2011. január 2., vasárnap

Mire tanít a vállalkozás? - Egy kis önismeret

Az elmúlt egy évem nagyon sok munkával és még több örömmel telt egy bizonyos anyagnak, a selyemnek köszönhetően. Sokmindenen átmentem, sokmindenre rájöttem a segítségével, voltak jó és kevésbé jó napjaink (hónapjaink) együtt. Most, egy év után szeretnék megosztani pár olyan gondolatot, amelyre a vállalkozói lét döbbentett rá az elmúlt időszakban.

Tervezz, kalkulálj, számolj

Célok és stratégia nélkül belevágni egy vállalkozásba olyan, mint egyenesen a falnak menni. Az üzleti tervet nem készítő kezdő vállalkozások kb. 80%-a még az első évben elbukik. Hogy miért? Mert nem egy előre megtervezett, felmért, elemzett úton járnak, hanem "csak úgy" kitalálnak valamit és sodródnak az eseményekkel. A tudatos tevékenység és a saját vállalkozásuk irányítása helyett csak reagálnak, csapódnak, ide-oda kapnak. Vagy más szempontból megközelítve: nem adnak kezdő energiát a vállalkozásnak a tervezéssel, pedig ez a figyelem (energia) nagyban segíti a megvalósulást és a sikert mind tudatosan, mind tudat alatt.


Amit én csináltam: saját üzleti terv konkrét számokkal és adatokkal, határidőkkel, pénzügyi és marketing célokkal. Kb. háromnegyed évvel a leírása után vettem csak elő, nem figyeltem folyamatosan a megvalósulását, de ami már egyszer bennem megfogalmazódott, leírtam, átgondoltam, annak tükrében sokkal könnyebb volt dolgozni! Tehát háromnegyed évvel később már csak pipálni kellett szép sorban, hogy mi mindent sikerült elvégezni a kijelölt feladatok közül. A még el nem ért pontoknál pedig azt néztem meg, milyen a jelenlegi helyzet, és mit kell még tennem azért, hogy még közelebb jussak a célhoz. Tehát a folyamatos önellenőrzés, visszacsatolás is ugyanolyan fontos, mint a tervezés.


Ismerd meg önmagad

Ahhoz, hogy sikeres legyek a munkámban, tisztába kell kerülnöm azzal, milyen képességeim, készségeim vannak. Csak ezekkel tudok gazdálkodni kezdetben, ezeket kell kibontakoztatnom. Később természetesen tanulhatok újakat, elsajátíthatok más képességeket - erre szükség is lesz, mert előjönnek olyan helyzetek, melyekből fejlődök, tanulok. De ha bizonyos alap képességeim nincsenek meg, nem tudok egy vállalkozást sikerre vinni. Ilyen például a kommunikációs képesség, a kockázatvállalás, az ötletgazdagság és kreativitás, a megvalósító képesség, a céltudatosság, a lelkesedés, és legfőképpen az, hogy szeressem azt csinálni, amit magamnak munkakként választottam.


És ez még csak a vállalkozás vezetéséhez szükséges képességek, természetesen a szakmai képességek is ugyanilyen fontosak. Az, hogy jó legyek az általam választott szakmában, szintén folyamatos tanulási vágyat, fejlődést, elmélyülést feltételez. Lépést tartani az újdonságokkal, sőt, előbb-utóbb újat teremteni, ez elengedhetetlen.


Ezeket a képességeket aztán a folyamat során tovább fejlesztjük, van, hogy elveszik a lelkesedés, az ötletek, kimerülünk, ideiglenesen elvesztünk, majd újra felélesztünk képességeket. Ez ilyen, akárcsak az élet. Van, hogy ma még jól megy, természetes valami, holnap pedig már meg kell küzdenem érte. Minden nap újat, mást hoz, és ezzel meg kell barátkozni. De ha valamiről tudom, hogy bennem van, képes vagyok rá, akkor újra és újra elő tudom hozni magamból!


Amit én tettem: sorra vettem az erősségeimet, gyengeségeimet, lehetőségeimet, veszélyeimet (SWOT-analízis), hogy a vállalkozás szempontjából ránézzek a saját "kezdő csomagomra", amiből gazdálkodhatok. Mi az, amiben jó vagyok, mi az, amiben nem, de fejleszthető, ha kicsit odafigyelek rá. Mi az, amit semmiképpen nem nekem kell csinálnom, inkább kiadom másnak, mert nem tudnám jól csinálni - vagy tudnám előbb-utóbb, de annyira sok idő és energiabefektetést igényelne, hogy nem éri meg. Pl. a polcokat a műhelyemben nem én fogom felfúrni, hanem a férjem, bár előbb-utóbb meg tudnám tanulni, de nem értek hozzá, nem az én dolgom. Viszont jó vagyok a marketingben, és nem megyek el ezért tanfolyamra sem sokezer forintért, hanem utánaolvasok, átgondolom, megtanulom innen-onnan, mert van egy alap képességem rá, amit könnyebb fejleszteni, aktualizálni.


Vállald fel önmagad és a termékeidet

Ez egy nagyon nehéz pont, de szinte a legfontosabb, azért is áll ennyire elöl a listán. Enélkül ugyanis nem megy. Az én termékem az én alkotásom, belőlem jön, engem mutat, nyilvánít meg. Ha önmagammal nem vagyok elégedett, a termékeimmel sem leszek az, hiszen önmagamat (és a gyengeségeimet) látom benne. De ha nem vagyok elégedett vele, nem látom szépnek, hogy is tudnám eladni, képviselni, vagy egyáltalán megmutatni másoknak? Hogyan tudnék teljes mellszélességgel kiállni velük a világ elé, hogy tessék, ez vagyok én, nézzék, vegyék, vigyék, hordják? Hát sehogy...

Első lépésként meg kell barátkoznunk önmagunkkal, el kell fogadni, bármit készítünk, teszünk, hibázunk, bukdácsolunk, mert ez a mi fejlődési, tanulási folyamatunk része. Lehet, hogy még nem a legszebb, legjobb, legnemtudommilyenebbek az alkotásaink, de ha el sem kezdem a fejlődési folyamatot, valószínűleg soha nem is lesznek a legjobbak. Márpedig a fejlődési folyamat első lépcsőjén az aktuális állapot elfogadása van. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább az enyém. Aztán majd lehet szép lassan - vagy gyorsabban, kinek milyen a tempója - szépítgetni, fejleszteni, stb. Ha mindig azt mondom magamban, hogy "majd ha ilyen, meg olyan lesz, akkor már felvállalom", akkor csak halogatom a témát, miközben a bennem lévő örök elégedetlen bíró megítéli és leminősíti, felvállalhatatlannak titulálja a termékeimet, ezzel meghiúsítva az egész folyamatot.

Nálam ez úgy zajlott, hogy voltak olyan hetek, hónapok, amikor nem tudtam képviselni a termékeimet. Nem láttam őket szépnek, nem voltam elégedett velük. Nem tudtam bemenni egy boltba, és tárgyalást kezdeményezni az üzletvezetővel, hogy árusítsák őket. Nem tudtam felvállalni őket, kiállni velük. Ekkor úgy gondoltam, hogy valakit megbízok a feladattal, de aztán az élet úgy hozta, hogy az a valaki visszamondta, és ezzel nagyon jót tett velem/nekem. Természetesen abban a pillanatban nem ezt gondoltam, hanem nyűgnek éreztem, hogy akkor most ez is a nyakamba szakadt, foglalkozhatok az értékesítéssel is, nem elég nekem készíteni... De a mai fejemmel azt mondom, hogy ha akkor ő elvállalja, hogy értékesíti, akkor most sokkal kevesebb lennék bizonyos tapasztalatokkal, nem mentem volna át bizonyos mélypontokon, és nem lennék képes most sem felvállalni a saját termékeimet. Ezt nekem kellett megtanulni, hiába is volt egy egyszerűbb, ámde kerülő út, a tapasztalatok mégis százszor értékesebbbek most nekem.

Csak csináld! - Kitartás és állhatatosság

A tervezés nem helyettesíti, hanem "csak" segíti a megvalósítást. Ha tele vagy jobbnál jobb tervekkel, de semmit sem teszel vele aztán fizikailag, nem realizálod őket, önmagukban semmit sem érnek. Az is fontos, hogy analizáld, elemezd az eseményeket, folyamatokat, de ha a tettek elmaradnak, előbb-utóbb nem lesz mit analizálni. Tehát ha megvan a terv, akkor jöhet a munka, méghozzá kitartóan, célorientáltan, tudatosan. Minden nap, napi 8-9 órában, munkaszerűen. Mert ez az egyik nagy buktatója a vállalkozás adta szabadságnak, és annak, hogy én osztom be az időmet. Ugyanolyan munkahelyként kell kezelni a vállalkozást, mintha bármilyen cégnél dolgoznék: van munkaidő, vannak feladatok, amiket jelen esetben én jelölök ugyan ki, de egyszemélyes vállalkozásnál nekem is kell őket végrehajtanom, vannak célok, amiket el kell érnem (egyedül), vannak kötelezettségeim, stb. Amikor alkalmazottként dolgoztam egy cégnél, akkor is megoldottam minden más ügyemet munkaidőn kívül, tehát ezt most is meg kell tudnom tenni, különben a munka rovására megy a sok "még elintézem ezt, azt, aztán megyek dolgozni".

Időgazdálkodás, határhúzás

Két szélsőség jelenhet meg az időbeosztás terén: ha halogatjuk a munkát, vagy ha halogatjuk a magánéletet... A kettő közötti egyensúlyt nekünk kell megteremtenünk, nem mehet egyik a másik rovására. Alapesetben teljesen jól megfér egymás mellett a két terület, sőt, kiegészíti, inspirálja egymást. De csak akkor, ha egészséges mértékben van jelen mindkettő az életünkben: ha képesek vagyunk beleállni a munkánkba, ugyanakkor nem válunk fanatikussá, munkamániássá sem, nem hagyjuk, hogy az egész életünkön eluralkodjon a munkánk, és a többi területünket kiszorítsa az életünkből. Mindennek megvan a maga helye és ideje, de ezt nekünk kell betartatni saját magunkkal.

Nálam mindkét szélsőség megjelent: az első hónapokban nem tudtam beleállni a munkába és napi 8-9 órát dolgozni, az utóbbi hónapokban pedig nem tudtam 14-16 munkaóra előtt letenni az ecsetet. De a két szélsőség megjárása azért is jó tapasztalat, mert a közepet sokszor úgy érjük el, hogy megtapasztaljuk a széleket. Csak a mihez tartás végett... :-)

A vállalkozásod hullámzik? És te?

A vállalkozásunk- akárcsak bármelyik másik megnyilvánulásunk az öltözködéstől a lakberendezésünkig, a kapcsolatainktól az autónkig - ugyanazokat a problémákat jeleníti meg, amelyek a belső világunkban jelen vannak. Amint bent, úgy kint - mindenkinek ismerős a mondás.



Tehát ha a vállalkozásunk hullámzik, akkor az a mi lelki állapotunk kivetülése. Tudom, ezt nehezebb elfogadni, mint azt, hogy a környezet, és a gazdasági, politikai helyzet befolyásolja legfőképpen a vállalkozásunkat, de ez sajnos így van. Csak egy példa: eleget hallottuk a médiából, hogy gazdasági válság van, a kérdés az, hogy elhisszük-e, hogy ez ok arra, hogy rosszul menjen a vállalkozásunk, vagy abban hiszünk, hogy ha a termékeink jók és valódi szükséglet van rájuk, akkor megtaláljuk azt a fizetőképes keresletet, akik a mi potenciális vevőink?

Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ha a hit, bizalom témaköre rendben van bennem, akkor válság ide, vagy oda, a legdrágább termékeim találnak gazdára leghamarabb, és óriási mennyiségű megrendelésem keletkezik, míg ha megingok, jön a külső válság is...


Folyt. köv.

2 megjegyzés:

Zizi írta...

Nagyon jó írás Nóri. Gratulálok a cikkhez és a sikeres vállalkozásodhoz is. Sokan tanulhatnak az írásodból, ezért ha nem bánod, kitesszük majd az ahogyerzedre.

Unknown írta...

Szia Zizi,
köszönöm! természetesen tegyétek ki nyugodtan, nekem megtiszteltetés!

Nóri

Blog Widget by LinkWithin
Hobbies