Mindig nagy örömmel gondolok erre a paradicsomos-fűszeres tésztára, nem csak azért, mert nagyon fincsi, hanem azért is, mert a párom ezzel találkozott először, mint vegán étel, amikor először láttam vendégül (gondoltam, ezzel elsőre nem foghatok nagyon mellé)... Azóta úgy hívja a főztömet: Cicakoszt. :-)
Hozzávalók:
- 2 fej vöröshagyma
- 2 közepes répa
- 1 paprika
- 1 padlizsán
- 1 cukkini
- fűszerek: só, kömény, majoranna (rengeteg!), bazsalikom, oregánó, vegán fűszersó (ataisz), mustármag, pirospaprika, babérlevél
- 1 db "hosszúkás" arany fácán paradicsompüré
- füstölt gabonakolbász ("szétesős")
- sörélesztő pehely
- 2-3 gerezd fokhagyma
Az elkészítés nagyon egyszerű, a nagyszerűségét pedig a rengeteg fűszer adja. A hagymát olajon megdinsztelem, beledobom a (fél)karikára vágott répát, paprikát és kevés vízzel megpárolom. Beleöntöm a jó sok fűszert, majd ha már majdnem kész, beledobom a padlizsánt, cukkinit is. A gabonakolbász még később megy bele, a fokhagyma pedig csak a legvégén. Sörélesztő pehellyel is meg lehet bolondítani már a főzés közben is, de én a tetejére szoktam szórni. Pennét főzök ki hozzá és melegen tálalom - természetesen friss salival.
Tipp:
- A gabonakolbásztól nagyon finom füstös ízt ad, valamint annak is van egy karakteres fűszeres íze. A többi fűszerrel együtt nagyon ízletes, harmonikus lesz. Húsevőknek is adható, mert meg nem mondják, hogy nem darált hússal készült (leteszteltem) :-P
- Ugyanezt a "szószt" nem csak pennével lehet kínálni, hanem lasagne-ba is teszem, besamel mártással kiegészítve.
- Én meglehetősen szétfőzöm a zöldségeket benne, hogy "szottyos" legyen.
Jó étvágyat!
9 megjegyzés:
A barátod nem vegán? Másik kérdés: zöldségként eszed a paradicsomot? Én nem bírok neki ellenállni...
Nem, a párom húsevő (még :-P), de imádja és nagyon értékeli a főztömet! Ezért nagyon szeretek neki főzni, öröm és hálás "feladat" meglepni valami finomsággal :-) Amióta együtt vagyunk, egy kicsit ki is kerekedett, de figyelünk az alkatunkra, és igyekszünk tartani a versenysúlyunkat. :-)
Alapvetően gyümölcsként eszem, tehát nyersen semmivel nem keverem össze, maximum főve,de azt is nagyon ritkán. Például klasszikus paradicsomos dolgokból is kihagyom, pl. lecsó, paprikás krumpli, stb. Amikor évente egyszer-kétszer mégis megkivánom nyersen, akkor mindig rosszul lesz tőle a gyomrom... Úgyhogy aztán egy ideig megint ellen tudok állni neki :-)
Nagyon nagy toleranciával rendelkezhetsz Norci!! :)
Szerintem kölcsönös toleranciát igényel egy "vegyes" kapcsolat. Mindkét félnek el kell fogadnia a másik életmódját, mert A-ból B-be eljutni ugyanannyi, mint B-ből A-ba, magyarul neki sem kevésbé idegen az én életmódom, mint nekem az övé. De az elfogadás sokmindenen átsegit.
A lényeg az, hogy azért, mert én valahogy élek, ne akarjam másokra is ezt rákényszeriteni. Sok-sok vita adódik a világon abból, hogy nem tudják az emberek tiszteletben tartani egymás nézőpontját, véleményét. Nem kell egyetérteni, de hagyni kell, hogy azt tegye, amit jónak lát.
A páromtól rengeteget tanultam - többek között - elfogadásban is. Ha valaha váltani fog, akkor az annak is lesz az "eredménye", hogy nem akartam megváltoztatni, csak éltük az életünket természetesen, jókat főztünk, nyitott volt az új izekre, ételekre, közben megtanulta, hogy mit miért eszem, stb.
Amúgy az előző párom is váltott mellettem, tehát egy ideje tanulom már ezt a fajta toleranciát. :-)
A te párod vegán?
Hát, nálunk ez nem egyszerű. Próbálom rábeszélni, 1 év vegetáriánusság alatt oda jutottunk, hogy talán már a húsról ő maga is meg van győződve... Tojást, tejterméket eszik, ha úgy adódik. Nem csinál belőle problémát. Nálunk a gyerekek miatt ez a teljes elfogadás nem igazán megy (nekem).
Azt tapasztaltam, hogy rábeszélés helyett a példamutatás hatásosabb: ha egyszerűen és természetesen kezelem a helyzetet, nem görcsölök rá, hogy most akkor ki mit eszik és mit nem. Hanem főzöm azt, amit jónak látok, így úgymond "belenő" ebbe a helyzetbe és nem érzi kényszernek - mert nem is az. Tudom, hogy máshol, máskor eszik húst, és akkor fogja elhagyni, amikor maga meggyőződött arról, hogy ez helyes. Ebben tudom segíteni infóval, gyakorlattal, példamutatással, de átélnie, megélnie neki kell, benne kell megszületni az elhatározásnak, hogy vált. Ha nem így lenne, hanem csak az én elvárásaim (külső kényszer) hatására váltana, akkor az nem lenne sem szabad, sem pedig hosszú távú döntés.
Hagyj neki időt, hogy megszülessen benne is az elhatározás. A legtöbb ember nem egyik napról a másikra vált - ezt én sem ajánlom senkinek, bár nálam így volt. Idő kell, mire eljut az információ magasabb szintekre, tudatosul, hogy mit miért érdemes vagy nem érdemes enni. Rengeteg olyan ember van, aki bár meg van győződve arról, hogy nem jó az adott dolog, mégis csinálja, pl. a dohányosok 99 %-a belátja, hogy káros az egészségére, mégis szívja, mert még nem képes leállni róla. De egyszer hátha lesz hozzá bátorsága, döntése, akaratereje, stb. És akkor tök jó lesz, hogy valaki mellette van és támogatja benne. :-)
Hogy akadályoz a baba a teljes elfogadásban?
A baba sehogy, de a 3 és az 5 éves nagyon :)) Nem akarom, hogy egyenek húst, stb, viszont ennek csak akkor látom igazából értelmét, ha a család ebben egységes. Számomra nem járható út, hogy anyuci nem eszik, apuci eszik, ti gyerekek nem ehettek... Bármilyen ötletet szívesen fogadok erre nézve.
Vera, szerintem jót ír Norci a vegasággal kapcsolatban és akár alkalmazhatnád a gyerekeknél is. Nézd szerintem kikerülhetetlen hogy a gyermekeid találkozzanak a hússal vagy ne kóstolják meg. Azzal viszont segíthetsz nekik, hogy otthon jó példával elől jársz és megkínálod azokkal az ételekkel amit otthon főzöl, így ha ők is ráéreznek a vega ízekre ezt fogják kérni és megmarad a szabad választásuk.
Nekem is van egy gyermekem, igaz még csak 3 hetes, de épp azt beszéltem a párommal, hogy az otthoni mintával segítjük a vegaság felé orientálni. A döntés az övé kell legyen. Mi is felnőttünk vegyes étrenden (ha belegondolok miken éltem évtizedeken át!!! - utáltam a gyümölcsöt és a zöldségeket) és lám ma már a nyers vegán kosztot tanulom és alkalmazom. Mekkora lépcsők. Egyetértek Norcival meg kell érni szellemileg mindenhez.
Giyandeva nem teljesen értem, amit írtál. (Vagy te nem értesz engem) Nekem mindegy, hogy a férjem mit eszik, ami neki jól esik. De az nem mindegy, hogy a gyerekeim mit esznek. Nyilván azt akarnak, amit mi. Nem szeretném, ha ennének húst. És nem tudok úgy gondolkodni, hogy én is felnőttem húson. Akkor már rég visszamentem volna dolgozni, ők bölcsisek lettek volna, tápszeresek, antibiotikumosok, és sorolhatnám. Nem haltam bele a fenti dolgokba, de nekik jobbat szeretnék adni, mint amit én kaptam.
Megjegyzés küldése