2012. augusztus 10., péntek

Munkát váltok... II. - Rögös utam az aktatologatástól a selyemfestésig

Ez a cikk-sorozat arról szól, hogy milyen lépésekben kerestem a boldogulásomat a munka területén. Ahogy a cím is elárulja, aktatologató voltam, ahogy én nevezem. Ma úgy hívják: asszisztens, recepciós, stb. Szenvedtem attól, hogy nem tudok alkotni, értékeset tenni.

A sorozat előző részét itt olvashatod.

1. Naiva korszak - amikor még azt hiszed, hogy majd itt tudsz segíteni másoknak

Ebben a szakaszban friss diplomásan - és még jó pár évvel rá újra és újra - próbáltam beilleszkedni egy-egy céghez, szervezethez, amiről kívülről úgy láttam, hogy majd ott én is hasznos leszek, hiszen az a cég segít másokon, jó ügyet szolgál, és hát bennem is ez a szándék él. Mostmár minden sínen lesz.

Inkább a nonprofit szférát éreztem magaménak. Mindig is más voltam, nem tudok átgyalogolni tudatosan másokon, átverni, fúrkálni, könyökölni, stb. Az volt az elméletem, hogy az üzleti élet ilyen, én pedig ezt nem akarom. (hogy ez mennyire igaz, vagy sem, arról majd később)


Aztán pár nonprofit, majd később forprofit szervezet után rájöttem, hogy ez a cég sem az, soha nem is volt az, aminek láttam, és ugyanazok a hatalmi harcok, mutyizás, könyöklés, pénzhajhászat, játszmák, átverések, sikkasztás, érdekek ütközése, stb. zajlik, amitől már rég menekülnék. Nekem ennyi kellett, hogy átlássak a szitán és nem egyszerű az ébredés. Dehát már lehúztam itt is, ott is egy kis időt, ami pont semmire nem volt elég, hogy mutat ez a sokminden az önéletrajzomban, és hát amúgy is "biztos állás", és válság idején ez nagy kincs...

Tehát maradok még egy kicsit, félrenézek, nagyokat nyelek és bólogatok... Egyszóval inkább támogatom a rendszert, minthogy saját lábamra álljak. Félek, mert törlesztőrészletem van a lakásomon, volt, hogy a "rendes" munkahelyem mellett hétvégente pályázatírást és projektmenedzsmentet tanítottam, hogy megéljek. Nem mertem ugrálni, pedig éreztem, hogy ebből kiégés lesz.

Korábbi munkahelyemet azóta széthordták és bezáratták nagytekintélyű Mr. Dr. kollégáim, akik az ott megszerzett kapcsolataikat felhasználva új céget alapítottak és szép folyamatosan áthívták a külföldi leányvállalat dolgozóit, hogy a termékeik az ő kezükön átmenve jusson el a kórházakhoz, természetesen drágábban... Láttam, hogy adják el a lelküket a gyógyításra felesküdött orvosaink, havi pár millióért, utazásokért, BMWért, stb. Kívülre nyilván nem ezt kommunikálták...

Tipp: mivel az emberekben alapvető szükséglet a segítés, és erre a cégek is rájöttek, sok cég hangsúlyozza a társadalmi felelősségvállalását, stb. Érdemes mögé nézni, hogy ez valóban jelen van-e a cégnél, intézménynél, vagy csak egy felvett álca, mert jól hangzik mostanában. Abból is látszik, hogy a cég ezt csak kifelé kommunikálja, vagy belső értéke-e, hogy hogyan bánik a saját alkalmazottaival... Meggyötört, vagy kiegyensúlyozott munkatársakat látok náluk? Hogy beszélnek egymással, hogy viszonyulnak egymáshoz, elégedettek-e, lelkesek-e, szeretik-e a munkájukat? Milyen a hangulat? Szinte tapintható a feszültség, vagy jókedv, vidámság uralkodik? Másokon segíteni nem lehet úgy, hogy közben te magad rosszul vagy. A te jól-léted eszköz ahhoz, hogy másokon tudj segíteni, ami pedig a vvégső cél.

2 megjegyzés:

Klarima írta...

Nagyon igaz amit írtál! Örülnék ha több bejegyzést írnál a blogodba, nagyon szeretem olvasni őket!, nagyon tanulságos ak. Sok sikert a munkádhoz!

Nóri írta...

Köszönöm, igyekszem majd többet írni, mert szeretem, és van sok-sok témám is hozzá, csak időm kevés .-I

Blog Widget by LinkWithin
Hobbies