2012. augusztus 16., csütörtök

Munkát váltok V. - Rögös utam az aktatologatástól a selyemfestésig

4. Munkaváltástól való félelmek - azaz a kifogások

Rövid kitérő az előző rész kapcsán: mivel magyarázzuk azt, hogy még mindig ott dolgozunk, valójában mi tart ott, milyen félelmeink marasztalnak a helyzetben.
  • meg fogok-e élni az új munkámból? Viszonylag jól keresek, lejjebb adni nem tudom a hitelem miatt, akkor inkább maradok még egy kicsit a lapos vízben. Húzom az időt, hátha jobb lesz, úgyis azt mondják az okosok: "majd az idő megoldja". Csak nekem ne kelljen dönteni. Belül azért tudom, hogy a nem döntés is döntés és bár mennék már rég a fenébe innen, nem teszem, és ezzel a jelenlegit választom. Lakáshitelem van, amit fizetni kell, és nincs elég hitem ahhoz, hogy máshol is tudok ennyit keresni, meg fogok élni.
  • egyáltalán találok-e másik munkahelyet, hiszen "válság van"... Mindenhonnan ezt hallani, mekkora a munkanélküliség, milyen hosszú az átlagos munkakeresési idő, mennyi a diplomás munkanélküliek aránya, jajj, mi lesz! Az egész csak arra jó, hogy a maradék kedvemet is elvegye a váltástól, lenyomja a fejemet a sárba, nehogy pozitívan láthassam az esélyeimet. Nehogy elhiggyem, hogy lehet jobb...

    A szüleim is tesznek rá egy lapáttal a félelmeimre. Látják, hogy szarul nézek ki, lefogytam, életunt és állandóan fáradt vagyok, de amikor felhozom, hogy váltanom kellene, jönnek az elszörnyedő tekintetek, és már látom is az ő félelmeiket, amit pillanatok alatt rám is nyomnak és sorolják az "ész érveket" a jelenlegi mellett. Mondom nekik, hogy "dehát nézzetek rám, megéri?" Lelkileg megnyomorodtam, és még ezt magyaráznom kell azoknak, akik szeretnek, és jót akarnak nekem? Az a baj, hogy a félelmük erősebb, a hitük gyengébb... Az enyém sem százas, nem bírja el még ezt a "segítséget".
  • most kezdjek valamit előlről kitanulni? Az még rengeteg idő, addig miből élek meg? Beleteszek megint időt, pénzt, hogy képezzem magam, közben mellette dolgozom, a kettő teljesen kikészít.
  • Egyáltalán mi mást csinálhatnék? Addigra, hogy ez felmerül bennem, a sok kudarc után nem ismerem a saját értékeimet, képességeimet, nem vagyok rendben magammal. Bújom az álláshirdetéseket, alig tetszik egy-két állás, és nem akarok oda jelentkezni, ahol nem szívesen dolgoznék, ha felvesznek. Eleve iszonyat magasak az elvárások az álláshirdetésekben, felesleges megpróbálni, úgysem engem akarnak, miért pont engem vennének fel?

    Közben ebédszünetben kiugrom interjúkra, alig érek vissza időben, és persze megy a titkolózás, hogy hol voltam. De ha a tükörbe nézek, nyúzott vagyok, akármennyi festéket teszek fel, kiül rám a lelki állapotom. Én sem venném fel magam, nem tudok jó benyomást kelteni, és nem is akarok jobbat, mint ami van, de az meg nem elég. Ki akar egy életunt céltalan alkalmazottat? Azt várják, hogy pörögj az interjún, megnyerő legyél, aktív, kedves, stb. Marketinges vagyok, simán el tudom magam adni másmilyennek, mint ami vagyok, de nem akarom. Senkinek nem lenne jó, előbb-utóbb úgyis kiderül, milyen vagyok.

    Sok interjún, ahol valamilyen számítógépes, logikai, iq vagy egyéb teszttel kezdődik a válogatás, rögtön tovább jutok, de aztán semmi. Megkérdezik, hogy miért akarok ott dolgozni, és hallom magam kívülről, hogy nem tudom megmagyarázni. A fejemre van írva, hogy ne vegyél fel, utálnám ezt a munkát is, közben hazudok magamnak, neki, az egész világnak. "Kell a pénz!", "Valamit csak kell dolgoznom" - ez van bennem. Motivációnak elég gyenge... és ezt nyilván ők is leveszik, kár a gőzért. Megint elvesztegettem újabb két órát az életemből, és ezt csak magamnak köszönhetem, mert a jelenlegi lapos víz helyett egy másikat akartam volna. De ezzel a céltalanságomat, kedvetlenségemet nem orvoslom, csak helyszínt váltanék, ahol tovább vegetálok.
  • Először legyen valami tartalékom a "rendes állásomból", aztán majd egyszer váltok. Nem mondom azt, hogy kizárt, hogy ez működjön, de a legtöbbször ez a mondat a halogatás tipikus jele. Csak akkor tud megvalósulni, hogy ha konkrétumokat teszek hozzá, célokat tűzök ki, hogy mikor, mennyi tartalék elérése után, stb. Így megfogható, követhető, látom, mikor érem el azt a pontot, hogy váltanom kell, de ha valamiért ennek a célnak az elérése húzódik, "sosem tudok félretenni tartalékot", stb, akkor fogjak gyanút, hogy valójában nem is akarok váltani...
  • Ahhoz, hogy valamibe belevágjak vállalkozóként, kell egy csomó pénz. Egyébként is el sem tudom képzelni azt, hogy a magam ura legyek, inkább csak mondják meg, mit kell csinálni, és megcsinálom. Persze ez meg untat, kevés, nem elégít ki, sőt, lázadok is ellene, viszont a több felelősségtől fázok.

    Mostani fejemmel már tudom, hogy egy átlagos vállalkozást elindításához a jó ötleten kívül nem sok kell az első lépésben, hacsak nem valami nagy termelő gépsor kell hozzá, de apró lépésekben haladva szép lassan minden meglesz. Csak kezdjem már el...
  • hogy fogok tudni beilleszkedni? mi van, ha utálni fognak, nem fogom szeretni a munkát - igaz, most sem szeretem, de ezt már megszoktam... felmerül, hogy talán jobb is lehet, de ehhez még hinni is kéne benne, különben a 6.20-as gyors el is viszi ezt a röpke gondolatot.
  • ott nem lesz az, ami itt (kötetlen munkaidő, juttatások, jó fej kollégák, stb. - megfelelő aláhúzandó). Még mindig próbálom fényesíteni a szart, hátha szebbnek tűnik. De már egyre kevésbé tudom magam átverni...

    Az a baj, hogy ezek nagy illúziók, amelyek fogva tartanak. Ilyen pl. a nagyon jól hangzó, de annál ártalmasabb kötetlen munkaidő, ami gyakorlatilag 0/24-es elfoglaltságot jelent, bármikor mozdítható vagy. Nem baj, ha olykor egy-két napot nem dolgozol (amikor épp nincs semmi sürgős), de ha van, akkor azonnal orrvérzésig nyomod a munkát. Tehát önszántadból aláírod azt, hogy innentől kezdve sem hétvégéd, sem születésnapod, sem nyaralásod, sem egyéb elfoglaltságod nem lesz, és nem szent semmi, ha bejön a munka. Márpedig a munka olyan, hogy bejön, nem illedelmes, nem várja meg, míg elmész nyaralni, nem adja meg neked azt a kegyelmet, hogy helyetted határt húz, és előbb-utóbb ki kell állnod a saját fizikai és lelki szükségleteid mellett. Ha viszont ezt nem teszed meg, és nem tudsz határt húzni, összefolyik a magánéleted a munkáddal, és azon kapod magad, hogy 5-6 éve nem volt egy szabad hétvégéd, nem nyaraltál, nincsenek barátaid, stb. Mert van egy kötetlen munkaidős állásod...
folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Blog Widget by LinkWithin
Hobbies