondanám, hogy "igen, ők szép nők, jó benyomást tesznek rám". Pedig tudjuk, hogy mi nők is mindig megnézzük egymást, és örömmel szoktam is konstatálni, ha egy ilyen jelenséggel találkozom. Annyira szeretem, ha valaki mosolyog, ha jó kedve van, ha sugárzik a boldogságtól. Ez vajon ma miért nem képernyőképes?
Inkább azt a fajta kemény, magát túl komolynak láttató, férfias nőképet erősíti, ami amúgy is jelen van a társadalomban - az én nagy bánatomra. Vége a törékeny, finom, kecses nőideálnak, és sajnos ezt sugározzák, ültetik el belénk a közszereplők is. Tudat alatt vagy tudatosan róluk vesszük a mintát, a megjelenésükről, kommunikációjukról, amit képviselnek, ahogy képviselik, stb. A "mintavétel" pedig azért nagyon fontos, mert az egész életünket befolyásolhatja. Egy-egy rossz viselkedési minta felismerése, átírása kemény munka eredménye, de igazán megéri, mert általuk a szabadságban növekedhetünk.
(A jellemzés, leírás természetesen nem az érintett hölgyeket, mint inkább a design-ert, tervezőt, koncepció-alkotót, stb. jellemzi. Arról, hogy a hölgyek valójában milyenek, sajnos csak sejtéseink lehetnek, mert bizonyára a valódi személyiségük átsugárzása a koncepció-alkotó szerint az objektivitást csökkentené...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése