2012. augusztus 14., kedd

Munkát váltok IV. - Rögös utam az aktatologatástól a selyemfestésig

Ez a cikksorozat arról szól, hogy kerestem a kiteljesedést a munkában, és min mentem keresztül ahhoz, hogy depis aktatologatóból boldog selyemfestő lehessek.

Azért írom meg a történetemet, mert szinte minden nap találkozom olyan emberekkel, akik azt mondják: de jó neked, hogy te azt csinálhatod, amit szeretsz...! Titkon mindenki erre vágyik, és meg is van mindenkinek a lehetősége, a kérdés, hogy él-e vele?!

Az előző részek:

3. Besokallás

Aztán már nem bírom tovább, minden nap megkérdezem magamtól, hogy mit keresek itt? Szűkül a tér - befalaznak egy ablaktalan recepciós pulthoz -, megfulladok, alig várom, hogy dél legyen, mehessek ki a szabadba ebédszünetre. A francba, vissza kell menni, még két óra... még egy... mikor lesz már öt, hogy hazahúzhassak, és scrapbookozzak, ékszert készítsek, üveget fessek, vagy bármit, csak a két kezemmel, értékeset, szépet, örömmel. Áradni, alkotni, szárnyalni...

Hol jön el az a pont, amikor már nem bírod tovább, és égető szükséggé válik a váltás, a saját utad keresése? Nálam szó szerint égető volt: a gyomrom és az idegeim elég szorgosan jelezték, hogy valami nincs rendben. Állandó gyomorgörcs, fáradtság, alvásigény, vashiány, zombi lelkiállapot, kedvetlenség, céltalanság, depi, stb.

Nálad mi ez a pont? Mi kell még ahhoz, hogy lépj?
  • Egy gyomorfekély?
  • Állandó szorongás, amikor a munkahelyedre gondolsz? Amikor már hétvégén sem tudsz lazítani, mert frusztrál a hétfői kezdés és a rád váró feladatok nyomasztása?
  • Amikor olyat várnak el tőled, amit sem a gyomrod nem vesz be, sem kapacitással, képességekkel nem bírod?
  • amikor nem érzed a megbecsülést, vagy hogy egyáltalán emberszámba vesznek?
  • Amikor azon veszed észre magad, hogy alig várod, hogy menekülj haza vagy bárhova, csak ki a munkahelyedről, hogy végre fellélegezhess, és azt csináld, amit szeretsz?
Sokan nagyon sok ilyen érzés után sem lépnek, nekik jól jön a változtatáshoz egy jólirányzott létszámleépítés is... hamár magadtól nem léped meg, nyugi, hozzásegítenek. Hiszen ha nem szereted, nem tudod jól végezni. Ha nem végzed jól, általában észreveszik, és ha észreveszik, motiválnak: vagy a változásra, vagy a váltásra, esetleg ilyen sorrendben.

Közben megismerkedek későbbi férjemmel, Balázzsal, aki fordulatot hoz az életembe: ő az első példa arra, hogy van olyan, aki szereti és szívesen végzi a munkáját. Látom rajta az örömöt, és úgy döntök, én is ezt szeretném. Még nem tudom, hogyan, mit, merre, stb, de erőt ad, hogy ez nem csak az én ideám, hanem létező dolog, hogy emberek örömmel dolgoznak. Legalább már valami perspektíva, cél lebeg előttem...

folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Blog Widget by LinkWithin
Hobbies