Több hónapnyi nézegetés, gyűjtögetés, tervezgetés, nyomtatás, vásárlás és alkotói válság után végre kézzel fogható eredményeket tudok felmutatni magamnak, páromnak, szüleimnek, barátaimnak és olvasóimnak scrapbook témában. Nagyon erős az alkotási vágyam, minden nap alig várom, hogy hazaérjek, és csinálhassam.
Most nyáron jutott el hozzám ez a technika olyan formában, ami fel is keltette az érdeklődésemet és utána is jártam. Először ugyanis a már említett finn kisvárosban láttam hasonló technikával készült képeslapokat, de akkor valahogy nem kerített hatalmába. Nem úgy most, mikor itthon is tonnaszámra lehet kapni hozzá a gyönyörű papírokat és a kiegészítők ezreit. Nem hiába olvastam, hogy aki egyszer belekezd, az rabjává válik, mert tényleg így lett. (költséghatékonyság szempontjából azt hiszem, ideje lenne áttérnem a digitális változatra... :-P)
Valahogy a fényképezés sosem vonzott igazán, nem szerettem lencsén keresztül nézni a világot. Inkább élveztem a jelent, a tájat egy-az-egyben, minthogy előkapjam a gépemet. De mostanában ez megváltozni látszik, és szívesen megörökítem az arra érdemes pillanatokat. És hamár fényképeim készülnek, legjobb, ha méltó helyre kerülnek, nem pedig egymásra hányva egy dobozban, vagy fényképalbumban sínylődnek. Így jött az albumkészítés ötlete, és ezzel kezdetét vette a hobbiboltos túrák ilyen irányú látogatása, az emlékek gyűjtögetése: nem csak fényképek, hanem belépőjegyek, karszalagok, beszállókártya, újságpapír és minden mozdítható, eltevésre szánt tárgy felhalmozása.
És mikor már a képeket is kinyomtattam hozzá, és minden egyben volt az étkezőasztalon kiterítve, azt éreztem, hogy képtelen vagyok megtervezni, felépíteni egy szép layoutot... Tegnap este úrrá lett rajtam az alkotói válság: kétségbe estem attól, hogy nincs ötletem, hiába is vannak ott előttem az összeválogatott papírok, kiegészítők, képek, mégsem tudom összerakni őket. Sok-sok nagylevegő után viszont lenyugodtam, leültem az internet elé ötletet meríteni és addig ingáztam az asztal és a gép között, míg át nem lendültem és nekiálltam ragasztgatni, vágni, díszíteni.
A legfelső kép az album borítója. Ha kétoldalra kinyitom, a 2. kép látványa tárul elém. A 3. képen a soproni látogatásunk látható. Jelenleg a borító (most úgy érzem) készen van, a többi oldalon még napokig fogok dolgozni, illetve már megvannak a képeim a következő 2-3 oldalra is. Ezek után jönnek még csak az egyiptomi képek, ez lesz ám az igazán nagy projekt.
Ami a fényképezést illeti, még nem állok a helyzet magaslatán, és a photoshopot is csak most kezdem majd kitanulni - fotók híján eddig nem igazán volt rá szükségem :-) Amint normálisabb állapotokat nyer az album, frissítem a képeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése