Popper Péter gondolatai számomra igen értékesek és sokatmondóak. Most mégis "vitatkoznék vele", csak úgy, egyoldalúan. Megihletett az a gondolata, amint az imént a TV-ben hallottam, miszerint az emberek boldogtalansága abban áll, hogy azt hiszik, az érzelmeik felett döntési lehetőségük van. Szerinte az érzelmek irányíthatatlanok, nem tudom azt eldönteni, hogy valakit szeretni fogok, vagy utálni, stb. Vagy hogy boldog leszek.
Szerintem ez nem így van. Pio Atya (Padre Pio) azt mondja: "Ha szeretni akarunk, az már szeretetünk jele." Korábban nekem is kissé meredek volt ez a gondolat, mégis egyre jobban, mélyebben élem meg. Azt fejezi ki nekem, hogy ha törekszem arra, hogy valakit megszeressek, akkor ez már az én szeretetem megnyilvánulása. Hiszen ha egyáltalán nem szeretném, nem érdekelne az sem, ha rosszban vagyunk.
Amiről Popper Péter beszél, az nem a szeretet, hanem a szimpátia-antipátia, azaz az egoizmus világa, ami az igaz szeretettől igen messze áll. Az egoizmusom alapján sorolok valakit a szimpatikus vagy a nem szimpatikus skatulyába. Az pedig már az én fejlettségemen, érettségemen múlik, hogy mikor veszem észre, hogy skatulyázok, és mikor próbálok ezen túllépni: azaz nem az egoizmusom alapján osztogatni a szeretet-morzsáimat, hanem áradni mindenki felé.
Ha erre törekszem, akkor meghaladhatom a saját zsigeri programjaimat, ami alapján elutasítok valakit. Megpróbálhatom megismerni, hogy valójában ki, milyen is ő, és ez a szeretetnek egy magasabb foka, amihez igenis az egyéni döntés szükséges. A tudatban dől el, és a gondolataim segítségével tudom az érzelmeimet is megváltoztatni valaki iránt. Úgy, hogy megnézem, mi a szerethető benne. Úgymond áthelyezem a fókuszt a szerethetőségére és nem arra koncentrálok benne, ami zavar, hanem arra, amit szerethetek benne. A negatív érzelmek mögött sokszor negatív berögződések, gondolatok, tévhitek (és sokszor negatív érzelmek, sérelmek, múltbeli tapasztalatok) vannak, ezek blokkolják azt, hogy megláthassam benne a szerethetőt.
De ezekkel is tudok dolgoznik, méghozzá szintén a tudatosságom révén. Törekedhetek arra, hogy a berögződéseket kikutassam, átírjam, megváltoztassam, és ezzel meginduljon a szeretet áramlása köztünk. Ez csakis az én döntésem, senki másé. A kérdés egyedül az, hogy elhiszem-e, hogy nem vagyok hatással és nem tartozom felelősséggel az érzelmeimért, azok kívülről irányítanak engem, ösztönösek, nem tehetek róla, rángatnak, vagy vállalom értük a felelősséget, felkutatom, elfogadom és átformálom őket, tudatossággal. Ehhez nagy segítséget nyújtanak a kineziológia, a családállítás és egyéb módszerek, melyek mindenkinek rendelkezésére állnak, aki dolgozni szeretne az érzelmeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése