Mana-mana - Avagy meglepetés-koncerten voltunk

Múlt héten felhívott Tibi barátom, és megkérdezte, mit csinálunk most szerdán este. Rávágtam, hogy még nem tudok semmi fixről. Azt mondja, hogy ok, akkor elmegyünk valahova, már van programom, jegyezzem fel. Mammutban találkozunk fél 8-kor. Legyen - mondom -, lehet ennek ellenállni?

Hát nem lehetett. Tibiről tudni kell, hogy jó ízlése van, főleg zenei téren. Mi másra gondoltam volna, mint valami koncertre. Teljes titokzatosság, hiába is kérdeztem, mégis mire megyünk. Az legyen meglepetés - szólt a válasz. Félretettem hát a híres kíváncsiságomat, és belementem a játékba. Nem bántam meg.

Tegnap aztán beszéltünk még a pontos helyről, időről. Odamegyünk, meglátjuk, bemegyünk a Kaméleon Klubba, de azt is csak úgy, hogy a jegyek nála, nem nézhettük meg, csak odaadhattuk a jegykezelőnek. Mielőtt elrohanhattam volna a jegyekkel a mellékhelyiségbe, gondosan visszakéri. Miközben én könnyítek magamon, Balázzsal elbeszélgetnek kint, a sötét előtérben, a svédasztal mögött a jégkockákkal és italokkal bíbelődő személyzet előtt. Aztán bemegyünk, leülünk az első sorba, már foglalt nekünk helyet. Meséli, hogy 4 ember szórakozása fog ma a lelkén száradni, mint kiderült, a menyasszonya sem tud semmiről, de egy másik barátja már igen.

Aztán nagy meglepetésemre, miközben beszélgetünk, megjelenik másik két barátunk, teljesen véletlenül - legalábbis nem véltük, hogy ott fogunk összefutni, pedig Árpival ma még beszéltünk is, hogy valamikor majd vissza szeretné kérni az esküvői partinkon nálunk felejtett tollasütőjét... Meglátjuk egymást, rácsodálkozunk, és hát mellénk még pont le tudnak ülni. Kérdezi viccesen a tollasütőt, ami nyilván nincs nálam. :-) Ők persze tudják, mire jöttek, gyorsan felvilágosítom, hogy el ne mondják, izgatottan várjuk, hogy mi lesz.

Kis színpad, se hangszer, se állvány, semmi előkészületnek jele nincs. Nem gondolná senki, hogy itt most bármilyen előadás lesz. Ekkor beugrik, hogy Tibi mesélt már Tommy Emmanuelről, a gitárvirtuózról, aki egy szál gitárral képes elvarázsolni több ezer embert. Rákérdezek, de nem ő a mai meglepetés. Feladom, semmi támpontom nincs a további találgatáshoz.

Aztán valami mocorgás, és elkezdődik a műsor. 5 srác vonul be a színpadra, fekete-fehérben, 5 mikrofonnal a kezükben. Énekelnek, nem is akárhogy. Minimális zenei aláfestés mellett mindenféle számot énekelnek, főként George Michael feldolgozást az új lemezükről, de más jól ismert zenék is felcsendülnek acapella stílusban, fergeteges - a zenébe, előadásba - beépített poénokkal, színészettel, mozgással. Az első szám utáni taps után megtudjuk a megszólaló tagtól, hogy a Fool Moon vokálegyüttes koncertjén vagyunk. Nagyon tetszik, mosoly és kisimultság látszik az arcunkon az egész napos (inkább hónapos) feszültség után. Afrikai stílustól régi slágerekig, van itt minden.

Bevonják a közönséget is, néhol nekünk kell adni a ritmust tapsolva a számok egyes részeinél. Vagy párbajt énekelni, vagy bizonyos részeket énekelni, ritmusokat, dallamokat utánozni. A legutolsó visszahívásos szám a Muppet Showból ismert Mana-mana szám, ahol a Mana-manát nekünk kellett énekelni, elvegyültek a mikrofonnal a közönségben. Nagyon jó hangulat volt végig, imádtuk.

Eszméletlen hangjuk van, mindegyikük külön egyéniség, nagyon jó előadók. Csodálkozom is, hogy még nem is hallottam róluk korábban.

Aki ugyanígy van velük, szeretettel ajánlom őket. http://www.foolmoon.hu/