Cicaságok

Karácsonyi ajándék öteletek selyemből

2011-12-04T13:30:00.001+01:00

2011. őszi-téli kollekció fotózása

Folyamatosan készül az őszi-téli selyemsál kollekció, érdemes megnézni a www.silkyway.hu vagy a www.selymetfestek.hu oldalon!

Termékeink idén a Vörösmarty téri vásáron is megvásárolhatók, keressétek a standunkat a Gerbaud-val szemben, a metrófeljárónál!

Ha te is szeretnél üzleti partnereidnek exkluzív, kézzel festett selyemkendőt, selyemsálat ajándékozni, keress bizalommal a 20/515-8074-es telefonszámon, vagy a silkyway@selymetfestek.hu e-mailcímen.

Az oldalamon látható alkotások egyedi, kézzel készült, saját tervezésű darabok. Bármely termék rendelhető más méretben, monogrammal, színekkel, egymással kombinálva, áttervezve.

Ideális céges ajándék, vagy meglepetés ajándék szeretteinknek születésnapra, névnapra, esküvőre, évfordulóra, Húsvétra, Karácsonyra, vagy ahogy kedvünk tartja.

Karácsonyi ajándék ötletek a Vörösmarty téri standunkról

2011-12-04T13:28:00.001+01:00

Silkyway stand a Vörösmarty téri Karácsonyi vásáron

Látogassátok meg a Silkyway standot a Vörösmarty téren, és válogassatok a szebbnél szebb selyemsálak közül, de találtok nálunk még további természetes alapanyagokból készült dekorációkat, ajándéktárgyakat is:

gyapjúangyalok
gyapjúképek
adventi koszorúk
réz mécsestartók, ékszerek
táskák, nesszeszerek, stb.

Az oldalamon látható alkotások egyedi, kézzel készült, saját tervezésű darabok. Bármely termék rendelhető más méretben, monogrammal, színekkel, egymással kombinálva, áttervezve. Ideális céges ajándék, vagy meglepetés ajándék szeretteinknek születésnapra, névnapra, esküvőre, évfordulóra, Húsvétra, Karácsonyra, vagy ahogy kedvünk tartja.

Interjú

2011-12-04T13:26:00.001+01:00

Silkyway - Bemutatkoznak Az ÉkSzertartás Kedvencei 23.

ÉkSzertartás kedvencei riportsorozatunk utolsó előtti részében Mécs-Szilágyi Nóra selyemfestővel és a gyönyörű Silkyway selyemtermékkel ismerkedhettek meg. Minket teljesen elbűvöltek a ragyogó színek és a csillogó selymek... Biztosan Ti is hasonlóan fogtok érezni, ha elolvassátok az interjút.:)

♥ Kedves Nóri, bemutatnád néhány szóban, hogy mivel foglalkozol? Mesélnél a nekünk a Silkywayről?

♥ Örömmel! Selyemfestő vagyok, kézzel festett selyem termékeket készítek, főként selyemkendőket, selyemsálakat, fátylakat, stólákat, selyemképeket és selyem ékszereket. Célom mindenféle területre becsempészni a selymet, a lakberendezéstől a játékokig, hogy ezzel a fantasztikus anyaggal vegyük körbe magunkat a műanyagok helyett. A Silkyway márka az általunk készített egyedi tervezésű selyem termékeket jelenti, az általunk járt Selyem Utat, de egyúttal utal a tejútra (Milkyway) is.

♥ Mióta foglalkozol kézművességgel? Hogyan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz?

♥ Két évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy az irodai aktatologatás helyett művészettel szeretnék foglalkozni, valamivel, amivel teremthetek, értéket adhatok a világnak, és széppé tehetem azt. Eredendően közgazdász vagyok, és csak hobbiként foglalkoztam kézművességgel, művészettel, de egész kiskorom óta rengeteg technikát kipróbáltam. Két éve aztán pár kis üveg selyemfestékkel kezdtem bele a selyemfestésbe, először csak vonalakat húztam, próbálgattam magam, a képességeimet, aztán hamarosan megérkeztek az első vevőim is. Ma már saját műhelyem van és kollégáim, akikkel együtt alkotjuk a gyönyörű sálakat, kendőket.

♥ Milyen munkákat készítetek?

♥ Főként selyemkendőket, sálakat, fátylakat és ruhákat készítünk, egyedi megrendelések alapján. Magánszemélyeknek és cégeknek, intézményeknek is készítünk selyemsálakat, például a selyemsálaink közkedvelt protokoll, illetve céges, üzleti ajándék nagyobb cégeknél, így főként külföldi partnereknek adják át tárgyalások, látogatások alkalmával. Például az egyik selyemsálamat a Spanyol Királynő kapta, valamint a Köztársasági Elnöki Hivatal megrendelésére a világ sok országába kerülnek ki a sálaink.

♥ Milyen technikával dolgoztok?

♥ Nagyon sok technikát alkalmazunk, a klasszikus selyemfestés a kontúrral megrajzolt motívumok, minták - ezek teszik ki a termékeink legjavát, de folyamatosan fejlesztünk új technikákat, próbálkozunk új festékekkel és anyagokkal a stencilezéstől a textilkrétáig, a gyűrt technikától a merítésig, stb.

♥ Bemutatnád valamelyiket a felsoroltak közül?

♥ A kontúr technika lényege, hogy a kontúr fogja meg a selymen a festéket, tehát először a vonalakat rajzoljuk meg, majd színekkel kitöltjük a mintákat - majd még tovább díszítjük. A selymek aztán órákig gőzölődnek, mely fixálja a festéket, majd mosás és vasalás után díszdobozokban kerülnek a megrendelőkhöz, vevőkhöz, használati útmutatóval és névjeggyel ellátva.

♥ Mesélnél arról, hogyan születik meg egy alkotás? (Ötlettől a megvalósulásig)

♥ Ha megrendelésről van szó, akkor az ügyfél, megrendelő elképzelését bontjuk ki, a kedvenc színeivel, formáival dolgozunk, ebből tervezünk új sálat, kendőt. Papíron megrajzolom az elképzeléseimet, ezt megnézi az ügyfél, majd elkészítem a próbadarabot, és ha megfelelő, akkor az alapján festjük meg a termékeket. Vagy pedig már meglévő selyemkendőinket, sálainkat kérik a vevőink más színben, méretben, ezeket készítjük el.

Amikor pedig saját kedvtelésünkre fejlesztünk termékeket, szabadon alkotunk, az pedig a legörömtelibb része a munkánknak. Főként az nagyon inspiráló, hogy többen vagyunk, és egymás segítségével tovább jutunk az alkotásban, mintha csak külön-külön dolgoznánk, hiszen folyamatosan kommunikálunk, segítünk egymásnak, ha valamelyikünk elakad, tanulunk egymástól, és mindeközben közösséget építünk, együtt sírunk, együtt nevetünk. Ilyen a mi életünk. :)

♥ Jelenleg min dolgoztok?

♥ Most a Vörösmarty téri karácsonyi vásárra készülünk, ami rengeteg terméket jelent, ezer selyem terméket szeretnénk megfesteni. Közben céges megrendeléseket és egyéni kívánságokat teljesítünk. Pár napja készült el a Köztársasági Elnöki Hivatal számára újabb 100 darab selyemsál, melyeket a fotókon is láthattok: matyó motívumok ihlette selyemsálakat festettünk számukra őszi-téli színekben.

♥ Van kedvenc munkád?

♥ Nagyon szeretek tervezni, újat létrehozni, kísérletezni, megmutatni a változatosságot, például hogy egy mintából különböző színek segítségével mennyire más hangulatot lehet kihozni. Ahogy szoktam mondani: szerelmes vagyok a színekbe és a sáljainkba. :) Mindent szeretek, ami a selyemmel kapcsolatos, de a munkám másik részét, a marketinget, kapcsolattartást, értékesítést is szeretem, mert ugyanolyan kreatív tud lenni, mint a tervezés és festés.

♥ Mit jelent számodra a Made With Love?

♥ Szeretettel készíteni valamit - ez az, amit mi is csinálunk, nap mint nap. Ahogy valamelyik nap mondta egy vevőm, mi ezt szerelemből csináljuk, és azt gondolom, hogy ezt csak szerelemből lehet csinálni. És ez meg is látszik a termékeinken, minden sálnak saját személyisége van, ami megszólít. Van, amikor egy-egy sál hónapokig várja nálunk a vevőjét, aztán besétál hozzánk valaki, akinek csak az az egy sál tetszik, és azt mondja, hogy mintha neki festettük volna.

♥ Vásároltál már a madewithlove.hu-n? Ha igen, akkor mit, bevált-e és tervezel-e még valamit?

♥ Számomra Annamari gyorsasága, megbízhatósága, profizmusa nagyon sokat jelent, pár nap alatt megoldotta a díszdoboz-igényemet, úgyhogy folyamatos együttműködést tervezek vele.

♥ Hol lehet Benneteket megtalálni?

♥ November 18-tól a Vörösmarty téri Karácsonyi vásáron a Gerbaud felőli részen, a metrófeljárónál találhattok meg minket, már messziről látszanak majd a színes, lengedező selyemsálak!

Műhelyünk és bemutatótermünk egyben a XVI. kerület Iskola u. 19. szám alatt található, egy kis elvarázsolt hely mindenhol selymekkel és festékekkel, színekkel és munkaeszközökkel.

A honlapunkon, a www.silkyway.hu oldalon, illetve a blogunkon, a www.selymetfestek.hu oldalon nézhetitek meg a termékeinket, és kukkanthattok be az életünkbe.

♥ Kedves Nóri, köszönjük szépen az interjút, a további munkátokhoz sok sikert kívánunk!:)

Mire tanít a vállalkozás? II. - Egy kis önismeret

2011-08-09T23:29:00.001+02:00

Az előző rész után újabb önismereti momentumok egy vállalkozás életéből

Egyszer fent, egyszer lent

Mindig is voltak, vannak és lesznek hullámvölgyek. Minden üzletnek megvannak a kiemelt időszakai, amikor az emberek jobban keresik az adott terméket, szolgáltatást. Marketinggel lehet segíteni valamennyire a szezonalitás hatásán, viszont fontos odafigyelni arra, hogy a marketing ne menjen át manipulációba, azaz ne gerjesszünk nem létező igényeket, ne akarjunk mindenképpen rásózni az emberekre olyan terméket, amire valójában nincs szüksége, hanem keressünk olyan terméket az üres időszakra, amire van valódi igény. Pl. egyszerű példa a cukrászda esete: nyáron főként a fagylaltok fogynak, őszi-téli időszakban a sütemények, bejglit pedig csak karácsony környékén keresnek az emberek. Minden időszaknak megvan a maga terméke egy jól összeállított termékportfólió esetén, az egész évet le tudjuk fedni, így nincs uborkaszezon.

A lelki hullámzás már egy másik kérdés - ez is utolér minket folyamatosan. Ugyanolyan természetes, mint a kereslet ingadozása. De ugyanannyira rajtunk múlik mindkettő. Saját tapasztalatom az, hogy amennyire én hullámzom, annyira hullámzik az eladásom is. Ha nyűgös vagyok, nincs kedvem dolgozni, nem adom el a már meglévő termékeimet sem, nemhogy még megrendelést generáljak. Ha kipihent vagyok, lelkileg kiegyensúlyozott, kreatív, ötlettel teli, dinamikus, stb, akkor pedig éjjel-nappal megtalálnak a vevők. Fontos a saját szükségleteink megfigyelése és táplálása, hiszen rajtunk múlik minden. A vállalkozásunk sinus-görbéjét csak akkor tudjuk kisimítani, ha a sajátunkat már kisimítottuk. Azaz ez egy folyamat, a kettő párhuzamosan megy. Sosem lesz olyan, hogy én már o.k. vagyok teljesen, mostmár vállalkozhatok is akár - ilyen nincs. Mi is fejlődünk, a vállalkozásunk is fejlődik velünk együtt. Aki arra vár, hogy majd először ő maga tökéletes lesz, akkor kezd bele bármibe is, megöregszik anélkül, hogy egyetlen lépést tett volna. És ez mindennel így van, nem csak a vállalkozással...

És ami talán még fontosabb: az önmotiváció, újra és újra felfedezni a szépséget abban, amit csinálunk, külső szemmel nézni rá, a folyamatra, a termékre, mindenre, ami a munkánkkal jár. Mint egy csodát, különleges dolgot úgy szemlélni, nem a megszokásból csinálni, kötelességtudatból, kell-muszájból, hanem örömmel, lelkesen, látva a célt, amiért csinálom, amit okoz a világban, az embereknek. Elő lehet venni ilyenkor vevői köszönő leveleket, visszajelzéseket, amelyekből árad az öröm, amit mi okoztunk a munkánkkal, illetve azzal a szeretettel, amit beletettünk az elkészült termékbe, vagy nyújtott szolgáltatásba. Ezért éri meg csinálni, a pénzben kifejezett ellenérték csak mellékhatás.

Ismerd meg a vevőidet

Akkor tudok sikeres üzletet vinni, ha tudom, mit, hol, hogyan, mikor, mennyiért, stb. keresnek az emberek. Mire van szükségük valójában? Ilyenkor a fókusz rajtuk van, beléjük kell bújni, belőlük szemlélni a világot és a saját vállalkozásunkat. Ebben az empátia, belehelyezkedés segít nekünk, ami tanulható, fejleszthető képesség. Pl. az ilyen mondatok sokat segítenek: "Ha én vevő lennék..." "Milyen vevő vagyok, ha erre a termékre van szükségem?" "Hogyan, hol keresem ezt a terméket?" "Miben lehetne ez a termék jobb/előnyösebb, hogy nekem jobban megfeleljen és megvegyem?" stb.Tegyünk fel magunknak ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, és adjuk meg a válaszokat magunknak. Aztán már csak cselekedni kell...

Ne csak a képzeletünkre támaszkodjunk, hanem kérdezzük is meg a vevőinket! Én például minden vevőmet megkérdezem arról, hogyan jutott el hozzám, mit keresett, miért, stb. Az interaktív kommunikációval sokmindent megtudhatunk közvetlenül a vevőkörünktől. Ha még nincsenek vevőink, mert még csak most indítjuk be a vállalkozást, kérdezzük meg barátainkat, ismerőseinket, hogy mit gondolnak egyes termékünkről, ötleteinkről. Ha ők vevők lennének.... vevők lennének-e az adott dologra? Őszinte véleményt kérjünk, biztosítsuk a másikat arról, hogy nem bántódunk meg, ha elmondják a véleményüket. A mi célunk, érdekünk a vevőkhöz való eljutás, tehát nincs helye illedelmes mellébeszélésnek, egymás megkímélésének, áltatásának, stb.

Ismerd meg önmagadat II. - Vevői szempontok

Mi az, amit csak te tudsz adni a vevődnek? Miben vagy más, különleges, egyedi? Mindenki egyedi, ezt nem szabad elfelejteni. Nincsen jobb, csak másabb! Tegyük fel, hogy a konkurenciád is tudja ugyanazokat a szakmai fogásokat, amit te, mégis valaki hozzád talál el, más pedig a konkurenciádhoz. Akkor neki valamiért rád van szüksége, te tudsz neki olyat adni, ami neki kell. És nem feltétlenül csak a termékeddel, hanem a lényeddel, akár egy-egy szavaddal, mozdulatoddal, bármilyen megnyilvánulásoddal. Ezek az igazi látens vevői igények :-)

Nagyon erősen hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek: akinek rám van szüksége, az hozzám kerül, akinek nem, az nem. Ez nem azt jelenti, hogy nem teszek semmit annak érdekében, hogy rám találjanak a vevőim, hanem csak ülök itthon és várom, hogy bekopogjanak hozzám. Nagyon is törekszem: fizikailag a munkával (a festéstől a marketingig), lelkileg pedig ezzel a hozzáállással. A kettő egymás nélkül félkarú óriás lenne. Tehát minden egyes vevői találkozás ezt kérdezi tőlem: mi az, amit adhatok neki, és mi az, amit én kapok ebből a találkozásból. Merthogy a kölcsönösség nem csak a termék és ellenértékének cseréjénél kap helyet, hanem a mozdulatokban, szavakban, hozzáállásokban, érzetekben is. Folyamatosan adunk egymásnak, csak az a kérdés, meglátjuk-e, értékeljük-e ezeket a finom üzeneteket...

Folyt. köv.

LEHET, ÉRDEMES ÉS JÓ EGÉSZSÉGESEN ÉLNI! - VIII. Napfényes Fesztivál, 2011. június 5., Petőfi Csarnok

2011-05-25T09:37:00.007+02:00

Vegán receptklub a Napfényes Fesztiválon

Óriási terített asztallal várjuk azokat, akik június 5-én ellátogatnak a Napfényes Fesztiválra!

Helyszín: a Városligeti Petőfi Csarnok.

Napi ajánlatunk: „Testi-lelki-szellemi egészség menü”

előétel: egy kis kóstoló a több mint 50 kiállítónk kínálatából - bio élelmiszerek, kézműves termékek, egészséggel kapcsolatos kiegészítő termékek
főétel: egy tartalmas előadás (á la F. Várkonyi Zsuzsa, Kaló Jenő, Laár András, Tarr Bence, Váradi Tibor)
köret: díjmentes konzultáció vagy workshop a testi/lelki problémáink szelíd és természetes gyógymódjai témában, jelentkezési sorrend alapján
desszert: sztárvendégeink – a világhírű Rippel Testvérek, Sasvári Sándor és Mahó Andrea, Illényi Katica műsora

Gyerekmenü: bohóc, bábjáték, öko-játszótér, meseösvény, kézműves foglalkozások

Tízóraira és uzsonnára a Napfényes Étterem és Cukrászat egészséges finomságait ajánljuk.

A zenei hangulatról Kövi Szabolcs és egy sor muzsikus gondoskodik. Táncol a Coincidance együttes.

A napi menü mellett számos, itt fel nem sorolt fogásból választhat á lá carte.

Belépőjegye mellé nagy értékű kuponfüzetet adunk ajándékba. A belépőjegyek idén csökkentek, így egy családi jegy két felnőtt és gyermekeik részére mindössze 4000 forint. Ezért az összegért egész napos program és foglalkozások várják a kicsiket és nagyokat.

A teljes étlapot a napfenyesfesztival.hu honlapon találja.

Kövessen minket Facebookon is, ahol rengeteg képet, videót, híreket és nyereményjátékot talál!

Várjuk szeretettel!

Fűszeres szejtán sóska mártással

2011-05-09T21:23:00.000+02:00

Gyors és egyszerű vacsora

Hozzávalók

egy csomag gyros fűszerezésű szejtán csíkok
6-8 darab burgonya
fél kg sóska
olaj
cukor
víz

A sóskát megmosom, és kevés olajon megdinsztelem Vízzel felöntöm, barna nádcukorral ízesítem, és kicsit összefőzöm. A főtt krumplit meglocsolom vele és a szejtán csíkokkal tálalom

Jó étvágyat!

Vegán palacsinta

2011-04-18T21:20:00.000+02:00

Férjem nagyon belelkesült a tegnapi Virágvasárnapi Waldorf vásáron (XVI. ker.) az egész nap illatozó palacsintára. Így hát vásár után mi más dolgom lett volna, mint palacsintát sütni. Nem vagyok édesszájú, inkább a sós dolgok hoznak lázba, de tegnap még a csillagállás is megfelelő volt egy jó palacsintázásra.

Hozzávalók:

kb. 2/3 rész teljeskiőrlésű tönkölyliszt
1/3 rész zabpehely (lidl-ben veszem, lágy zabpehely a neve, és nagyon finom mindenféléhez) kávédarálón ledarálva
3-4 kiskanál őrölt lenmag tojáshelyettesítésre
kevés szódabikarbóna (én csak egy kicsit megszórom a tasakból a liszt tetejét...)
víz
kevés olaj a tésztába, további a sütéshez
kevés só
4-5 evőkanál porcukor barna nádcukorból

A klasszikus módon összekeverem a hozzávalókat: a liszt közepébe lyukat fúrok és belülről szép fokozatosan adagolva elkeverem őket vízzel, palacsinta-tészta állagúra :-) na ebből egy kezdő szakács sokat értett :-)

Forró serpenyőben kisütöm és lekvárral (nálunk svéd bogyós volt) megkenve tálalom.

Nagyon finom puha, légies lett a tészta, kísértetiesen hasonlít a tojásosra. Ha egy kis kurkumát is keverünk a tésztába, senki meg nem mondja, hogy nem tojásos :-)

Jó étvágyat!

Az idei első lecsó!!!!

2011-04-17T18:44:00.001+02:00

Fél év nagy idő, főleg lecsó nélkül... Nyáron minden héten készül belőle nálam, szegény férjemnek az ősz megérkezésére már mindene tele van vele, de nálam a lecsó és a paprikás krumpli megunhatatlan ételnek számít.

De a tél beköszöntével a paprika ára az egekbe kúszik, és az import fényes, természetellenesen virító példányokhoz egyre kevesebb kedvem támad. A mirelithez szintén nem füllik a fogam, az eltevéssel pedig még úgy jártam, hogy nem volt az a mennyiség, amit el tudtam volna tenni, hogy átvészeljem vele a telet. Így hát marad a lecsóböjt, és türelem tavaszig. .

Tegnap viszont már nem tudtam ellenállni a még mindig borsos árú paprikának, és vettem egy kilót, hogy elkészülhessen az idei első lecsóm! 580 ft volt a paprika kilója, de ez állítólag már magyar. Még látszik ugyan rajta a szegényes napfény, de legalább hazai.

Nálam a lecsó paradicsom nélkül készül, mert nem bírja a gyomrom a paradicsomos ételeket. De rengeteg szegedi házi pirospaprikával, egy kis chilivel és cukkinivel isteni eledel!!!

Hozzávalók:

3-4 db vöröshagyma
1 kg lecsópaprika
só, vegantéria (natúr szárított zöldség), pirospaprika
2 db cukkini,
padlizsán most nem került bele, de szoktam bele tenni
3 db chilis szójavirsli

Az elkészítése nagyon egyszerű: megdinsztelem a hagymát, felöntöm egy kevés vízzel, belemegy a pirospaprika, só, vegantéria, rádobom a paprikát és fedő alatt megfőzöm. Amikor már majdnem puha a paprika, beledobom a cukkinit, pár perc múlva pedig a karikákra vágott szójavirslit és készre főzöm.

Tipp: mind a lecsó, mind a paprikás krumpli füstösen, bográcsban a legfinomabb! Most be kellett érnem folyékony füsttel, de nyáron mindenképpen bográcsban készül majd!

Jó étvágyat!

Nyerd meg kedvenc selyemsáladat!

2011-04-16T19:03:00.001+02:00

Játékot hirdetek ápr. 16.- 27. (éjfél) között a képen látható szabályokkal!

Tetszik gomb a Silkyway FB oldalára
Silkyway selyemkendő, selyemsál választása: http://www.selymetfestek.hu/
fotó feltöltése
Tetszik gomb a feltöltött fotóra
Megosztás

Ne feledd: Te választod ki, hogy melyik selyemsálat, selyemkendőt szeretnéd megnyerni! Szerezz minél több támogatót, és tiéd bármelyik selyemsálam, selyemkendőm.

A játékban bármelyik

selyemkendőm (55*55, 90*90 cm) vagy

selyemsálam (40*150, 45*180 cm) részt vesz!

Ha az általad választott termék már elkelt feliratot visel, akkor is válaszd nyugodtan, ezesetben reprodukálom Neked! A játék ideje alatt újonnan felkerülő termékek is választhatók, amennyiben a fenti kategóriákban találhatók.

Csak tessék válogatni!!!

Pár mintapéldány kedvcsinálónak

Selyemfestő műhely - céges ajánlat

2011-04-06T11:40:00.000+02:00

Kedves Vevőim, Látogatóim,

Lassan két sikeres év és több száz gyönyörű selyemkendőből álló portfolióm nyomán a sok-sok egyéni kívánság, ötlet mellett egyre több cég keres meg, hogy partnereinek, munkatársainak egyedi, kézzel festett selyemkendőt, selyemsálat ajándékozzon. Jelenleg is egy ilyen nagy megrendelésen dolgozunk, immáron hárman, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal magas rangú partnereinek adhasson magyar motívumokkal díszített selyemsálakat. Egyik korábbi sálamat pedig maga a Spanyol Királynő kapta, aki külön köszönőlevélben méltatta az ajándékot, melyet egy Zoób Katti Zsolnay ékszerrel együtt adott át a hozzá kilátogató Schmitt Pál Köztársasági Elnök Úr.

Az óriási megtiszteltetés, elismerés felvetette a hazai nagyobb cégek megkeresésének lehetőségét is. Szeretnélek kérni benneteket, hogy amennyiben olyan cégnél dolgoztok, ahol lehetőségetek van közösségi helyszíneken (pl. konyha, folyosó faliújság), vagy intraneten közzétenni az alábbi „plakátomat”, esetleg eljuttatnátok olyan cégekhez, akiket érdekelhet üzleti ajándékként a kézzel festett selyemsálak, akkor mind több emberhez juthatnának el ezek a mind nagyobb százalékban zsűrizett iparművészeti alkotások.

A teljes portfolio megtekintéséhez látogass el a http://www.selymetfestek.hu/ oldalra.

A jelenleg eladó selyemkendőket, selyemsálakat is nézd meg.

Magyaros és modern? Mindez selymen?

2011-04-06T09:12:00.001+02:00

Matyó inspiráció selyemsál

Jászsági selyemkendő, 55*55 cm

Matyó inspiráció selyemsál

Matyó selyemkendő, 55*55 cm

A Képző- és iparművészeti Lektorátus által minősített, zsűriszámmal ellátott magyaros témájú selyemkendőim, selyemsálaim továbbra is mindenféle színben és méretben rendelhetők!

Nézd meg az összes magyaros selyemkendőmet, selyemsálamat!

Ha te is szeretnél üzleti partnereidnek exkluzív, kézzel festett selyemkendőt, selyemsálat ajándékozni, keress bizalommal a 20*515-8074-es telefonszámon, vagy a silkyway@selymetfestek.hu e-mailcímen.

Az oldalamon látható alkotások egyedi, kézzel készült, saját tervezésű darabok. Bármely termék rendelhető más méretben, monogrammal, színekkel, egymással kombinálva, áttervezve. Ideális céges ajándék, vagy meglepetés ajándék szeretteinknek születésnapra, névnapra, esküvőre, évfordulóra, Húsvétra, Karácsonyra, vagy ahogy kedvünk tartja.

Ébredés a mátrixból

2011-04-06T08:42:00.000+02:00

Nagyon jól párhuzamba vonja az előadó a mai világot és a mátrix világát. Ébredést keresőknek...

Selyemruhák és más selyem újdonságok

2011-02-23T06:35:00.004+01:00

Készülnek a selyemruhák, selyemfelsők többféle nőies fazonban, választható színekben! A következő hetekben elkészül egy pár mintadarab, melyek rendelhetők lesznek, de természetesen egyedi elképzeléseket is megvalósítunk!

Továbbra is kérhetőek teljesen egyedi selyemkendők, illetve selyemképek is, mint például a fent látható ló (arab telivér), mely egy lórajongó kislánynak készült. A vevői kérések kategóriában láthatjátok a már megvalósult vevői elképzeléseket.

Bármilyen virágos vagy nonfiguratív formában kérhetőek a metálfényű, különleges csillogású selyemkendők speciális festékkel, elegáns megjelenésben! Képek a metálfényű selyemkendők kategóriában láthatóak.

Modern és elegáns design selyemkendőkön

2011-01-21T08:46:00.004+01:00

Íme egy kis ízelítő a legújabb selyemkendőimből, selyemsálaimból! Újabb minták és színösszeállítások várhatók a következő hetekben! További képek és selyemkendők.

Mire tanít a vállalkozás? - Egy kis önismeret

2011-01-02T14:37:00.005+01:00

Az elmúlt egy évem nagyon sok munkával és még több örömmel telt egy bizonyos anyagnak, a selyemnek köszönhetően. Sokmindenen átmentem, sokmindenre rájöttem a segítségével, voltak jó és kevésbé jó napjaink (hónapjaink) együtt. Most, egy év után szeretnék megosztani pár olyan gondolatot, amelyre a vállalkozói lét döbbentett rá az elmúlt időszakban.

Tervezz, kalkulálj, számolj

Célok és stratégia nélkül belevágni egy vállalkozásba olyan, mint egyenesen a falnak menni. Az üzleti tervet nem készítő kezdő vállalkozások kb. 80%-a még az első évben elbukik. Hogy miért? Mert nem egy előre megtervezett, felmért, elemzett úton járnak, hanem "csak úgy" kitalálnak valamit és sodródnak az eseményekkel. A tudatos tevékenység és a saját vállalkozásuk irányítása helyett csak reagálnak, csapódnak, ide-oda kapnak. Vagy más szempontból megközelítve: nem adnak kezdő energiát a vállalkozásnak a tervezéssel, pedig ez a figyelem (energia) nagyban segíti a megvalósulást és a sikert mind tudatosan, mind tudat alatt.

Amit én csináltam: saját üzleti terv konkrét számokkal és adatokkal, határidőkkel, pénzügyi és marketing célokkal. Kb. háromnegyed évvel a leírása után vettem csak elő, nem figyeltem folyamatosan a megvalósulását, de ami már egyszer bennem megfogalmazódott, leírtam, átgondoltam, annak tükrében sokkal könnyebb volt dolgozni! Tehát háromnegyed évvel később már csak pipálni kellett szép sorban, hogy mi mindent sikerült elvégezni a kijelölt feladatok közül. A még el nem ért pontoknál pedig azt néztem meg, milyen a jelenlegi helyzet, és mit kell még tennem azért, hogy még közelebb jussak a célhoz. Tehát a folyamatos önellenőrzés, visszacsatolás is ugyanolyan fontos, mint a tervezés.

Ismerd meg önmagad

Ahhoz, hogy sikeres legyek a munkámban, tisztába kell kerülnöm azzal, milyen képességeim, készségeim vannak. Csak ezekkel tudok gazdálkodni kezdetben, ezeket kell kibontakoztatnom. Később természetesen tanulhatok újakat, elsajátíthatok más képességeket - erre szükség is lesz, mert előjönnek olyan helyzetek, melyekből fejlődök, tanulok. De ha bizonyos alap képességeim nincsenek meg, nem tudok egy vállalkozást sikerre vinni. Ilyen például a kommunikációs képesség, a kockázatvállalás, az ötletgazdagság és kreativitás, a megvalósító képesség, a céltudatosság, a lelkesedés, és legfőképpen az, hogy szeressem azt csinálni, amit magamnak munkakként választottam.

És ez még csak a vállalkozás vezetéséhez szükséges képességek, természetesen a szakmai képességek is ugyanilyen fontosak. Az, hogy jó legyek az általam választott szakmában, szintén folyamatos tanulási vágyat, fejlődést, elmélyülést feltételez. Lépést tartani az újdonságokkal, sőt, előbb-utóbb újat teremteni, ez elengedhetetlen.

Ezeket a képességeket aztán a folyamat során tovább fejlesztjük, van, hogy elveszik a lelkesedés, az ötletek, kimerülünk, ideiglenesen elvesztünk, majd újra felélesztünk képességeket. Ez ilyen, akárcsak az élet. Van, hogy ma még jól megy, természetes valami, holnap pedig már meg kell küzdenem érte. Minden nap újat, mást hoz, és ezzel meg kell barátkozni. De ha valamiről tudom, hogy bennem van, képes vagyok rá, akkor újra és újra elő tudom hozni magamból!

Amit én tettem: sorra vettem az erősségeimet, gyengeségeimet, lehetőségeimet, veszélyeimet (SWOT-analízis), hogy a vállalkozás szempontjából ránézzek a saját "kezdő csomagomra", amiből gazdálkodhatok. Mi az, amiben jó vagyok, mi az, amiben nem, de fejleszthető, ha kicsit odafigyelek rá. Mi az, amit semmiképpen nem nekem kell csinálnom, inkább kiadom másnak, mert nem tudnám jól csinálni - vagy tudnám előbb-utóbb, de annyira sok idő és energiabefektetést igényelne, hogy nem éri meg. Pl. a polcokat a műhelyemben nem én fogom felfúrni, hanem a férjem, bár előbb-utóbb meg tudnám tanulni, de nem értek hozzá, nem az én dolgom. Viszont jó vagyok a marketingben, és nem megyek el ezért tanfolyamra sem sokezer forintért, hanem utánaolvasok, átgondolom, megtanulom innen-onnan, mert van egy alap képességem rá, amit könnyebb fejleszteni, aktualizálni.

Vállald fel önmagad és a termékeidet

Ez egy nagyon nehéz pont, de szinte a legfontosabb, azért is áll ennyire elöl a listán. Enélkül ugyanis nem megy. Az én termékem az én alkotásom, belőlem jön, engem mutat, nyilvánít meg. Ha önmagammal nem vagyok elégedett, a termékeimmel sem leszek az, hiszen önmagamat (és a gyengeségeimet) látom benne. De ha nem vagyok elégedett vele, nem látom szépnek, hogy is tudnám eladni, képviselni, vagy egyáltalán megmutatni másoknak? Hogyan tudnék teljes mellszélességgel kiállni velük a világ elé, hogy tessék, ez vagyok én, nézzék, vegyék, vigyék, hordják? Hát sehogy...

Első lépésként meg kell barátkoznunk önmagunkkal, el kell fogadni, bármit készítünk, teszünk, hibázunk, bukdácsolunk, mert ez a mi fejlődési, tanulási folyamatunk része. Lehet, hogy még nem a legszebb, legjobb, legnemtudommilyenebbek az alkotásaink, de ha el sem kezdem a fejlődési folyamatot, valószínűleg soha nem is lesznek a legjobbak. Márpedig a fejlődési folyamat első lépcsőjén az aktuális állapot elfogadása van. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább az enyém. Aztán majd lehet szép lassan - vagy gyorsabban, kinek milyen a tempója - szépítgetni, fejleszteni, stb. Ha mindig azt mondom magamban, hogy "majd ha ilyen, meg olyan lesz, akkor már felvállalom", akkor csak halogatom a témát, miközben a bennem lévő örök elégedetlen bíró megítéli és leminősíti, felvállalhatatlannak titulálja a termékeimet, ezzel meghiúsítva az egész folyamatot.

Nálam ez úgy zajlott, hogy voltak olyan hetek, hónapok, amikor nem tudtam képviselni a termékeimet. Nem láttam őket szépnek, nem voltam elégedett velük. Nem tudtam bemenni egy boltba, és tárgyalást kezdeményezni az üzletvezetővel, hogy árusítsák őket. Nem tudtam felvállalni őket, kiállni velük. Ekkor úgy gondoltam, hogy valakit megbízok a feladattal, de aztán az élet úgy hozta, hogy az a valaki visszamondta, és ezzel nagyon jót tett velem/nekem. Természetesen abban a pillanatban nem ezt gondoltam, hanem nyűgnek éreztem, hogy akkor most ez is a nyakamba szakadt, foglalkozhatok az értékesítéssel is, nem elég nekem készíteni... De a mai fejemmel azt mondom, hogy ha akkor ő elvállalja, hogy értékesíti, akkor most sokkal kevesebb lennék bizonyos tapasztalatokkal, nem mentem volna át bizonyos mélypontokon, és nem lennék képes most sem felvállalni a saját termékeimet. Ezt nekem kellett megtanulni, hiába is volt egy egyszerűbb, ámde kerülő út, a tapasztalatok mégis százszor értékesebbbek most nekem.

Csak csináld! - Kitartás és állhatatosság

A tervezés nem helyettesíti, hanem "csak" segíti a megvalósítást. Ha tele vagy jobbnál jobb tervekkel, de semmit sem teszel vele aztán fizikailag, nem realizálod őket, önmagukban semmit sem érnek. Az is fontos, hogy analizáld, elemezd az eseményeket, folyamatokat, de ha a tettek elmaradnak, előbb-utóbb nem lesz mit analizálni. Tehát ha megvan a terv, akkor jöhet a munka, méghozzá kitartóan, célorientáltan, tudatosan. Minden nap, napi 8-9 órában, munkaszerűen. Mert ez az egyik nagy buktatója a vállalkozás adta szabadságnak, és annak, hogy én osztom be az időmet. Ugyanolyan munkahelyként kell kezelni a vállalkozást, mintha bármilyen cégnél dolgoznék: van munkaidő, vannak feladatok, amiket jelen esetben én jelölök ugyan ki, de egyszemélyes vállalkozásnál nekem is kell őket végrehajtanom, vannak célok, amiket el kell érnem (egyedül), vannak kötelezettségeim, stb. Amikor alkalmazottként dolgoztam egy cégnél, akkor is megoldottam minden más ügyemet munkaidőn kívül, tehát ezt most is meg kell tudnom tenni, különben a munka rovására megy a sok "még elintézem ezt, azt, aztán megyek dolgozni".

Időgazdálkodás, határhúzás

Két szélsőség jelenhet meg az időbeosztás terén: ha halogatjuk a munkát, vagy ha halogatjuk a magánéletet... A kettő közötti egyensúlyt nekünk kell megteremtenünk, nem mehet egyik a másik rovására. Alapesetben teljesen jól megfér egymás mellett a két terület, sőt, kiegészíti, inspirálja egymást. De csak akkor, ha egészséges mértékben van jelen mindkettő az életünkben: ha képesek vagyunk beleállni a munkánkba, ugyanakkor nem válunk fanatikussá, munkamániássá sem, nem hagyjuk, hogy az egész életünkön eluralkodjon a munkánk, és a többi területünket kiszorítsa az életünkből. Mindennek megvan a maga helye és ideje, de ezt nekünk kell betartatni saját magunkkal.

Nálam mindkét szélsőség megjelent: az első hónapokban nem tudtam beleállni a munkába és napi 8-9 órát dolgozni, az utóbbi hónapokban pedig nem tudtam 14-16 munkaóra előtt letenni az ecsetet. De a két szélsőség megjárása azért is jó tapasztalat, mert a közepet sokszor úgy érjük el, hogy megtapasztaljuk a széleket. Csak a mihez tartás végett... :-)

A vállalkozásod hullámzik? És te?

A vállalkozásunk- akárcsak bármelyik másik megnyilvánulásunk az öltözködéstől a lakberendezésünkig, a kapcsolatainktól az autónkig - ugyanazokat a problémákat jeleníti meg, amelyek a belső világunkban jelen vannak. Amint bent, úgy kint - mindenkinek ismerős a mondás.

Tehát ha a vállalkozásunk hullámzik, akkor az a mi lelki állapotunk kivetülése. Tudom, ezt nehezebb elfogadni, mint azt, hogy a környezet, és a gazdasági, politikai helyzet befolyásolja legfőképpen a vállalkozásunkat, de ez sajnos így van. Csak egy példa: eleget hallottuk a médiából, hogy gazdasági válság van, a kérdés az, hogy elhisszük-e, hogy ez ok arra, hogy rosszul menjen a vállalkozásunk, vagy abban hiszünk, hogy ha a termékeink jók és valódi szükséglet van rájuk, akkor megtaláljuk azt a fizetőképes keresletet, akik a mi potenciális vevőink?

Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ha a hit, bizalom témaköre rendben van bennem, akkor válság ide, vagy oda, a legdrágább termékeim találnak gazdára leghamarabb, és óriási mennyiségű megrendelésem keletkezik, míg ha megingok, jön a külső válság is...

Folyt. köv.

Tormás cékla-répa saláta magvakkal - a tél slágere

2010-11-04T12:10:00.003+01:00

Nem bírtam elviselni a céklát... a szagától is rosszul voltam... idáig. De most kipróbáltam reszelve, répával, kevés citrommal és tormával. Valami mennyei!!! Ajánlom mindenkinek, aki szeretne tenni valamit az egészségéért, immunitásáért! A torma légúttisztító, immunerősítő, a cékla és a répa mindketten igazi lugosító-májvédő, erősítő hatású gyökérzöldségek.

Hozzávalók:

2 db sárgarépa
2 db cékla
citromlé
1 db torma
hidegen sajtolt olaj (én napraforgót használok)
pirított napraforgómag és lenmag, szezámmag, tökmag, ami van otthon.

Lereszelem a sárgarépát, céklát és a tormát, összekeverem, citromlével és olajjal meglocsolom, és a pirított magokkal megszórom.

Tipp: a magok pirításánál a sorrend a következő: napraforgó és tökmag, később a szezám és a lenmag, mert ezeknek kevesebb idő kell, és magasra ugranak. :-)

Jó étvágyat!

Nonfiguratív szegélyes selyemkendők a selymetfestek.hu-n!

2010-10-16T14:56:00.004+02:00

Új, szegélyes selyemkendőket festek mostanában, nagyon tetszik ez a megoldás: körben egy nonfiguratív keret fut végig a kendő szélén, belül pedig vagy fehéren hagyom a selymet, vagy egyszínűre festem. Ősz révén most föld színeket használok előszeretettel, előtérbe kerültek a barnák, zöldek, kékek, szürkék, de vibráló színekben is kérhető!

Kiváló ajándék Karácsonyra, vagy születésnapra, névnapra! Díszdobozban, és egyedi felirattal is rendelhető!

Mérete: 40*150 cm

Anyaga: 100% pongé 5 hernyóselyem

Ára: 5000 forint

Új stílusú selyemsálak érkeztek!

2010-09-23T21:24:00.005+02:00

Új, magyaros mintákkal megfestett selyemsálakat is készítek pár hete! Elkelt már egy pár matyó mintás sál, melyek szépen kidolgozva, gyönyörű színekben kaphatóak, rendelhetőek a jövőben is.

Szintén újdonságként készítek színátmenetes, "texturált hatású" sálakat is.

További képeket és leírásokat (árakat) a www.selymetfestek.hu oldalon találtok.

Nyomasztó bevásárlóközpontok

2010-09-21T14:54:00.003+02:00

Nagyon ritkán megyek csak be egy-egy nagyobb bevásárlóközpontba, de mostanában, kb. 1-2 hónapja nem voltam. Hamarosan itt a karácsonyi szezon, amikoris hömpölyög a tömeg, főleg az utolsó napokban, úgyhogy pláne el fogom kerülni az ilyen helyeket.

Az elmúlt hónapokban több barátommal beszéltem, és mindenki arról számolt be, hogy valami nyomasztó, súlyos hangulat, atmoszféra, energiák - ki minek nevezi - uralkodik bent. Úgy jön ki az ember, mintha zombi lenne, teljesen lemerülve, kikészülve. Én is tapasztaltam korábban, de annak tudtam be, hogy fáradt vagyok, vagy túl sok volt az inger, ami ott egy másodperc alatt ér. Vajon miért van, mi ez a jelenség? Ti tapasztaltatok már ilyet? Ha igen, hol, milyen helyeken?

Nézem néha a boltokat, egyes boltok berendezése sötét, fekete falak, villódzó fények, sárga, élénk logo, és egész nap szeletelős tucctucc zene... és az eladók napi 8-10-12-14 órákat ott töltenek, fény és levegő nélkül, nagyon durva körülmények között... Tényleg ez kell nekünk?

Mi és a mi kivetüléseink I. - Emberek és események

2010-09-16T14:47:00.003+02:00

Minden rólunk árulkodik. A környezetünk, a megjelenésünk, a velünk történt események, a találkozásaink, minden. Ha szeretnél többet megtudni magadról, arról, hogy hol tartasz, mi történik valójában, fogadd el ezt az alaptézist és olvasd az üzeneteket, melyek folyamatosan érnek a világból.

Amit látok a másik emberben - szimpatikus vagy sem az illető, ez legfőképpen azon múlik, hogy mennyire hasonlít rám. Mondjuk is, hogy mindenki magából indul ki. Hogy mennyire, az főleg itt érhető tetten. Mert az első találkozáskor beindul tudat alatt az összehasonlítgatás önmagunkkal, a belső méricskélés, és kiértékelés. Aztán dob a gép:

Ha valakivel nincs túl sok közös pontunk, hasonlóságunk - legalábbis első ránézésre -, netalán még irritál is minket valamilyen tulajdonságával, akkor antipatikus lesz az illető.
Ha a világnézetünk (gondolatvilág), érzelmi megnyilvánulásaink (érzelemvilág), vagy szokásaink, szándékaink, vágyaink (akaratvilág) hasonlóak, akkor pedig szimpatikus a másik ember.

Tehát önmagunkhoz hasonlítottuk a másikat, a saját szubjektív szemüvegünkön keresztül néztünk rá, és engedtük be belőle azt, ami tetszik, és zártuk ki azt, ami nem. Tehát megintcsak magunkról mondtunk el valamit.

Az önbuktató viszont pont az, hogy az a bizonyos, fent említett első ránézés sokszor csal... Ha a mélyére megyünk a dolognak, azaz a másiknak, a megismerésnek, akkor kiderül, hogy van néhány közös pont, vagy ami a másikban irritál, bennem is ugyanúgy megvan, és ő csak szembesít vele, mivel benne magamon kívül láthatom azt a tulajdonságot. Ha így nézem, a másik ember egy lehetőség, valaki, aki szembesít önmagunkkal.

Mindannyian ezt tesszük non-stop: létünkkel reakciót váltunk ki másokból, és lehetőséget adunk egymásnak arra, hogy magáról tudjon meg valamit általunk. Mi viszont sokszor nem akarunk többet megtudni a másikról, mert még a végén kiderülne, hogy nem is olyan rossz a másik, vagy mert kényelmes a skatulyázás, az első ránézéses impulzust konzerváljuk, és soha le sem szedjük a másikról a bennünk kialakuló képet. Ezt akár pozitívban, akár negatívban is művészien tudjuk művelni: felemeljük az egekig a másikat, vagy éppenséggel mindenféle rosszat neki tudunk be. Ezt hívjuk projektálásnak: rávetítjük az általunk generált képet, ami sokszor köszönő viszonyban sincs a valósággal. Mégis tartja magát évekig, évtizedekig. Aztán valamilyen hatásra néha a kép leolvad a falról, vagy a fal elősejlik a kép mögül, és kiderül, hogy nem is fehér, hanem sárga, netalántán zöld, azaz az illető nem is olyan, mint amilyennek gondoltuk. Majd jön a csalódás, az értetlenség, hogy ez hogy lehet, én nem ilyet akartam...

Ugyanezt csináljuk az eseményekkel is. Ahogyan lefordítom (interpretálom) magamnak az eseményeket, ahogy értelmezem, az is rólam szól. Ha valaki nem válaszol a levelemre, vagy nem veszi fel a telefont, gondolhatom azt, hogy nem akar velem beszélni, de azt is, hogy egy hétre elment nyaralni, ezért nem válaszol. Ez csak rajtam múlik, a válaszút előtt én állok. (Persze ez tudatalatt, gyorsan lezajló döntés, sokszor nem is vesszük észre, hogy lehet másként is.) Ha az illető a fentiek alapján valamelyik negatív skatulyánkban lakozik, hajlamosabbak vagyunk a negatív verziót feltételezni róla. Mindenki ismeri a régi viccet, mikor nyuszika elindul a farkashoz kölcsönkérni a fűnyíróját, de mire odaér, úgy felhergeli magát a farkasról szóló saját feltételezésein, hogy a farkas szóhoz sem jut a történetben. Az a jó a viccekben, hogy őszinték, és a humor segítségével szembesítenek minket azzal, hogy valójában mit csinálunk nap mint nap. Így az emberekkel kapcsolatos kivetüléseink belefolynak az eseményekről alkotott képünkbe, és tovább gyűrűzik a lavina, mind nagyobb lehetőséget adva a torzulásnak, félreértelmezésnek.

Vannak sajnos olyanok, akik annyira nincsenek jóban önmagukkal, és emiatt a világgal, hogy minden külső megnyilvánulást saját maguk elleni támadásként értékelnek. Van, aki bizonyos emberekkel, szituációkkal kapcsolatban él meg hasonlót. Mindenkinek máshol van a gombja, amely bekapcsolja a vészjelzőt. A belső vészjelző azt jelzi, hogy blokkunk van a témával/emberrel/helyzettel kapcsolatban, de kívül ez hisztériában, támadásban vagy épp elmenekülésben, lemerevedésben, stb. nyilvánul meg. Ennek sokszor gyerekkori sérülés az alapja, amikoris megkérdőjelezték az élethez való jogunkat, az értékességünket, szerethetőségünket, stb. Ekkor tudat alatt az életet, a világot mint küzdőteret éljük meg, ahol mindenkitől félni kell, bármikor megtámadhatnak, és harcolni kell az életért. Mindenkiben ellenfelet látunk, a bizalom és az együttérzés "önmagunk védelme" érdekében megszűnik.

Nemrég találkoztam egy nagyon találó idézettel, amely sokmindent elmond: "Az, amiről azt gondolod, hogy mások gondolják rólad, azt te gondolod önmagadról." Márpedig ha te ezt gondolod, és ezt is sugárzod, mások is ezt fogják gondolni.

Hogy mi segít? Az őszinteség önmagunhoz és másokhoz, a pozitív hozzáállás az eseményekhez és az emberekhez egyaránt, és a folyamatos önreflexió, mely segít megkülönböztetni a saját kivetüléseinket az objektív tényektől. És a blokkok/előítéletek felderítése természetesen, amelyek ha megszűnnek, sokkal színesebb és élvezetesebb az élet...

Kap-csolat?

2010-09-16T08:48:00.000+02:00

A világunk és az életünk egyensúlyokból áll. Folyton lavírozunk, egyre csak próbálunk a két szélső közti EGYre súlyt helyezni, de sokszor nem sikerül. Pedig mindig attól betegszünk meg, ha az EGYenSÚLY felborul.

Adni és kapni egyensúlya a (pár)kapcsolatokban

Minap láttam egy interjút egy tv-s személyiséggel, aki arról beszélt, hogy igaz, hogy ő nőként eszméletlenül megkeményedett - én elférfiasodásnak mondanám -, de ha lenne egy férfi mellette, ő bizony tudna újra nő lenni. Sajnos rossz hírem van számára: ez általában fordítva működik. Addig nem kap egy "férfit", nagy betűkkel is írhatnám, amíg ki nem munkálja magából a nő-létet, nő-élményt - férfi nélkül is, egyedül is, önmagában is. Mert bár igaz, hogy a nőt a férfi (is) élteti, és a férfit a nő (is), nem csak attól vagyok nő, vagy férfi, mert egy ellenkező nemű van mellettem. Akkor is nő vagyok, ha nem vagyok épp vele, vagy ha átmenetileg nincs párom. Amíg én nem vagyok (elég) nő, addig nem vonzok be egy (eléggé) férfit. Pontosan mindig olyat fogok bevonzani, aki az aktuális fejlettségi szintemnek megfelelő. De a jó hír az, hogy továbbgondolva tehát lehet ebből tanulni!!! Ha megnézem, hogy milyen embereket, férfiakat vonzok be, kikkel hoz össze a sors, sokat tanulhatok magamról és a fejlődési lehetőségeimről, utamról.

Hogy hogy jön ez ide? Mert az, aki a magán való munkálkodást megspórolná azzal, hogy várja a nagy Őt, közben elvárásokkal és a régi sérelmekkel a szívében igazolja a nemének nem megfelelő viselkedését, az nem fog párt találni. A párhoz fel kell nőni. Meg kell tanulni adni. Odaadni, átadni, megadni, kiadni, beadni. Legfőképpen magunkat.

Azaz alkalmazkodni, háttérbe húzni az egoizmust, az önzést, és az Én-ből Mi-vé válni. A Mi pedig csak akkor tud működni, ha Mi ketten adjuk bele a tartalmat. Ha mindketten teszünk - azt mondjuk, hogy a másikért, de gyakorlatilag mi-értünk, tehát magamért is, hiszen a mi-ben én is benne vagyok.

Tehát az ideális kapcsolat a kölcsönösségen alapszik. Anélkül, hogy strigulázni, számolni kellene, egyszerűen természetes, hogy olykor az egyik, máskor meg a másik fél enged. Hullámzó, rugalmas együttműködés ez, olyan, mint a tánc. Amikor két kezdő táncos kerül össze, még kicsit darabos a mozgás, nem érzik még együtt sem a zenét, sem egymást. Aztán szépen lassan megtanulnak figyelni a zenére, ami az együtt mozgásukat segíti. A táncot a férfi vezeti, a nő átadja a vezetést, rábízza magát a Napra. Ez a bizalom elengedhetetlen. Ha nem bízok a másik nemben, félelmek dolgoznak bennem, hogy átver, megaláz, eldob, nem őszinte, nem szeret, akkor ezzel megmérgezem a kapcsolatomat. Mindezt azért, mert én nem hiszek magamban, hogy szerethető, értékes, NŐ vagyok.

A szeretetteljes kapcsolat szabadon hagy, amibe nem férhet bele az elszámoltatás, korlátozás, manipulációk, játszmák, őszintétlenségek, féltékenység, elvárások sem. Tévedés ne essék: igényeink lehetnek, és legyenek! Ismerjük meg a saját igényeinket, fejezzük ki, és folyamatosan vizsgáljuk meg őket. Fontos-e ez nekem (még/már), esetleg el tudom-e engedni, vagy ragaszkodom hozzá mindenáron. De még ha fontos is nekünk valami, ne kényszerítsük ki őket társunkból, hanem ha nyitott rá, ő is szeretné, segítsük az efelé mozdulását lágyan, nőiesen. Ne akarjunk csak kapni, elvárásainkat a másikra nyomni, mert felborul az egyensúly.

Túladni sem jó

A másik megfigyelhető szélsőség a kapcsolatokban a túladó-túláradó-megfojtó személy, aki folyton csak ad, de nem figyeli a másikat, hogy mennyit tud/akar befogadni. Sok embernek van elfogadási, befogadási nehézsége, pl. kiskorában nem kapott bókot, elismerést, és ezért még felnőttként sem tudja helyesen kezelni. Egy ilyen múlt után különösen frusztráló egy túladó személy.

Sokszor a túladás kompenzációból ered. Nekem nem adtak, ezért én mindent megadok (azon a területen, ahol nekem hiányom volt). De szintén nem figyel a másikra, hogy arra, és úgy vágyik-e kapni, ahogy én adom. Tehát szintén egoizmusból ered, csak a másik oldala az éremnek, kicsit talán bújtatottabb formája, hiszen kívülről az látszik, hogy mennyire csak adna, segítene. De az is szokszor előfordul tudatalatti motivációként, hogy "inkább én adok, csak más ne adjon, mert azt nem tudnám elfogadni" - ezért megelőzöm, lehetősége se legyen adni. A másik fél meg csak kap, és folyamatosan bűntudata keletkezik, mert a kölcsönösség sérül, méghozzá úgy, hogy ő alulmarad az adásban. Úgy érzi, nem tudja viszonozni azt, amit kap, és aztán kilép a kapcsolatból.

A kapcsolat jó esetben folyamatos határletapogatás. Még jobb esetben a két fél meg is tudja beszélni, hogy kinek, miben, hol a határa. Mit szeret, hogy szeret, mikor szeret kapni.

Az önmagunkkal való elégedetlenségünk teszi tönkre a kapcsolatainkat

Ezt néhány hónapja mondtam ki valakinek, amikor ilyen témákról beszélgettünk. Számomra is nagy felismerés volt, röviden és tömören fejezi ki azt, hogy hol van a kutya elásva. Amikor magunkkal nem vagyunk harmóniában (de ez persze nem tudatosul sokszor), akkor sokszor mástól/kívülről várjuk rá a megoldást. Vagy emberektől, vagy ételtől, vagy italtól, vagy helyzettől, vagy bármi mástól. Elmegyünk szórakozni, kikapcsolódni, ahelyett, hogy bekapcsolódnánk: önmagunkhoz. Pontosan mi is hiányzik, mi a gond? Ezt nem tudjuk, csak zizegünk, rosszul érezzük magunkat, frusztráltak vagyunk és idegesek. A többi embertől, például párunktól várjuk a megoldást, akik ezt nem adják meg - hiszen ők sem tudhatják helyettünk, mi a gond, ráadásul ők eleve nem kívánságteljesítő automaták, hogy a mi ki nem mondott, sőt, nem is tudatosodott kívánságainkat teljesítsék. A frusztráció egyre csak nő, tombol az érzelmi vihar, sőt, már tornádó, és még mindig nem tudjuk, mi a valódi probléma. Viszont öt percen belül a párunk is tombol, hiszen rátettük a terhet, hogy oldja meg az ismeretlent, a mi sokismeretlenes egyenletünket. Csakhogy a megoldás bennünk van, ahogy szoktuk mondani: ha nem csak kapni akarunk, kívülről, hanem néha magunknak is megadjuk azt, amire szükségünk van. Ha kívül keressük a megoldást, az egyenes út a függőséghez és az önállótlansághoz, amiről a legközelebbi cikk szól majd.

Tipikus cica megmozdulások

2010-07-31T21:13:00.000+02:00

Játék! Selyem kitűző vagy gyűrű a tét

2010-07-28T10:43:00.003+02:00

Elnézést kell kérnem tőletek, hogy késlekedtem a játékkal és a nyereménnyel, de némi technikai malőr jött közbe a fényképezőgépemmel... Végül olyan termék mellett döntöttem, amit már egyszer lefényképeztem, de a napokban további képeket fogok közzétenni róla, mivel csak ez az egy képem létezik erről a gyönyörű selyem brossról.

Különleges narancsos-piros bross, közepén három kis swarovski bibével. Gyűrűként is hordható, ha a nyertes úgy szeretné, átvarrom egy gyűrű alapra!

Indul a játék tehát, hétfő délig várom a jelentkezőket rá.

A szabályok dióhéjban:

szólj hozzá ehhez a bejegyzéshez megjegyzésként, legkésőbb aug. 2. hétfő délig
tedd közzé a játékot a blogodon, honlapodon - ha van ilyened -, vagy szólj másoknak róla, hogy minél többen játszhassanak.
sorsolás: hétfő délután, a random.org használatával

A játékszabályokat részletesen itt találjátok.

Sok szerencsét!

Játssz velem selyemért a selymetfestek.hu-n!

2010-07-20T15:20:00.002+02:00

Hétfőnként ezentúl heti rendszerességgel fogok kisorsolni egy-egy kézzel festett selyem termékemet: selyemkendőt, selyemsálat, selyem ékszert, stb.

Ha részt szeretnél venni benne, az alábbiakat tedd:

szólj hozzá a játék bejegyzéséhez
tedd közzé a blogodban, honlapodon, hogy mások is értesüljenek róla.

A játékban való részvételhez ehhez a bejegyzéshez szólj hozzá!

Új tavasz-i-nyári selyem kollekció!

2010-07-19T08:10:00.004+02:00

Továbbra is rendelhetőek, illetve a késztermékek elvihetők a tavaszi-nyári selyemkendő, selyemfátyol, selyemékszer kollekcióból!

Újdonságként megjelentek a strandkendők és hastáncos fátylak, melyek nagy méretük miatt sokféleképpen megköthetők, hordhatók, akár strandruhaként, akár színházi stólaként!

Nemsokára selyem ruhákkal, felsőkkel, topokkal is jelentkezem, de megrendelésre már most is festek ruhaanyagot selyemből bármilyen mintával, színnel, technikával! Ehhez csak az anyagszükségletre és a ruha körülbelüli fazonjára van szükségem, és máris kezdődhet a munka!

Addig is néhány kép ízelítőül a nemrég elkészült selyem alkotásokból - további képek és árak a www.selymetfestek.hu oldalon:

Kowalsky meg a vega

2010-07-07T10:52:00.003+02:00

Néhány kozmikus gondolat eszméletlen jó zenével tálalva:

Kowalsky meg a vega - Szemenszedett igazság

"...Mert valahogy minden összeáll, az Isten mindent jól csinál

mindent úgy, ahogy kéne, mindenkit úgy, ahogy kérte..."

"Mert végül minden célbaér, a sor végén a rim megél,

mindig úgy, ahogy kéne, mindenki kap, ahogy kérte..."

"Minden olyan, ahogy te és én akartam, ilyen egyszerű ez, olyan, úgy, ahogy van,

senki nem fizet, hidd el, soha helyettünk, semmi nem a miénk, jövünk és megyünk,

ilyen egyszerű minden, mint egy pofon..."

A zenét itt hallgathatjátok meg.

Hogy vagy?

2010-02-11T08:36:00.006+01:00

Hogy vagy? Egyszerűnek tűnő, mindennapi kérdés, naponta kapjuk és tesszük fel másoknak. De vajon mit jelent, mi a megfelelő válasz rá? Nem is olyan egyszerű, mint amilyennek első látásra tűnik...

Azt vettem észre, hogy a legtöbb ember azt válaszolja: köszi, jól, most jövök a boltból, blablabla... Ha ezt a választ közelebbről megnézem, nem a kérdésre felel. Maga a "hogy vagy?" kérdés arra irányul, azt hivatott megtudni, hogy hogy érzed magad, nem azt, hogy mit csináltál, mit fogsz csinálni. Ha erre lennék kíváncsi, akkor ezt kérdezném. De nem, engem az érdekel, hogy vagy, hogy érzed magad, mi van a lelkedben, mi foglalkoztat, mire vágysz, milyen érzéseid vannak, boldog vagy-e, örülsz, vagy épp frusztrál valami, nem érzed magad biztonságban, stb. Ez a kérdés nálam őszinte érdeklődésből jön, és ennek megfelelően őszinte választ várnék rá. Nem azért teszem fel, mint az angolok, hogy egy sablon válasszal beérjem, hanem mert érdekel.

Nekem a hogy vagy kérdés egyfajta lelki önvizsgálatra ösztönző, ébresztő valami. Nézzem meg, mi van bennem, foglalkozzak vele, de legalábbis figyeljem meg az érzéseimet, a gondolataimat és a vágyaimat, azaz a lelkemet. Térképezzem fel, mi mozog bennem, hogy aztán el is tudjam mondani.

Legtöbben itt buknak meg: fogalmuk sincs, milyen érzéseik vannak, nem élik meg őket, nemhogy még kimondják... Hogy tudnám megfogalmazni azt, amit meg sem élek, meg sem figyelek, nem is ismerem? Az érzelmek beazonosításához, megfigyeléséhez kell egyfajta érzelmi intelligencia, ami a mai bal agyféltekés, intellektuális világunkban elég erőteljesen háttérbe van szorítva. Sokak számára elvesztette az értékét a lelki szint, a lelki minőségek, a megérzés, intuíció, az érzelmi működések. Csak az számít, mit teszel, mit veszel, mit eszel... A fizikai szint, a felszín, a látható, mérhető, megfogható.

Ha valami fizikait lelki folyamatokra vezetsz vissza, akkor még a mai napig is hülyének, vagy legalábbis elszálltnak titulálnak, és sajnálkozva néznek rád. Pedig manapság már az orvostudomány és sok más tudományág foglalkozik a fizikalitás mögötti lelki (és szellemi) folyamatokkal, tartalmakkal. Itt van a köztudatbana pszichoszomatika, a gondolatok teremtő ereje, a vonzás törvénye, stb, mégis mintha nem hinnénk el, hogy ezek működnek, azt meg pláne, hogy mi működtetjük őket, és rajtuk keresztül a saját valóságunkat. Hogy a "hogyvagyunkat" mi magunk határozzuk meg egy bizonyos szinten - és ez egy elég tág kör, sokkal tágabb, mint ahogy gondolnánk. Én tehetek arról, hogy hogy vagyok, mi történik velem, az milyen hatással van rám, milyen következtetést vonok le belőle, hogy meglátom-e az üzenetét, tanulok-e belőle, hogy tudom kezelni, hogy reagálok rá, elmerülök-e a fájdalmamban olyan szintig, hogy megbénítson, vagy az adott pontnál azt mondom, hogy elég az önsajnálatból, felállok és továbbmegyek. Ezek mind-mind egyéni döntések. A hogyvagyomat én alakítom az érzelmi működésemmel, de ez csak akkor lehetséges, ha tisztába kerülök vele. Azzal, hogy mi mozog bennem, milyen szokásaim, és főként tudat alatti programjaim vannak, amik befolyásolják a reakcióimat, gondolkkodásmódomat, látásmódomat, életszemléletemet. Minél joban ismeri magát (a lelki folyamatait) valaki, annál teljesebb választ tud adni a hogy vagy kérdésre.

Miért nem tudunk, nem akarunk megfelelően válaszolni?

Az önvizsgálat nem egyszerű, és pláne nem fájdalommentes folyamat. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor sok-sok álarcunk hullik le, kiderül, hogy a felszínen mindig vidám, bohóc megjelenés mögött mély fájdalom vagy megfelelési kényszer húzódik meg, és ezzel nehéz szembesülni, feldolgozni és továbblépni. Van egy kialakult képünk magunkról, aminek ha meglátjuk az ellenkezőjét magunkba nézve vagy mások által tükrözve, akkor az bizony nem kellemes. Egy-egy élethazugság elrejtéséért rengeteget teszünk, egész színházat építünk fel magunknak, amit aztán csak nagy belső áldozatok vagy külső kényszerek hatására vagyunk hajlandók lebontani. Például ha egy-egy külső esemény, trauma formájában, ébresztő célzattal megvonják a színházunk működési engedélyét, vagy ha nekünk lett elegünk a színészetbe, álarchordásba fektetett felesleges energiákból.

Vagy az is lehet, hogy nem merünk őszinték lenni egymással, noha belül tudjuk, hogy vagyunk igazából, de azt gondoljuk, hogy nem kíváncsi a másik rá, vagy félünk megnyílni egymásnak, mert akkor sebezhetővé válunk, vagy nem bízunk egymásban.

Ha meg akarom osztani valakivel, hogy vagyok, akkor főként a párommal és a barátaimmal teszem. Személyes kapcsolatokra törekszem, ahol az intimitás, az őszinteség, a bizalom, a nyitottság jelen vannak. Ahol ha rákérdezünk egymásra, hogy vagy, akkor őszintén elmondhatjuk. Szeretem és értékelem ezeket a kapcsolatokat, a jópofizástól és a képmutatástól feláll a hátamon a szőr (vagyis felállna, ha lenne).

A twitter és én

Próbálkoztam a twitterrel, mint kommunikációs eszközzel. Nem jött be. Tudom, hogy nem kell azonnal kiöntenem a lelkemet mindenkinek, nyilvánosan, stb. De nekem ez nem megy. Nem tudom a felszínt kapirgálni, nem tudok csak annyit írni, hogy ez meg az történt velem fizikai szinten. Festettem két sálat. Elmentem a bioboltba lisztekért. Leveleztem a barátnőmmel.

Valami blokkom van vele, azzal, hogy a morzsákat, a csak fizikai tényeket közöljem. Ezek csak száraz tények, félinformációk, nem érdekelnek önmagukban. Hiányzik belőle a lelki tartalom, amire ott sem hely, sem alkalom nincs.

Az egész világ ezt a felszínen maradást segíti, sugallja most, a lelki mélységektől mentes emberi kapcsolatokat, a száraz tényeket, az elszigetelődést, a versengést és nekem valahol ennek a megnyilvánulása a twitter is. Csak röviden, gyorsan, követhetően. Csak a tényeket, fizikait, kapirgáljk a felszínt, nehogy mélyebbre kelljen menni. Megelégszünk azzal, hogy tudjuk, mit csinál a másik, a többi meg nem számít. A blog nekem azért más, mert azt meg tudom tölteni lelki tartalmakkal, van rá helyem és lehetőségem, de a twitterhez nem tudok ilyen szinten kapcsolódni.

Ez természetesen az én véleményem, én blokkjaim, az én szubjektív meglátásom.

ÚJ!!! Kendő-ékszer szettek a selymetfestek.blogspot.com-on!

2010-01-22T15:27:00.005+01:00

Hamarosan kendő-ékszer szetteket is találtok nálam, azért, hogy ne kelljen azon gondolkodni, mit mivel párosítsatok össze!

A gyöngyből, gyúrmából, tűzzománcból, üvegből készült ékszereket nagyon kedves barátnőm, Bíró Zsuzsi készíti. Egyedi darabok, igényes, szép, ízléses kivitelezés jellemzi őket.

Mind a kendők, mind az ékszerek külön is megvásárolhatóak, az ékszerek árát a szett leírásánál feltűntetem, a kendők külön bejegyzésként is szerepelnek. A szettek tartalma változatos, általában kendő és fülbevaló, vagy gyűrű, vagy nyaklánc, esetleg egyszerre több is, ilyenkor részletesen leírom, hogy 2 v. 3 alkotóelemmel együtt mennyibe kerül.

Ha olyan összeállítás tetszik meg, ami nem látható szettben, két szettből tennél össze egy harmadikat, akkor jelezd felém és megoldjuk!

Néhány kép ízelítőül:

www.selymetfestek.blogspot.com

Kreatív blogger díj és a pozitivitás gyakorlat

2010-01-20T08:36:00.007+01:00

Nagyon köszönöm Zizinek, hogy kreatívnak és őszintének találja a blogomat. Igyekszem. Őszintén szólva mostanában elhanyagoltam szegény Cicaságokat, és a főzés témáját is úgy teljes egészében. Ennek legfőbb oka, hogy éjjel-nappal szervezkedem, alkotok, rohangászok, próbálok új rendszert vinni az életembe. Eszméletlenül imádom a festést, folyamatosan új ötleteim vannak, és csak úgy rohannak el mellettem a napok. Megfelelő, nyugodt környezetben alkotok, lágy, meditatív zenékre, megvan a befelé fordulás is, de inkább érzelmi szinten dolgozok bent, nem gondolatin, ezért kevesebb cikk születik mostanában. Pedig van még rengeteg olyan dolog, ami motoszkál bennem, de ezeket először le kell vinnem érzelmi szintre, átélni ahhoz, hogy megszülessen belőle egy írás. Ilyenkor telik meg a cikk élettel, érzelemmel, és ezáltal lesz több, mint okoskodás - legalábbis számomra, és remélem, hogy az olvasóim számára is érzékelhető mögötte a munka.

A játék szabályai a következők:

Meg kell köszönnöm annak a díjat, akitől kaptam
A logót ki kell tennem a blogomba.
Írni kell magamról 7 dolgot.
Tovább kell adnom a kitüntetést 7 bloggerezőnek és be kell linkelnem őket.

Tehát a 7 dolog rólam:

Halogatós típus vagyok a "nemszeretem" munkákban. Napokig, hetekig képes vagyok dolgokat odázni, és csak az utolsó pillanatban megcsinálni - esetleg az utolsó utániban.
Ötletember vagyok, a megvalósításos-részem fejlesztésre szorul, az ötleteimnek kb. csak egy százada kerül konkrét, fizikai kivitelezésre.
Viszont nagyon tudok lelkesíteni, megmozgatni, aktivizálni embereket egy közös célért.
Ha ez nem sikerül, ha közönnyel, rezignáltsággal, hitetlenséggel találkozom, az nagyon el tud keseríteni.
Alapvetően félek a kudarctól, épp ezért mostanában direkt új, ismeretlen dolgokat próbálok ki, hogy ez a kudarctól való félelem ne tudjon visszatartani az újdonságoktól, és ne maradjak a megszokottban a félelmeim miatt.
Egyik felemmel szeretem a szabályokat, strukturáltságot, mert tudom, hogy megtart, értem van. Másik részem berzenkedik minden leszabályozástól, "korláttól" inkább csak úgy lebegne és lebegtetne. Kettő között ingadozok. Azt élem meg korlátként, aminek még nem látom (át) a szükségességét.
Nagyon intuitív, szenzibilis vagyok, átérzek, beleérzek emberekbe, helyzetekbe, és ezt a képességemet igyekszem segítésre használni.

Mivel már mindenkinél járt a díj, akinek adnám, inkább egy másik játékot játszanék: pozitivitás gyakorlatot. Ennek az a lényege, hogy valaki másról 7 pozitív dolgot írnánk, ha személyesen ismerjük, akkor tapasztalat alapján, ha nem, akkor benyomás, érzés, stb. alapján. Láncreakció nélkül, akinek van kedve, csatlakozzon. Minél többen csináljuk, annál jobb: mi tetszik benne, miért olvasom, mi a példaértékű benne számomra, mit tanulnék tőle, stb.

"Kezdők" csinálhatják egy általuk szeretett személlyel, "haladók" pedig olyannal, akivel szemben van valami fenntartásuk, előítéletük, stb. Ez egyfajta lelki transzformáció, a bennünk lévő negatív erőkről áttesszük a fókuszt a pozitívra, és azt nézzük meg, hogy mi a jó a másikban, nem azt, mi nem tetszik.

A neve lehetne Pozitív blogger díj. Egyelőre logo nélkül

Az őszinteségről

2010-01-20T07:42:00.009+01:00

Minap Zizitől kaptam a Kreatív blogger díjat, és egy megjegyzést, miszerint őszintének találja a blogomat. Újabb kört futottam hát az őszinteség témájával, vizsgáltam innen-onnan, és megint pár dologra rájöttem.

Az őszinteséget nap mint nap gyakorlom, kisebb-nagyobb sikerekkel: néha túl radikálisan, néha túl burkoltan - keresem a közepet, azt, hogy lehet valamit úgy őszintén kifejezni, hogy bennem a tartalma ne sérüljön, tehát ne addig csomagoljam, burkoljam, míg a mondanivalóm elveszti az eredeti jelentését, azt, aminek én szánom, ugyanakkor ne legyen túl direkt, odamondós, kritikus, ironikus, szemrehányó, erőszakos, vagy bármi más olyan negatív hatással bíró, ami akadályozza a befogadhatóságát másoknál. Nagyon nehéz, főleg, ha elragadnak az érzelmek.

Mostanában, mióta a kimondást gyakorlom, sokszor érzem magam morgolódósnak, de mihelyst kijön belőlem - helyes formába öntve - a frusztrációm, az egész belső zizegés elmúlik. Elfojtás helyett kimondás - kész gyomorműtét, csak kés nélkül, felszabadítja a bent ragadt energiákat a hármas csakrából, a dühöt, frusztrációt, kisebbrendűségi érzéseket, stb. Nincs gyomoridegesség, gombóc, remegés, stb., hanem van megkönnyebbülés, átölelős-beburkolós elernyedés, amikor az ember szeretetteljes meghallgatásra talál, és érzi, hogy olyan emberekkel van körülvéve, akikkel ezt megteheti, kifejezheti azt, ami benne van, nem fognak megsértődni, nem fogják félreérteni, nem indul be egy újabb játszma, hanem elfogadják, megértik, tiszteletben tartják, hogy most ezt érzem. Keresik az igazságtartalmát, megfontolják és egy közös alkotómunka veszi kezdetét: hogyan tudjuk együtt átalakítani az életünket, együttműködéseinket, kapcsolatainkat ennek az újonnan kimondott dolognak a fényében.

Ilyenkor nagyon hálás vagyok, hogy ilyen emberek vannak körülöttem, és hogy általuk lehetek saját magam, mert az ő elfogadásuk, befogadásuk "engedi meg nekem" azt, hogy helyesen jöjjön ki belőlem az, ami idebent feszít. Nem kell azzal a gondolattal hadakoznom odabent, hogy mit fognak szólni hozzá, és már másítom is meg gyorsan a mondanivalómat, vagy csillapítom a súlyát, vagy el sem mondom, inkább lenyelem, nehogy konfrontáció legyen, vagy ne szeressenek azért, mert kimondom a véleményemet. Nincs szeretetfüggőség bennem, nem attól működnek a kapcsolataim, mert mindenhez bólogatok, alkalmazkodok, hanem mert a kimondással, őszinteséggel és megújulási, változtatási képességgel próbálom működtetni. Ez teljesen új dimenziókat nyit számomra, fantasztikus és felemelő érzés, szó szerint megkönnyebbül az ember. A sok-sok elhallgatás, ki nem mondás mind ott ül a lelkünk mélyén és tudatalatt stresszel bennünket, de csak rajtunk múlik, mikor vesszük a fáradtságot, hogy felszínre hozzuk őket és őszintébbé tegyük a kapcsolatainkat.

Számomra a másik fő tanítása ennek a kérdéskörnek az, amit már fent is pedzegettem: én is hozzájárulok ahhoz, hogy a másik ember velem őszinte tud-e lenni vagy sem. Ha félnie "kell" tőlem, azaz a reakcióimtól, a játszmáimtól, hogy megvonom tőle a szeretetemet, stb, akkor nem lesz velem őszinte. De ha előítéletek nélkül elfogadom, befogadom, amit mond, és keresem az igazságtartalmát, és főként el is tudom ismerni, ha neki van igaza, akkor ki meri mondani azt, ami belül feszíti. Kettőn áll a vásár, mondják, és milyen igaz. Sokszor vetjük a másik szemére, hogy "nem vagy velem őszinte", de csak kevésszer nézzük meg azt, hogy mi miben, hol, hogyan akadályozzuk meg azt, hogy őszinte tudjon velünk lenni az illető.

Van egy nagyon jó barátném, aki az utóbbi időben többször kifejezte nekem - mindig nagyon hálásan és csillogó szemekkel -, hogy olyan jó, hogy nem sértődök meg semmin és hogy nekem elmondhat dolgokat, ami benne van, még akkor is, ha az nekem nem biztos, hogy tetszik, hangozhat kritikusan, lehet félreérthető, stb. Ezek mind feltételes módok, mert rajtam múlik, hogy kritikának veszem-e, félreértem-e, vagy elfogadom tőle. (Igen, egyelőre a személyen hangsúly van, mert nem mindenkitől tudunk befogadni, elfogadni dolgokat, még a szimpátia-antipátia ereje határozza meg, hogy kitől igen, kitől nem. De ez később tudatossággal kiterjeszthető, ebből lesz előítéletmentes elfogadás, nyitottság mindenki felé. Tudom, nagy szavak, de működnek.)

Tehát lehetséges, hogy azért blokkoljuk, akadályozzuk a másikat az őszinteségében, mert mi nem akarunk szembesülni a mondanivalójával, mert akkor változtatnunk kellene. Ehelyett inkább fenyegetettségben tartjuk, nem teremtünk olyan közeget, amiben elmondhatná, nem nyílunk meg felé, nehogy kibújjon a szög a zsákból és dolgoznunk kelljen az üggyel. Igazi struccpolitika, csak egy burkolt, "finomabb" formában, de a lényege ugyanaz: az elkerülés. Átverjük magunkat, tehát nem vagyunk őszinték magunkhoz, csak épp ilyen játszmába burkoljuk, és a másikra mutogatunk közben.

Legyünk tehát őszinték, de figyeljünk arra is oda, hogy mások is őszinték lehessenek hozzánk, mert ez ugyanúgy hozzátartozik a saját magunkkal való őszinteséghez, mint az, hogy mi kimondjuk másoknak azt, amit gondolunk.

ÚJ!!! Selyemékszerek a selymetfestek.blogspot.com-on

2010-01-19T16:09:00.006+01:00

Az elmúlt hetekben új dolgokat fejlesztettem: selyemből készítettem ékszereket! Saját festésű anyagot varrtam gyűrű alapra vagy bross alapra, díszítettem gyöngyökkel (teklával, kásával, cseh gyönggyel)

Tehát ezen túl nem csak sálakat, kendőket, képeket találtok nálam, hanem ékszereket is.

A bross tehető kabátra, sapkára, táskára, blúzra, kosztümre, stb. Viszonylag nagyobb méretűek. Hétköznapra és alkalomra egyaránt hordhatók.

A gyűrűk is elegáns megjelenést biztosítanak, de hétköznap is feldobják az öltözetet.

Az ékszereket és a kendőket-sálakat lehet megrendelésnél egy színösszeállításban kérni, de hamarosan összeállított szetteket is vehettek majd.

További képek és árak a www.selymetfestek.blogspot.com oldalon.

"...Hát most szólj hozzá!?" - avagy a blogolás kultúrájáról

2010-01-08T12:16:00.003+01:00

Sokat foglalkoztat ez a kérdés, talán hónapokkal ezelőtt kezdődött, mikor bizonyos témákban számomra megengedhetetlen hangvételű hozzászólásokat olvastam. Elgondolkodtatott, hogy miért van ez a jelenség.

A blogoló megnyílik az emberek felé - az interneten keresztül. Bizalmába fogad embereket, szűretlenül, válogatás nélkül. Beenged az életébe, megtisztel a gondolataival, receptjeivel, alkotásaival, tudásával, ki mivel. Tiszteljük meg mi is azzal, hogy úgy szólunk hozzá, ahogy a velünk szemben álló emberhez szólunk.

A blogolás egyfajta találkozás, a megjegyzések írása is az, csak virtuálisan - erről már korábban írtam itt. De semmivel nem kevesebb, mint a fizikai találkozás, a fizikai egymáshoz szólás. Sokan a névtelenségbe, arctalanságba burkolózva "megerősödnek", olyat is megtesznek, leírnak, amit szemtől szembe nem tennének. Pedig nincs különbség, próbáljuk meg emberi mivoltunkat itt is megőrizni.

Ha hozzászólunk, ne valaki, vagy valami ellen tegyük, hanem mellette. A különbséget a stílusban találjuk: ha mondjuk két "tábor" vitájába beszállok, kiállok az egyik mellett, akkor nem a másikat nyomom le, osztom az észt, okoskodok, kioktatom, minősítem, pocskondiázom, stb., hanem kulturáltan kifejezem a véleményemet. Igen, pszichológiailag vannak jelenségek, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos emberek keresik a bajt, az olyan szituációkat, amikor valami ellen mehetnek, gyakorlatilag mindegy is, hogy futball csapatról van szó, vagy a helyi kisebbségről. Mindegyiknél alap motívum a bűnbakkeresés, hibáztatás, a másik lenyomása általi önmagam emelése, illetve annak illúziója. Mert ettől nem leszek erősebb, csak úgy hiszem - egy darabig, aztán ha elmúlik az érzés, valakinek újra be kell szólnom valamit.

Kérdezz, ha nem ismered a pontos hátteret. Sokszor adunk-kapunk félinformációkat. Van, hogy nekem evidens valami, hiszen velem történt meg, leírom, de a másik félnek nem egyértelműek belőle dolgok, amik nekem azok. A másik oldalról nézve olvasok egy cikket, és már ki is alakul a véleményem, ami sokszor inkább gyors ítélkezésnek nevezhető, mint bölcs átlátásnak. Ilyenkor érdemes tisztázó kérdést feltenni, mint elhamarkodottan következtetést levonni.

Minden egyes hozzászólással magunkról hagyunk lenyomatot, méghozzá elég sokáig. Ezért érdemes komolyan elgondokodni azon, hogy mit árasztunk ki a világba. Mert az még hagyján, hogy "magunkat adjuk", de a megnyilvánulásainkkal a világot is formáljuk. És ez független attól, hogy hányan olvassák el, ki mit szól hozzá, a világra való hatása és a mi felelősségünk ugyanúgy fennáll.

Csak a szépet, csak a jót, csak a pozitívat?

Nem csak. A világban történnek "rossz dolgok" (számunkra legalábbis annak tűnő dolgok), vagy amivel nem értünk egyet. Ezt is ki lehet fejezni, de inkább tárgyilagosan, nem első felindulásból, hanem utánaolvasva, átlátva a történetet. Érdemes kicsit kutakodni, egyrészt elszáll a fekete köd az ember agyáról, vagy inkább szívéről, lecsillapodik, és kitisztul a gondolkodása, másrészt találhat olyan dolgokat, érveket, szempontokat, ami átalakítja a korábbi véleményét. Ha fenntartja ezek után is, akkor érdemes a stílusra odafigyelni.

Mi történjen a blogomon lévő - szerintem - nem szalonképes, vagy nem odavaló hozzászólásokkal?

Két nézőpont között ingadozok a témában. Egyrészt mivel mindenki magáról állít ki bizonyítványt a hozzászólásaival, tanító célzattal akár fent is maradhat a blogomon, a neten. Aki elolvassa, eldöntheti, hogy a stílusa szimpaatikus-e számára.

De mivel szennyező hatása is van, a törlés is indokolt lehet. Olyan ez, mint a környezetszennyezés, csak nem a gyárból, autókból árad ki a szmog, vagy a műszaki cikkekből az elektroszmog, hanem a szánkon a bioszmog. Ha az internetet egyfajta szemétlerakónak használjuk, ahova a belőlünk kiáradó irigység, agresszivitás, elnyomott dolgok, érzelmek kerülnek, akkor azzal ugyanúgy magunkat mérgezzük, mint a környezetszennyezéssel, csak más szinten.

Szólás? Szabadság?!

Igen, mindenkinek joga van a véleményéhez, a véleményalkotáshoz. Ezt senki sem kétli.

Én csak annyit kérek, hogy gondoljuk át, mielőtt megnyilvánulunk.

Van-e erre szükség,
oda való-e az adott tartalom,
mennyi bennünk az empátia, odafigyelés,
segít-e a hozzászólás,
adunk-e értékes információkat, és
legfőképpen azt, hogy milyen stílusban közvetítjük a mondandónkat. Hogy próbáljuk nem exchibicionistán és egoizmusból használni a netet, hanem tudatosan (fejből) és érzelemmel (szívből).

Ima a betörőhöz

2010-01-08T09:10:00.004+01:00

Kedden este betörtek hozzánk. Mi jól vagyunk, és ez a lényeg, ugyanis kb. 50 percre indultunk el a vízért és a postára. Mire hazajöttünk, minden villany égett, nagy rendetlenség fogadott, minden szekrényajtó kinyitva, szép látvány fogadott minket. A dolgozóban lévő teraszajtónk be volt törve a kilincsnél, úgy jutott be az illető, ki pedig a nappali teraszon távozott, valószínűleg úgy, hogy rajtakaptuk, hallhatta, hogy közeledünk.

Jó pár dolgot elvitt, ami például a munkánkhoz kell, Balázsom laptopját és egyéb munkaeszközeit, ami számára használhatatlan lesz, hiszen ujjlenyomatos a gép, nem tud bejutni rá, neki viszont a mindennapi munkájához kellett, nekem pedig a mobilom, fényképezőgépem, ékszereim tűntek el, többek között. Őrült szerencsénk volt mindemellett, hogy Balázs előző nap mentette le a munkáját, tehát nagy veszteség ebben nem érte, mivel olyan a szakmája, hogy ha ezek az adatok kikerülnek, akkor komolyan bajba kerülhet. De valószínűleg piti tolvaj volt az illető, nem hinnénk, hogy eladná az adatokat, vagy értene a műszaki dolgokhoz, mert akkor sokkal értékesebb dolgokat vihetett volna el.

Még a mélyhűtő is fel volt túrva, eltűntek használati tárgyaink, mint például hajvágó, spray, after shave, mustár (!), fokhagymagranulátum (!) - most lebuktam, hogy használok ilyeneket... :-) Éjjel itt voltak a rendőrök, nyomozók is, akkor néz rá Balázs a nyitott hűtőre, és felkiált, hogy eltűnt a mustár. De mondom itt van, és mutatom a kis üveges bio mustáromat :-) Mondja, hogy neeeem, a nagy globus (az övé)... óóóó, mondom, remek. Másnap nyúl a dezodorjához, sehol nincs. Nyúl a fehérneműs fiókjába, onnan is eltűnt két bontatlan pár zokni...

Ezek csak tárgyak, pótolhatóak, simán elengedjük őket, egyikért sem ejtek könnyet. De a lelki feldolgozás már nehezebb téma. Tudni, hogy valaki ott járt, a legintimebb szféránkba, szentélyünkbe hatolt be, erőszakkal, ez az igazán nehéz. Úgy érzem, hogy megszentségtelenítette, bemocskolta a kettőnk szféráját a "látogatásával". Bárkinek bármit odaadok, szoktam adakozni, végzek karitatív munkát, nem szoktam visszatartani semmit. Kérés nélkül is adok, felajánlok, segítek, ezért számomra felfoghatatlan az, amikor valaki más dolgát veszi el. Hogy erőszakkal betör, ott jár-kel a személyes szféránkban. Olyan ez, mint amikor valaki túl közel jön hozzánk és úgy beszél, pedig mi még lelkileg nem tartunk ott, hogy ilyen közel engedjük magunkhoz

Még aznap küldtem neki egy pozitív gondolatot. Hátha. Ma reggel konstatáltuk az after shave eltűnését, és hogy alatta az én kozmetikumaim ott maradtak, a szintén eredeti zoknijaim is érintetlenek. Balázs azt mondja: csórikám, egyedül él... És tényleg, ez a tragédia az egészben, hogy hiába is veszi el másét, bennünk nem tehet kárt, mert mi itt vagyunk egymásnak, szeretetben, békességben, és ezzel nem tudja pótolni azt, ami az ő életéből hiányzik, legyen az szeretet, megértés, odafigyelés, vagy bármi más.

Kívánom neki azt, hogy teljen meg szeretettel az élete!

Ki irányítja a hálót?

2010-01-05T08:52:00.003+01:00

Mostanában - illetve évek óta - rengeteget lehet hallani egy háttérvilágról, amely mozgatja a gazdasági-pénzügyi világot, ezen keresztül pedig a társadalmakat, egyéneket. Viszont ezzel párhuzamosan szerencsére egyre többen beszélnek egy mögöttes szellemi világról, amelynek saját törvényszerűségei vannak, akár tudomásul vesszük, akár nem, és mindenképpen hatnak ránk. Ez egy tiszta, morális, "emberbarát" világ, tele értékekkel, erényekkel, amely felé haladnunk kellene, és amely ellen minden nap megtesszük a magunk árulásait, amikor a háttérvilágot támogatjuk, vagy bedőlünk a manipulációinak.

Néhány videó, könyv, film azoknak, akik szeretnék tudni, mi ez a két világ, hogy hol tart egyénileg és mi a teendő...

Ki irányítja a hálót:

http://www.youtube.com/watch?v=F5SPvzk1BJ4

Az Új Világrendről:

http://www.youtube.com/watch?v=jGSj3jtPdno&NR=1

David Icke videói a szellemi ébredésről, a világról:

http://www.youtube.com/results?search_query=david+icke&search_type=&aq=f

Ajánlott filmek hasonló témákban:

Zeitgeist
Mi a csudát tudunk a világról?
Mennyei prófécia

"Szellemi" Média:

Új design a selymetfestek.blogspot.com-on!

2009-12-28T15:38:00.002+01:00

Dinamikus, élénk, absztrakt, olykor retro, de mindenképpen feltűnő, extravagáns vonal a selyemfestésemben.

Hamarosan megjelenik az új arculatom, márkanevem, és remélhetőleg találkozhattok a kendőimmel élőben is...

Addig is tekintsétek meg új termékeimet itt.

Mit tehetsz kulturális kreatívként? - Cselekvési lehetőségek

2009-12-28T15:08:00.003+01:00

Az általános rész után egy-két lehetőség a konkrét cselekedetekre. Sokszor, sokmindenben előfordul, hogy az ember fejben tudja, hogy mi a helyes, jól el is beszélget róla másokkal, de gyakorlati szintre (megvalósításra) nem kerül az adott nézőpont. A kulturális kreatívoknak - ahogy az előző rész már taglalta - pont az a fejlődési útjuk, hogy felülemelkednek az elszigeteltség érzésén, és azon, hogy bár tudják, hogy helyesen gondolnak dolgokat, mégsem tudják ezzel a világot megváltoztatni, és igenis tesznek azért, hogy a bennük lévő értékek kiáradjanak, eljussanak másokhoz is.

Foglalkozz az önismerettel! Figyeld magad, reakcióidat, majd elemezd, keresd a mögöttes hiteket (olykor tévhiteket), elveket, amelyek mentén élsz. Nézd meg, hogy ezek saját meggyőződésből, szabadságból fakadnak-e vagy tanult, megszokott elemek-e az életedben. Vizsgáld meg azt is, ami számodra "alap", "egyértelmű" - ehhez beszélgess sok, más gondolkodású emberrel is, akik számodra új távlatokat nyithatnak. Ha nem találkozol más szempontokkal, csak a saját köreidet futod, akkor nem jutsz ki a magad teremtette ördögi körből. Újra és újra ugyanarra a téves következtetésekre jutsz. De másoktól egy-egy jól irányzott mondat néha teljesen új megvilágításba tudja helyezni az adott dolgot, gondolatmenetet, igy segitve a változást, változtatást.

Erősítsd a hitedet! Hidd el, hogy képes vagy változtatni. Higgy magadban és a sikeredben.
Kezd kicsiben, nem kell holnapra megváltani a világot. Ha csak egy kis dolgot megváltoztatsz, ráérzel az izére, és jobban fog menni a nagyobb változás is.
Fogadd el, hogy jelenleg itt tartasz, de törekedj a fokozatos fejlődésre. Lebegjen a szemed előtt egy cél, de kis lépésekben, lassan, de biztosan közelít felé. Bizonyos lépcsőfokokat nem lehet átugrani, nem lehet egyről rögtön ötre ugrani. Kell oda a 2-3-4. szint is és azok a tapasztalatok, amelyeket ott szerzel.
Figyeld a fejlődésed, de csakis magadhoz mérd! Lehet, hogy a múltkor elmulasztottad, rosszul csináltad, stb, de nem baj. Vond le a következtetést, és legközelebb jobban fog menni. Lehet, hogy még akkor sem lesz tökéletes, de akkor majd a 3./4./5./100. alkalommal. Türelem rózsát terem! A lényeg az, hogy teszel, törekedsz.
Tudatosodj. Alakítsd át a szokásaidat, automatizmusaidat. Tégy tudatossá mindent, amit eddig ösztönből tettél, a táplálkozástól a vásárlásig, házimunkáig, stb. Érdemes kicsiben kezdeni, átalakítani a szokásainkat, tudatosabban és nem berögződésből tenni dolgokat. Nem azért, mert úgy szokás, úgy kell, úgy illik, hanem mert úgy döntöttél.
Szeresd és óvd a természetet: termelj minél kevesebb szemetet (pl. ásványvizes palackok helyett vehetsz kimérve szűrt vizet), a keletkezett szemetet gyűjtsd szelektíven, vegyél részt szemétgyűjtési akciókban, ha az utcán látsz szemetet, vedd fel, stb.
Légy tisztában a társadalmat, emberiséget érintő problémákkal, visszaélésekkel (globális felmelegedés, az őserdők kipusztítása, túlnépesedés, az ökológiai fenntarthatóság hiánya, a szegény országok népeinek kizsákmányolása, élelmiszeripar, gyógyszeripar mögötti folyamatok, gazdasági, politikai összefüggések, a pénzvilág mögötti folyamatok, hatalmak, stb.), szerezz ezekről információkat és válassz olyan termékeket, szolgáltatásokat, amelyekkel ezek ellen tehetsz. Pl. megújuló energiaforrások vagy energiatakarékos megoldások, fair trade kereskedelem termékei, gyermekmunkát alkalmazó cégek termékeinek kerülése, stb. Rengeteg információt találsz a neten a kereskedelem, üzleti élet visszásságairól, és tudsz törekedni arra, hogy vásárlásaiddal ne ezeket a cégeket, folyamatokat támogasd!
Vond ki magad a manipulációból! (akár reklámról, akár politikáról, akár más területről van szó) Ezt úgy tudod elérni, ha tudatosan, meggyőződésből, elveid mentén választasz, mindenben! Gondold át, mit okozol adott cselekedeteddel, a legapróbbal is. Minden megnyilvánulásoddal formálod a világot. Mondd el másoknak is, miért teszel úgy, de hagyd, hogy megfogadják vagy ne fogadják meg a tanácsodat.
Részesítsd előnyben a minőséget a mennyiséggel szemben, a hosszútávú célokat a rövidtávú célokkal szemben. Gondolkozz globálisan, gondolj a következményekre. A mostban élsz, de a jövőre hatsz.
Építsd és ápold a személyes kapcsolataidat. Két ember találkozása az egyik legnagyobb misztérium. Figyelj oda, érezd át, próbáld megérteni a másikat. Nézd azt, hogy mit tanulhatsz tőle, mit adhattok egymásnak.
Segíts másoknak, például különleges adottságaik kibontakozásában. Végezz önkéntes munkát az általad választott jó ügy érdekében. Ne vegyél el a világból, hanem adj hozzá. Keresd a lehetőséget minden nap, hogy segíts másoknak, járj nyitott szemmel, ne menj el emberetársaid mellett érzéketlenül. Segíts útba igazítani a külföldit, leszállni a villamosról az idős nénit, elkísérni legalább egy rövid szakaszon a látássérült embertársadat.
Tekints a jövőre optimistán, ne dőlj be a félelemkeltésnek, a lehúzó erőknek, amelyek tétlenségre, beletörődésre ösztönöznének. Tarts ki az elveid mellett, nevezzenek bár idealistának vagy naivnak.
Keresd az együttműködési lehetőségeket egy-egy jó cél érdekében, és válassz humánus, nem manipulatív, félelemkeltő módszereket a támogatottság megszerzésére, terjesztésére. Sok jó ügyért indított mozgalom ott bukik el, hogy erőszakkal, manipulációval van "megtámogatva", ezért inkább riasztó, mint szimpatikus az emberek szemében.
Beszélj a tapasztalataidról (ha kérdeznek), kérdezz másokat, hogy csinálják. Egyrészt rájössz, hogy nem vagy egyedül, mások is ugyanezekkel a gondolatokkal, érzésekkel, tettekkel gyűrkőznek, másrészt mivel más-más szinten vagyunk, tudunk tanulni egymástól.
Mutass példát. Ez a legragadósabb, ugyanakkor a legcsendesebb módja a változtatásnak, terjesztésnek. Csak annyit tesz, hogy teszel, élsz a saját elveid szerint, ezeket felvállalod természetesen és hagyod, hogy mások meglássák, beengeded őket az életedbe, de nem térítesz, osztod az észt kéretlenül. Ha megkérdez, természetesen válaszolj, de figyelembe véve őt, az érzésvilágát, stb.
Szélesitsd a látókörödet. Keresd az egzotikus és idegen helyeket és embereket, szerezz tapasztalatot és tudj meg minél többet más lehetséges életmódokról.
Elégedj meg azzal, amid van, légy hálás érte. A modern kultúra a sikerre, a "boldogulásra", a pénzszerzésre és költekezésre, a gazdaságra és a luxuscikkekre fekteti a legnagyobb hangsúlyt. Ehelyett a bőség-tudat vezéreljen. Ne tárgyakkal, teljesítményekkel próbáld betölteni a lelkedben lévő űrt, hanem fejlődj lelkileg, szellemileg (spirituálisan).
Állj ki az elveid, értékeid mellett, de ne erőszakold másra. Mutass példát, de tudd, hogy elsősorban a saját életedet kell átalakítanod, nem másét.
Válassz meggyőződésből, valami mellett és nem valami ellen. Nem mindegy, hogy valami mellé teszed a voksodat, energiádat, vagy csak a másikat akarod elkerülni. Magyarul szabad választásból vagy abszinenciából döntesz.

http://www.kulturaliskreativok.cc/
http://www.tisztahangok.hu

Te is kulturális kreatív vagy?

2009-12-25T11:57:00.008+01:00

Ki a kulturális kreatív?

Maga a kifejezés Paul Ray amerikai szociológus és Sherry Ruth Anderson pszichológus találmánya. Ők nevezték el azt az "új" társadalmi réteget és gondolkodásmódot, amely a hagyományos modernista versus konzervatív világszemlélet mellett mind komolyabb helyet követel magának az amerikai társadalomban. A koncepciót a 2000-ben megjelent, The Cultural Creatives. How 50 Million People Are Changing the World (Harmony Books, NY), a Kulturális Kreatívok. Hogyan változtatja meg 50 millió ember a világot című könyvben mutatták be, amely kutatások nyomán a világ több országában, így Magyarországon is folytattak-folytatnak hasonló felméréseket, itthon a Budapest Klub koordinálásában.

Röviden és tömören: egy olyan embercsoport, társadalmi csoport, te, vagy én, vagy a szomszéd, tehát bárhol jelen vannak, akik máshogyan, mondhatni morálisan, tudatosan élik az életüket, gondolkodnak a világról, de ezzel azt hiszik, egyedül vannak. Pedig nem, nagyon is sokan vannak, Európában közel 100 millióan, tehát minden 6-7. ember, de az elszigeteltség, másság érzése miatt nem találnak egymásra. Noha életszemléletük alapvetően optimista, sokan közülük ma még úgy érzik, kevesen vannak, nem tudnak hatékonyan beleszólni a társadalom alakításába. Változtatnák ők a világot, de "a világ túl nagy ahhoz, hogy az egyén a világ dolgaira bármilyen hatást gyakorolhatna".

Kulturális kreatívok fejlődési útja

A fejlődési út középpontjában az egyéni tettek állnak. Ha az elszigeteltség érzésén már felülemelkedett kulturális kreatívok egymásra találnak, együttműködésekbe kezdenek, akkor újfajta értékrendjükkel a világot más mederbe tudják terelni. Hatalmas erő lakozik bennük, amelynek kiáradásának legfőbb akadálya az, hogy nem találnak egymásra. Bár egyedül is értékesek - ekkor maguk és mikrokörnyezetük számára valósítják meg a gondolkodásmódjuknak megfelelő változásokat, újitásokat -, de óriási lehetőséget közösségekbe rendeződve hordoznak igazán. Ehhez viszont az kell, hogy rájöjjenek: nincsenek egyedül, és higgyenek teremtő, változtató, újitó erejükben, képességeikben, lehetőségeikben mind egyéni, mind emberiség szinten.

A kulturális kreatív magatartásforma abból indul ki, hogy az egyén felelősséggel tartozik a saját mikrokörnyezetéért (saját életéért, a közvetlen környezetében élők életéért), és ezen a mikrokörnyezeten keresztül a makrokörnyezetet (tágabb környezetet, társadalmat, egész emberiséget) is formálja. Ennek a felelősségnek a felismerése kulcsfontosságú. Nem kivül, másokban, a világban keresi a bűnbakokat akár egyéni, akár emberiségszintű problémákra, hanem magát fejleszti. A kulturális kreatívok számára meghatározó kérdés az egyén tudatossága és önmagán való munkálkodása, hiszen ez az az alapegység, amelyből azután minden egyéb következik. A világot megváltoztatni csakis akkor lehet, ha az egyén gondolkodásmódja, tudatszintje, gondolat- és viselkedésmintái változnak. Tisztább a nagyvilág csakis akkor lehet, ha tisztábbá lesznek az egyéni kisvilágaink, amelyekből a közös nagyvilágunk összeáll.

Hisz az alulról építkező, demokratikus formációkban, a hierarchikus, áldemokratikus rendszereket erre cserélné le. Alapelvük a szabadság, egyenlőség, testvériség oly sokat hangoztatott hármasa, mely az ő megközelítésükben a gazdasági, jogi és vallási "szférában" kellene beteljesülnie.

Elszeparált egyéni, sokszor egoista törekvések helyett közösségekben és közös célokban gondolkozik, ehhez keresi az együttműködő partnereket. Kapcsolataiban törekszik a szeretetre, emberségre, odafigyelésre, a kölcsönösségre és mindkét fél megelégedettségére, akár üzletről, akár személyes kapcsolatról legyen is szó. Tehát a törtető, versenyző mentalitás helyett egymás segitése az alapelv, és megjelenik az "egymásért dolgozunk" nézőpont is. Az ÉN-t a MI váltja fel, és a MI-be nem csak a közvetlen környezete, családja fér bele, hanem törekszik ennek a körnek a folyamatos, tudatos tágítására, hogy az egész emberiség részesüljön belőle.

Az egyéni életét az alábbi eszközökkel, elvek mentén alakítja át:

külső és a belső béke megteremtése, a meditáció, különféle spirituális gyakorlatok,
holisztikus gondolkodásmód, egységtudat, összefüggések, hasonlóságok, közös pontok keresése
alternatív, emberközpontú megközelitések az oktatásban, gyógyászatban,
környezet-tudatosság,
közösségi és szociális munka,
a másik emberrel, a másik vallással, nemzettel, kultúrával való harmonikus együttélés, a
az utazás, mint a megismerés fontos eszköze,
a Föld és a természet értékeinek tisztelete,
az emberiség jövőjének, az utánunk jövő generációk érdekeinek képviselete,
régi minták elengedésében, és új minták létrehozásában látja a jövőt,
egyszerre indul kifelé és befelé, hogy mást; akar, nem hisz sem a hagyományos konzervatív, sem a materialista, felhalmozás-központú modernista életszemléletben.
a jóléttel és az anyagi javakkal szembeni belátó attitűd, az „önkéntes egyszerűség”

Az „önkéntes egyszerűség” nem kényszerű lemondást jelent, hanem a felelősségvállalás, a belátás szerves része, „a megtehetném, de nem teszem, megvehetném, de nem veszem”- attitűdje, tudatos részvétel egy világban, amely nagyobb lábon akar élni, mint amit a Föld tartalékai számára lehetővé tesznek. Úgyszintén ide tartozik a tudatos pénzkezelés, a tudatos fogyasztói magatartás kérdésköre éppúgy, mint a globális szegénység jelensége, ami a kulturálisan kreatívan gondolkozó ember számára nem az „ő problémájuk”, hanem mindannyiunké, hiszen ugyanazon egység és közösség szerves részei vagyunk mindnyájan, ahol minden mindennel összefügg.

A kulturális kreatív viselkedésmód jellegzetessége az emberi élet minőségi tartalommal való feltöltésének igénye, az önmegismerési, tudatosodási folyamatban való aktív részvétel, a kreatív, alkotó tevékenységekhez, művészetekhez, tudományokhoz való vonzódás, és a saját önkifejezési forma kreatív felfedezése és megélése.

Összességében elmondható, hogy a kulturális kreatív tudatosság nyitott, befogadó, korlátok és határok felett, univerzális értékekben gondolkozik. A csoporthoz tartozók többsége hívő, spirituálisan egyéni utat jár, a vallások közötti hidakat és közös alapértékeket keresi, fontos számára a spiritualitás napi szintű megélése, ez utóbbi azonban többnyire nem kötődik formális vallási keretekhez.

Nem csak vallási téren, hanem általánosan elmondható, hogy a szétválasztó gondolkodás helyett a szintetizáló jellemző rájuk. A kapcsolódási pontokat keresik nézetek, gondolatok, emberek között, nem pedig a különbségeket.

Gondolkodásmódja túlmutat önmagán, igyekszik meglátni, tekintetbe venni a kölcsönös összekötöttséget, a kisebb és nagyobb rendszerek és egységek közötti összefüggéseket, a tényt, hogy egyén, család, nemzet, emberiség csakis akkor kerülhet harmóniába önmagával, a természettel, az univerzális törvényekkel, ha kimondja, hogy nincs elkülönülés, ha belátja, és képes megélni az egységet, az összetartozás élményét és tudatát. A hagyományos gondolkodásmód sokszor megfigyelhető, elkülönítő jellege helyett a kulturális kreatív gondolkodásmód összekapcsol, és egy holisztikus világkép felé mozdul el, amely a világ kérdéseit összefüggő rendszerként kezeli, legyen szó külső és belső békéről, spirituális útról, környezetvédelemről, társadalmi kérdésekről, globalizációról vagy fenntartható fejlődésről. A kulturális kreatívok számára az egyes részterületek nem különálló egységekként merülnek fel, hanem mint az egész szerves részei, amelyek folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. Egyén, család, közösség, nemzet, emberiség nem egymástól elkülönülő egységek, hanem egymásból következnek, ahogy az általuk képviselt tartalmak és minőségek is egyenes arányban állnak az egyénnek, mint ezen egységek alapelemének gondolkodásmódjával és tudatállapotával.

A közösség sokszínű és sokrétű, különböző hátterű, vallású, tehetségű, különféle sorsfeladatokkal ellátott emberekről van szó, akiknek közös jellemzője, hogy másképpen, tisztábban, szebben, boldogabban akarnak élni, akik a béke megteremtésén munkálkodnak az emberben és a világban, akik felelősséget éreznek önmagukért, az emberiségért, a Föld jövőéért, és ezért tenni is hajlandóak. Ebben a tekintetben kulturális kreatívnak lenni azt jelenti, elfogadni mindazokat az irányokat és gondolatokat, amelyek mögött ugyanez a szándék húzódik meg, akkor is, ha a másik másképpen, más formában él és gondolkozik.

A kulturális kreatívok között vannak hívők és nem hívők, vannak, akik a spiritualitás, a hit, az érzés felől indulnak el, megint mások a ráció, az ész, a tudomány felől közelítenek. Közös jellemzőjük azonban, hogy megvan bennük a szándék, hogy befogadjanak, hogy "középen találkozzanak", hiszen a holisztikus világszemléletet éppen az jellemzi, hogy az egyes alrendszereket nem elkülönülten, hanem az egész szerves részeként tekinti.

Alapkérdés a kulturális kreatív gondolkodásmód számára, miként lesz képes az emberiség megoldani a rá váró globális, környezetvédelmi és társadalmi kihívásokat, mit jelent ma a fenntartható fejlődés, és mit tehet az ember a saját életében és odakint a világban azért, hogy a folyamat az emberiséget egy békésebb és boldogabb világ megteremtése felé segítse.

Ennek a nyitott, az egészben, mint szerves egységben való gondolkodásnak a készségét és képességét mind gyakrabban nevezik "planetáris tudatosságnak", egy olyan új gondolkodás és tudatosságformának, amely lépésről lépésre érlelődik, alakul és erősödik, határok, vallások, nemzetek és kultúrák felett egy egészen új, eddig nem látott erőtérként jelenve meg majd idővel a Földön.

Folyt. köv.

http://www.kulturaliskreativok.cc/
http://www.tisztahangok.hu

Karácsonyi ajándék-ajánló - Újdonságok a selymetfestek oldalon!

2009-12-15T17:05:00.006+01:00

Karácsony közeledtével szeretettel ajánlom egyedi selyemkendőimet mindenkinek, aki ebben a mű világban egy kis természetest szeretne ajándékozni a szeretteinek.

További termékek és képek itt találhatók!

Andvent angyalai

2009-12-07T14:41:00.004+01:00

Gondoltam, megosztok pár szót advent angyalairól és az erényekről, a jelenlegi adventi időszak kapcsán.

A Karácsonyt megelőző négy hetet Adventi időszaknak nevezzük. Ez a várakozás, felkészülés időszaka, befelé fordulunk, lelkünket megtisztitjuk, hogy igy érkezzünk el Karácsony ünnepéhez. A befelé fordulás Mihály naptól (szept. 29.) kezdődik, mind a természet, mind az ember bezáródik fokozatosan, elmélyül. András naptól (nov. 30.) kezdve ez a befelé fordulás a csúcspontját éli, megszűnnek a még korábban (szeptember) megrendezett mulatságok, szüreti vidámkodás, és a lelki munka felerősödik. Ahogy a természet is fokozatosan bezárul, a sötét órák száma nő, a fény csökken, úgy az ember is egyre mélyebbre merül lelkébe, az önismeretnek és a gondolkodásnak, tudati munkának kifejezetten kedvez ez az időszak.

Advent négy hetéhez 4-4 erény és 4 angyal tartozik. A négy hét folyamán bizonyos erényekben fejlődhetünk. Minden héthez 2 erény tartozik, egy férfi és egy női erény, amelyek kiegészitik egymást, összesen tehát 8 erényt csiszolhatunk önmagunkban, mindezt minden évben megtehetjük, egyre magasabb szinten! A hét végén pedig eljön hozzánk egy-egy angyal, és megnézi, hogy sikerült az adott hét erényeiben fejlődnünk.

Igazság és elnéző lelkület

Advent első hetéhez az igazságosság és az elnéző lelkület erénye tartozik. Az igazságosság erényének Arisztotelész szerint két ismérve van: a legalitás és az egalitás. A legalitás azt jelenti, hogy az isteni, kozmikus törvényeket betartjuk, az egalitás pedig azt, hogy az isteni egyenlőséget megismerjük. Tehát az igazságos ember törvényszerető és egyenlőséget kedvelő, a szellemi rend szempontjából.

Az egalitás azt jelenti, hogy az ember szeretete nem lehet személyválogató, az egyenlőségnek a szeretet terén is meg kell nyilvánulnia.

Az igazságtalanságnak a legfőbb oka az egoizmus, tehát ahhoz, hogz az emberben az igazságosság kialakuljon, az egoizmust kell legyőzni. Pascal szerint az egó mindig igazságtalan, mert magát képzeli mindig a világ középponjának.

Az egyik kérdés, amin érdemes ezen a héten elgondolkodni, hogy a szeretet és az igazság milyen viszonyban állnak egymással.

Ehhez a héthez tartozó másik erény az elnéző lelkület. Ezen a héten az embernek figyelnie kell az eseményeket és döntenie, hogy mikor az igazságosság, mikor pedig az elnéző lelkület erényét gyakorolja megnyilvánulásaiban. Az elnéző lelkület másszóval a megbocsátás.

Mértékletesség és kreativitás

A mértékletesség egyfajta visszafogottságot jelent, az ember ennek révén képes ura maradni saját örömeinek, saját vágyainak, ahelyett, hogy ezek rabszolgájává válna. Buddha a benáreszi beszédben felhivja a figyelmet két szélsőségre, az aszketizmusra és a hedonizmusra, amely a fizikai testet tönkreteszi. E két szélsőség között az arany középutat a mértékletesség jelenti, a vágyak uralását. A mértéktelen ember nem szabad, hiszen saját vágyainak rabja.

A mértékletesség tehát lépés az ember szabadsága felé, eszköz a függetlenedéshez. A mértékletesség azt jelenti, hogy az ember képes a kevéssel is beérni, képes az elegendővel is beérni, sőt, ennek még örülni is. Főleg a mai, fogyasztói társadalomban hágjuk át nap mint nap a mértékletesség szabályát, amikor többször annyi fizikait veszünk magunkhoz, mint amennyire valójában szükségünk lenne, legyen az táplálék, tárgyak, vagy bármi olyan dolog, ami felé az egoizmusunk hajt.

Ahogy a mértékletesség a külvilágtól elvon bennünket, úgy a kreativitás a kiáradásban segit. Az alkotóképességünk révén beleáradunk a fizikai világba, adunk magunkból, mégjobb esetben a fenti világból a fizikai világnak, művészi tevékenységünk révén. A művészet révén másfajta kapcsolatba kerülünk az anyaggal, mint a táplálkozásnál. Megdolgozzuk az anyagot, áthatjuk lelki-szellemi impulzusokkal.

Bátorság és szelidség

A bátorság egy akarati erény. Az ember elszánt a veszéllyel vagy a szenvedéssel szemben, s ez egyfajta akarerőt igényel. De a bátorság gondolati szinten is jelentkezik, amikor bátornak kell lennünk bizonyos dolgok, összefüggések végiggondolásához. Nem félünk végiggondolni még akkor sem, ha az ebből származó szembesülés, felismerés, konklúzió fájdalmas számunkra. Ahhoz is bátorság kell, hogy elismerjük a saját hibáinkat, felvállaljuk a tévedéseinket.

Szent Tamás szerint "a bátoság szellemi erő, amely képes legyőzni bármit, ami a legfőbb jó elérését akadályozza". Van tehát egz dolog, amit az ember helzesnek vél, és az akadályoztatás esetén bátran kiáll mellette. A hit előfeltétele a bátorság, hiszen a hit egyik definiciója szerint az a kockázatvállaló bátorság. De a szabadság is bátorságot igényel, sok embert a szabadságtól való félelem tart vissza az önálló léttől. Hogy az ember bátran vállalja a szabadsággal járó lehetséges tévedéseket, bukásokat, felelősséget, ez is bátorságot igényel. Tehát amig a bátorságunkat nem fejlesztjük, a szabadsághoz sem jutunk közelebb.

A bátorság tehát szilárd kitartás a jóban, abban, amit az ember helyesnek gondol, függetlenül attól, hogy ennek milyen következményei lehetnek, veszéllyel jár.

A másik erény, a szelidség pedig az erőnek az egyik legnagyobb megnyilvánulása. Az agresszivitás a belső gyengeség jele, a szelidség pedig a belső erőt, tartást tükrözi. Jelent nyitottságot, befogadást, tiszteletet.

Bölcsesség és szivben megélt tudás

A bölcsesség jelent egyfelől helyes megkülönböztető képességet, tehát látjuk, hogy mi szolgálja a javunkat, mi pedig káros számunkra. Az állatokat az ösztöneik vezetik, mi, emberek viszont a bölcsességünk által képesek vagyunk helyesen cselekedni.

A bölcsesség a szeretettel szoros kapcsolatban van. A Karácsony a szeretet ünnepe, erre készit fel a bölcsesség erénye és hete. Bölcsesség nélkül a szeetetnek a megszületése nem tud az emberben végbe menni. A szeretet egyfajta bölcsességet igényel az embertől. Ahhoz, hogy az ember tényleg jól tudjon segiteni az embertársain, és saját magán, a szeretet mellé fontos odavenni a bölcseséget, a megkülönböztető képességet, a tisztánlátást is. A bölcsesség erénye azt is jelenti, hogy az ember képes felvenni és megérteni szellemi igazságokat.

A hét női erénye a szivben megélt tudás, ami azt jelenti, hogy a fejben megértett tudást aztán a szivben is át kell élnünk. A megértés a fej dolga, a megélés pedig a szivé. A megértéshez IQ, a megéléshez EQ szükséges (értelmi és érzelmi intelligencia)
Összefoglalva:

1. hét: Igazságosság, elnéző lelkület. Adott szituációban vagy egyik, vagy másik gyakorlása.
2. hét: Mértékletesség és művészi tevékenység. Ki miben mértéktelen (aszkéta, vagy hedonista), annak a területnek a tudatosabbá tétele, megfigyelése és átalakitása.
3. hét: Bátorság és szelidség. Olyan dolgok megtétele, amitől eddig féltünk, halogattuk, stb.
4. hét: Szellemi tanitások megértése és megélése: egy-egy szellemi könyv elolvasása, végiggondolása, megélése.

Az angyalok a 4 hét folyamán vasárnaponként jelennek meg a következő szinekben:

1. hét - piros
2. hét - kék
3. hét - fehér
4. hét - lila

Forrás: Váradi Tibor előadásai

Az angyalos selyemképek megrendelhetők itt!

Selymet festek

2009-12-01T15:19:00.003+01:00

Hová tűntem el ennyire? Elmentem selymet festeni...

És nagyon-nagyon élvezem! Minden nap új ötletek, színek, minták, termékek, nem győzöm készíteni. A határ a csillagos ég, a variációk száma végtelen. Minden darab más és más, egyedi. Kézzel festem, mosom, vasalom, csomagolom, hogy sokáig őrizze színét és puhaságát.

Ha szeretnél valami igazán egyedi, természetes, kézzel készített ajándékot ebben a mű, sorozatgyártott világban, akkor látogass el a http://www.selymetfestek.blogspot.com/ oldalra, nézd meg a kendőimet és válassz magadnak vagy szeretteidnek.

Paradicsomos lasagne

2009-11-17T18:41:00.007+01:00

Innen indult a lasagne-karrierem, évekkel ezelőtt. Hagyományos izvilágú lasagne, hivhatjuk bolognainak, vagy aminek akarjuk, egy a lényeg: eszméletlenül finom és kisértetiesen hasonlit a húsos verzióra. Ez pedig a felhasznált fűszereknek köszönhető: oregánó, bazsalikom, babérlevél, majoranna, fokhagyma, bors.

A besamel mártást "kispóroltam" belőle, Balázs leszavazta, és nekem sem volt kedvem kavirtyolni. De nem is hiányzott, bár a szerecsendió még finomabbá tudja tenni, de igy is eszméletlen finom volt.

Hozzávalók:

2 doboz lasagne tészta (tojás- és egyéb állatmentes, nálam durum, Tesco, de bioból létezik teljes kiőrlésű is)
2 fej vöröshagyma
3 szál sárgarépa
2 paprika
1 cukkini
1 padlizsán
(aki szereti: fehérrépa, zeller, karfiol és egyebek is kerülhetnek bele)
fűszerek: oregánó, bazsalikom, 2 db babérlevél, majoranna, bors, só. Fokhagyma a legvégén,
1 közepes paradicsompüré
gabonakolbász (vagy a füstölt verzió, vagy a csipőskolbász izű, nálam ez utóbbi került bele)

Egyszerű és gyors, nem kell félni tőle. A tésztát nem kell külön megfőzni, hanem a mártást kell vizesebbre hagyni, igy a tészta megfő a sütés közben.

A zöldséges mártás csak dinsztelt hagymából, paprikából, répából, padlizsánból és cukkiniből áll - ez a "bekerülési" (fővési) sorrend is. Megfűszerezem, összerottyantom, majd a paradicsommal, a kolbásszal és legvégén a fokhagymával izesitem.

Egy tepsibe kevés olajat teszek, rá kerül egy sor nyers lasagne tészta. Rá a mártás, aztán tészta, majd mártás, amig el nem fogy (vagy a tészta, vagy a mártás, vagy a tepsi). Aki készit besamel mártást (olvasztott bio vaj vagy margarin, teljesőrlésű liszt és zabtejszin felforralva, szerecsendióval izesitve).

Jó étvágyat.

Vegáknak, nem vegákról

2009-11-07T08:50:00.004+01:00

Foglalkoztat mostanában az a kérdés, hogy viszonyulunk másokhoz, mennyire vagyunk elfogadóak, vagy éppen nem. Mit teszünk akkor, ha egy velünk, életmódunkkal, gondolkodásunkkal teljesen ellentétes nézőponttal találkozunk. Sokminden van bennem átalakulóban, és ahogy az eddigi cikkek, a jelenlegi is saját önreflexiómból, hibáim felismeréséből és a konklúziók levonásából fakad. Szólhat ez a cikk csak a vega-nem vega kérdéskörről, de szólhat általánosságban, bármilyen életterülettel kapcsolatban.

Fogadd el, és ő is elfogad téged.

Azt vettem észre, hogy akkor kérdőjeleznek meg mások valamit bennem, az életemben, tevékenységemben, életmódomban, viselkedésemben, stb., amikor nem vagyok rendben az adott témában. Például ha valaki állandóan olyan helyzetbe kerül, hogy megkérdőjelezik valamilyen döntését, akkor kérdés, hogy az a döntés mennyire erős, stabil benne, mennyire tudja felvállalni, helyesen kommunikálni, kezelni, elfogadtatni másokkal. Ezek amolyan próbákként is felfoghatóak, amikor is segit a külvilág abban, hogy észrevegyük a belső ingatagságunkat, vagy a rossz kommunikációnkat és változtathassunk rajta.

Van egy ismerősöm, aki kb. 12 éve vegetáriánus, és szenvedélyes állatvédő, emiatt a mai napig vérre menő, meddő vitákba keveredik másokkal, ismeretlenekkel a témában. Egy jó ügyért harcol, de rossz eszközzel: erőszakkal és el nem fogadással. Eleve harcol, és nem kiáll. Ha én nem fogadom el a másikat és harcolok ellene, akkor már negativ energiát küldtem felé ("dehát vedd már észre, hogy..."). Miért csodálkozok, ha beindul benne a háritás és az elutasitás, elkezd visszatámadni ("hát a növényeknek is van lelkük")

Valami ELLEN harcolni vagy valamiÉRT tenni. Az emberekkel harcolni az állatokért, vagy a környezetért, vagy a világbékéért szerintem meddő és paradoxon. Az emberekkel nem harcolni kell, hanem nevelni, példamutatással. Minap mentünk Budapest utcáin és egy piros lámpánál két banánhéj "kiszállt" az útra, a betonra. Rögtön beindult bennem az első reakció, hogy megmondanám neki, hogy mégis mit képzel, legalább az árokig, a földig dobta volna el, ahol lebomlik, de aztán rájöttem, hogy egyszerűen a szocializációjából hiányzik az, hogy a szemetet a szemetesbe dobjuk, nem az útra. Ahogy ez Egyiptomban is igy van, mert az emberek évezredeken át úgy éltek, hogy az akkor még természetes táplálék melléktermékeit bárhol el lehetett dobni, mert az pár hónap alatt lebomlott, nem úgy, mint a mostani szemetünk, ami évezredekig velünk fog élni, már ha lesz egyáltalán annyi időnk... Ha a nevelésből adódik valamilyen hiányosság, akkor azt bármikor lehet pótolni. Igen, nehezebb, mint gyerekkorban, de nem lehetetlen. Az, hogy az állatok "használati tárgyak", vagy megbecsült élőlények a számunkra, szintén a családból eredeztethető. És mint minden családi mintát, berögződést, ezt is meg lehet változtatni, ha valaki nyitott rá. A nevelő részéről türelemmel, elfogadással és szeretettel. Ez a valamiért való tevés.

Nem kell megmondani a tutit. Mi igy élünk, valamilyen okokból kifolyólag, ez lehet egészségügyi, morális, gazdasági, vallási, spirituális, stb. De ha valaki megkérdezi, miért nem eszek húst, nem próbálom felnyitni a szemét sem a vágóhidakon történtekről, sem a húsevés szellemi hatásairól, hanem azt mondom, hogy több okból sem értek vele egyet, ezért igy döntöttem. Ha valaki elmondja a véleményét, hogy ő szereti a húst, akkor azt mondom, ok, és ezzel a téma lezárva, mert nincs itt az ideje, hogy tudatosságról beszéljek neki. Ha kérdez, és nem provokativan, hanem valódi érdeklődésből, tehát megnyilt a téma felé, szivesen mondok dolgokat, de csak annyit, amennyi befogadható neki.

Nem kell tételesen rácáfolni, szembesiteni, nem kért magyarázatokat adni, információval elárasztani. Ez is erőszak ugyanis. Elég, ha ezek bennünk megvannak, mi tudjuk, hogy miért nem eszünk húst, de nem kell ezt mindenáron másoknak is bebizonyitani. Csak ha a fent emlitett befogadást, érdeklődést, megnyilást tapasztaljuk. Egyébként csak az "erőszak erőszakot szül" elv lép életbe, és az kinek jó?

Erőszakos hatás alatt még senki nem lett sem vegetáriánus, sem állatvédő. Ezek - jó esetben - mögöttes hitből, belső meggyőződésből fakadnak, és ezt szerintem erőszakkal nem lehet elérni. Emlékszem arra, amikor én vegetáriánus lettem, egy akkori kollégám, mostani jó barátom által. Egyszer sem mondta azt, hogy "te büdös banya, miért eszed meg a húst, hiszen az egy valaha élt és kegyetlenül legyilkolt állat teteme...". Hanem szeretettel és elfogadással válaszolt azokra a kérdéseimre, amit valószinűleg akkor már kismilliomodszorra kapott meg, de mivel látta bennem az érdeklődést, türelmesen és egyre mélyebben válaszolt. Nekem ő nagy példa arra, hogy lehet ezt jól csinálni és igyekszem én is hasonlóan kommunikálni.

Nem kell meggyőzni, tériteni. Igenis vannak olyan emberek, akiket nem érdekelnek az egészségügyi szempontok, sem az, hogy állatok meghalnak a húsevés miatt. Ez van, máshol tartunk. Meddő talajba kár vetni, mert nem fog kikelni. De ehhez egy a fontos: felismerni és megkülönböztetni a meddő talajt a termékenytől!

Nem kell belemenni vitákba. Az önmagunk felvállalása nem egyenlő a feszültségkeltéssel. Nem az a cél, hogy senkinek soha ne mondjunk semmit a vegaságunkról, bújjunk el egy sarokba a munkahelyünkön és úgy együk meg az ebédünket, és ki se derüljön, hogy azok vagyunk, de az sem, hogy mindenhol fennkölt hirdessük ennek az életmódnak a világmegváltó és egetrengető hatását (egészségügyileg, morálisan, szellemileg, stb.). Segithetjük mások megértését, ha tényleg meg akarják érteni, nyitottak a téma felé. De a provokációkba kár belemenni, mert az eleve negativ energia, és - hacsak nem már azon a szinten állunk - ez általában belőlünk is azt hozza ki. Ilyenkor érdemesebb azon elgondolkodni, miért kavar fel ennyire ez a téma, hogy mi is indulatossá, ironikussá, lenézővé, pikirtté válunk. Az első bekezdés tükrében ez rólunk is szól, arra mutat, hogy mi sem tudjuk kezelni a témát, mert ha tudnánk, továbbra is szeretetteljesek maradtunk volna.

Elmagyarázhatunk okokat, elveket, amiket követünk, de nem kell magyarázkodnunk. Amikor valaki támad, vagy mondjuk "csak" provokativan kérdez, ami rejtett támadás, akkor ezzel felül akar kerekedni rajtunk. Ér minket egy negativ energia, amire mi sokszor szintén negativval válaszolunk, hiszen nem akarjuk, hogy lenyomjanak, és már ki is alakult a harc. A magyarázkodás ennek a harcnak a következménye, amit az alulra kerülő fél alkalmaz. A provokativ, támadó kérdésekkel a kérdező magához ragadja az irányitást, és pont erre megy ki a játék, amig abban mi is partnerek vagyunk. De nem kell harcolnunk, nem kell mindig mindenkor felvenni a kesztyűt és beszállni a ringbe, és ez nem egyenlő a megfutamodással, csak a megkülönböztető képességünk használata, miszerint meddő vitába kár beszállni.

A vitából való kiszállás is történhet lenézően, vagy szeretettel. Ha azt érzi a másik fél, hogy nincs értelme támadnia, abba fogja hagyni. Sokszor ezek csak energia-elszivásra irányuló játszmák, amiből mi tudunk kilépni azzal, hogy nem adunk energiát, pl. nem tud felidegesiteni, kimozditani, provokálni a másik fél.

Nem vagyunk ettől jobbak, ezért semmi okunk nincs arra, hogy felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Ez a mi döntésünk, utunk, és járjuk is bátran, de ne itélkezzünk azok felett, akik máshogy élnek, gondolkodnak, máshol tartanak.

Ha harcolok ellene, meg akarom változtatni, akkor az el nem fogadás és nem szeretet. Ha szeretem, elfogadom olyannak, amilyen. Minden hibájával együtt, minden nézetkülönbség ellenére.

Megnyitott a selymetfestek.blogspot.com!

2009-10-30T15:28:00.006+01:00

Elkészült az új blogom, a selymetfestek.blogspot com, ami csak a selyemfestésről fog szólni! A sokféle kézműves technika kipróbálása után azt hiszem, megtaláltam azt, ami nekem való, és ez a selyemfestés. Az anyag lenyűgöző, a puhasága, lágysága, esése. A festése pedig fantasztikus, ahogy a szinek, formák egybeolvadnak, alakulnak percről percre.

Maga a blog már egy-két hete alakul kinézetre, de csak most kerültek fel rá képek, ezért mostantól válik publikussá. Mindenféle selyemből készült dolgokat fogtok rajta találni, folyamatos feltöltéssel, ahogy elkészülnek. A kész alkotásokat meg is lehet venni, illetve továbbiakat rendelni. Minden darab egyedi és megismételhetetlen, kézzel javana selyemfestékkel, különböző technikák alkalmazásával készült.

Kezdetben kendőket, sálakat, majd használati tárgyakat, fehérneműket és lakberendezési tárgyakat fogtok találni a blogomon. Hordható, divatos, elegáns szinek, olykor népi és egyetemes motivumok diszitik az alkotásaimat, hogy harmonikussá tegyék a viselője, tulajdonosa megjelenését.

Látogass meg, hátha találsz valamit, ami elnyeri a tetszésedet!

Vegán rakott krumpli

2009-10-28T15:08:00.005+01:00

Kb. másfél éve csináltam utoljára rakott krumplit, pedig régen eszméletlen sokat ettem... Ez annak is köszönhető, hogy azt tapasztaltam magamon, hogy a gabona-krumpli párositás nem a gyomrom kedvence, sajnos. Pedig az izlelőbimbóim igenis dijazzák... Dehát van ez igy, hogy nem esik egybe a kettő. Ilyenkor csak ritkán eszem azt, ami a szervezetemnek kevésbé jó, de néhanapján azért kedvezek az izlelésnek is.

Klasszikusan, kolbásszal és tejföllel, kevésbé klasszikusan pedig maradék padlizsánnal és cukkinivel készült ez a változat, ha van itthon, akkor növényi sajtot is szoktam bele tenni. Anno, még húsevő koromban a fentieken túl főtt tojást és gombát is tartalmazott.

A gabonakolbászok közül a Vegabond-os vastag paprikás kolbász a legalkalmasabb erre a célra, mert egyben marad, nem fő szét, és mert újonnan még finomabb, pont erre a célra találták ki. Ezt használom még a bablevesbe és egyéb olyan ételekbe is, ahol fontos, hogy ne essen atomjaira a kolbász.

Hozzávalók:

burgonya
1 doboz szójatejföl (candidázóknak cukor nélküli)
1 csomag gabonakolbász (vastag paprikás-magyaros)
fél cukkini, fél padlizsán (maradékok)
kevés só, olaj,
fél citrom leve

A burgonyát egyenként alufóliába csomagolva megsütöttem a sütőben (200 fok, kb. 50 perc, mérettől függően). Meghámoztam és egy olajjal kikent üveg edénybe vékony szeletekre vágva elteritettem a felét és enyhén megsóztam.

Erre került a kockákra vágott cukkini és padlizsán, majd a szeletekre vágott gabonakolbász, és a citrommal izesitett szójatejföl. (Erre azért van szükség, mert önmagában a szójatejföl nem olyan savanykás, mint az igazi) A tetején egy újabb réteg burgonya zárta a tálat, és kevés szójatejföl ide is került. Kis vizzel meglocsoltam, had legyen leve, bár a cukkini is ereszt bele egy keveset. Néha a tejfölt megfűszerezem, fokival vagy majorannával, de igy, simán is nagyon finom.

190-200 fokon 45 perc alatt készre sült, friss salátával tálaltam.

Jó étvágyat!

Végre színesben is elkészült

2009-10-28T14:24:00.004+01:00

1-2 hónapja készítettem el ezt a tablót az esküvői képeinkből. Mivel akkor épp itt is - ott is laktunk, a színes nyomtatónk dobozokban volt, csak fekete-fehér képek voltak benne. De számomra az elrendezés, a képekkel való munka, nosztalgiázás volt a fontos akkor.

Most, hogy kezd végre minden a helyére kerülni, többek közt a nyomtatókat is beüzemeltük, megcsináltam színesben is és tegnap felkerült a helyére.

Sárgaborsó-torta

2009-10-28T12:22:00.004+01:00

Hozzávalók:

sárgaborsóliszt
viz
vegeta
kevés só
lilahagyma
paprika

Kb. fél csésze sárgaborsólisztet vizzel tojás állagúra keverünk, sózzuk, vegetázzuk, esetleg borsozzuk. A hagymát és a paprikát kevés olajon megdinszteljük, beletesszük egy kerámia tálba, és felöntjük a "sárgaborsó-lével". Sütőben, 200 fokon készre sütjük.

Jó étvágyat!

Zöldséges rizottó

2009-10-28T11:40:00.004+01:00

Imádom a rizottót. Sajnos Balázsom a tavaly őszi egyiptomi kalandunk után még mindig nem hajlandó megenni a barnarizst... :-( Történt ugyanis, hogy az utolsó napon, a hazaindulás előtt vettünk egy konzervet szőlőlevélbe töltött rizzsel, padlizsánnal. Gondoltam, azzal nem lehet gond, inkább ezt, mint a "frissen" árult bármit. Hát, nem kellett volna: szegénykém annyira rosszul lett, hogy a 4 órás repülőutat szinte végig a wc-ben töltötte... Remélem, egyszer fogja még szeretni azért a barnarizst, mert én változatlanul azt főzök hétfőnként. Igyekszem majd más felállásban, fűszerekkel csinálni, hátha.

Az eredeti olasz rizottó nem pergős, mint ahogy sokan szeretik, hanem kásajellgű, folyós. Rengeteg salátával egy kis tál annyira tápláló, hogy nem is kell más.

Mivel a fehér dolgoktól tartózkodom, én barnarizsből készitem, azon belül is most kerekszemű, olasz bioból, mert ez volt itthon. Nagyon finom - de ugyanennyire drága is - a basmati barnarizs, érdemes kipróbálni.

Hozzávalók:

25 dkg barnarizs
2 db sárgarépa
fél cukkini
fél padlizsán
1 fej vöröshagyma
1 paprika
fűszerek: majoranna, só, bors, szójaszósz, fokhagyma, tárkony.

A rizst sós vizben felteszem főni, ha félig megpuhult, beleteszem a felvágott paprikát, a hagymát és a répát. Ha ezek is félig megpuhultak, jön a padlizsán és a cukkini. Közben fűszerezem a fentiekkel és háromnegyedig megfőve félrehúzom a tűzről, had párolódjon még magában, mig kész nem lesz.

Candidások szójaszósz nélkül ehetik!

Jó étvágyat!

Vegán brownie karobból

2009-10-28T11:19:00.007+01:00

Nem szerettem a karobot - eddig... Katus barátnőmtől kaptam ezt a receptet, megcsináltam, és eszméletlenül finom lett! Nem érezni rajta a karobot, puha, szivacsos, omlós állaga lett, nagyon meg vagyok vele elégedve!

Nagyon gyors, könnyű megcsinálni, úgyhogy a muffin mellett ez lesz a kedvenc sütim, azt hiszem. A recepten annyit változtattam, hogy sütőpor helyett szódabikarbónát kapott, a sót és a szezámmagot kihagytam belőle, sokkal több vizet és fele annyi cukrot tettem bele, mert még változatlanul nem birjuk az édeset. Azért - amint a kép is mutatja - Balázs evett hozzá Ikeás lekvárt, aminek nagy része cukor...

Hozzávalók:

1 csésze teljesőrlésű tönköly liszt
fél csésze bio nádcukor
1/3 csésze karobpor
1/3 csésze olaj
3/4 teáskanál szódabikarbóna
1 1/3 csésze viz

A hozzávalókat elkeverem, sütőpapirral kibélelt tortaformába rakom és 200 fokon 30 perc alatt megsütöm.

Tipp: candida diétázók cukor helzett steviát tehetnek bele!

Jó étvágyat!

Vegán tejszínes lasagne

2009-10-26T17:01:00.006+01:00

Évek óta készítek lasagne-kat különböző felállásban. Ez most egy tejszínes változat, szerecsendiós besamel mártással, növényi sajt nélkül.

Paradicsomot minél kevesebbszer eszek együtt zöldségekkel, tehát sav-bázis szempontból is szerencsés választás a tejszínes szósz. A besamel-mártásba sörélesztőt tettem, amitől krémesebb, sajtosabb lett. Akinek van kedve, tehet bele természetesen növényi sajtot is, plusz a tetejére is jól jön.

Hozzávalók:

durum v. teljesőrlésű, tojásmentes lasagne lap (nálam a Tesco-s durumból 2 csomag fogyott)
kevés olaj

A mártáshoz

tetszés és igény szerint zöldségek (nálam 2 fej vöröshagyma, 1 nagyobb cukkini, 1 padlizsán, 3 szál sárgarépa, 1 db fehér, 2 db paprika)
1 doboz zabtejszín
2 db leveskocka (alnatura, bio) v. bio vegeta (candida diétásoknak élesztőmentes legyen)
majoranna
szerecsendió
sörélesztőpehely (candida-diétások hagyják el)
só
4-5 gerezd fokhagyma

Készítek egy tejszínes ragut: kevés olajon megdinsztelem a hagymát, beleteszem a paprikát és a karikákra vágott répákat, kevés vízzel felöntöm, beleteszem a leveskockát, a majorannát, megsózom és félig megfőzöm. Ekkor hozzáteszem a kockákra vágott cukkinit és padlizsánt, felöntöm még vízzel és puhára főzöm. A zabtejszínt kikeverem kevés liszttel, csomómentesre, belekeverek 3-4 evőkanál sörélesztőpelyhet, a szerecsendiót, a zúzott fokhagymát, és besűrítem vele a mártást. Ha túl sűrű, pótlom a vizet. Inkább híg legyen, mint sűrű, mert ennek a levében fog megfőni a tészta a sütőben.

A tepsi aljára kerül kevés olaj, erre a tésztalapok jönnek, majd egy réteg tejszínes zöldségragu. Aztán megint tészta és megint ragu. A tetejét mártással meglocsolom, és 190 fokon 45 perc alatt megsütöm.

Jó étvágyat!

Szójaszószos zöldség

2009-10-23T21:52:00.001+02:00

Kezdő vega koromban, amikor még csak ismerkedtem a szójaszósszal (és a sörélesztő pehellyel), nem értettem, mit szeretnek rajta az emberek. Néha ettem korábban is kínai zöldséges tésztát, de ennyiben ki is merült az ismeretem róla. "Valami fekete, kétes folyadék" kategóriát képezte bennem, míg nem aztán elkezdtem én is használni. Először a fent említett kínai tésztát készítettem el, aztán pedig, hamár egyszer volt otthon, tettem - és azóta is teszem - mindenbe.

A világ legegyszerűbb étele a szójaszószos zöldség, amihez semmi más nem kell, csak a zöldségek és a szójaszósz, mégis olyan fantasztikus íze van, hogy mi hetente készítjük különböző zöldségekkel és köretekkel.

Hozzávalók:

2 fej vöröshagyma
tavasztól őszig: padlizsán, cukkini, tök, paprika, patisszon, karalábé, stb.
télen: sárgarépa, fehérrépa, zeller, fejeskáposzta, stb.
olaj, vagy pálmazsír, kókuszzsír, stb.

Kevés olajon megdinsztelem a csíkokra vágott hagymát, amikor már kicsit összeesett, meglocsolom szójaszósszal, és beledobom a kockára vágott zöldségeket. Aztán fedővel vagy fedő nélkül megpuhítom a zöldségeket és kész is. Természetesen a gyökérzöldségeknek több idő kell, ilyenkor jól jön a fedő és némi vizet is locsolok alá, hogy párolódjanak. Ezt folyamatosan pótolni kell. A padlizsán, cukkini és társai annyira hamar megfőnek, hogy erre sincs szükség. A zöldségek fővési idejét is figyelembe kell venni a sorrendnél, de a fent felsoroltak kb. azonos időben tehetőek bele a serpenyőbe, wok-ba, stb.

Tipp: Én a világosabb színű szójaszószt használom, ennek kisebb a koncentrációja, nem színezi el annyira az ételt és nagyon finom. De lehet használni tamarit, vagy shoyut is.

Jó étvágyat!

Padlizsán ragu sütőben

2009-10-21T13:06:00.004+02:00

Nagyon egyszerű ragu padlizsánból, szójaszósszal, hagymával és paprikával.

Hozzávalók:

2 fej vöröshagyma
2 db paprika, egy piros és egy sárga
2 padlizsán
szójaszósz
sörélesztőpehely
kevés olaj

Begyújtom a sütőt, és ha felmelegedett, beleteszem a jénai tálat, kevés olajjal az alján. Ha felmelegedett az olaj, beleteszem a csikokra vágott hagymát és a karikákra vágott paprikákat. Sütöm egy keveset, mig össze nem esnek. Jól meglocsolom szójaszósszal, hozzákeverem a kockákra vágott padlizsánt és kevés vizzel felöntöm (a padlizsán is levet ereszt, ezért nem kell sok, elég egy kevés az aljára). A jénai tetejét ráteszem és puhára főzöm. Ha kész, sörélesztőt keverek hozzá és tésztával tálalom.

Serpenyőben is ugyanigy készül, csak nálam a sütő úgyis használatban volt.

Jó étvágyat!

Konyhai életképek

2009-10-21T12:19:00.007+02:00

Sütőtök, az őszi kedvenc

Konyha bevásárlás után, teli zöldségekkel

Megsült a mindennapi kenyér

Pamacs rosszalkodásai

2009-10-20T22:38:00.000+02:00

A bárszéken...

Éjjel fél 11 körül - Pamacs bement a gipszkarton falba a szerelőnyiláson át, próbáljuk előcsalogatni, féltjük, hogy begabalyodik a kábelekbe és nem tud kijönni. Röhögünk magunkon, hogy ezt nem hisszük el. Kaparászó hangok jönnek a fal mögül. Aztán a lézeres bigyó segitségével elő tudjuk csalogatni.

Reggel fél 8 - Kihányt egy adag eledelt a dolgozóban, a parkettára. Gyorsan feltöröljük, örülünk, hogy oda, mert onnan könnyen felszedhető. Ekkor konstatáljuk, hogy van még egy rakás az asztal alatt, a szőnyegen...

Szintén egy reggel - állok a tükör előtt, mögöttem ül a kád mellett. Ránézek, minden ok. Egyszercsak óriási harapás a vádlimba, és kirohan. Sokszor csinálja ezt, hogy a keresztbe tett lábfejemre ráugrik, harap egyet bele, aztán menekül...

Pár hete, a nagy költözködés korszakában történt, hogy még mielőtt bepakoltuk a hordozójába, és indultunk volna vele "haza", gyorsan megpisiltettük. Megkapartam a lábával a kertben a direkt erre a célra fellazitott talajt, pisilt is, ok minden. Megyünk vagy 2-3 perce, heves nyávogásba kezd, nade láttunk már ilyet, rezzenéstelen arccal megyünk tovább. Rövidesen sokatmondó hangokat hallat: bekakilt a dobozban. Gyorsan megállunk a Tesco parkolójában, dobozt macskástól ki az ölemből a fűre, Balázs megfogja, én addig kitörlöm a dobozt és folytatjuk utunkat. Pár napra rá ugyanezt pisivel játszotta meg.

Vegán frankfurti leves

2009-10-18T20:16:00.006+02:00

Mindig is szerettem, virslistől, tejfölöstől. És hát ezt vegánul is el lehet késziteni, hát miért ne?

Anno még a menzán ettem sokat, otthon Anyu nem nagyon főzött frankfurti levest. Úgyhogy gyorsan rákerestem a neten, hogy is kell, a tippem beigazolódott és már főztem is. Azt már megtanultam, hogy Balázsomnak csak utólag szabad elmondani, hogy ez volt életem első ilyen étele, különben jönnek a félelmei... :-) Minden új ételnél előre hangot ad aggódásának, pedig még semmit nem rontottam el. Mi lesz majd, ha egyszer valami tényleg nem sikerül???

Hozzávalók:

fél fej kelkáposzta
víz
kis darab zeller
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
bio vegeta
kömény, majoranna, só, pirospaprika
2-3 db burgonya
tejfölös habarás: szójatejföl, kevés teljesőrlésű liszt, 2 evőkanál olaj, citromlé
szójavirsli

A vizet felteszem forrni, beledobom a csíkokra vágott kelkáposztát, az egész vöröshagymát, a megpucolt fokhagymákat, a zellert, sózom, vegetázom. Amikor a káposzta már félpuha, kap köményt, majorannát, pirospaprikát is, valamint a kockára vágott burgonya is belekerül. Tejfölös habarást készítek a tejföl, a liszt, az olaj és fél citrom levének csomómentes elkeverésével. A forró levesbe belekeverem a habarást, forralom egy keveset, beledobom a felkarikázott virslit és készre főzöm.

Jó étvágyat!

Lencsés muszaka

2009-10-16T14:12:00.004+02:00

Már nagyon vágytam erre a receptre, hogy végre kipróbáljam!!! Először a tepsi és a sütő hiányzott, aztán pedig a lencsét nem kivántam. De most összeállt minden végre.

Amikor először ettem, eszméletlenül izlett. Kicsit el volt főzve, ezért fel sem fedeztem benne a padlizsánt. A nevét gyorsan megkérdeztem és utánanéztem, hogy pontosan mit is ettem. Aztán megalkottam a saját változatomat. Az eredeti receptben van paradicsomkonzerv is, amit én simán kihagytam belőle. Pár szelet paradicsomot ugyan kapott, de az még belefér.

Hozzávalók:

kb. negyed kg lencse
fokhagyma, sörélesztőpehely, vegeta, babérlevél, kevés szójaszósz
kb. 1 kg burgonya
3 db paradicsom
2 db kisebb padlizsán
majoranna,
1 doboz növényi tejszin
kevés liszt, vaj
szerecsendió

A lencsét kb. 1 napra beáztattam, többszöri vizcsere mellet szépen megdagadt. Mivel kiázik, gyorsan meg lehet főzni sós-babérleveles-vegetás vizben, kb. 15 perc alatt. Ha kész, akkor fokhagymával, sörélesztővel, szójaszósszal még megszórtam. Közben a burgonyát meghámoztam, vékony szeletekre vágtam, és a tepsi aljára tettem egy sort. Kevés sót és majorannát kapott, aztán a következő réteg a vékony szeletekre vágott padlizsán volt (karikákra), erre a paradicsom réteg jött, és az egészet beteritettem az izesitett lencsével. A tetejére újabb krumpli-réteg került. Készitettem egy besamel mártást: kevés bio vajat megolvasztottam, kevés lisztet belekevertem, felöntöttem a növényi tejszinnel és egy kevés vizzel, szerencsendióval izesitettem és összeforraltam. A lencsés-burgonyás tepsit bedobtam a sütőbe, 180 fokra, és kb. 40 perc múlva ráöntöttem a besamel-mártást is. Még további 10 perc sülés után tálalható.

Jó étvágyat!

Vadas mártás vegánul

2009-10-15T22:42:00.007+02:00

Kiskoromban imádtam a vadas mártást a menzán. Anyu otthon nem csinált, ezért nagy öröm volt a menzai. A hús nem igazán érdekelt mellette, csak a mártás és a tészta. (Sosem voltam nagy húsevő, inkább a köretek érdekeltek, kétszer annyi köretet ettem minden mellé, mint húst.)

A fehérrépát viszont a mai napig nem szeretem/használom, kivéve olyan ételekben, ahol "el tudom rejteni", tehát pürésitem, eltűntetem. Ilyen a vadas is. A mustáros-babérleveles pikáns ize miatt nem figyelek fel a fehérrépa-tartalomra, úgyhogy itt jöhet nyugodtan.

Hozzávalók:

3 db nagy sárgarépa
1 db fehérrépa
1 vöröshagyma
1 paprika,
egy miniatűr darab zeller
mustár, nálam bio szemes
őrölt feketebors
kevés bio vegeta
babérlevél
só
egy csipet cukor (elhagyható, főleg candida-diétában)
viz

A répákat megpucolom, felkarikázom, a vöröshagymát kockára vágom, a paprikát karikákra, és vegetás, babérleveles, sós vizben puhára főzöm. A főzővizet nagyját lemerem (másra még jó lesz), csak annyit hagyok rajta, amennyi a szósz állagához kell, és összeturmixolom a zöldségeket. Ha túl sűrű lett, még mindig visszatehetek bele a léből. Mustárral, borssal, kevés cukorral, esetleg citromlével izesitem.

Candidások bolti mustár helyett őrölt mustármagot és citromlét használjanak hozzá! Nem ugyanaz, de a bolti mustárokban (a bioban is) ecet van, ami a diéta alatt kerülendő.

Tésztával (főként spagetti) és friss zöldségekkel azonnal tálalható.

Jó étvágyat!

Karfiolkrém másképp, avagy "Mi ez a lila trutyi?"

2009-10-15T17:16:00.004+02:00

Mióta megvettem, azóta kerülgetem a hűtőben a lila karfiolt... Vártam ugyanis, hogy kipattanjon a fejemből - vagy inkább a nyelvemből - valami ötlet, mit csináljak vele. De nem igazán kivántam a karfiolt...

Aztán már mindegy is lett, valamit mégiscsak kell vele csinálni, mert megromlik. Mivel már untam a kolbászkrémet, a helyettesitésére lett hát a karfiolkrém.

Hozzávalók:

karfiol
só
fokhagyma
mustár
pár evőkanál maradék szójatejföl (elhagyható)
citromlé
bors
sörélesztőpehely

A karfiolt megmostam, rózsáira szedtem, és lobogó, enyhén sós vizbe dobtam, megfőztem. Közben imádkoztam, hogy ne veszitse el a szép lila szinét :-) És igy is lett... Jöhetett a turmix, közben a bors, sörélesztő, citromlé, mustár, tejföl, fokhagyma.

Kissé bizarr, de finom krém lett belőle.

Jó étvágyat!

Szejtán gyros tzatzikivel, pitában (szejtánvariációk III.)

2009-10-15T16:49:00.005+02:00

Még a végén megszeretem a szejtánt...

Még mindig ugyanaz a szejtán-eresztés, de más fűszer, köret. A gyroshoz kb. 2 napig pácoltam, de megérte, nagyon finom lett. Gyros fűszerkeverék hiányában a pácba olaj és mexikói fűszerkeverék került. Jénai tálban, lefedve érlelődött a hűtőben, közben többször megkevertem.

Aztán már csak ki kellett sütni, miközben készült a pita és a tzatziki.

Hozzávalók (pitához):

kb. 2/3 rész teljesőrlésű tönkölyliszt, 1/3 rész tönköly finomliszt, összesen kb. 80 dkg
élesztő (nálam egy kis zacskó bio vegán porélesztő)
só
kevés olaj
víz

A lisztekkel elkevertem a porélesztőt, adtam hozzá sót és fokozatosan vizet, és könnyed tésztát gyúrtam. Meleg helyre téve kelesztettem kb. 1 órát, újra meggyúrtam, és megint kelesztettem. Amikor meguntam, 220 fokra begyújtottam a sütőt, kis gombócokat hasítottam a tésztából, kinyújtottam kb. 1 ujjnyira (vigyázat, kis ujjaim vannak...) és sütőpapiron megsütöttem őket. Hirtelen kell sütni, azért a nagy hőfok, pár perc kell az egyik, ugyanennyi a másik oldalának. Ha kicsi kihűlnek, a tetejüket le lehet vágni, óvatosan félbevágni és megtölteni.

Az itthon kapható piták mind fehérlisztesek, az enyém nem lett olyan puha, felfújt, de legalább egészségesebb. Nekem bejött nagyon. Már a fehér liszt fogásától, színétől is elfog a csodálkozás, annyira leszoktam róla.

A tzatzikit korábban napraforgó tejfölből, most készen kapható szójatejfölből készítettem, de ugyanúgy citromlé, fokhagyma, kapor hozzáadásával.

Jó étvágyat!

szejtán hagymás mustáros pácban, barnarizzsel (szejtánvariációk II.)

2009-10-13T11:50:00.006+02:00

Hamár szejtán, legyen többféle. Mivel nagyon sok lett egy csomag szejtánporból, gondoltam, csinálok egy pár variációt.

A szejtán elkészítését a szejtánpaprikásnál részleteztem.

Egy napot pácoltam a következők páclében:

bio magos mustár
4-5 gerezd fokhagyma
só
hidegen sajtolt napraforgó olaj
citromlé

+ 1 fej vöröshagyma

A csíkokra vágott szejtánt megöntöztem a fenti páclével és hozzáadtam a csíkokra vágott hagymát is. Egy napig érlelődött a hűtőben, ezalatt többször megkevertem. Majd kivettem, és olajjal, mindennel együtt kisütöttem serpenyőben.

Kerekszemű barnarizzsel és friss uborka-répa salátával tálaltam.

Jó étvágyat!

Élesztőmentes magvas kenyér

2009-10-13T10:55:00.008+02:00

Mai reggeli termés ez a kenyérke. Kb. 5-7 perc keverés, egy óra sütés, és lehet enni a friss, ropogós, meleg kenyeret. Házi, tehát tudom, hogy mi van benne: csak teljeskiőrlésű lisztekből készül, E-k, tejporok és egyéb adalékok nélkül.

Hozzávalók:

graham búzaliszt,
tönköly búzaliszt,
árpaliszt
rozsliszt, mindegyikük teljesőrlésű
szódabikarbóna
víz
kevés olaj
só
köménymag
lenmag és napraforgómag.

A lisztek nagyjából azonos arányban vannak benne. Összekeverem őket, ráérős időmben még át is szitálom, ami fellazítja a lisztet és még finomabb lesz a kenyér. Belekeverem a lisztbe a szódabikarbónát (kb. fél kiskanálnyit), a sót, a köménymagot és a magokat. A közepébe gödröt képzek, és mint a palacsintatésztánál, fokozatosan adagolom hozzá az olajat és a vizet. Először még fakanállal keverem, folyósra, és amikor márcsak a liszt egyharmada vár a tál szélén a bekeverésre, akkor átállok kézi gyúrásra. Nagy mozdulatokkal gyorsan gyúrom, az állaga nagyon lágy és puha marad, ha nem tömöritem sokat.

Sütőpapirral kibélelt hosszú süteményformába rakom és mehet a sütőbe, 50 percig 170 fokon szoktam sütni, hogy jól átsüljön, aztán az utolsó 10 percet tölti 210 fokon.

Candidások is fogyaszthatják!

Kb. 3-4 napig eláll kenyérkosárban, de annyit nálunk nem szokott megérni... :-)

Szejtánpaprikás (szejtánvariációk I.)

2009-10-12T15:23:00.006+02:00

Szejtánpaprikás, vagy paprikás szejtán? Jó kérdés. Ahogy tetszik...

Nem rajongok a szejtánért, ezért sem főztem eddig. Néha, az öt évem alatt talán 2-3-szor ettem étteremben, vagy mások által elkészitve. Aztán kb. fél éve vettem, hogy én is csinálok, hát eddig váratott magára.

Amúgy magáért a húspótlásért sem vagyok oda, bár sok olyan ételt főzök, ami magyaros, a megszokott izeket hozza vissza. De a hússzeletekre emlékeztető ételeket, alapanyagokat valahogy kerültem. A szejtánnak eléggé magas a fehérjetartalma, ezért nem mindennapi eledel.

Viszont egész jól fűszerezhető, és a boltokban kapható gyros-os finom is. Gondoltam, én is nekiállok, akármennyire is nem akaródzott a főzögetés, szabdalás, főzés, és megint főzés sorozata.

Hozzávalók:

1/3 zacskó szejtánpor (búzasikér)
víz
pörkölt alap: kevés olajon dinsztelt hagyma, 4 db paprika és fűszerek (nálam só, bio vegeta, kömény, pirospaprika, chili és egy csipet mexikói fűszerkeverék)

Egy zacskó szejtánból óriási mennyiség keletkezik, úgyhogy napokig ezt fogjuk enni. A szejtánport csak össze kell keverni meleg vízzel, jó gyorsan fel is veszi. 10 percet állni kell hagyni, majd gombócokra osztani és forrásban lévő vízben kifőzni újabb 10 percig. A vízben megdagad, és ha feljött a tetejére, kivehető és szeletelhető. Minél kisebb a gombóc, annál könnyebben megfő. Ha kivettük a gombócot, felszeletelhetjük szeletekre, kockákra, csíkokra, stb. Ezután újabb főzés jön, a még lobogó vízben, újabb 10 perc.

Elsőre macerásnak hangzik, de nem annyira az. :-)

A pörkölthöz én kockára vágtam a szejtánt, majd a pörköltalapba dobtam, és már egyenesben is volt. A pörköltalapban a hagymát és a paprikát jól szét kell főzni, a szejtánt meg úgysem lehet, úgyhogy kb. fél óra alatt meg is van.

Durumtésztával és szójatejföllel tálalva nagyon finom lett.

Tepsis zöldségek

2009-10-11T21:49:00.005+02:00

Az új konyhánkat ezzel a régi, jól bevált receptemmel avattam fel.

Ideiglenes lakunkban főleg a sütő hiánya okozott gondot, mert korábban nagyon sokszor sütöttem tepsis ételeket. Köztük ezt a nagyon egyszerű rakott zöldséges tálat. ű

A burgonyás rakottaknál a krumplit nem szoktam előfőzni, mert felesleges idő és energia. Vékonyra vágom a burgonyát és simán megpuhul a többivel együtt.

Hozzávalók:

Burgonya
padlizsán
cukkini
paprika
vöröshagyma
fűszerek: mexikói fűszerkeverék (ataisz), hagymás rostélyos fűszerkeverék (E-nélküli)
olaj

Egy nagy tepsi aljára kevés olajat teszek, rá egy réteg vékonyra vágott burgonya kerül, fűszerrel a tetején. Aztán szeletelt hagyma, karikákra vágott paprika, padlizsán és cukkini követi. Közben fűszerekkel megszórom, és a legtetején szintén egy sor krumpli zárja a tálat. Alufóliával lefedve 180 fokon 50 perc alatt jól átsütöm, és pár percig csak felső sütéssel megpiritom.

Jó étvágyat!

Meglepetés vendégségben: Lencsefasirt

2009-10-11T21:23:00.003+02:00

Szombaton vendégségben voltunk Edit barátnőmnél. Évente egyszer, beköltözésének emlékére összejövetelt szokott szervezni, ez volt esedékes ezen a hétvégén. Tavaly egy tepsis zöldséget csináltam, és azt vittem a buliba, de idén nem lett volna időm a főzésre.

Mivel ő - és a többiek is - vegyes étrenden élnek, gondoltam, akkor maximum nem eszek semmit, az sem nagy baj. De aztán Edi közölte, hogy Anyukája készit nekem zöldségfasirtot. Edi anyukáját nagyon régóta szeretem, 15 éve, mióta barátnők vagyunk Dee-vel, mindig mondom neki, hogy milyen őrülten jó, hogy ilyen anyukája van. Tudatosan nevelte egész kiskorától, nem féltékeny, nem játszmázik, foglalkozik a saját és mások lelki életével, egy tündér egyszóval. De hogy képes nekem csinálni külön fasirtot, azt legmerészebb álmaimban sem gondoltam!

Szóval izgatottan vártam a meglepetésfasírtot, mert hiába is faggattam Dee-t, hogy miből van, nem árulta el, csak amikor megkóstoltam. Arra jól tippeltem, hogy hüvelyes, de a vöröslencsét nem találtam el. Iszonyatosan finom volt! A fűszereket még homály lepi, de remélem, hogy a napokban megkapom a receptet, és akkor közzé teszem, illetve én is csinálok majd. Addig is étvágygerjesztőnek itt ez a kép, amit már itthon csináltam a maradékból...

Vegetáriánusság és szabadság

2009-10-09T15:04:00.006+02:00

Vajon mekkora a szerepe az egyén életében a társadalmi nyomásnak, elvárásoknak, szokásoknak, kultúrának? Könnyebb lenne vegetáriánusnak lenni, ha a társadalom többsége az lenne? Jobb lenne úgy nekünk?

Azt hiszem, nem. Ugyanúgy belenőnénk egy adott helyzetbe, mint ahogy most a húsevésbe. Csinálnánk, mert erre tanítottak a szüleink, így kell zöldséget főzni, tölteni, stb. Automatizmusok irányítanának a tudatosság helyett. Át sem gondolnánk, hogy miért esszük azt, amit, mint ahogyan én sem gondoltam át nagyon sokáig, hogy mit és miért is eszem valójában...

Az igazi vegetáriánusság szabad akaratból, döntésből fakad. Ily módon nem korlátozza önmagát az, aki ezt választja, nem éli meg kényszernek, nem azért teszi, mert elvárják tőle, vagy automatikusan, mert belenőtt, mert ezt látta otthon. Legalábbis a nagy többség, aki most vegetáriánus, nem születésétől fogva az, hanem valamikor - sokszor már 14 v. 21 éves kor körül, vagy akármikor később - hozott egy olyan döntést, hogy nem eszik húst, valamilyen oknál fogva. És mivel meggyőződésből, átgondolva választotta ezt az életmódot, számára nem nehézség, hanem természetessé válik. A hipermarketek helyett a piacra és a bioboltokba megy bevásárolni, más alapanyagokat, de ugyanolyan természetességgel használ, mint a vegyes étrenden élők.

Sokszor hallom én is másoktól, hogy "én ezt nem tudnám csinálni". Akkor ne csinálja, nem erőszak. Inkább tegyen úgy, ahogy jónak látja, minthogy magára kényszerítsen valamit, amivel még nem azonosult, amit tudat alatt nem tart jónak, elfogadhatónak.

Ha tudat alatt valamivel nem értünk egyet, akkor azt tudatos szinten korlátként éljük meg. A tudatalattinak is több szintje van. Van kollektív tudattalan, ez a legszélesebb körű. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan tudatalatti programok, ami az egész emberiségre hat - néptől, fajtól, országtól, stb. függetlenül mindenhol jelen van. Vannak aztán persze népi jellegzetességek és még kisebb szintet nézve pedig családi, majd egyéni lelkület, alaphangulat. Aztán társulnak hozzájuk ugyanezeken a szinteken képződő, de már tanult, vagy inkább szerzett programok, beidegződések, amik egy-egy mondatból, szituációból égnek belénk. (Ha kiskorunkban sokszor leszidnak minket, mert sírtunk, megtanuljuk, hogy sírni nem jó, és legközelebb már nem, vagy nem így fogjuk kifejezni a szomorúságunkat.)

Ezek együtt teszik ki a szocializációnkat, azt az alapcsomagot, ami beleég a lelkünkbe, és tudatalatti szintről hat ránk. Sokszor azt sem tudjuk, hogy mit miért teszünk (valójában), csak csináljuk, mert ezt hoztuk magunkkal, vagy ezt tanultuk. Felépül belőlük egy teljes hitrendszer, ami több ezer ilyen berögződésből, feltételezésből áll. "Ezt úgy illik", "az nem szokás", "ezt így kell csinálni", stb. Tele vagyunk ilyenekkel, és ők cselekszenek helyettünk. Mindaddig, amíg át nem vesszük tőlük az irányítást.

Aki a tudatosság útjára lép, az a szabadságot választja, azt, hogy minél több olyan dolgot felfedez és tudatos szintre emel, ami megszokásból, automatizmusból, berögződésből, "kultúrából", neveltetésből, stb. fakad. Számomra ennek egyik formája a vegetáriánusság.

Szavazás!

2009-10-09T12:23:00.002+02:00

Segítséget szeretnék kérni tőletek, hogy milyen témákat olvastok szívesen. Mert érdekel, ennyi. És mert hangsúlyossá tudom tenni azt, ami többeket érdekel.

Egy ideje már nem vagyok fent a gasztro-oldalak gyűjtőjén, és nem tudom, hogy akarok-e visszamenni, mert nálam a receptek, főzés egy ág, de nem kizárólagos. Sosem vallottam magam gasztrobloggernek. Fent vagyok viszont alkotós, vega oldalakon is, ahova szintén nem tartozom egybehangzóan. Kérdés bennem még, hogy hova tartozom, kell-e valahova tartozni, mármint blogilag. Olyan ez, mint amikor a kiskamasz keresi az identitását, először felmerül a "Ki vagyok én?" kérdés.

Amúgy is ilyen vagyok: egy kicsit ez, egy kicsit az, széles érdeklődési kör, de nem sok mindenben van kizárólagosság.

Szóval érdekel a véleményetek.

Alnatura válasz

2009-10-08T17:03:00.001+02:00

Az Alnaturától iszonyat gyorsan kaptam választ a feltett kérdésemre:

Azt mondják, hogy minden összetevő növényi, vagy élesztőből ered. A receptben nincsen tojás vagy tej. Ahogy azt gondoltam - itthon is így van -, főként az allergiások miatt írják ki, hogy tartalmazhat tejet vagy tojást. (de ha az allergiásnak gondot okozhat, akkor egy vegánnak is, csak nem fizikailag) Maga a gyártó gyárt - gondolom kihelyezett gyárban gyártatják - olyan termékeket, amik tartalmaznak tojást vagy tejet, és nem tudják garantálni, hogy ezek "maradékai" por formában nem kerül bele az ő termékükbe is.

Hasonló az eset a Vegabond-os kolbászokkal, amiket pedig húsgyárakban töltenek...

"All ingredients of our product "Gemüsebrühe" are from plant or yeast origin. Milk and egg are not used in he recipe. The information "may contain milk or egg" is mainly for people who are allergic to these ingredients. The producer of our "Gemüsebrühe" produces also products which contain milk or eggs. Therefore it can be that small traces from these ingredients could be transfered in this product, for example as a dust."

Vegánság és család

2009-10-08T13:25:00.005+02:00

Csatlakoztam én is a VEGÉTHÓhoz, amit Siccike indított el. Októberben minél több vegán életmóddal kapcsolatos bejegyzést igyekszem írni. Először a vegánságomra adott családi reakciókról számolnék be. Nem felhőtlen boldogság a történet, de annál reálisabb - és talán tanulságosabb.

Apu: teljes elutasítás

Apukám kiskoromban - mivel nem voltam hajlandó sem főve, sem nyersen zöldséget-gyümölcsöt enni - mindig azt hajtogatta, hogy egyek almát. Lázasan becsomagolta nekem a tízóraihoz minden nap, én meg valahova eltűntettem, kidobtam. Aztán amikor vegán lettem, ezzel nem tudott megbírkózni. Hiába mondtam neki, hogy "dehát te mondtad, hogy egyek zöldséget", nem vígasztalta. :-) Azt mondta, hogy "de azt nem mondta, hogy csak azt..."

Szerinte a hús kell, fontos az embernek, nélkülözhetetlen. Korábban még belementünk vitákba, beszélgetésekbe, voltak olyan pontok, ahol elgondolkodott azon, hogy tényleg kell-e, de ennyiben is maradt. Sokszor hallom tőle azt a mondatot, hogy "tudom, hogy ez így nem jó, de én már erre a kis időre nem változtatok". Tudja, hogy élhetne egészségesebben is, de nem teszi. Én meg már nem akarom megváltoztatni, mert amikor akartam, csak rosszabb lett. Azóta lazábban, az "élni és élni hagyni" elvet követve eszünk együtt, ő húst, én vegán ételt.

Anyu: erőteljes hullámzás

Sokmindent megéltünk már vele vegán téren. Kezdve azzal az alap félelmével és fő illúziójával (nőként ez nagyon erős tud lenni), hogy "ha elutasítom a főztjét, akkor őt magát utasítom el" vagy "nem tudja mivel táplálni a gyerekét". Persze ez butaság, mert tud, csak nem azzal, amivel eddig, hanem azzal, amire én vágyom, amit én szeretek, kívánok. Valahol ez is egóharc: az anyának el kell engednie azt, amit ő jónak lát, ami szerinte "kell a gyereknek" és engedni, hogy felnőttként eldöntsem, mit szeretnék enni. Tudom, hogy a szándék mögötte jó, mert azt is megértettem az évek folyamán, hogy ő meg van arról győződve, hogy a hús kell. De szerintem meg nem kell.

Amikor ezt a nézetkülönbséget kölcsönösen el tudjuk fogadni, akkor nincs gond. Természetesen az évek folyamán a hullámzások azért jöttek, mert más-más szintre kerül ez a dolog bennünk: volt, amikor örömmel főzött nekem, töltött le az internetről receptet, vegánosította, de olyan is, volt, hogy 1 évig egyáltalán nem volt hajlandó főzni nekem semmit, még Karácsonyra sem. Ilyenkor van az, hogy nem veszem magamra, nem sértődök meg rajta, hanem hagyom, hogy a saját tempójában ő maga bírkózzon meg a témával, érlelje magában, hogy mi a helyes a kapcsolatunk szempontjából. Én elmondtam neki, hogy nem várom el tőle, hogy külön főzzön nekem, tudok magamnak vinni, nincs belőle sértődés. De ha van kedve, akkor én nagyon szívesen veszem és megeszem. Mert szeretem, ahogy például a kelkáposztafőzeléket, borsólevest, vagy más olyan ételeket készít, amit ők is vegánul esznek. És ez bizonyult a varázsszónak: szeretem a főztjét. Amikor ezt megtudta és megértette, sokminden megváltozott. Azóta újra főz nekünk, mostanában például a sárgabarackos gombócával tarol nálunk - a hosszú candida-kúra után kiéheztünk rá -, teljeskiőrlésű lisztből készíti nekünk. El is teszi a fagyasztóba, hogy később is legyen hova nyúlni, ha megkívánjuk. Ilyenkor én viszem a teljesőrlésű prézlit hozzá, mert azuk nincs otthon.

Ez az alapanyag- és szakácskönyv-vitel amúgy is bevált nálunk. Kb. fél-1 éve voltam vegán, amikor vittem neki szakácskönyvet, recepteket, alapanyagokat, főztünk együtt. Mindig megkóstolták az ételeimet, ízlett is nekik, de ennyi. Általában viccesen közölték, hogy "egy nagy szelet hússal még jobb lenne." De voltak olyan kis dolgok, amire nyitottak voltak, látták tőlem és ők is megváltoztatták az életükben. Például az uborkasalátát már ecet helyett citrommal készítik. Kis lépés, de legalább megtették.

Amint már utaltam rá, volt, hogy meg akartuk változtatni egymást. Nem csak ők engem, hanem én is őket. Amikor kiderült, hogy Anyu rákos, elkezdtem beszélni neki az egészséges életmód, ételek fontosságáról. Túl sokat, túl intenzíven, túl nagy dózisban. Korábban nem tettem, egyáltalán nem térítettem, nem mondtam kéretlenül dolgokat. Ezúttal is kár volt: Anyu elfordult az egésztől és közölte, hogy inkább meghal, minthogy vegetáriánus legyen. Pedig tudta, hogy igazam van, ő is utána nézett az interneten a rákdiétáknak, stb. De nem volt kész rá. Nehéz volt elengednem, hogy nem változtat, még a saját egészségéért, életéért sem. Ugyanolyan nehéz volt feldolgoznom, mint nekik azt, hogy én váltottam. Azt szoktam mondani, hogy A-ból B-be eljutni ugyanolyan távolság és idő, mint B-ből A-ba, semmivel sem rövidebb. A másság másság, akárhonnan is nézzük. Ha megkérdeznek, hogy tudok húsevő férjjel élni, azt válaszolom, hogy "ahogy ő vega feleséggel..." Egymás elfogadása az egyetlen út. Azóta ez sokat változott, semmi gondot nem okoz bennem, hogy ők húst esznek, akármilyen következménye is van az egészségükre. Tiszteletben tudom tartani a döntésüket.

Balázs: imádja a főztömet

Azt azért nem mondom, hogy szívesen veszek/készítek neki húst. Tejterméket, pl. túrórudit, vagy csokit néha szoktam venni neki magamtól. Mert szereti, és magának is megvenné. A sajttal sincs különösebb bajom, ha van otthon. Kolbászokat már kevésbé szívesen nézegetnék. Vicces volt a L'art pour L'art előadás múlt szombaton: a kolbászról mondták, hogy a disznót megölik, ledarálják és beletöltik saját magába (bél). Elég ébresztő volt még vega füllel is.

Szóval Balázs imádja a vega kajákat, vannak külön kedvencei, például a spenótos-tejszínes tészta, de gyakorlatilag bármit megeszik, amit főzök. Meg is szoktam kérdezni, mihez van kedve, mit szeretne enni, próbálom bevonni, újítani.

Emlékszem, vicces volt, hogy a második-harmadik randink után, hajnalban, buliból hazajövet kóstoltattam vele először gabonakolbászt, és nagyon bejött neki - azóta is. Akkor eszmélt rá, hogy milyen fontos a fűszerezés, és nem a húsízt szereti a kolbászban. Ez kb. velem is így volt.

Alapvetően magyarosan főzök, sok hagymával, fűszeresen, sokszor lecsósan, és mivel a régi ízek visszaköszönnek az ételeimben, nem merül fel, hogy akkor mostmár valamilyen íztől meg kell válni.

Szerencsére Balázs alapvetően iszonyatosan elfogadó és nyitott. De az elején benne is voltak kétségek és megtorpanások a vegaságom miatt. Mivel ő is fogyott már közel 20 kilót, volt már egy saját életmódváltása sok mozgással és nyers ételekkel, annyira nagy újdonság nem volt neki a vegánság. A tudatosságban is egy szinten mozgunk: ha tudjuk, hogy valami jót tesz nekünk, hamarabb megtesszük, igyekszünk átállítani a tudatunkat és nem halogatni a változást.

Kókuszos süti

2009-10-08T10:21:00.006+02:00

Sütök, sütök, és még mindig sütök. Most épp sütit, bár a candida diéta hatására még kevésbé kívánom az édeset, mint eddig. Azaz mindent sokkal édesebbnek érzünk. Viszont az előnye: kevesebb méz fogy :-)

Hozzávalók:

1/3 rész zabpehelyliszt
2/3 rész teljesőrlésű tönkölyliszt
kevés olaj
bio margarin (hűtőhidegen)
egy csipet só
méz
vanília
szódabikarbóna citromlével kicsapva
1 csomag kókuszreszelék
nagyon kevés víz

Nagyon egyszerű, én is csak hasra összedobtam a dolgokat, robotgéppel elkevertem a hozzávalókat, vizes kézzel golyókat formáztam, szétnyomtam és sütőpapíron kisütöttem 15 perc alatt, 200 fokon.

Nagyon finom lett, ajánlom mindenkinek.

Jó étvágyat!

Alnatura leveskocka

2009-10-08T10:13:00.005+02:00

Tegnap DM-ben jártam, nem kifejezetten ezért, de hamár ott voltam, felkaptam 2-3 leveskockát. Már pár lépéssel odébb jártam, mikor eljutott a tudatomig a kép, visszafordultam: megláttam a leveskocka mellett egy teljesen ugyanilyen csomagolású kockát, csak az tyúkhúsleveskocka volt...

Na, akkor nézzük is meg az ügyet kicsit. Megfordítom a címkéjét, átnézem az összetevőket, abban nincs változás - időről időre mindig átpásztázom a jól ismert termékeket is, mert szokták változtatni az összetételt! Viszont alatta ott a felirat, hogy nyomokban tartalmazhat tejet, tojást, mustárt... Hm, ez eddig nem volt rajta, legalábbis én úgy emlékeztem. Visszaraktam, és otthon megnéztem - tényleg nem volt az eddigin. Ekkor beugrott, hogy kb 2-3 hónappal ezelőtt volt úgy, hogy kb. 1 hónapig nem lehetett kapni ezt a kockát szinte semelyik DM-ben. Lehet, hogy időközben bevezették ezt a másik kockát, megváltoztatták a gyártási folyamatot, és már nem tudják garantálni azt, hogy nem kerül bele tej, tojás? Ez csak feltételezés, próbálok utána nézni, addig viszont nem fogom venni. Feltettem a kérdést az Alnatura honlapján, kíváncsian várom a választ, hogy tudják-e garantálni, hogy tisztán növényi a termék?

Kölessel töltött tök

2009-10-08T09:57:00.006+02:00

Végre-végre-végre!!! Tudok újra sütni! Már annyira hiányoztak a tepsis ételek, hogy el nem tudom mondani! Az új konyhánkban az első étel, amit csináltam, a rakott zöldség volt, recept később, most nincs nálam a kép. Aztán sütöttem sütőtököt, és végre tudtam tölteni is - ezúttal tököt.

Egész nyáron vágytam a töltött cukkinire, de úgy látszik, idén lemaradtam már róla, mert tegnap nem találtam már a piacon nagy, töltésre alkalmas példányt. Úgyhogy lett belőle tök, ez is ugyanolyan jó.

Ahogy én töltöm:

készítek egy lecsót (2 fej vöröshagyma, 5-6 paprika, pirospaprika, só, fokhagyma)
belefőztem azt a lágy, szegedi, csípőskolbász-ízű gabonakolbászt
kapott kis sörélesztőpelyhet
belefőztem a legvégén a kölest, hogy legyen még egy kis tartalma, tartása
és beletöltöttem a cukkinibe.
Megsütöttem, és a legvégén egy kis füstölt növényi sajtot tettem még rá, ezzel is sütöttem egy kicsit.

Sörélesztő nélkül candidások is fogyaszthatják.

Jó étvágyat!

Lila karfiol!!!

2009-10-08T09:30:00.005+02:00

Nem gondoltam volna, hogy zöldségekben meglepetést tud nekem okozni a Bosnyák téri piac, de tévedtem. Tegnap kiszaladtam, mert leapadt az otthoni készlet, és mit találtam...?! Egyik árusnál láttam meg ezt a lila karfiolt. Sokáig nem hittem a szememnek, nézegettem, kerülgettem. Beálltam a sorba, aztán mégis kiálltam belőle, közelebb mentem hozzá, aztán ezt még kétszer eljátszottam, mire elszántam magam, hogy feltegyem az eladónak a magam előtt is hülyén hangzó kérdésemet, ami hirtelen eszembe jutott róla: ez belül is ilyen?

A válasz igen volt. Na jó, mondom, akkor kipróbáljuk, amúgy is imádom a lila színt. Fotózom otthon, nézegetem, gondolkodok, mi legyen belőle... Kicsit már olyan feketés a széle, mint a fehérnek is szokott lenni, úgyhogy túl sok gondolkodási időm nem lesz, valamit kell vele kezdeni, különben szégyenszemre a kukában végzi szegénykém. Valami pároláson, vagy olyasvalamin gondolkodom, ami megőrzi a színét, akár felismerhető is benne. A karfiolleves is érdekes látvány lehet belőle, már ha megtartja a színét. (de tegnap azt már főztem)

Akinek van valami ötlete, tippe, mit érdemes belőle csinálni, az szóljon!!!

Amúgy kicsit utánanéztem a témának, és találtam egy érdekes linket a NatGeo-n: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=11159 Balázsom ugyanis hazaérve és az első meglepetésből felocsúdva rögtön rávágta, hogy valami módosításon, színezésen mehetett át, és nem volt olyan jó ötlet megvenni. De a cikk megnyugtat, hogy nem génmanipulált.

Ennél már csak ez a zöldség volt érdekesebb számomra, amit kb 2 éve találtam először. Percekig nézegettem a rajta lévő piramisokat - Egyiptom-mániásként teljesen lenyűgöztek. Az íze olyan, mint a brokkoli, én akkor levesbe tettem, nagyon finom volt.

Pamacs segít

2009-10-07T12:11:00.011+02:00

Pamacs mindenhol ott van, ahol mi. Mivel még nincs belső ajtónk, továbbra is egy légtérben vagyunk vele. Kudarcba fulladt az a kezdeti - inkább nevezném illuzórikus - törekvésünk, hogy végre kiszoktatjuk az ágyunkból. Akkora ágyunk lett, hogy simán elbújik valamelyik csücskében anélkül, hogy észrevennénk. Hiába tettük az ágy mellé a bútorát, számára vonzóbb az ágyunk, nem hajlandó azon maradni.

Valamelyik nap segített nekem mozaikozni is. (végeredmény később) Kaptunk nászajándékba két doboz mozaikot és hozzá való ragasztót, fugát és dobozt, és ezek most a költözésnél előkerültek. Sokáig rakosgattam a mintát, hogy néz ki jobban, aztán elmentem mást csinálni. Mire visszamentem, közéjük feküdt - még mindig jobb, mintha széttúrta volna őket - és békésen szunyókált az üvegkavicsokon.

A lakáson belül a kedvenc fekvőhelye a szőnyeg közepe és a fotel, amiért Balázzsal megvívnak. Azaz Balázs fogja és lerakja róla nagy örömmel. A fotel tetejéről szokta nézegetni a kertészeket is, ahogy dolgoznak a kertünkön - most épp az automatikus öntözőrendszert építik ki. Néha fikszírozza őket, megközelíti egyiküket, de amint közelebb lépne, behátrál. Amúgy egész jól kiismeri magát a környéken, simán kiengedtük, és visszajön. De a hirtelen kinti zajoktól azért vissza szokott rohanni a lakásba.

Folytatja régi jó hagyományát, és megmászik minket. Hátunkra ritkán mászik, de most elkaptam egy pillanatot, ahogy diadalittasan feszít Balázson.

Eddig Ikeás alátéte volt, de most felemeltem a tálait, hogy ne a földet piszkolja össze. Néha bejön az ötlet, néha nem, mert spontán módon kiveszi a kaját és a földön rágja meg. Jobb napjain viszont egész jól tud belőle enni. Azért majd aláteszek megint egy alátétet.

Vettünk két bárszéket... Na igen, ez is megér egy misét... Kétféle magasságban volt az Ikeában, és persze rosszat vettünk. Azaz én voltam a ludas, mert benéztem. Nagyon siettünk, csak felkaptuk és mentünk. Kár volt, legközelebb körültekintőbb leszek. Jutalmul vasárnap este még vissza kellett mennünk és sorban ültünk a vevőszolgálaton. Pénz vissza, persze 30% levonással, mert látszik, hogy már össze volt rakva, és mehettünk megvenni a kisebbet.

Pamacs segített Balázsnak összerakni a székeket, még az első körösöket, késő este már nem volt ilyen virgonc. Mi is alig éltünk, már félkómásan raktuk automatikusan a csavarokat... De végül szép lett minden, nagyon kényelmesek, egymásba rakhatóak, ami nálunk fontos, mert követi majd további 4-6 db.

Nagyon szereti ezt a régi asztalomat, aminek a tetején üveg van, alatta egy polc. Sokat időzik a polcon, néha befekszik és élvezi a napsugarakat, ami az üvegen keresztül még melegebb.

Szőlőszezon - frissen préselt must

2009-10-07T11:42:00.004+02:00

Van egy telkünk Albertirsán, kb. 15 éve, azóta rengeteg előnyét élveztük a strandtól a falusi élet szépségeiig - és ősszel a szőlőig. A telekkel együtt "nyertük meg" a szőlőtőkéket, amiből csak egy fél sort hagytunk meg, amolyan lugasként, az autóbeálló elszeparálására szolgál. De ezen túl is van előnye: eszméletlenül finom vörös borszőlő terem rajta, és minden évben fejfájást okoz, hogy mit kezdjünk vele. Hiába csak nagyon kevés tőkénk van, óriási mennyiségben ontja magából a szőlőt.

Eddig nagyjából ránkrohadt a szőlő, de idén befűztem Zoltán barátomat, ismervén a szőlő iránti rajongását. Már azt hiszem, tavaly és tavaly előtt is neki passzoltam el a ránk maradt gyümölcsöt, mondván, hogy nekem nincs hozzá sem gépem, sem idegem, hogy lefacsarjam. Nade idén! Összefogtunk, és már két alkalommal is facsarásra adtuk a fejünket Zoltánom Green Star gépével. Az eredmény: eszméletlenül finom, édes nedű és két napi hasmenés :-) A harmadik nap már nem volt ennyire intenziv a méregtelenités, de addig folyamatos kutymorgás és wc-re rohanás jellemezett minket Balázsommal. Zoltánnak nem volt tőle különösebb problémája, lehet, hogy kevesebb mérget halmozott fel.

Megbeszéltük Zolival, hogy amig van belőle - egy jó nagy ládával kaptunk -, addig préselünk és iszunk, néha teljes böjtnappal, néha csak úgy, éhgyomorra egy-egy pohárral. A vörösszőlő nagyon jó hatással van a sziv- és érrendszerre, tele van vitaminokkal, lugosit, antioxidáns hatású, ezért rákmegelőző, könnyen emészthető cukortartalma miatt jóllakat és nem érzi magát úgy az ember, hogy mindjárt összeesik a böjtnapon. A szőlőmag is nagyon hasznos, érdemes elrági belőle, az olaját horror-áron árulják bioboltokban. Zoli gépében az a fantasztikus, hogy a magból is kerül bele valamennyi, ezért krémes, telt izű levet kapunk. Szinte teljesen szárazra préseli a szőlőt, valami hihetetlen, hogy mennyi mindent hasznosit belőle.

A frissen facsart lével lehet teljes böjtöt tartani, akár több napot is, vagy délelőttönként lehet inni, azaz inkább enni, nem szomjoltásra használni, hanem szinte "megrágni", szép lassan, kortyolva, hogy a hasznos anyagok már a száj nyálkahártyáján át felszivódjanak.

Majdnem kész konyha!

2009-09-30T21:25:00.004+02:00

Ma készen lett végre a konyhánk!!! Illetve majdnem, mert még pár simítás hiányzik, azok a napokban lesznek meg.

Például az üvegpanel, ami péntekre készül el. Még nem tudom, hogy fogjuk elhozni, de egy jó nagy tábla savmaratott üveg kerül majd az alsó és felső szekrény közé. Ezekre ül ki majd a konnektor. A mosogató fölött pedig a csempe hiányzik, és ez az, amit jelenleg még nem tudom, hogy fogunk megoldani. Ugyanis a gépészek és burkolók a fürdőszobába elhasználták a hibák kijavítására a maradék csempéinket, ezért nincs már több egyáltalán. Valószínűleg vennünk/rendelnünk kell még, pedig csak 4 db csempére lenne szükségünk.

Ma abban is megegyeztünk Balázzsal, hogy az előszoba felé lévő átadóba pultként ugyanolyan színű bútorlap fog kerülni, mint amilyen a konyha. Ezt is le kell szabatni majd. És hát a fő dolog, a bepakolás, ami az én elkövetkezendő napokbeli feladatom lesz.

Viszont: hétvégén költözünk!!! Mától van meleg víz, és fűtés is - bár erre még nincs szükség. A tereprendezés napok óta gőzerővel folyik, lehet, hogy egy-két héten belül már jön a kertész is. Tegnap feltettük a hangfalakat, úgyhogy most már teljes felszereléssel tudunk zenét hallgatni. A napokban függönyt is varrok, pakolok, rendezkedek majd. És persze hétvégén főzök...!!!

Akiknek köszönhetjük: a mesterek (vegán barátaim)

Bűn és bűnhődés Polanski módra

2009-09-29T09:12:00.004+02:00

Tegnap tele voltak a hírek azzal, hogy Roman Polanskit elfogták a svájci hatóságok és ki akarják adni az USA-nak egy több, mint 30 éves tettéért, amikor is megerőszakolt (?), de legalábbis szexuális kapcsolatba lépett egy akkor 13 éves kislánnyal. Majd az ítélethozatal előtt elhagyta az országot, így nem kellett börtönbe vonulnia tettéért.

Művész berkekben óriási felháborodást keltett, mindenféle petíció indult el, hogy engedjék szabadjára, micsoda bánásmód ez, hogy nem tudja átvenni a neki járó díjat. Polanski 30 x éve nem tette a lábát Amerikába pont azért, hogy elkerülje a felelősségre vonást, még az Oscar díját sem vehette át. Szegény.

Röpke számolgatás után megállapítottuk, hogy anno is 40 fölött lehetett a művész úr. Az, hogy egy ilyen korú férfi egy kislánnyal létesítsen szexuális kapcsolatot - mondjuk úgy -, nem egy dícséretre méltó tett. A jog bünteti, márpedig a jog elméletileg mindenkire vonatkozik, függetlenül attól, hogy amúgy milyen tehetséges és milyen életművet alkotott meg eddigi élete folyamán. Balázsomnak volt erre egy mondata: hogy akkor határozzák meg, hogy mit kell letenni az asztalra ahhoz, hogy büntetlenül lehessen az ember pedofil... Legyen mondjuk 3 Oskar - vágtam rá. Viccet félretéve válasszuk ketté a szakmai és az emberi értékeket az eseteknél. Attól még, mert valaki szakmailag kiemelkedőt alkot, ne tehessen meg emberként emberhez nem méltó tetteket.

Nem vagyok a büntetés és a megtorlás híve. A jogrendszeré sem, mert szerintem csak Isten határozhatja meg azt, hogy miért mi jár (karma). Szerintem eleve a jogrendszerre azért van szükség, mert az emberek elvesztették a belülről jövő sugallatot, a lelkiismeretet, a moralitást. Ennek hiányában kell kívülről pótolni a "szabályokat", hogy valamit mégiscsak kövessünk, valami kordában tartson minket, hamár mi magunk nem vagyunk képesek rá. De hamár ez a világ ennyire büszke a jogalkotására, mindent ez szabályoz és folyamatosan hivatkoznak rá, szakmák épülnek rá, stb, akkor legyen a jogrendszer következetes, mindenkire egyaránt vonatkozó. Ne érezzék azt az emberek, hogy na lám, xy megúszhatja, megveheti, kikerülheti, stb.

Viszont a "büntetés" mértékével, módszereivel sem értek egyet. Nem gondolom, hogy meg kellene hurcolni valakit azért, amit tett, vagy hogy a börtön jó nevelő (kinevelő, átnevelő) módszer lenne, stb. Vagy hogy a jogra hivatkozva még mindig kutatnak és meghurcolnak II. Világháborús bűnösöket, akik már életük legvégén járnak, ezzel is a bűnösséget és nem a bűnbocsánatot erősítve.

Nekem a helyes megoldás a belső átalakulás, a bűnbocsánat lenne (amire a börtön szerintem alkalmatlan). Hogy a bűnt elkövető érezze, és ki is fejezze azt - akár nyilvánosan -, hogy nem volt helyes az, amit tett. Kérjen bocsánatot, erősítse meg mindenkiben azt, hogy ez nem egy követendő és megengedhető dolog, mutasson példát a világnak és az új generációnak - és ezt nem a börtönből tudja megtenni, hanem a nyilvánosság segítségével.

Berendezünk

2009-09-24T07:04:00.010+02:00

Pótlok pár képet, ami lemaradt a múltkori írásomból, mert kint hagytam az építkezésen a fényképezőgépemet.

Nappali

Szinte teljesen kész bútorilag, nem akarjuk túlzsúfolni szekrényekkel, szeretem a tágas teret. Nálunk amúgy is sok a jövés-menés, kell, hogy elférjünk kényelmesen.

Pár polc még felkerül, illetve a függöny, képek, dísztárgyak, lámpák, tv. A cica máris helyet kapott - nászajándékként kaptunk két fa cicát a barátainktól, egyikük őrzi majd a nappalit, másikuk talán az előszobába kerül.

A boszorkánykonyhánk ezekben a napokban készül, ma v. holnap lesz kész - természetesen azt is megmutatom.

Fürdő

A kicserélt (kisebb) káddal és a falfülkével, álmennyezettel, megvilágítva.

A káddal szemben kap helyet majd a mosdószekrény, amit korábban már megmutattam, felette egy tükörrel. A tükör villanyszerelésével hétvégén valami baj volt, ezért nem tudtuk felszerelni, de most hétvégén mindenképpen sorra kerül.

A két sor üvegtégla és a kis ablak pont annyi fényt enged be, hogy nappal nem kell lámpát gyújtani ahhoz, hogy pl. kezet mossunk.

Szobák

A dolgozóba már bekerült a hozott szekrényeim (Ikea, Hopen), amiket oda terveztem. Nem síkban, hanem kicsit elcsúsztatva állnak a szekrények, mert mögöttük a fal is ilyen: a túloldalról a falfülkék lógnak be ebbe a szobába. Centire pontosan elfér a három szekrény, viszont a legszélsőnél az ajtó tokja is annyira ki van számolva, hogy a villanykapcsoló már csak a szekrény oldalán fog helyet kapni, falszakasz nem jutott neki, de ezt direkt így terveztük.

A hálóban itt még nincs bent az ágyunk, azóta az is bekerült. Balázs kérésére 180*200-as ágyunk lett, ami szinte az egész szobát kiteszi. Az ablak-ajtó melletti falszakaszra szerintem ugyanaz a zöld tapéta fog felkerülni, ami az üvegtégla oszlopok között van, csak még meg kellett győznöm róla Balázst, hogy inkább komódok kerüljenek oda, mint teljes szekrények, mert az annyira bezsúfolná, benyomasztaná a teret, hogy rossz érzés lenne ott tartózkodni. A komódok viszont pont elférnek majd, mögöttük a zöld tapétával , szép függönnyel jól fog kinézni.

Előszoba

Elkészült a világítás is hozzá, a dísztárgyakat még nem szereztem be, de vázák, mécsesek, szobrok, tálak fogják benépesíteni. Az alsó polcra vágatunk egy bútorlapot, hogy ne koszolódjon össze, mert az kifejezetten pakolós felület lesz. Azt találtam ki, hogy egyfajta töltőállomást hozunk létre: mobilok, kamerák, stb. részére. A töltőket beépítjük a gipszkarton falba, onnan fognak kiállni a 10-15 cm-es töltőkábelek, csak rácsatlakoztatjuk a mobilokat és nem kell állandóan keresni a töltőket, bajlódni a kábelekkel, stb. Lesz hozzá egy kapcsoló, ami áramtalanítja a "töltőállomást", hogy ne legyen éjjel-nappal feszültség alatt a töltő, mert az senkinek nem tesz jót.

Költözés!!!

2009-09-21T11:28:00.008+02:00

Jujj, de régen nem írtam már!!! Nagyon sűrűek voltak a napjaink csütörtöktől tegnap éjszakáig meg sem álltunk. Begyorsultak az események a lakás körül.

Kezdődött azzal, hogy végre csütörtökön lerakták a padlónkat, ki is mentünk megnézni, gyönyörű lett. A dreamfloornak az éden kategóriájából a seagrass zen-t választottuk a nappaliba, közlekedőbe, ugyanennek a családból a seagrass spiritet pedig a hálóba. Ezek feláras kategóriát képeztek, viszont még tavasszal beleszerettünk Balázzsal, úgyhogy eldöntöttük, hogy ez lesz. 4000/nm, tehát nem horror ár, laminált padló, amit majd tönkretehet a gyerek, és nem 12 ezres négyzetméterárú parkettát kell alkalomadtán lecserélni. A dolgozóba viszont alap parkettát kértünk, találtunk egy nagyon szép kis darabot, ami illik az oda tervezett bútorokhoz is. Képeim nincsenek még, mert kint hagytam a lakásban a gépemet...

De folytatva a történetet az alap parketta a dolgozóban majdnem olyan lett, mint a sötétebb tengerifüves mintázatúnk, ami feláras volt... mivel kis minta alapján választottuk ki, nem gondoltuk volna, és amikor kiszállították, nagyokat pilláztunk, hogy mi nem ezt kértük, de maradhat, mert szép :-) De valószínűleg ezt kértük, csak nem ismertünk rá.

Mivel aznapra (csütörtök) kész lett a parketta, másnap reggelre kértünk takarítást, hiszen kész is lettünk ezzel - kisebb-nagyobb elmaradások kivételével. (Péntek reggel úgy ellepték a takarító nénik a lakást, hogy be sem fértünk szinte :-)) Feri bá'-val (építésvezető) megbeszéltük, hogy akkor hétvégén jönnénk is pár bútorral. Belementek, de azért hát jó lenne, ha akkor át is lenne adva a lakás műszakilag legalább. Kapunk kulcsot, és akkor jöhetünk.

Gyors szervezkedés, Balázs telefonálgatott, elértük az építtető ügyvezetőjét - Matyi, a vad motoros, fiatal srác -, hogy pénteken délután átadja nekünk a lakást. Közben szereztünk autót is, Balázs sógora, Feci jóvoltából. Pénteken délután még útbaejtettük az ajtóst is és több hónapnyi huzavona után végül megrendeltük az ajtókat. Korábban volt már kint az ajtós srác, hogy felmérje a terepet, de míg nem tudtuk, hogy mikor lesz parkettánk, nem tudtuk megrendelni nála. De majd most.... Jó párszor rákérdeztem Balázsnál, aki váltig állította, hogy az ajtó megvan 3 nap alatt, hogy azért kérdezzünk rá. Végül kiderült, hogy 3 hét az a 3 nap, úgyhogy még odébb lesz, mire ajtó mögött tudunk wc-zni :-) De ez a legkevesebb.

Aztán még pénteken rohanás az építkezésre, Matyival terepszemle, átadta a kulcsokat. Innen Ikea, mert meg kell venni a mosogatótálcát, hiszen kedd-szerda magasságában jönnek Robiék a konyhánkkal. Az egész költözést ezért nyomtuk meg igazándiból, mert a korábban már megvett sütőt, mosogatógépet, stb, mindenképpen be kellett vinni az építkezésre. És hamár ott vagyunk, hogy kocsit szerzünk emiatt, akkor már egy lépésben visszük a nagyobb bútorokat is. Viszont hiányzott még a beépíthető hűtő, amit már kinéztünk az Ikeában, és pénteken ki akartuk fizetni, hogy szombaton a költözködésnél időt spóroljunk és ne kelljen sorba állni, hanem csak elhozzuk a külső raktárukból. de nem engedték, mert a konyhaosztályon közölték velünk, hogy csak aznap lehet elvinni, amikor kiírják nekünk és fizetünk. Úgyhogy szombaton még oda is el kellett menni.

Szombat reggel a szüleimnél kezdtünk, bepakoltuk a kocsit, aztán elhoztuk a kanapét is, ami 2 hónapja ott dekkolt a Quattro Mobiliben. Kivittünk mindent a lakásba, szerencsére be tudtunk úgy állni, hogy a teraszajtón jó gyorsan bedobtunk mindent. Kb. 4-re értünk a szüleimhez, akik még reggel bevásároltak nekünk a piacon zöldségeket és Anyum csinált nekünk lecsót, hogy legyen mit ennünk. Megettük, és rohantunk vissza a lakásba.

Neki is álltunk az ágy összerakásának, viszonylag hamar meg is voltunk vele. Aztán folytattuk volna a szekrényekkel, Gábor barátunk már majdnem ott volt nálunk segíteni, amikor észrevettük, hogy nincsenek meg hozzá a csavarok, szerelvények... Merthogy amikor szétszedtük őket, bezacskóztuk felirattal, mindennel és eltettük jó mélyre egy dobozba a szüleimnél, mondván, arra úgyis csak a költözésnél lesz szükség. Úgyhogy ezt bebuktuk, Gábor feleslegesen jött át hozzánk.

Vasárnap reggel megint mentünk a szüleimhez, kitettük náluk Pamcsatkát, hogy had élvezze a kertet, hiszen egész napra otthon hagytuk volna bezárva, amit nem szeret. Aztán ki a lakásba, összeraktunk egy egész szekrényt... Ennyit még ember nem szerencsétlenkedett, mint mi. 3 majdnem teljesen ugyanolyan szekrényünk van, aminek az ajtói-oldalai össze-vissza hevertek a lakásban. Kétszer indultunk neki, ugyanennyiszer raktunk össze rossz oldalt rossz alj-jal, mire rájöttünk, hogy melyik melyiké. Szóval 3 óra alatt sikerült összeszerelnünk egy szekrényt. Nade sebaj, innen szép nyerni, délután már jobban fog menni, csak az első nehéz. Így is lett, jött Gábor, és hamar megvoltak a fiúk a másodikkal. Aztán bementem a szobába, ránéztem a padlón heverő lábazatra, amit kihagytak... újra szét, aztán össze. A 3. már hiba nélkül ment :-)

Közben vettünk egy nagyon-nagyon szép anyagot, amit a jysk-ben már régóta nézegettem. Asztalterítőnek árulják, viszont óriási nagy, 160*240-es méretben volt, leárazva 2000 ft-ra. El is mentünk megnézni, mert beindította a fantáziámat. Az anyaga 100% pamut, teljesen rendben van, úgyhogy Balázs beleegyezésével ez lesz a függönyünk, az aljára teszek egy vékony szatén szegélyt, és gyönyörű lesz. Nade ehhez nekünk 6 db kellett, és csak 5 volt a boltban. Áttelefonáltattunk a másik boltjukba, ott még volt. Rohanás át, megtaláltuk a függönyt, de nem volt kiírva az ára. Visszük a pénztárhoz megkérdezni: 1500 ft. Nem hiszünk a fülünknek, mutatjuk a számlát, hogy 15 perce még 2000 volt a másik boltban. Kiderült, hogy szabadáras a termék, mert kifutó, és minden bolt annyiért adja el, amennyiért tudja/akarja. Mindegy, 2000-ért is nagyon jól jártunk vele. Ugyanolyan mintázatú tányéralátétet és szalvétát is szereztünk hozzá.

Este 8-ig fúrtunk-faragtunk mindenfélét a lakásban, a karnissal még nem jutottunk dűlőre, de fent van legalább egy lámpa, a dolgozó szinte teljesen kész, a nappali is. Szerdán jön a konyhánk, és hétvégére már egész lakás-formája lesz a helynek. Nekem folyamatos dekorálási kényszerem van, küzdünk Balázzsal, mert nem engedi, hogy virágokat és dekorációkat vigyek át... :-)

Miért nem eszem? III. - A mikrózott ételről

2009-09-15T10:36:00.003+02:00

A második világháború vége felé egy amerikai hadmérnök a mikrohullámokkal végzett kutatást úgy, hogy az árnyékolt terület mögött volt a szendvicse. Éppen végzett, és megfogta a szendvicsét, hogy falatozzon belőle. Meglepődött, hogy forró, és nem értette, mitől….A dolgot azért tartotta érthetetlennek, mert a közelben nem volt fűtőtest vagy más hőforrás. Azután rájött, hogy az árnyékolás nem védte a szendvicsét, és azt a mikrohullám melegíthette fel. Elkérte kollégája szendvicsét, azt is mikrohullámmal "kezelte", s az is felforrósodott. Ekkor született meg bennük az ötlet, hogy ezzel a módszerrel más ételek is hőkezelhetők, süthetők, főzhetők. Megoldották, hogy az egészségre ártalmas sugárzás kifelé le legyen árnyékolva, s hogy az étel minden oldalról, egyenletesen kapjon a mikrohullámból. A sütőhöz speciális melegítő-főző edényeket is terveztek, mivel fémedény nem használható. Innen indult a mikrohullámú sütő karrierje l946-ban.

Egyes kutatók azt állítják, hogy az élelmiszerek és az italok a mikrosütőben rövid idő alatt elérik a kész állapotot, ezáltal kevésbé károsodnak az ételek beltartalmi anyagai, a vitaminok, szénhidrátok, fehérjék stb. Azt viszont nem kutatták, vagy ha kutatták is, nem hozták nyilvánosságra, hogy a mikróba tett fehérjék másképp denaturálódnak, mint a hagyományos tűzhelyen készített ételek esetében. A fehérjék és a sejtek azért melegednek fel rövid idő alatt, mert a mikrohullámok rezegtetni kezdik a táplálékban lévő sejteket és a molekulákat. Ez a rezgés hőt termel, ezáltal melegszik fel a mikrohullámú sütőben az étel. Az mellékes, hogy a fehérjék és az enzimek denaturálódnak, mert ez történik normál főzéskor is, viszont minden elektromos sütő főző-edényben készült étel esetében megváltozik a vízmolekulák szerkezete és struktúrája; élettani, biológiai szempontból káros hatásúvá válik. Ezt támasztja alá dr. Masari Emoto japán kutató is, aki mindezt fényképekkel bizonyítva le is írta a Magyarországon is megjelent A víz üzenete és A víz rejtett bölcsessége című könyveiben. Volt szerencsém két évvel ezelőtt személyesen is meghallgatni a budapesti előadását. Nem véletlen, hogy a vallásos zsidók nem használnak semmilyen elektromos főzőalkalmatosságot, csak lángon, lánggal főzik és sütik az ételeiket.

Nem lesz egészséges sejtépítés

A mikrohullámú sütőben a villámgyors rezgések következtében az ételek molekulái rövid időn belül degenerálódnak. A degenerált ételtől, degenerált molekuláktól nem lesz egészséges sejtépítés az ilyen ételeket fogyasztó ember szervezetében, hanem előbb-utóbb egyre jobban elhatalmasodó degeneráció indul meg a szervezetében, éppen ott, ahol a szervezetén belül a leggyengébb az immunrendszer állapota. Ez már a rák előkapuja, mert ha rendszeresen mikrohullámú sütőben főzött, melegített ételeket fogyaszt valaki, akkor előbb-utóbb daganatos beteggé "eszi" magát.Elgondolkodtató, hogy gyermekeink, unokáink mikrohullámú sütővel készített, melegített ételeken nőnek fel. Sok helyen az egészségügyi intézményekben, idősek otthonában is mikrózott ételeket tálalnak fel a betegeknek és öregeknek, akiknek amúgy sem erős az immunrendszerük. Régebben alig volt rákos beteg gyermek, ma pedig már a kórházakban sajnos vannak gyermekrák osztályok is. A daganatos betegek száma pedig napról napra növekszik. Ez a gondolat a készülék megjelenése óta foglalkoztat. Mérnöki és egészségügyi felsőfokú végzettségem tartott vissza attól, hogy mikrohullámú sütőt vásároljak magamnak és családomnak. Tudom, hogy a technikai civilizáció sok új dolgot talált fel, amiről azt hitték, hogy ártalmatlan, aztán később kiderült, hogy ártalmas, mégsem hozták nyilvánosságra, mivel óriási üzlet a termékek eladása, s ha megbetegszik valaki, akkor az is óriási üzlet a gyógyszergyártóknak. Tehát mindenki jól jár, csak a "megvezetett" fogyasztó nem. Végül is a Föld nevű bolygó is jól jár, mert így elkerülhető a túlnépesedés...

A természetben nincs ilyen intenzív mikrohullámú sugárzás, tehát az emberi szervezet szempontjából ez a hatás új. Tudjuk, hogy az élővilágban az ember az, aki legrosszabbul alkalmazkodik az őt érő külső-belső hatásokhoz. Sok-sok generáció kell ahhoz is, hogy megszokjon valamit a genetikai rendszere.

255 ezer nemzedékváltás kellene

Egy mikroorganizmus, mint például a tbc kórokozója, naponta többször is generációt vált, s ha antibiotikummal el akarják pusztítani, akkor először sok kórokozó elpusztul, aztán a negyedik-ötödik generációjuk mártáplálékként szintetizálja az ükapjukat elpusztító mérgeket. 1938 óta hány és hány új antibiotikum lett már bevetve a tbc kórokozója ellen? 2006-ra már úgy átalakult a kórokozók szervezete, hogy mostanában megjelent az antibiotikumokkal elpusztíthatatlan, új, a jelenlegi orvostudomány által gyógyíthatatlan tbc. Ha vesszük a 70 évet és azt átszámoljuk nappá, akkor az 25 550 nap. Ha mondjuk egy vírus vagy baktérium egy nap alatt csak tízszer szaporodik (általában ennél gyorsabban populálódik), akkor 70 év alatt 255 500 nemzedékváltás történt. Ha ezt emberre átszámítjuk, 50 év átlagéletkort véve, akkor ez 12 775 000 év! Ennyi évnek kellene eltelni a 255 000 nemzedékváltáshoz, és ahhoz, hogy az ember rezisztens legyen a mikrohullámú sütő ártalmaival szemben, feltéve, ha az ember szervezete hasonlóan ellenálló, mint a tbc kórokozóié. Ám sokkal rosszabb a rezisztencia faktorunk, tehát lehet, hogy még százmillió év is kevés. Nem tudom, hogy lesz-e Földünk ennyi idő múlva, ha ilyen ütemben teszi magát tönkre az ember. Az emberre ugyanis az a jellemző, hogy ahelyett, hogy megtartaná a természet törvényeit, mindenáron meg akarja azokat változtatni. Sajnos az ember még mindig nem tanulta meg, hogy a természet ÖRÖK, mint ahogy a törvényei is örökérvényű törvények. Úgy működött tíz, száz és egymillió évvel ezelőtt is, ahogy ma működik, és úgy fog működni tíz, száz és egymillió év múlva is. Aki nem tartja meg a természet rendjét és törvényeit, az elpusztul, a faj pedig kipusztul, még ha az ember is az a faj.

Svájcban 1992 januárjában a RAUM UND ZEIT (Tér és Idő) című lapban a svájci orvosok arról a kísérletsorozatról számoltak be, amely első alkalommal bizonyította be kétséget kizáróan, hogy a mikrohullámú sütőkben elkészített vagy meleg ített ételek fogyasztása után olyan változások játszódnak le a vérben, amelyek rákosodási folyamatot váltanak ki az arra érzékenyekben vagy a gyengébb immunrendszerűekben, betegekben, fejlődő szervezetekben stb. A környezetbiológiával foglalkozó szakemberek már azt a kérdést teszik fel: Meddig árusíthatók még büntetés nélkül a mikrohullámú sütők? Svájcban, Franciaországban és több más országban is tilos reklámozni a mikrohullámú sütőket!

Kutatók döbbenetes megállapításai

Lássuk a Tér és Idő hasábjain megjelent tanulmány főbb megállapításait:"A mikrohullámra vonatkozó legelső vizsgálatok óta ismeretes a szakértők előtt, hogy ez a hullámfajta károsítja a biológiai rendszereket. Épp ezért szabtak meg bizonyos határértékeket, amelyek országonként eltérőek ugyan, ám mindenütt léteznek, a műszaki szükségletekhez és lehetőségekhez igazítva. A fenti határértékek természetesen a mikrohullámú sütőkre is vonatkoznak. Ezek a berendezések évtizedek óta forgalomban vannak, és használatuk mindjobban terjed! Ugyanakkor mindeddig kevesebb szó esett arról, hogy milyen hatást gyakorolnak a készülékek az emberi táplálékokra, mindennapi élelmünkre. A svájci orvosok nyolc önként jelentkező, makrobiotikusan táplálkozó személyen végezték el a kísérleteket (a lausanne-i Biokémiai Intézetben és a wattenwili Környezetbiológiai Tanácsadó Intézetben).

A kísérlet során a résztvevők 2-5 naponként megváltoztatott táplálékot kaptak. Elsőként egy biotermelő nyers tejét, másodikként ugyanezt hagyományos módon felforralva, harmadikként a berni cégtől származó pasztőrözött tejet, negyedikként ugyanezt mikrohullámú sütőben felforralva. Ötödikként nyers biozöl dséget, hatodikként ezt a zöldséget hagyományos módon megfőzve, hetedikként ugyanezt lefagyasztva, majd mikróban megfőzve. Meghatározott idővel a táplálékfelvétel után minden esetben vért vettek, és a kapott vérmintát bizonyos kritériumok szerint elemezték.Az eredmény a következő lett:A mikrohullámú sütőben melegített, felengedett vagy főzött ennivaló (a tej és a zöldség) a kísérleti alanyok vérében szignifikáns (döntően meghatározó) elváltozásokat okozott, csökkent valamennyi hemoglobin érték (vastartalmú fehérje, vérfesték, amely megköti az oxigént), valamint a HDL és az LDL (koleszterin) aránya. A limfociták (nyiroksejt, nyirokszövetekben termelődő fehérvérsejt) esetében pedig rövid ideig tartó, erőteljes csökkenést állapítottak meg, ha a vizsgált személy előzőleg mikrohullámban előkészített zöldséget fogyasztott. A fényérzékeny baktériumokkal pedig azt is megállapítot ták, hogy a mikrohullámú energia a táplálék útján továbbadódik az emberi szervezetnek. Ezt a fizikai folyamatot előzőleg már több széleskörű tanulmány is megállapította. A mikrohullám hatásának kitett emberi táplálékok vizsgálata azt is igazolta, hogy fogyasztásuk az emberi szervezetben patogén (kórokozók, valamely betegség kifejlődését elősegítő) folyamatok kezdetét váltja ki. S így rákos elváltozásokat is előidézhetnek, okozhatnak."

Pacemakere van? Maradjon távol a mikrótól!

A fentieket olvasva gondolkozzanak el az olvasók, hogy megéri-e a kényelmükért feláldozni az egészségüket vagy az életüket. Időt lehet megtakarítani a mikrosütő használatával, viszont ami időt nyernek, azt elveszítik akkor, amikor betegek lesznek miatta, orvostól orvoshoz járnak, azok gyógyszeres kezeléseket adnak, a gyógyszerek pedig a mellékhatásaikkal hozzásegítenek ahhoz, hogy ne népesedjen túl a Föld a mikrohullámú sütővel készített, melegített ételek fogyasztóival. Tehát hosszú távon nagyon nagy árat kell fizetni a gyorsaságért és a kényelemért. A második világháborúban kifejlesztett mikrohullám-technika káros sugárzásainak határértékeivel kapcsolatban még senki nem vonta kétségbe - sem hivatalosan, sem félhivatalosan - a mikrohullámú sütőből kikerült ételek minőségét. Általános vélemény: igaz ugyan, hogy van káros hatása a mikrohullámnak az élő szervezetekre, sejtekre, de ez a hatás a sütőn belül marad, s így a benne lévő étel nem jobb és nem rosszabb, mint a hagyományos módon sütött, főzött étel. Nos, hogy nem maradnak a mikro bekapcsolásakor a káros sugarak a készüléken belül, azt igazolja, hogy a pacemakert (beépített szívritmus-szabályzót) viselő emberek a mikrosütő 10 m-es körzetében rosszul lesznek, majd összesnek, ha bekapcsolják a közelükben a mikrót. A pacemaker gyártókat nagy feladat elé állította ez a tény, mert olyan szívritmus-szabályzót nehéz előállítani, amelyik érzéketlen a mikrohullámra.

Még egy kísérlet. A kikapcsolt állapotban lévő mikróba bele kell tenni egy bekapcsolt mobiltelefont. Rá kell csukni a mikró ajtaját, majd felhívni egy másik készülékről a mobiltelefont. Akkor jó a mikró burkolása, ha nem szólal meg a benne lévő mobil készülék.Én eddig közel 100 különböző márkájú mikrosütővel végeztem már el ezt a kísérletet, és eddig minden mobil kicsengett, akkor is, ha a mikro ajtaja be volt zárva. Tudni kell azt, hogy a mobilok 900 és 1800 MHz frekvenciatartományban üzemelnek, a mikrosütők pedig 2450 MHz-en. Tehát ha a mobilkészülék mikróval közel azonos frekvencia sugárzása "kitalál" az "árnyékolt" mikróból, és megtalálja az esetleg több kilométer távolságban lévő mobiltornyot, s a mobiltorony sugárzását veszi a mikróban lévő mobiltelefon, akkor miért hiszi el sok ember, hogy a bekapcsolt mikró nem bocsát ki káros sugarakat a környezetében tartózkodókra? Közel 20 méter az a távolság, ami ilyenkor élettanilag veszélyes még a szomszédos lakásokban lévőkre is. Ennyit ér a mikrók "árnyékolása"! Tömbházakban az alattunk, felettünk, mellettünk lakókkal meg kell beszélni, hogy adják el ők is a mikrójukat, mert csak így lehetünk bizonyosak afelől, hogy nem sugároznak át ránk a szomszédok mikrói. A Faraday-elv szerint megvédhetjük magunkat a szomszédok mikróitól, ha az egész lakást körbeárnyékoljuk, minden irányban.

A gyorsétkezdék eladói naponta akár többször is használják a mikrót a vevő kívánsága miatt. Eddig egy olyan eladóval találkoztam, aki két évet bírt ki egy ilyen helyen, de betegállományba került leukémia miatt, a többi eladó pár hónapot tud elviselni ilyen sugárözönben.

A mobil mint kis mikrosütő

A fenti kísérlet igazolja, hogy a mobilok is kis mikrosütőként hatnak ránk. Termovíziós felvételek igazolják, hogy egy rövid mobilozás is mennyire felmelegíti a mikrohatás miatt az agyat. Gondoljuk csak meg, hogy az agyat védi legjobban a természet vagy a Teremtő, mivel a koponya erős csontburokban, agyvízbe van "ágyazva". A mobilt használók a fej, illetve az agy egyik leggyengébb pontján, a füljáraton keresztül "mikrózzák" az agyukat.A mikrohullámú sütők egyre nagyobb elterjedése indokolná, hogy a tudomány feltegye a kérdést: milyen hatással van a mikrohullámmal kezelt élelmiszer az emberi szervezetre, amelyet közvetlen besugárzás ér. A mikrohullámú spektrum részben a rádióhullámok, részben az infravörös hullámok területére nyúlik át. Átfogó irodalom, szakértői véleményezés áll rendelkezésre arról, milyen hatást gyakorol az élő szervezetre a mikrohullámmal történő közvetlen besugárzás!

Sokat köszönhetünk e témában egy magyar kutatóorvosnak, prof. dr. Varga Andrásnak, a heidelbergi orvosegyetem egyetemi tanárának, aki mellesleg villamosmérnöki diplomát is szerzett, és ezen szakmájában is doktorált. Általa és több más neves kutató által is igazolt, hogy a mikrohullám romboló hatása kiterjed a sejtmembrán (sejtfal-hártya) károsodásától az anaerob légzés (oxigén jelenléte nélküli közegben) megsérülésén át a megzavart sejtosztódásig, a leukémiáig (fehérvérűség) és a genetikai (örökléstani) változásokig!

Csak csodálkozni lehet azon, hogy a mikrohullám helyébe miért nem lépett már egy új, a természettel nagyobb harmóniában lévő technika. Jó tudni, hogy a kerámia főzőlap sem harmonizál, az elektroszmog, és az elektromágneses erőtér miatt. Csak a természetes hővel való melegítés (sparhelt, gáztűzhely, napenergia, geotermikus energia, gőz stb.) jó!

Sérül a vízstruktúra és a molekulaszerkezet

A mesterségesen előállított mikrohullám a molekulákat nagyon gyors rezgésre kényszeríti - stresszhatásnak teszi ki -, ennek következtében súrlódási energia keletkezik. A hagyományos melegítési eljárásokkal ellentétben, ahol a hő kívülről hatol befelé, a mikrohullám belülről melegít, az energiát súrlódási hővé alakítva át. Mivel a természetben található anyagok közül a vízmolekula reagál a legérzékenyebben a mikrohullámra, elképzelhető, milyen hatást gyakorol rá ez a rezgés. Az, hogy a vízmolekula hogyan reagál a körülötte lévő elektroszmogra, mikrohullámra, külön fejezetet érdemelne. Ezért javasolom elolvasni dr. Masari Emoto japán kutató A víz üzenete és A víz rejtett bölcsessége című, magyarul is megjelent könyveit. Tehát nemcsak a mikrohullám, hanem az elektroszmog is tönkreteszi a táplálékok vízstruktúráját és molekulaszerkezetét. Viszont a világegyetem vízbázisú, s az élő szervezetek átlag 70%-a is vízből áll, s ugyanez igaz a táplálék-alapanyagainkra is. A mikrohullámnak a termikus (hő hatására létrejövő) hatása mellett atermikus (hőváltozás nélküli) hatása is van, amelyre mindeddig hivatalosan kevés figyelmet fordítottak. Ám mindkét hatásmechanizmust, a közös romboló hatást kell vizsgálnunk. A mikrohullám sejtmembrán-változtató hatását a géntechnológiában használják, hogy hozzájussanak a génekhez, amelyek így mesterségesen megváltoztathatók. A folyamatos stresszhatás, így a mikrohullámok is arra kényszerítik a sejtet, hogy fokozottabb légzésre álljon át, melynek során ugyanúgy H2O2 és CO, azaz sejtmérgek keletkeznek, mint ahogy a rákos sejtekben is kimutathatóak ezek a sejtmérgek. Ezért is olyan veszélyes a mikrohullámú sütőben bent működő és az onnan kijutó sugárzás. Bár sugár-hullámértékek minden országban léteznek, a készülékek soha nem zárnak tökéletesen (a mobiltelefonos kísérlet is igazolja!), és a használat során a szigetelésük csak romlik és ne m javul. A mikrohullámok - amelyek a mesterséges radioaktivitással együtt az elektroszmog fő, kiváltó okai - minden élő szervezet természetes funkcióit befolyásolják. Hatnak a bőrre, a szemre, a besugárzott levegő útján a tüdőre, valamint a sugárkezelt ételek, italok miatt az egész szervezetünkre. A sugárzás keltette elektromágneses rezgések a szemen keresztül megzavarják a belső elválasztású mirigyek működését. Ezek az elváltozások a vérképben is megjelennek. A vércsepp analízis is tökéletesen igazolja a leírtakat.

Ember és állat maga is degenerálódik

A mikrohullámú sütőbe helyezett ételek molekuláit ugyanúgy megváltoztatják a hullámok, mint az élő szervezetét. A degenerált molekulákat elfogyasztó ember és állat előbb-utóbb maga is degenerálódik. Ráadásul a mikrohullámok keltette rezgés nem áll le a mikrosütő kikapcsolásakor, hanem a víztartalomtól függő csillapodással még tovább rezeg, tovább súrlódik a molekula, azaz a hőképződés nem áll le. Az ilyen ételt kívülről nem érezni túl forrónak, de a kivétel után belül még percekig emelkedik a hőmérséklete, s ezáltal fekélyesedést idéz elő az emésztőcsatornában, gyomorban stb. A készülék 1-10 GigaHz sugárzásán belül a 2450 MHz tartományba eső sugárzása leépíti a molekulastruktúrákat, és olyan vegyületek maradandó kialakulását segíti elő, amelyeket a jelenlegi tudomány alig ismer, vagy ismer ugyan, de nem publikál, mert akkor összeomlana a mikrosütők és a mobiltelefonok piaca. Az összefüggések láncolata ma már jól áttekinthető a biológiában és az elektrotechnikában egyaránt járatos átlagembereknek is. Ez a sugárzás úgy indukálja az ételt, hogy az étel is a sugárzás hordozójává é s forrásává válik! Az ételek, azaz a szerves anyagok vízstruktúrájának ártó sugárzások a fehérjéknek, zsíroknak és vitaminoknak kevésbé ártanak, de csak egy darabig, mert a vizsgálatok igazolják, hogy 4-5 perc után a táplálékok ezen összetevői is degenerálódnak, illetve elpusztulnak, azaz az egész táplálékszerkezet komoly, természetellenes elváltozáson megy át. Érdemes lenne megvizsgálni az AM Micro híradástechnikai láncolat egészségkárosító hatásait is, mivel ezek koncentráltan irányított sugárnyalábokkal dolgoznak. A madarak elkerülik az ilyen veszély-forrásokat, mert az ő érzékelőrendszerüket nem tompította el az a sok elektrotechnikai ártalom, mint az emberekét, akik - a radiesztéziával foglalkozó személyek kivételével - nem érzik meg a veszélyzónákat.

Svájci kísérleti eredmények

Az ártó hatásokat vizsgáló mai módszerek azon alapulnak, hogy különféle, a mindennapjainkban használt tápanyagokat hagyományos és mikrohullámos módon elkészítenek, és ezek után vizsgálják a vér bizonyos paramétereit. Az önkéntes kísérleti személyektől Svájcban vett mintákban, 1989 augusztusában és szeptemberében végzett kísérlet eredményei a következők: A mikrohullámú sütőben felforralt tej lényeges elváltozásokat mutatott, megemelkedett a savasságának foka, megváltozott a tejzsiradékok struktúrája (a sejt szövetszerkezete), csökkent a folsavtartalma, s növekedett az élettani szempontból igen kedvezőtlen, nem fehérjéhez kötött nitrogén aránya. A vizsgálati alanyoknak a mikrohullámos étel fogyasztása utáni vérparaméter-értékei valamennyi esetben a normál tartomány alsó határán helyezkedtek el, s ha egymást követő napok során ilyen ételeket fogyasztottak, akkor már - hematológiai szakkifejezéssel élve - az eredmények anémiás (vörösvértestek számának csökkenése) diszpozíciókat (betegségre való hajlam) mutattak. Az egy hónapig így tápláltaknál már jelentős koleszterinszint-növekedést is tapasztaltak. A vércsepp analízis (vérkristály analízis) során jól igazolható volt a vértestek degenerációjának egyre nagyobb foka, valamint az agglutináció (a vérlemezkék összetapadása).

Mit (t)ehet a tudatos vásárló? Ha Ön, Kedves Olvasó tudatos vásárló és tudatos fogyasztó, akkor nem tévesztheti meg az az óriási reklámözön, ami nap mint nap zúdul ránk a médiából és a plakátokról. Minden új dolog, ami bekerül a mindennapjainkba, óvatosságra kell hogy intsen bennünket. Mindig, mindent a természet oldaláról kell megvizsgálni, és ami élettani szempontból nem természetes, azt el kell vetni. Mi, tudatos vásárlók tudjuk csak megváltoztatni a gyártókat s a kereskedőket. Ha a legnagyobb reklámdömping ellenére sem fogjuk vásárolni a mikrohullámú sütőket, akkor azok ott fognak porosodni a boltok és a gyártók raktáraiban, s végül le fognak állni az eladhatatlanná vált termékek gyártásával. Az utolsó daraboktól vélhetően úgy fognak megszabadulni, hogy nagyobb értékű vásárlásnál ingyen adják a vevőknek, csakhogy felszámolhassák a felhalmozódott készleteket. Addig pedig még sok neves szakember fogja nekünk áltudományos tényekkel "bizonyítani", hogy használjunk csak bátran mikrosütőt, mert az megk önnyíti a mindennapjainkat.

Nekem viszont attól könnyebbek a mindennapjaim, hogy nincs mikrosütőm.

Weixl-Várhegyi Lászlómérnök radiesztétaéletmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeutaa Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének tagja

Selyemfestés

2009-09-14T15:35:00.008+02:00

Megint beleszerettem valamibe... ezúttal a selyemfestésbe, és azt hiszem, ez marad is jó ideig...

Annyira szeretem ezeket az összeolvadásos dolgokat, színeket, az anyag maga is valami gyönyör. csak fogom és szagolgatom...

Természetesen először mandalát csináltam, aminek az elkészítése felér egy meditációval. Halk zene megy a háttérben, én meg csak keverem a színeket és festek. Minden szín egyedi, csak itt, csak most, csak Önöknek.

Kedvencem a lila, ezt itt sem tudom letagadni. De természetesen más színeket is használok, egész kis színes kendő keveredik ki belőle, 4 különböző mandalával, ami azért jó, mert úgy hajtom a nyakamba, hogy épp az legyen elöl, ami illik a ruhámhoz.

Ha nem ruhán van, akkor a lámpára dobjuk rá hangulatvilágításnak. A mandala gyógyít, nézni is lehet. A színek megfelelő csakrákra hatnak.

Rendelésre szívesen gyártok bárkinek, akinek megtetszik!