Ahogy már többször említettem, candida-diétázunk, ami lassan már a végéhez közeledik, viszont egészen megszerettem. Azt hiszem, sokmindent be fogok építeni belőle az életembe, maradandó nyomot fog hagyni bennünk. Az utóbbi pár hétben teljesen rákattantunk az eperre, már nagyon hiányzott a gyümölcs - más édességre én nem vágyom. Ebből sem a nagy, nemtudomhogyanérlelt pirosakat, hanem a szüleim kertjében szedett apróbbakat szeretjük. Kiskoromban cukorral (fehér!) szórtam meg, máshogy meg sem ettem, most viszont nagyon jól esik még a savanykás eper is.
Teljesen egyszerű dolgokat főzök, leveseket, főzelékeket, egytálételeket. Nincs túl nagy ingerenciám sem a főzésre, sem a főtt ételre. Tartottam egy három napos nyersevéses periódust múlt héten és nagyon jólesett.
Most nem is nagyon van időm a kreatív főzésre, mert az esküvő és a lakás menedzselése nagyon sok időnket elveszi. A nagy nap jövő szombaton lesz, és még nem látunk minden részletet. A metrón, villamoson írom a bevásárlólistát, szervezkedünk, futkorászunk dolgok után. Egyik barátnőm swarovsky kristályból megfűzi a nyakékemet, másik barátnőm virágkötő, tehát a csokrokat készíti nekem. A dekorációt már kitaláltam, de még nem vettem meg hozzá a kellékeket. Ahogy járom a hobbiboltokat, egyre nagyobb igényem van arra, hogy megint alkossak, de ez most nem az az időszak, sajnos... Félkész scrapbook és egyéb alkotások rejlenek szerteszét a lakásban, és azt hiszem, pár hónapra ez most így is marad. :-(
Az új lakásunk is épül, a gipszkartonos kijött, és egy nap alatt 8 emberrel feldobta a falfüléket, álmennyezeteket... Mire délután kimentünk, már kész is voltak. Nagyon gyorsak, ügyesek, ajánlom őket! (Csabau Kft.). Valami gyönyörű lett, már így ismerik az építkezésen a lakásunkat, hogy "az a gipszkartonos".
Közben tervezzük a konyhát és a beépített szekrényeket. Jövő héten elkezdődnek a burkolások, az még egy jó muri lesz, még többször fogok kijárni a helyszínre, hogy jól tegye fel a mester a csempéket. Addigra az üvegtéglát is leszállítják, kivágatjuk a falat neki. Holnap érkeznek a szaniterek is. Pont esküvő előttre csúcsosodik ki minden, dehát ez ilyen :-) A színeket, hangulatokat, díszítéseket, tapétákat, stb. is tervezgetem, rajzolgatok, válogatok, egyeztetek a párommal. Nekem nagyon sokféle hangulat, stílus tetszik, de mivel neki kevesebb, hozzá alkalmazkodunk. Végül a nappaliban a földszínekben, zöldben, barnában egyeztünk meg, leszavazta a türkiz, lila változatomat. De majd a dolgozóban kiélhetem a kreativitásomat, legalábbis ezt ígérte. :-)
Folyamatosan kalkuláljuk a felárakat, mindennek háromszor utánaszámolunk, hogy mi fér bele a költségvetésbe, mi nem. Excel táblázatban egyeztetjük a költség és a forrás oldalt, nem aprózzuk el. :-) A fejemben lévő végső kép kb 1 év után fog megvalósulni, de a pontos tervünk segítségével (nekem) teljesen átlátható, kezelhető. Persze az extra költségek bejövetelével ez nyilván csúszni fog, de reméljük a legjobbakat.
Az egyik ilyen extra költség az áfa-emelés volt, aminek nagyon nem örültünk, mert nálunk ez egymillió forintra rúg. Ráadásul pár héttel a törvény hatályba lépése előtt még senki nem tudja, hogy ilyen esetben hogy tudunk eljárni: a szerződésünk július előtt kelt, viszont a kifizetések egy része július 1. után esedékes. Úgyhogy ennek most járunk utána...
Az áfa-emelés és az konyhabeépítés közeledte miatt már most nézzük és vesszük a háztartási gépeket. Járjuk a boltokat, nézzük az akciókat mindenhol, ahogy ez szokott lenni.
Múlt héten majdnem eltörtem a kislábujjamat, még mindig lila és bicegek, ezen a héten fogászaton (biológiai) voltunk tömésen és amalgámcserén a páromnak, úgyhogy minden szinten zajlik az élet. Lelkileg is néha kicsit nehezebb, hogy folyamatosan az operatív dolgokkal vagyunk elfoglalva, ezeket kell megbeszélni, és egymásra kevesebb időnk marad. De majd a beköltözés után kicsit hátradőlhetünk, megkönnyebbülve.
Természetesen közben folytatódik az önismereti munka is, oldások, állítások, egyéni kutakodások mindkettőnknél. Dolgozunk magunkon és egymáson is.
A sok teendő miatt bevezettük a Google Calendart az életünkbe, ami nagyban megkönnyíti a szervezést. Mindketten megalkottuk a saját naptárunkat, a kettőnkét összeszinkronizáltuk, így mindig látjuk, ki mit csinál, hol jár, látjuk a közös programokat és feladatokat is adunk egymásnak.
Szóval ezért is tűntem el, sem ihletem, sem időm az írásra, pedig sok-sok olyan jelenség van most is a médiában, politikában, ami gondolkodásra, továbbgondolásra ösztönöz. De egyelőre még az sem tisztázódott le bennem, mennyire akarok politikával foglalkozni a blogomban... Lehet, hogy ezt inkább meghagyom másoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése