Kicsit "haza beszélek": a Napfényes Éttermet szeretném ajánlani, ahol vegán személyzet, séf és étlap kellemes hangulatban várja az arra tévedő éhes szájakat.
A megszokott helyen, de más felállásban szeptember 29-én újra nyitó étteremben jó pár dolog megújult: a személyzet, a design, az étlap. Teljesen új a salátabár is, valamint kb. kéthetente zenés esttel várja vendégeit az étterem. A mai napon Magyaros est lesz Legényfogó levessel, Hortobágyi zöldséges palacsintával, a program pedig:
November 4.
Hagyományos Magyar zenei est
Zongora: Horváth Andrea, Hegedű: Horváth Olga
A megszokott helyen, de más felállásban szeptember 29-én újra nyitó étteremben jó pár dolog megújult: a személyzet, a design, az étlap. Teljesen új a salátabár is, valamint kb. kéthetente zenés esttel várja vendégeit az étterem. A mai napon Magyaros est lesz Legényfogó levessel, Hortobágyi zöldséges palacsintával, a program pedig:
November 4.
Hagyományos Magyar zenei est
Zongora: Horváth Andrea, Hegedű: Horváth Olga
Asztalfoglalás: 351-5649
Sok szeretettel várnak mindenkit!
17 megjegyzés:
Tegnap elmentünk az estre, kb fél 9 környékén értünk az étterembe. Nagyon jó hangulat volt, élő zene, az ételek is finomak voltak! Mindenkinek ajánlom a következő alkalmat is, két hét múlva kedden (november 18.)
A "hazabeszélek"-ből mostmár biztos vagyok benne, amit sejtettem. Mi is elmegyünk hébe-hóba T. előadásaira.
Szia Vera,
én is sejtettem, hogy jártál már arrafelé... :-)
A tegnapi előadás nagyon súlyos volt, ott voltál?
üdv,
Nóri
Én most nem tudok menni, Sári 7 hónapos, most férj megy, de ő kevésbé lelkes az ügy iránt... Belső gyermek volt tegnap, ugye? Arra akart volna menni, ha nem egész napos. Az azért nekünk sok.
Igen, belső gyermek volt, a 2. rész, de önmagában is teljes volt. Berakok egy idézetet, ami 3szor is elhangzott a tudatosítás céljából:
„Nem az számít, hogy mit mondanak, mit tanítanak a gyermeknek. Csak az számít, hogy Önök maguk milyen emberek, hogy jók-e és megnyilvánulásaikban ezt a jóságot fejezik ki, vagy rosszindulatúak és haragos természetűek, és gesztusaikban ez tükröződik-e. Amit saját maguk tesznek, az a gyermek bensejében tovább él. És ez a lényeg. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó és mi a rossz... hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyermek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A hajlamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen magatartást lát maga körül."
(Steiner)
Hát ez engem meg is borított rendesen, hogy mekkora a felelősségünk saját magunk és a gyermekünk fejlődéséért. Nálam még nem aktuális a téma, de már előre parázok tőle - bár tudom, hogy nem ez a helyes hozzáállás, de most ez van. Lesz még jobb is :-)
Sári vegán lesz? :-)
üdv,
N
Sári vegán. Ehhez képest 7 hónaposan 6 kiló, úgy, hogy 4 kilóval született... :)
Iszonyú felelősség a gyerek, és ha így szemléled őt, ahogy Steiner írja, akkor borzalmasan sürget az idő. Neki ugyanis ROSSZ, amíg te rossz vagy, frusztrálja, arra visz, hogy javulj. Nem könnyű... (Ha meg beteg, arról nem is beszélve. Tudni, hogy a gyerek a te lelki cuccod miatt szenved...)
Gratulálok Sárihoz, szép nagy baba lehet! :-)
Na igen, ez a "bajom" jelenleg, hogy vállaljam a felelősséget a tetteimért, a fejlődésre törekedjek, tudjam, tudatosítsam, hogy mi mivel jár, de közben ne frusztráljam be magam, ne görcsöljek rá, ne törekedjek a perfekcionizmusra, stb, mert azzal megölöm a szeretetet és az áramlást... De mégis hogyan??? (ez csak költői volt, de hátha te tudod, hogy...)
üdv,
N
Nem, pont hogy én sem tudom...
(Sári pont hogy kicsi, nagyon lassan hízik. Kb. 3 hónaposnak néz ki. Na, én meg ezen aggódhatok, mi? :)))
Nem biztos, hogy a hasonlítás jó eredményre vezet... Ez nem verseny, nem az a cél, hogy minél nagyobb/okosabb/szebb, stb. legyen, hanem hogy a neki megfelelő ütemben fejlődjön.
Egy vega baba amúgy nem lesz olyan nagy, mint a vegyes étrenden élő társai, de ez nem baj, sőt. Ez a természetes, nem pedig az, hogy manapság egyre nagyobbak a babák, gyerekek és a felnőttek is! Én sem vagyok alacsony (173 cm), de a 2-3-4 évvel fiatalabb lányok mellett a metrón szinte rosszul érzem magam... Mint az égimeszelők, olyanok, és ez pont a 70-80-as évek tápszerezéseinek és az azóta eltorzult táplálkozásnak köszönhető. Szóval semmi okod az aggodalomra, biztos, hogy szép, egészséges baba!
Amíg élek, aggódom :) Szerintem egy normális anya mindig talál magának valami parázni valót. :)
Hát ezt nem tudom, mert még nem vagyok anya (sem normális) :-) viccet félretéve, aki keres, az mindig talál paráznivalót. Én mostanában azt keresem, hogy lehet nem parázni. Csak nem találom :-)
vagyis azt már tudom, hogy ha erős a hitem, akkor oszlanak, szertefoszlanak a félelmeim.
Nade hogy hogyan lehet fenntartani az erős hitet éveken, évtizedeken, vagy egy egész életen át? Ez egy nagy talány, biza...
Ugyanez a téma körül pörgök én is mostanság többek között. Ha te magad erős vagy, nem tudnak megingatni. De hogy légy erős, ha állandóan megingatnak??? :))))
Azáltal leszünk erősebbek, hogy próbákat kapunk. (ami nem öl meg, az megerősít :-P) Ha úgy veszem, ezek jó visszajelzések arról, hol is tartunk. Ami igazán erős bennünk, részünkké vált, nem érik többé próbák... Ily módon a fejlődésünket szolgálják. Csak ezt nem minden esetben könnyű (be)látni.
Van például egy ismerősöm, aki 12-13 éve (!) vegán, és a mai napig is érik olyan esetek, hogy átverik, belecsempésznek az ételébe állatit, stb, ráadásul a saját családjában... Ez sem véletlen, ha valaki nem tudja megértetni, elfogadtatni a környezetével az életmódját.
Sokminden lehet mögötte, pl. hogy nem tudja úgy, olyan módon, stílusban, stb. tálalni, megértetni velük, hogy mit miért nem eszik, miért fontos ez neki, vagy a türelmét tesztelik, esetleg a bizalmat másokban, bármi lehet.
Mert nyilván valóan a szüleinknek, akik teljesen más közegben nőttek fel, nem könnyű elfogadni. De az is más, ha direkt ki akar játszani, át akar ejteni ezzel. Én azt mondom, hogy nem kell követni, kiszolgálni ebben, csak tartsák tiszteletben, hogy én így eszem, ez az én döntésem és ez nekem fontos. És ez pl. nálunk működik is: nem volt még példa rá, hogy tudatosan félrevezettek volna.
Nálunk sem, és sokszor el szoktam gondolkodni, hogy az egyébként rendkívül merev családomtól milyen iszonyú nagy alkalmazkodást igényel ez az egész. És egyre inkább átmegy nekik, és egyre kevesebbet dohognak miatta. Persze azért még időről időre előjön a téma (inkább a gyerekek miatt, nem is miattunk), de ha őszinte akarok lenni magamhoz, azt kell mondjam, le a kalappal előttük, amit magukohoz képest alkotnak a témában :)))
Én is így vagyok velük, nagy fejlődést értünk el az évek alatt. Nem könnyű nekik, de kis dolgokban ők is változtatnak, pl. ecet helyett már citromlével készítik az uborka salátát, reggelire gyümölccsel kezdenek, rengeteget isznak, stb. Valami azért csak átmegy nekik, de ehhez az kellett, hogy ne erőltessem, ne akarjam rájuk kényszeríteni, stb. Szabadon hagyás, de ha kérdeznek, akkor elmondom a véleményemet.
Ja, nálunk teljesen változatlan a kajálásuk, de az engem nem is igen érdekel, csak az, hogy ha nekünk főznek, tartsák be a szabályokat. Sok munkám van benne, de tényleg működik.
Egyetértek. Még a gyerek-téma kissé rázós lehet, mert azt már sikerült elfogadtatni, hogy én adott dolgokat nem eszem, de hogy a gyerekemet is vegánul akarom nevelni - ez még a jövő kihivása lesz.
De mivel elég kemény vagyok bizonyos kérdésekben, a véleményem az, hogy egyszer lássam/tudjam meg, hogy direkt olyat adnak a gyerekemnek, amire azt mondtam, hogy ne tegyék, és többet nem bizom rájuk. Az én nevelésem a szüleim dolga volt, senki sem szólt bele, szeretném, ha ez az én gyermekemmel is igy lenne. Nálatok ezzel voltak gondok?
Megjegyzés küldése