Kreacica működések az elmúlt fél évből

Nagyon-nagyon régen voltak kreativ hobbis bejegyzéseim, aminek több oka is van - de egyik sem az, hogy nem lettem volna aktiv ezen a téren :-) Csak kicsit másképp, mint eddig.

Ahogy arról többször beszámoltam, új lakásba költözünk, ezért mostanában lakberendezési területen pörögtem, nem keveset. Megterveztem a konyhát - ezt publikáltam is -, a fürdőszobát, a gipszkarton álmennyezeteket, falfülkéket, (fal)szineket, hangulatokat, tapétákat, burkolatokat, szobaberendezést, beépitett szekrényeket, stb.

Csakhogy ezek mind olyan dolgok, amelyek megtervezése hosszadalmas, pepecs munka - legalábbis számomra hosszadalmas volt - megvalósulása pedig még hosszadalmasabbnak tűnik. Csak rójuk a terveket, ezzel kelek-fekszem, de még mindig úgy néz ki, legalább 1 hónap, mire oda jutnak a munkások, hogy megvalósulni látszanak a terveim. Mindig van valami gebasz, ami hátráltatja a folyamatot (példák lent), vagy ha nincs, akkor épp annyi, hogy a munkások a többi lakással is foglalkoznak, nem a miénkkel - ami természetes is. De még igy is elég jól áll a lakásunk a többihez képest, hála annak, hogy mindig időben jó előre biztositjuk a terveket és választásokat, hogy tudjanak haladni a szakik, ha esetleg rászánták magukat a lakásunk folytatására. Néha egy-egy ötletünktől húzzák a szájukat és ha az épitkezés közelébe érünk, már bújnak el, hogy már megint ott vagyunk, de ez van. :-) Viszont az épitésvezető elismerően nyilatkozott a saját fejlesztéseinkről, és megkérdezte, hogy ki a belsőépitészünk. :-) És mikor kiderült, hogy ezek saját tervezések, mondta, hogy másoknak is tervezhetnénk ilyeneket.

Egy-egy részfolyamat ugyan lezárult már, és látszanak is eredmények belőle, de ezek kevésbé publikálható állapotok, pl. a gipszkarton falfülke, álmennyezet, üvegtégla berakás a fürdőben, burkolások, stb. Most azért mégis megpróbálom megmutatni őket: ezek a nyers képek még kb. 3 hónapja készültek a gipszkartonokról. Azóta a fürdőbe már felkerült a burkolat, csak még nem fényképeztük le.

Állandóan bújjuk az akciós újságokat, honlapokat, és ahol olcsóbb az a dolog, amire amúgy is szükségünk van, lecsapunk rá. Ezért szüleim irodája kezd használt- és új bútor, lakberendezési cikk lerakó hellyé válni, ugyanis ide tároltuk be ideiglenesen a bútorainkat, és az újonnan vett dolgainkat. Mi pedig elköltöztünk a férjem munkahelyére, azaz a háznak a tetőterébe, Hűvösvölgybe, megspórolva ezzel napi 2 óra ingázást és havi legalább 20 ezer forint benzinpénzt.

Az akcióknak és internetes vásárlásoknak köszönhetően már lett mosogatógépünk a Metro-ból , sütőnk és főzőlapunk a Saturnból (mind utolsó darabok voltak), szőnyegünk, stb. A konyha végleges változatát már - gipszkartonokkal és mindennel együtt - talán elnyerte, de jövő hét után már tervezzük az asztalos barátaimmal a konkrét kivitelezés megkezdését, lapszabászatot, úgyhogy még alakulhat tovább ott is.

Főként arra koncentráltunk, hogy azok a készülékek, amiket tudtunk, hogy meg kell venni, betárolásra kerüljenek még a július 1-i áfa-emelés előtt. Bár már két hónapja kutattunk akciós készülékek után, mégis június végén volt még egy versenyfutásunk az idővel, de szerencsére jól végződött, nagyjából mindenünk megvan, kivéve a beépitett hűtőt, ami bonyolultabbnak tűnt, mint gondoltuk, mert szinte csak internetes boltokban találni olyat, amilyet mi szeretnénk. Mi pedig - spiritualitás ide vagy oda -, szeretjük a kézzel fogható dolgokat, megnézni, megtapogatni a kiszemelt tárgyat, mielőtt kiadnánk érte bizonyos összeget... Annak ellenére, hogy mindenhol beépitett konyhákat lehet látni szintén beépitett hűtővel, elég gyér felhozatalt találtunk a főbb elektronikai áruházakban.

Mivel szeretem a különlegesebb megoldásokat, úgy határoztam, hogy néhány falra, falszakaszra tapétát teszünk fel. Be is vetettem magam az egyik lakberendezési áruházba, hogy a kb. 30 ott lévő hatalmas katalógusból kiválasszam a számunkra legmegfelelőbbet. Merthogy bizonyos számú tapétát (20-30 db) tartanak az üzletben, a többi csak rendelhető. Már épp átböngésztem az összeset, kiválasztottam 4-5 féle tapétát, mikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve összehasonlitottam az árát ugyanannak a tapétának, ha ott, élőben és ha katalógusból rendelve veszem meg. Döbbenten láttam, hogy majdnem duplája, ha rendelem, ezért megfordult a kocka és a választási szempont: megnéztem, hogy a fizikai felhozatalból melyik az, amelyik amúgy is tetszene, és kilyukadtam annál a tapétánál, amiért eredetileg is bementem, mert nagyon tetszett. Ez a német rasch márkájú tapéták egyike, aminek sokféle stilusú termékcsaládja van, a moderntől a barokkosig és a gyerektapétákig, állitólag jó minőségben. Mivel kedvenc szinem a lila, kissé lilás beütésű, fényes (szinjátszó) mintákkal kombinált tapétát választottam a TV mögötti gipszkarton falra.

Az egyik ilyen fent emlitett gebasz valamelyik nap az volt, hogy nem a megfelelő kádat, nem a megfelelő időben kaptuk meg. Történt ugyanis, hogy egy 140*140-es sarokkádat rendeltünk az alvállalkozótól, meghatározott áron, ámde mikor kilátogattunk az épitkezésre és nagy örömmel konstatáltuk, hogy ugyan egy falszakaszt kivertek érte a közlekedőben, hogy beszuszakolják, de be van már állitva és kötve a kádunk!!! Aztán gyors egymásutánban jött a következő megdöbbenés és kérdésfelvetések: hogy fognak hozzáférni a kádtól a mögötte lévő falfülke fugázatlan részeihez és a felette lévő gipszkarton lefestéséhez? Valamint miért van csak ilyen kevés hely a kád mellett, ahova a mosógépünket szántuk? Ez utóbbi probléma annyira nem hagyott nyugodni minket, hogy aztán lemértük ezt az ominózus helyet, majd a kádat, és kiderült, hogy egy számmal nagyobb, 150*150-es sarokkádat kaptunk... Ugyan a kisebb kád áráért, mert az alvállalkozó jól rendelte meg, a számlán is jól szerepel, de fizikailag nagyobbat kaptak ők is, és senki sem mérte le... Úgyhogy most ott állunk, hogy kénytelenek vagyunk kivetetni a kádat, mert egyrészt eluralja az egész fürdőt, másrészt a mosdóhoz is kényelmesebben hozzáférnénk az eredeti méretű káddal. (A mosógép végülis befér, de neki is jobb lenne a több hely) Igy megoldódhat a festési és burkolási probléma, ami beszerelt káddal csak azt a megoldást vetithette előre, hogy a munkások szépen ráállnak a kádunkra, hogy elérjék a mennyezetet, amitől igencsak a hidegrázás kerülgetett... Most tehát kád ki, fuga be, festés fel, kád be, fal újraépit. Szóval zajlik az élet.

Időközben megérkezett az üvegtéglánk is, amit a közeli Olaszországból kb. 3 hét késéssel sikerült meghozatnia a fürdőszobaszalonnak. A várakozás ideje alatt - mivel ettől függött a burkolás is -, háromszor megbántuk, hogy vizszintes csikos üvegtéglát szerettünk volna. Nade lényeg a lényeg, megjött a téglánk, örüljünk. Gyorsan ki is vittük az épitkezésre, másfélszeres áron vett fugázó- és ragasztóanyag kiséretében, ami aztán el is fogyott idő előtt, és újabbat kellett venni, de semmi baj. Ekkor még mindig jöhetett meglepetés: számunkra teljesen világos volt, hogy mivel a fürdőben a burkolat is vizszintes csikos, az ugyanebbe a falba ékelt üvegtégla csikjai is ilyen irányultságot vegyenek fel. Na, a burkolónak ez nem volt ennyire egyértelmű... Tehát a csikok függőlegesek lettek, de sebaj, gyakoroljuk az elengedést, rugalmasságot és egyéb erényeket.

Viszont nagyon-nagyon szép lesz a végeredmény, és már csak idő kérdése!!!