2009. március 25., szerda

Belegondolva - a reklámokról IV.

Minap láttam egy érdekes reklámot: macskaeledelről. A cica szép és édes volt, nem is volt semmi baj az egésszel. Azt már megszoktuk, alap, hogy a reklámok arra hajaznak, hogy elhitessék velünk, csak és kizárólag akkor tudunk jól gondoskodni a macsekunkról, ha az ő tápjukkal etetjük őket (ugyanez megy az édességeknél a szülőkkel: ha jó anya akarsz lenni, akkor ezt adod a gyereknek...) Nincs is ezzel gond, valamivel ki kell emelkedni a többi közül a terméket, és ha pozitivummal nem megy, akkor marad az érzelmi zsarolás. De a lényeg nekem - legalábbis a cikk szempontjából - az utolsó mondatok egyike volt, miszerint külön macskatápot vehetsz a kasztrált és az érzékeny gyomrú macskádnak is. Ha esetleg ilyened lenne....

És miért is ne lenne, hiszen a városlakók nagy része "kimiskárolja" a házi kedvencet, márpedig a macskatápok (főleg ez a drágább kategóriás) nagy része a városlakók körében fogy. Nem hinném, hogy Erzsi néni Karakószörcsögön magas minőségű macskatáppal etetné Cirmikét, esetleg Mircikét, vagy talán... hagyjuk.

Ami ebből nekem üzenet, az az, hogy gratulálok magunknak, emberiségnek, akik:
  • "megszeliditették" az állatot,
  • elvették természetes lakóhelyét,
  • a természet helyett anyja lettünk, gondoskodunk a "szaporodásának megfelelő mederben tartásáról",
  • és még általunk keltett extra igényeit is kielégitjük (amik nem jöttek volna létre, ha anno nem miskároljuk ki)
  • vagy "gyógyitjuk" azon betegségeit, amit mi okoztunk, a természetellenes táplálással, környezettel...
És ez nem az első és vélhetően nem is az utolsó olyan természetellenes dolog, amivel az állatainkat sújtjuk. Tejet adunk neki, pedig tudjuk, hogy természeténél fogva sohasem ihatta, tehát nincs rá "berendezkedve". Nem valószinű, hogy ment az ősmacska az erdőben, szavannán, meglátott egy tehenet, aláugrott, megfejte, ultrapasztörizálta, majd megitta a tejét Lakásban neveljük, pedig tudjuk, hogy nagy a mozgásigénye - úgyhogy adunk is neki gyorsan egy kaparófát és valami magas, jó drága macskabútort. És még sorolhatnám

Ami az érzékeny gyomrot illeti, miért ne lenne érzékeny a gyomra? Olyanokat kap, ami tényleg nem neki való, és az a sejtésem, hogy függőséget okozó, esetleg ingerlő adalékokkal dúsitott konzervekkel etetjük őket, mert nem tudom azt elképzelni, hogy máshogy lehet az, hogy szinte megvesznek ezekért a tápokért...

Annyira vicces, ahogy az emberek a saját igényeikből kiindulva próbálnak meg táplálni egy állatot. Ennyi empátiánk nincs, hogy megnézzük, mire van neki szüksége? Nem nekem, aki ember, más a szervezete, testfelépitése, mindene! Hanem neki, a macskának teszemazt. Nem is empátia kellene ide, csak józan ész. Ha azunk lenne - márpedig valamiért csak civilizált emberiségnek tartjuk magunkat -, akkor nem adnánk a macskának és kutyának gabonát. Mikor evett szegény Cirmike anno gabonát? Vagy hüvelyeseket? Nem is tudja megemészteni szegénykém... És mégis: a polcok roskadoznak az ilyen tartalmú tápoktól...

Hogy én mit fogok adni a macskámnak? Most azt gondolom: nyers húst. Nem lehet egy állatot a természete ellen nevelni. Szerintem az ember vegetáriánus, de a macska nem az. Ragadozó a javából. Hogy időközben elszoktattuk tőle? Igaz. Folytassuk a megkezdett rosszat, vagy menjünk vissza a gyökerekhez? Mindig miénk a választás.



7 megjegyzés:

Szabolcs írta...

Szia Nóra!

Az alapvetés jó, viszont olyan problémát vet fel, amit csak másik "kevéssé rossz", de éppúgy rossz dologra tudnál lecserélni.

Húst adsz neki? Milyet? Csirkét? Sertést? Marhát?

Képzeld el, ahogy lopakodik a házimacska, a fűben megbújva, majd egy hirtelen és meglepetésszerű támadással nekiugrik a tehén torkának és... Lepattan.

Egérhúst, kis énekesmadár húst, mókushúst, egyéb kis rágcsáló húsát nemigen kapsz boltban (a macskakajáknál is mosolygok a markahúsos, lazacos, stb. ízeken). Pont annyira abszurd, mint a gabona.

Akkor mennyivel is vagyunk előrébb? Semennyivel. Marhahúst adni egérhús helyett olyan, mint répával etetni a koalát (na jó, nem, a koala belehalna, míg a macska nem).

Azért a teljesség igénye miatt megjegyzem, kisállatkereskedésekben kapható egér pl. kisállatként tartott kígyók, pókok etetésére. De ha az a kérdés, hogy egy élő állatot kiszolgáltatsz a kedvencednek, hogy "játszon vele" míg az esélytelenül küzd az életéért...
Mert a természetben lenne lehetősége elrejtőzni, elmenekülni, stb., így csak az az esélye van, hogy a macskádnak szívrohama lesz és meghal mielőtt megenné. Nem nagy túlélési esély...

A megszelidítés kérdésébe belemenni sem érdemes. Kevés lenne a hely és gyanítom az érdeklődés is a megvitatására.

Szabolcs

ui.: emlékszel a kutyánkra, szegény, megboldogult Gombócra. Imádta a málnát (magától leette a bokorról), a diót (kiszedte a kosárből, és ügyesen megpucolta magának), a krumplit és a magyaros vajkrémes kenyeret. Egyik se a tradícionális kutya eledel (A csokit is imádta, de ezt ránkfoghatod). De úgy érezte, jó neki és megette. És nem a reklámok hatására. ;)

Az állatokat ne kezeld alacsonyrendű, magukról gondoskodni nem tudó lényekként. Alkalmazkodnak, de legalábbis próbálnak.

ui2.: bocs a beleblabláért

giyandeva írta...

A házi állat tartás kapcsán azt gondolom az a legjobb megoldás ha NEM tartunk háziállatot, semmilyet. Így lenne a legkorrektebb.

Mert miért vannak a házi kedvencek? az ember szórakoztatására, mert unatkoznak, mert magányosak.

Hasonlóan "abszurd" a ténye annak, hogy az állatokat állatkertbe gyűjtjük össze, cirkuszi produkción produkáltatjuk őket, mint valamiféle maskarát.

Az emberi mulatság mögött az a véres valóság áll, hogy az állatok nagyon szenvednek, tőlünk az emberektől.
További "felvilágosítás" a Földlakók c. filmben:

http://video.google.com/videoplay?docid=-3481883898572254535&ei=wtrLSeiuOcqK-QbQzaXsDA&q=earthlings+hungarian

giyandeva írta...

bocs a link rossz volt, elnézést:

http://video.google.com/videoplay?docid=-3481883898572254535&ei=Q9vLSeSiLIHT-Aak7aDMDA&q=earthlings+hungarian

Szabolcs írta...

Ne haragudj, de messzemenően nem értek egyet giyandeva.

Megnéztem az első, vonatkozó részét a belinkelt filmnek, és az alapján, ha ilyen körvetkeztetést vontál le, akkor nagyon félrement valami (bár lehet, hogy a további részekben mást mond, akkor mea culpa).

A kedvencként tartott állatok valóban függnek tőlünk. De ha megfogadnánk a tanácsodat, és mától nem tartana senki állatot, mi lenne a következmény? Láttad te is a filmben, mi lesz az utcára került állatok sorsa. Az egyetlen reményük, hogy egy szerető család befogadja őket, és szép életük lesz.

Mi lenne a fajtiszta kutyákkal? A spánielekkel, a törpeuszkárokkal? a tacskókkal? A különféle (túl)tenyésztett kutya és macskafajtákkal?

Azt mondod, mondjátok, a csúnya ember kihasználta az állatokat, a maga kedvére formálta őket, és ez rossz. Giyandeva, a Te megoldási javaslatod még rosszabb: hagyjuk magukra őket.

Én inkább az alábbi klasszikussal értek egyet:
http://home.sch.bme.hu/~steve/net/roka.html

giyandeva írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
giyandeva írta...

Szabolcs, épp azt mondom, hogy NE hagyjuk magukra az állatokat, de a jövőben már NE tenyésszük őket ínyünk kedvünkre.

Ez természetesen egy hosszabb folyamat. Nem azt mondom, hogy holnap dobjuk ki a házi kedvenceket... de a megoldás az, hogy szépen lassan csökkentsük a háziállat tartást. Így ha nem lesz kereslet, akkor a kínálat is beszűkül. Magyarán nem lesznek tele az utcák kóbor cicákkal és kutyákkal.

Hisz a legtöbb városban nincs is lehetőség, hogy ezek az állatok eleget mozogjanak, falun meg láncra kötik a kutyákat! Szívszomorító! Ez sem természetes. De az se hogy egy kis udvarba vannak bezárva... persze vannak fokozatok. De alapvetően nem tartom egészségesnek a házi kedvenceket.
Azért vannak, hogy sok ember ne nézzen szembe a saját élete nehézségével, eltereli a figyelmet. Holott épp ez lenne a jó hogy az emberek egymással foglalkozzanak, mint közösség vállaljanak felelősséget.

(a mentőkutyák és vakvezető kutyák egy más tészta, ami indokolt)

Vera írta...

Giyandeva, tökéletesen egyetértek.

Blog Widget by LinkWithin
Hobbies