Mivel az elmúlt hetekben se időnk, se internetünk nem volt, kissé elmaradtam a bejegyzésekkel. Jelenleg két helyen élünk, dobozokból, míg a lakásunk el nem készül, ezért nem nagyon tudok rendszeresen írni, fényképezni - de azért a főzés természetesen továbbra is mindennapi elfoglaltság. A helyzetnek megfelelően most méginkább az egyszerű és gyors ételeket részesítjük előnyben, noha két konyhánk is van: Balázsom munkahelyén és a szüleimnél, és ingázunk macskástól a kettő között. Mindig is szerettem a változatosságot, nade nem ennyire...
Hétvégén - ha a vihar közbe nem szólt volna - bográcsos kerti partyt tartottunk, amiből az lett, hogy a vihar előrejelzések folyamatos nyomon követése előtt még időben ketten megfőztük a lecsót kb. 20 főre, majd pont időben, az ígéretnek megfelelően 4-kor beköszöntött a vihar. De nem volt gond, bementünk a házba és kb. fél 11-ig ettünk, beszélgettünk.
A lecsót rengeteg hagymával készítem, és a paprikán kívül (kb. 7 kiló volt benne) még cukkinit, padlizsánt és tököt raktam bele, mindegyik a saját kertünkből származott. Szeretem a csípős ételeket, ezért jó sok chili és pirospaprika, só volt a fűszere. Bulgurral, kölessel és friss salátával (uborka, hagyma, répa, citromlével és szójaszósszal) ettük. Kép sajnos nem készült, mert a fényképezőgépünk természetesen a másik lakunkban maradt :-) de majd legközelebb, lesz még ilyen alkalom a nyáron.
Kedden este négyesben leindultunk Bükfürdőre, mert szerdán egy ottani szállodának a promóciójába fotózott és videózott az esküvői fotósunk. Reggel 8 után már fodrász, sminkes, aztán különböző helyszíneken való fotók, videók volt a program. Ki kellett próbálni a jacuzzit, Balázs hátát iszappakolás fedte, megmutattuk a szobát, a strandot. A "munkánk" a strandon fejeződött be, és hamár ott voltunk (3 óra az út oda), kicsit ott is maradtunk pihenni... Este sajnos vissza kellett jönnünk, mert Balázsnak határidős munkája van, és csak 1 napra kapott kimenőt. Nade ez is több, mint a semmi, kicsit szusszantunk. Kíváncsi vagyok az eredményre, talán egy hét múlva meglesz a kisfilm.
A macskuszunk egész jól bírja az ingázást, sőt, jól vette a kerti akadályokat is. Első nap, mikor kiszoktattuk a kertbe, csak bizonyos métert tett meg sugárban az ajtóhoz képest, és bármilyen hangosabb zajra gyorsan visszarohant a menedékbe. Azóta már vígan rohangászik fel-alá, szomszédolni még nem láttuk, de nem hiszem, hogy azért, mert értené a kerítés fogalmát. :-) Bernyóval is teljesen jól megvannak, együtt játszanak, randaríroznak. Amióta kint van a kertben, sokkal kiegyensúlyozottabb, és már reggel 6-ig hagy minket aludni... :-) Ha végre megtalálom a fényképezőgépem töltőjét, közös képet is rakok fel róluk.
Közben a lakásunk is készül, már a konyhát tervezzük a fiúkkal, de a festővel volt némi kavarás... Kértem tőle árajánlatot, amit két hét után sikerült megadnia, és összterületnek 270 négyzetmétert "számolt" - inkább hasalt. Kicsit utánakalkuláltam, és nekem csak 170 jött ki, úgyhogy ki a helyszínre, beszélni vele, stb. Azt mondja erre, hát hogy ok, akkor részletesen felméri és ad egy árat. Hát, mondom, én eleve erre gondoltam árajánlat címén... Ha egy kicsit is nem figyel oda az ember, megnyomják a cerkát... Aztán kiszámolta, nála is jóval kevesebb lett, de megint ki a helyszínre, átnézni, megbeszélni, lefixálni, stb. Jövő héten kezdi szerintem a munkát, és egy hétig biztos ellesz vele. Aztán már csak a parkettázás van és kész is vagyunk, de nem merem elkiabálni... A nagy kádunk még mindig bent van a fürdőszobában, és bekerül lassan a bejárati ajtó, ami egy rémálom! Mint valami ipari létesítmény ajtaja, úgy néz ki, szürke, mint a liftajtó és olyan a "kilincse" is... Amikor megláttuk, átkoztuk szegény Tamást, a tervezőt, aki nem tudom, hogy tudott egy társasházba ilyet megálmodni... Na mindegy, ez van, ebbe úgysincs beleszólásunk, de annyira hideg, barátságtalan az egész ház tőle... :-( 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése