Most, hogy hazaértem, visszaolvastam az utazás előtti várakozásaimat... Hát, érdekes volt, mivel utólag már mindenki okos... :-)
A kezdőkészlet, ami nálam volt: pástétomok, szójaszósz, hidegen sajtolt olaj, sörélesztő pehely, és a nasik (Gric, Carobella, szezám szelet).
Kezdjük a legelső hibánál: megint hagytam magam lebeszélni. Ezúttal apukám beszólása okozta a bajt, ami eképpen szólt: Nehogy kenyeret vigyél Egyiptomba! Pedig kellett volna... Ugyanis elterveztem, hogy ha minden kötél szakad, zöldségen és kenyéren élek majd. Mivel évek óta nem eszem fehér kenyeret, csak teljes kiőrlésűt, teljesen evidensnek tűnt az ötlet, hogy az ATA tartós kenyerét magamhoz kapva indulok az útra. De mivel több ismerősömmel is beszéltem, akik azt mondták, hogy a szállodákban mindig van barnakenyér, az utolsó pillanatban elvetettem az ötletet. :-( Ehhez képest a valóság a következő volt: körülbelül 15-féle édes, sós fehér, felfújt sütemény, mindenféle kacifántos formában, magokkal vagy anélkül, de normális barnakenyérről ne is álmodjak. Volt persze barna szinű kenyér, amit a legjobb szándékkal sem neveznék barnakenyérnek: az állagáról, súlyáról egy pillanat alatt meg lehet állapitani, hogy csak szinezett, és életében nem látott teljesértékű gabonát. Ez aztán az egyik reggel be is bizonyosodott: pont a páromnak jutott az a része a kenyérnek, ami a kevert kuglófból ismerős lehet (de sokat sütöttem ilyet kiskoromban), amikor a kakaós és a fehér sütitészta találkozik egymással, úgymond "egymásba nyúlnak"...
A következő meglepetés a reggelinél ért, amikor konstatáltam, hogy semmilyen gyümölcs nincs. Semmi pánik - gondoltam -, akkor ideiglenesen áttérek a reggel-este zöldségre. Hát az utolsó napokban már képtelen voltam ránézni a salátára, de addig hősiesen lenyomtam kora reggel a zöldséget, pedig ébredés után a legutolsó gondolatom volt a saláta.
Többek között ez is gondot okozott, a kötelező evés, mert a hajóúton teljes, de a második héten félpanziónk volt, ami nem is lett volna gond egy vegyes étrenden élőnél, de nálam igen. Napközben úgysem igazán akaródzott volna enni, jobban foglalkoztatott a búvárkodás és az alvás, napozás. De emiatt reggel és este meghatározott időintervallumokban kellett magunkhoz venni az egyre kevésbé szimpatikus ételeket.
Reggel gyümölcs hiányában gyümölcslével próbálkoztam, ami az arabokra jellemző édességgel birt... ezt még a mai napig sem értem, hogy az amúgy is édes ananászlébe miért tesznek ennyi cukrot. Kis idő múlva, gondolván, hogy a gyümölcslé hátha felkészitette a gyomromat a befogadásra, magamhoz vettem némi fehér kenyeret és pástétomot, valamint az előre összevágott zöldségekből csináltam egy salit. Reggelinél kevesebb, a vacsoránál többféle zöldség volt kitéve, valamint volt olaj, fűszerek és mindenféle öntetek, ecetek, amiket természetesen jó messzire elkerültem. Ilyenkor jött jól a citromlé, a sörélesztő és a szójaszósz. Ami nagyon hiányzott, az a fokhagyma volt, pedig gondoltam rá, hogy viszek, mert tudtam, hogy nem lesz, és ráadásul természetes antibiotikus hatása miatt még a gyomorrontásnál is jól jött volna...
Apropó, gyomorrontás. Az idegenvezető elmondta, hogy nincs az a steril étkezés, életmód, amivel ki tudnánk kerülni, mindenki átesik rajta (hiába az ásványvizzel fogmosás és minden megtisztitása). Aki egy hétig van kint, az általában itthon, de aki két hetet tölt kint, az teljesen biztos, hogy még a nyaralás alatt élvezheti áldásos hatását, ami egyénenként változhat - hányinger, émelygés, gyengeség, fejfájás, láz, hányás, hasmenés, ájulás, stb. Van egy helyi gyógyszer, az Antinal nevezetű, amivel hatásosan lehet kezelni. Szegény párom már a 4-5. napon észlelte a kezdeti tüneteket, el is kezdte szedni. A végére, a repülőútra viszont annyira kiütötte, hogy sem ez, sem más nem mentette meg a hányás-hasmenés kb. fél óránkénti váltakozásától. :-( Ehhez képest én csak grapefruitmag-cseppel erősitettem az immunrendszeremet, és nagyjából meg is úsztam, csak a hazaérkezés után volt 1-2 napig hasmenésem.
Visszatérve az ételekre: az ötcsillagos szállodában az átlag nyugati ember izlését kiszolgáló ételeket találtunk, ami számomra semmi ehetőt nem jelentett. Jelentett viszont reggelire felvágottakat, sajtokat, mézet, jamet, müzliket, tejet, tejbegrizt fahéjjal, palacsintát öntetekkel, tojásrántottát, virslit, főtt tojást, rengeteg péksüteményt, krémeket (tahini, padlizsánkrém), fehér babot, stb. Vacsorára pedig rengeteg húst (főként csirke, hal, bárány) és tésztákat, köreteket, párolt zöldségeket és frissen készült salikat, szintén öntetekkel. Sok-sok sütemény, némi gyümölcs, de nem minden nap. Néha volt rakott zöldség, de sajttal, tejszinnel...
Viszont a köretekkel is gond volt: a fehérrizsen és a fűszeres krumplin túl nem sok mindent találtam. Egyszer volt kuszkusz, de sem bulgur, sem köles, sem árpa, barnarizs, stb.
Ami szintén gondot okozott, az a helyi személyzet angoltudása volt. Még az első nap próbálkoztam azzal, hogy megkérdezem, mi van az adott ételben, de egy vicces eset után lemondtam róla. Palacsintatésztába forgatott hagymát, paradicsomot találtam egyik alkalommal. Megkérdeztem emberünket, mi van a tésztában (mert elméletileg tojás nélkül, szódabikarbónával is meg lehet csinálni a "kinai bundát"), azt mondta, hogy liszt, viz, ennyi. Mikor rákérdeztem, kiderült, hogy ja, tojás is van benne... Ezentúl nem kérdeztem, csak azt ettem, amit felismertem a maga természetességében.
Úgyhogy összességében amit meg tudtam enni, az a saját pástétomom volt, fehér kenyérrel, salival, este burgonya, párolt zöldség (fűszer nélkül, teljesen natúr - brrr....) és sali.
Ezek után érthetőbbek a paprikás krumplis mondataim. :-) Az utolsó napokban arról beszéltünk, hogy mi mindent fogunk főzni, ha hazaérünk... Az ötleteim azóta is jönnek, ma vettem egy derelyekészitőt, amit én zöldséges batyuk készitésére fogok használni. Valamint a rántott cukkinit és a bundás zöldségeket is nagyon kezdem preferálni... :-)
5 megjegyzés:
Hát, látod, én többek közt ilyen irányú tapasztalataim miatt sem vágyom még annyira a teljes vegánságra (mármint utazás + szálloda + házon kívüli étkezés megoldása). Illetve, ha éppen olyan már hosszasabban tartó vegán időszakom van, ilyen helyzetekben akkor némiképp "lazítok" és bevállalok néhány egyéb, kevésbé vegán megoldást...
Amúgy örülök, hogy ismét egy újabb vega/vegán blo indult!:-)
Szia Siccike,
igen, tény, hogy tud kellemetlenséget okozni, de én úgy vagyok vele, hogy ez benne van a pakliban, bármennyire is nehéz. Inkább ez, mint az állati eredetű dolgok, majd legközelebb jobban felkészülök, hogy ne érjenek ilyen meglepetések. Ezt a tanulópénzt most megfizettem, és tanultam belőle. :-)
Arra is megtanitott ez a helyzet hogy itthon iszonyatosan ki vagyunk szolgálva: majd minden sarkon van már szinte biobolt, mindent lehet kapni. Mondjuk ez egy extra helyzet ilyenkor, mert nem tud sem bevásárolni, sem főzni az ember lánya, hanem ki van téve a szállodai szakácsok izlésének...
Valamint az is érdekes, hogy mennyire meg tud alkudni az ember, ha "rá van kényszeritve", azaz inkább csak úgy éli meg. Merthogy a kineziológiában is alaptétel, hogy mindig van választás: választhattam volna azt is, hogy egyáltalán nem eszem meg a fehér kenyeret sem. De milyen nagy ilyenkor a kisértés, amikor látod, hogy mindenki halomra hordja az asztalához az ételeket, és magával ragad, hogy legalább valami szilárdat te is egyél... Akaratpróba is egyben, és azt is le tudtam mérni, hogy mennyire áll szilárd alapokon az étkezésem. Amikor ki vagyunk szolgálva, könnyű megtartani az elveket, de az ilyen megmérettetések igen jó visszajelzések - legalábbis nekem érdekes lelki zajlásokat okozott a kérdés, hogy vajon meddig mennék el, mennyire alkudnék meg. És mi van, ha olyan helyzet adódik, akkor a húst is megenném???
üdv,
N
Norci, elvileg a húst ezekre az "olyan helyzetekre" kaptuk, csak úgy maradtunk. De te ezt úgyis tudod.
Németországi kiküldetés 4 hetében (2 éve) hasonlóakat tapasztaltam. Nem egyszerű. A 4 hétre a hócipőm volt tele a lekvárral(pektines) nyakon öntött müzliből, hogy a zöldség valami aszpikkal volt leöntve - elég bizarr volt - és persze ott is a fehér péksütik. Ezen felül semmi se volt ehető egy vegetárius számára.
Már nem is tudom hogy húztam ki ;)
Az viszont jó volt, hogy az indiai étteremben degeszre ettem magam vegán indiai kajákkal és az olasz pizzériában se volt gond a laktomentes pizza. :)
egyébként a számomra a tanulság az volt, hogy bizonyos helyzetekben a rugalmasság többet hoz az egészségem számára, mint hogy idegen országban a kaján görcsöljek - és akkor tényleg beteg leszek. Ez így történt.
3 + 4 hét elég hosszú idő volt...
Megjegyzés küldése