2009. június 18., csütörtök

Az a csodálatos nap...! - 2009. június 13.





És eljött a nagy nap... Összeházasodtunk a párommal és azóta is nagyon-nagyon-nagy a boldogság. Hogy megosszam az örömömet veletek, elmondok néhány kulisszatitkot is az előkészületekről.




Egyszer volt, hol nem volt, volt egy lány, aki mindig is tudta, ki kell neki, ezért mindössze csak 3 hosszú kapcsolata volt. Aztán jött egy olyan időszak, amikor ez a "tudás" elveszett, és ott állt egyedül (de nem magányosan), a nagy Őt várva... De kicsit sem esett kétségbe, és elkezdett sokat-sokat dolgozni azon, hogy az az Ő megérkezzen. Bevetett minden praktikát, oldotta/állította/kiírta/kibeszélte/átírta a blokkokat, a berögződéseket, tévhiteket, stb. Elengedett, kívül-belül átalakított, átértékelt, okokat kutatott, mintákat keresett, gyakorlatokat végzett, és még estig sorolhatnám, mi mindent meg nem tett Érte. És ahogy az a mesékben lenni szokott, természetesen nem hiába: eljött Ő.

Ő, aki kicsit sem ijedt meg a vega-ezo-bio-öko életmódtól és gondolkodásmódtól, sőt! Szimpatikus volt neki, nyitott volt rá, érdekesnek találta - és találja ma is. A kineziológiát és a szimptomatológiát hallván nem hitte azt, hogy tüsszentettem. Nem éreztem azt mellette, hogy kínaiul beszélek, amikor magamat, az érzéseimet akarom kifejezni, hanem értette, mintha mindig is tudta volna.






Egy évvel ezelőtt egy internetes társkeresőn ismerkedtünk meg, épp akkor, amikor fel akartam hagyni a direkt párkereséssel. Betoppant a levelével, a pozitív hozzáállásával (2 napja volt még csak fent a társkeresőn), és a teljes mértékig nekem szóló mottójával: "Ne küzdj túl erősen, mert a legjobb dolgok úgyis váratlanul történnek!" Ez teljesen egybevágott az én életfilozófiámmal, miszerint véletlenek nincsenek, hát válaszoltam is. Aztán elkezdődött a levelezés, másnap már hajnali 3-ig cseteltünk, majd pár órával később randiztunk is. A római parton sétáltunk, beszélgettünk, kb. 5 órán át. Az első 10 perc után ledobtam a magassarkúmat és mezítláb andalogtunk tovább. Majd a következő héten elvitt táncolni, aztán pedig együtt vacsoráztunk: ha már addig nem tudtam mivel elijeszteni, meghívtam a bátor jelentkezőt egy vegán vacsorára :-) De ez sem tántorította el, szerencsére, hanem nagyon ízlett neki. És mint tudjuk, a férfiakhoz a hasukon keresztül vezet az út, így hát onnantól kezdve jött, látott és ott is maradt. :-)

Azóta nagyon boldog és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. Imádunk együtt lenni, és még a konfliktsokat is harmonikusan oldjuk meg. Odafigyelünk magunkra és a másikra, ennyi a nyitja a dolognak. Pár napja megígértük egymásnak, hogy mindig folyamatosan fogunk dolgozni magunkon és a kapcsolatunkon annak érdekében, hogy ezt a boldogságot fenntartsuk.



Az esküvőnk megszervezésénél inkább rám hárult nagyobb szerep, de persze cseppet sem bántam. Az volt a vágyam, hogy vagy lilában, vagy türkizben szeretnék lenni, és így is lett: egy gyönyörű, fűzős, pánt nélküli lila ruhát találtunk egy boltban, ami pontosan rám illett. Aki ismer, tudja, hogy szenvedélyes lila-mániás vagyok, így hát valahol természetes volt ez a választás. A konzervatív szemléletmód szerint annyira nem, de az minket nem szokott érdekelni. Mindketten szeretjük és értékeljük azt, ha belülről jönnek a választások, gondolatok, érzések, cselekedetek, nem kényszerből, illemből, szokásból, stb. Így lett ez az esküvői partival is: mivel nem szeretjük a nagy felhajtást, feszengést, sem a csili-vilit, ezért csak a legszűkebb rokonságot és barátokat hívtunk meg egy laza kerti partira közös főzéssel, zenéléssel, játékokkal, beszélgetéssel. Nyugalom, csend, harmónia uralkodott a kertben, és a hintaágyon ülve annyira jó érzés volt végignézni a barátainkon, akikkel ezt az örömöt megoszthattuk!


Péntek délutánra minden elsimult, a partihoz megvettük a bográcsot, a dekorációt, megvolt már a ruhám, Balázsnak vettem egy lila nyakkendőt hozzá. Elkészült a swarovski ékszerem (gyűrű, nyakék és fülbevaló), ami Zsuzsi barátnőm arany kezét dícséri. Timi barátnőmtől és nővéremtől kaptuk a gyönyörű virágokat, minden készen állt a nagy alkalomra. A jegygyűrűnket fehér aranyból és aventurin kőből készíttettük el, úgy, hogy az arany nem ér körbe (ez energetikailag fontos), hanem egy részen az aventurin tartja össze. A követ hatása és színe alapján választottuk, amikről itt olvashattok.

A zenéket közösen választottuk ki, egy este alatt, gyorsan és hatékonyan.
  • A bevonulásnál Pachelbel kánonja csendült fel,
  • az aláírásnál Kövi Szabolcs Kék bolygó c. zenéje, majd
  • a gratulációknál Deep Forest - Indian Chant, Savage Garden - Truly, madly, deeply, Roxette - Milk and toast and honey, és Extreme - More than words című száma ment.
Ezúton is köszönöm minden családtagunknak, barátnőmnek, barátomnak a segítséget, részvételt, és legfőképpen azt, hogy bearanyozták ezt a napot!!! Ez volt életünk legcsodálatosabb napja, remélem, hogy mindenkinek része lehet egyszer ekkora örömben!!!




7 megjegyzés:

Zizi írta...

Szia Nóri!
Gratulálok nektek! :) Csodaszép esküvőtök volt!
Szeretettel,
Nagy Zita

KatAnyaka írta...

Nagyon szépek voltatok! Én is sok szeretettel gratulálok!!! :o)

Bogi írta...

Mi is gratulálunk!

Gábor & Bogi & Dorka

Szabó Gábor írta...

Szívből gratulálunk!

Karobella írta...

Nagyon-nagyon szépek voltatok! Sok boldogságot nektek és örülünk, hogy ott lehettünk veletek! :)

Norci írta...

Sziasztok!

köszönöm szépen mindenkinek a gratulációt!!! :-) Nagy a boldogság nálunk most, bár már költözésen és sokmindenen túl vagyunk azóta :-) Velünk van végre a cicánk is, ha lesz egy kis időnk felteszem a képeket vele/róla :-)

N

BassJazz írta...

Gratulálok! Sajnálom, hogy a partyn nem tudtam már megjelenni! Tegyetek fel fényképeket, az új G-mail címetekhez jár ingyenes fotóalbum is, nemcsak a naptár!! :) ( http://picasaweb.google.com/ )

Blog Widget by LinkWithin
Hobbies