
Kicsit indiai, kicsit kínai, kicsit magyar... Gyors reggeli kreálmány a páromnak ebédre.
Alapvetően azt gondolom, hogy mindenki azért születik oda, ahova, mert azzal a kultúrával van dolga, abból meríthet a legtöbbet. Ezzel nem azt mondom, hogy kisebb-nagyobb kirándulásokat ne tehetnénk más kultúrák felé, sőt! Szerintem dolgunk megismerni és elfogadni más gondolkodás- és életmódokat. Viszont nekem Magyarországon magyarként krisnásnak lenni olyan, mintha nem állnék bele a valódi életembe, nem vállalnám fel a nyugati kultúrát annak minden előnyével és hátrányával. Mintha lázadnék, nem lennék hajlandó elfogadni ezt az életet, amiben most vagyok, a kultúrával, szokásokkal, gondolkodásmódjával együtt, ami ezzel jár. Igen, sok javítanivaló van rajta, de amíg el nem fogadom, addig javítani, változtatni sem tudok rajta...
Sok dologgal nem értek egyet a nyugati kultúrákban a fogyasztói társadalomtól az egoizmusig, mégis elismerem, hogy ez a valóságom, mert ide születtem. Számomra az indiai kultúra és a vallás, a zenéjükkel, szertartásaikkal, öltözködésükkel és nem utolsó sorban az ízeikkel együtt valamiért még kevésbé befogadható. Pár évvel ezelőtt volt, hogy elmentem vaisnava emberek közé, mert kíváncsi voltam, hogy pontosan miért is van bennem ez a távolságtartás a vallásukkal szemben. Erre nem jöttem ugyan rá, de tényleg kívülállónak éreztem magam köztük, zsigereimben ellenkeztem a titokzatos "valamijük" ellen.
DE: emberként nagyon tisztelem őket, elismerem azt, amit tesznek, az alázatot, szolgálatot, ahogy élnek.
Szóval időről időre próbálkozom indiai fűszerekkel, ételekkel, ezért kb. 1 hónapja vettem egy jó nagy adag garam masalát, hogy a főzésnél használjam. Egészen megbarátkoztam az ízével - még azért nem a kedvencem -, a következő kihívás pedig majd a curry lesz... Mielőtt valaki félreértené, nem mazo vagyok, hanem "csak" tudatos: megnézem, hogy mit miért utasítok el és megpróbálok változtatni rajta. Ezt nem csak ételekkel, hanem emberekkel, viselkedésekkel, hozzáállással, gondolkodásmóddal, stb. is megteszem pont azért, hogy a dogmatizmust elkerüljem.
Egyébként ahogy arra a cím is utal, kelet és nyugat találkozása lehetséges, sőt, kívánatos. Számos olyan dolog van, amit eltanulhatnánk egymástól, amivel a másik kiegészíti az egyiket, és kettőjük harmonizálásával megtalálhatjuk a sokat emlegetett arany közepet.
A hosszú filozofálgatás után akkor íme a recept
Hozzávalók:
vöröshagyma
káposzta
répa
szójaszósz
kurkuma
garam masala
olaj, víz
A magyar vonást a dinsztelt hagyma jelenti az ételben, a keleties ízeket pedig a fűszerek képviselik. Két fej vöröshagymát kevés olajon pörköltösre megdinszteltem, majd rádobtam a karikákra vágott répát és a viszonylag kicsire vágott fehér káposztát. Felöntöttem vízzel, fűszereztem kurkumával, garam masalával és szójaszósszal - ez utóbbi miatt plusz só nem is kell bele. Készre pároltam, és árpagyönggyel, salátával tálaltam.
Jó étvágyat!