2010. január 8., péntek

"...Hát most szólj hozzá!?" - avagy a blogolás kultúrájáról

Sokat foglalkoztat ez a kérdés, talán hónapokkal ezelőtt kezdődött, mikor bizonyos témákban számomra megengedhetetlen hangvételű hozzászólásokat olvastam. Elgondolkodtatott, hogy miért van ez a jelenség.

A blogoló megnyílik az emberek felé - az interneten keresztül. Bizalmába fogad embereket, szűretlenül, válogatás nélkül. Beenged az életébe, megtisztel a gondolataival, receptjeivel, alkotásaival, tudásával, ki mivel. Tiszteljük meg mi is azzal, hogy úgy szólunk hozzá, ahogy a velünk szemben álló emberhez szólunk.
A blogolás egyfajta találkozás, a megjegyzések írása is az, csak virtuálisan - erről már korábban írtam itt. De semmivel nem kevesebb, mint a fizikai találkozás, a fizikai egymáshoz szólás. Sokan a névtelenségbe, arctalanságba burkolózva "megerősödnek", olyat is megtesznek, leírnak, amit szemtől szembe nem tennének. Pedig nincs különbség, próbáljuk meg emberi mivoltunkat itt is megőrizni.
Ha hozzászólunk, ne valaki, vagy valami ellen tegyük, hanem mellette. A különbséget a stílusban találjuk: ha mondjuk két "tábor" vitájába beszállok, kiállok az egyik mellett, akkor nem a másikat nyomom le, osztom az észt, okoskodok, kioktatom, minősítem, pocskondiázom, stb., hanem kulturáltan kifejezem a véleményemet. Igen, pszichológiailag vannak jelenségek, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos emberek keresik a bajt, az olyan szituációkat, amikor valami ellen mehetnek, gyakorlatilag mindegy is, hogy futball csapatról van szó, vagy a helyi kisebbségről. Mindegyiknél alap motívum a bűnbakkeresés, hibáztatás, a másik lenyomása általi önmagam emelése, illetve annak illúziója. Mert ettől nem leszek erősebb, csak úgy hiszem - egy darabig, aztán ha elmúlik az érzés, valakinek újra be kell szólnom valamit.
Kérdezz, ha nem ismered a pontos hátteret. Sokszor adunk-kapunk félinformációkat. Van, hogy nekem evidens valami, hiszen velem történt meg, leírom, de a másik félnek nem egyértelműek belőle dolgok, amik nekem azok. A másik oldalról nézve olvasok egy cikket, és már ki is alakul a véleményem, ami sokszor inkább gyors ítélkezésnek nevezhető, mint bölcs átlátásnak. Ilyenkor érdemes tisztázó kérdést feltenni, mint elhamarkodottan következtetést levonni.
Minden egyes hozzászólással magunkról hagyunk lenyomatot, méghozzá elég sokáig. Ezért érdemes komolyan elgondokodni azon, hogy mit árasztunk ki a világba. Mert az még hagyján, hogy "magunkat adjuk", de a megnyilvánulásainkkal a világot is formáljuk. És ez független attól, hogy hányan olvassák el, ki mit szól hozzá, a világra való hatása és a mi felelősségünk ugyanúgy fennáll.

Csak a szépet, csak a jót, csak a pozitívat?

Nem csak. A világban történnek "rossz dolgok" (számunkra legalábbis annak tűnő dolgok), vagy amivel nem értünk egyet. Ezt is ki lehet fejezni, de inkább tárgyilagosan, nem első felindulásból, hanem utánaolvasva, átlátva a történetet. Érdemes kicsit kutakodni, egyrészt elszáll a fekete köd az ember agyáról, vagy inkább szívéről, lecsillapodik, és kitisztul a gondolkodása, másrészt találhat olyan dolgokat, érveket, szempontokat, ami átalakítja a korábbi véleményét. Ha fenntartja ezek után is, akkor érdemes a stílusra odafigyelni.

Mi történjen a blogomon lévő - szerintem - nem szalonképes, vagy nem odavaló hozzászólásokkal?
Két nézőpont között ingadozok a témában. Egyrészt mivel mindenki magáról állít ki bizonyítványt a hozzászólásaival, tanító célzattal akár fent is maradhat a blogomon, a neten. Aki elolvassa, eldöntheti, hogy a stílusa szimpaatikus-e számára.
De mivel szennyező hatása is van, a törlés is indokolt lehet. Olyan ez, mint a környezetszennyezés, csak nem a gyárból, autókból árad ki a szmog, vagy a műszaki cikkekből az elektroszmog, hanem a szánkon a bioszmog. Ha az internetet egyfajta szemétlerakónak használjuk, ahova a belőlünk kiáradó irigység, agresszivitás, elnyomott dolgok, érzelmek kerülnek, akkor azzal ugyanúgy magunkat mérgezzük, mint a környezetszennyezéssel, csak más szinten.

Szólás? Szabadság?!

Igen, mindenkinek joga van a véleményéhez, a véleményalkotáshoz. Ezt senki sem kétli.
Én csak annyit kérek, hogy gondoljuk át, mielőtt megnyilvánulunk.
  • Van-e erre szükség,
  • oda való-e az adott tartalom,
  • mennyi bennünk az empátia, odafigyelés,
  • segít-e a hozzászólás,
  • adunk-e értékes információkat, és
  • legfőképpen azt, hogy milyen stílusban közvetítjük a mondandónkat. Hogy próbáljuk nem exchibicionistán és egoizmusból használni a netet, hanem tudatosan (fejből) és érzelemmel (szívből).

11 megjegyzés:

Ildinyó írta...

Nagyszerű ez az írás! Sok ember szívéből szóltál most szerintem!
Üdv

Benzsi írta...

Maximálisan egyetértek! Sokan megszívlelhetnék a szavaidat!:))

Tinkmara írta...

Köszönöm. Az utóbbi időben nekem is voltak ilyen problémim. Ez most sokat segített.

Névtelen írta...

Azért a blogolókat se tegyük az áldozat szerepébe. ;)

Sokszor írnak olyat, ami nem igaz, és gyakran nehezen, vagy egyátalán nem tűrik a kritikát(pl. a múltkor a homeopátia, mint placebo megnyilatkozás az általad hivatkozott másik blogon sem volt kellően diplomatikus, nem azt mondta, hogy neki nem vált be (később már "mentegetőzött" ezzel), hanem kerek perec leplacebózta, és nem bizonyított hatásúnak degradálta, hogy egyéb negatív megjegyzéseiről ne is szóljunk, ami nonszensz.)

Szóval terjesszük ki a blogolókra és a hozzászólókra az észrevételeidet, és akkor egyetértek. ;)

Maradjunk annyiban, hogy a stílus maga az ember, és ha valaki támadólag, másokról rosszat feltételezve nyilvánul meg, az ne csodálkozzon, ha vannak olyanok, akik hasonló stílusban reagálnak.

Klasszikustól idézve: kard által vész, ki kardot ragad. ;)

D.

ui. Természetesen nem azt mondom, hogy egy "nem épp konstruktív" bejegyzésre rendben van kritikán aluli hozzászólást írni, de azt is abszurdnak gondolom, hogy ezen az eredeti blogoló megsértődjön.

ui.2 Az indokolatlanul negatív hozzászólások is előfordulnak, de szerintem az nem olyan gyakori, mint a "gerjesztett" negatyv hozzászólás.

Zizi írta...

Nóri!
Egy díj neked, mert kedvelem a blogodat, az őszinteségedet.
Légyszi ugorj be hozzám, mert muszáj volt adnom neked egy díjat! :)
Üdv,
Zizi

Szabó Gábor írta...

Igaza van "Névtelennek" vannak bloggerek, akik csak a talpnyaló hozzászólást viselik el, minden mást könyörtelenül törölnek, még a konstruktív ellenvéleményt is!

Blogger, vagy Hozzászóló, hely kell legyen a kulturált, udvarias véleménynek még nézetkülönbség esetén is!

Norci írta...

Gábor, szerintem a saját blogján mindenki azt tesz közzé és azt hagy fent, amit akar. ugyanis ő van otthon, és szíve joga eldönteni, hogy mit akar a blogján tartalomként látni, láttatni. Ez olyan, mint hogy ha vendégségben vagyok másnál, akkor nem kezdem el átrendezni a bútorokat és beleszólni abba, hogy hova rakják a dolgaikat, vagy az életüket hogy szervezik. Javasolni lehet, de kiosztani, ráerőltetni, kritizálni, erőszakkal felvilágosítani, stb. tiszteletlenség.

És ez még nem egyenlő a talpnyalással, az megint más. Összekevered az őszinteséget az erőszakos felvilágosítással. Nem kell mindenkinek rögtön mindent az arcába vágni, mert olyankor az inkább a te egoizmusodból (na majd én megmondom neki a tutit) fakad, mint a segíteni vágyásból és a másik iránti tiszteletből.

Névtelen írta...

Tehát azt mondod, egy blogger lehet másokkal tiszteletlen, mert kvázi otthon van?

Szerintem csak azt várhatom el mástól, amit én is megadok. Ha beinvitálok valakit a házamba, és a vendégemre vagy annak egy hozzátartozójára rosszat mondok, akkor neki igenis joga van úgy beszélni velem, mint ahogy én beszéltem vele.

Az otthonnal szemben a blogolás annyival másabb, hogy ez egy nyílt tevékenység, bárki "meglátogathat", míg az otthonodba nem hívsz meg akárkit. Ezért a blogolón nagyobb a felelősség, mint egy átlagos házigazdán. Neki sokkal PC-bb módon kell berendeznie az "otthonát", hogy lehetőség szerint ne bántson meg senkit akaratlanul. A blogolás publikálás. A publicitás felelősséggel jár.

Szerintem.

D.

Névtelen írta...

Úgy látom, valamivel sikerült kivernem a biztosítékot, bár nem tudom mivel, mert semmi bántót nem írtam.

Vettem a lapot, N. ignorál, tehát persona non grata vagyok itt.

Akkor nem zavarom a köreiteket, további minden jót!

D.

Norci írta...

Kedves D,

nem verted ki a biztosítékot. Arról tudnál, mert már megírtam volna. Egyszerűen csak mással foglalkoztam. Persze ha nem vennéd rögtön magadra azt, ha valakinek más dolga is van időközben, akkor nem ezt a konklúziót szűrted volna le. De szíved joga.

N

Névtelen írta...

Bocsánat, akkor félreértettem.

Mindenesetre, ha az én kommentemmre közvetetten másnak írt válaszban reagálsz, kicsit mást sugall, mintha direktben nekem írsz választ (konkrétan az én véleményemre Gábornak válaszoltál - megjegyzem, nem először). Lehet, hogy a hiba bennem van, én veszem rosszul a lapot, de ha esetleg mással is előfordul, akkor figyelj picit erre majd. ;)

D.

ui.: mindenesetre köszi a választ

ui2.: részvétem a cica miatt. Aranyos lehetett.

Blog Widget by LinkWithin
Hobbies