Mióta megvettem, azóta kerülgetem a hűtőben a lila karfiolt... Vártam ugyanis, hogy kipattanjon a fejemből - vagy inkább a nyelvemből - valami ötlet, mit csináljak vele. De nem igazán kivántam a karfiolt... Aztán már mindegy is lett, valamit mégiscsak kell vele csinálni, mert megromlik. Mivel már untam a kolbászkrémet, a helyettesitésére lett hát a karfiolkrém.
Hozzávalók:
- karfiol
- só
- fokhagyma
- mustár
- pár evőkanál maradék szójatejföl (elhagyható)
- citromlé
- bors
- sörélesztőpehely
A karfiolt megmostam, rózsáira szedtem, és lobogó, enyhén sós vizbe dobtam, megfőztem. Közben imádkoztam, hogy ne veszitse el a szép lila szinét :-) És igy is lett... Jöhetett a turmix, közben a bors, sörélesztő, citromlé, mustár, tejföl, fokhagyma.
Kissé bizarr, de finom krém lett belőle.
Jó étvágyat!
2 megjegyzés:
Hú, de gyönyörű színe lett!
Milyen ritkán eszünk lilát és mennyire hiányzik! Pont a napokban tömtem magamba egy hatalmas radicchiot, amikor rájöttem, hogy mindegy milyen színeset eszem, a lila mindig hiányzik.
Azt hiszem padlizsánt is csak a színe miatt eszem olyan sokat, bár sütés után, már az sem olyan jó, de ez a lila karfiol fantasztikus!
Ízre milyen volt? Különbözött a fehér karfioltól valamennyire? Magyarán volt egy kis lila íze? :-)
Szia Szamóca!
Igen, én is törekszem a szinekre az étkezésemben, főleg a salátában szoktam lilát látni a hagymában. Ha nem teszek bele, nagyon hiányzik. Amúgy amikor citromlével meglocsoltam a már leturmixolt karfiolt, még világosabb, szinte pink szint kapott tőle! Nagyon érdekes volt.
Teljesen normális karfiol ize volt, semmi különbséget nem vettem észre.
A padlizsánnak én is imádom a szinét, a mélységét és a felületét is! Olyan szép sima, selymes. Persze, amig még él...
Megjegyzés küldése